Tolnai Népújság, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-03 / 28. szám
1997. február 3., hétfő Sport 7. oldal Sztárok a Samsung-kupán Taraszov új versenycsúcsa Szombaton a negyedik Sam- sung-kupa nemzetközi fedettpályás atlétikai versenyen 26 ország sportolói, köztük négy olimpiai- és hat világbajnoknak tapsolhatott a Budapest Sportcsarnok közönsége. Magyar részről remekül kezdődött a viadal, hiszen a megnyitó előtt rendezett férfi hármasugrás hazai győzelmet hozott. Ordina Tibor 16.69 nies új egyéni csúccsal utasította maga mögé a ’96-os világranglistán negyedik kubai Urrutiat és az olimpiai hetedik, bolgár Georgievet. A női távolugrásban a várakozásnak megfelelően az Atlantában olimpiai bajnoki címet szerzett Chioma Ajunwa győzött. A nigériai atlétanő fölényesen nyerte a 60 m-t is, a kétszeres olimpiai ezüstérmes, jamaicai Cuth- bert előtt. A 60 m-en a férfiaknál is nigériai győzelem született David Ezinwa révén. A férfi 400 m-en bátor versenyzéssel lepte meg ellenfeleit Nyilasi Péter. Az utolsó métereken azonban a szlovák Stefan Balosak beérte, így meg kellett elégednie az ezüstéremmel. A férfi hármas után szép magyar sikert hozott a női távolugrás is - Vaszi Tündének köszönhetően. Vaszi már az olimpián is döntőbe került és ezúttal is bizonyította, hogy a tavalyi eredménye nem volt véletlen. Második ugrásával 6.66 méterig repült, ami azt jelentette, hogy egy centiméterrel túlszárnyalta Vanyek Zsuzsa országos csúcsát. Emellett maga mögé utasította az Európa-bajnoki ezüstérmes orosz Jelena Szin- csukovát és a szintén Eb-érmes, már osztrák színekben versenyző Ludmila Ninovát. A női 400 m-en is született egy magyar csúcs, a 6. helyezést elért Petráhn Barbara 53.72 mp-s eredménye ugyanis új ifjúsági rekord. Ezt a számot egyébként az ifjúsági Európa-bajnok orosz Kotljarova nyerte. A női 800 m mezőnyében is több Európa-bajnoki helyezett indult, a győzelmet mégis az orosz Szamorokova szerezte meg. A nők 200 m-es távján vigasztalódott Cuthbert, bár ezúttal nem sikerült 23 mp alá kerülnie. A verseny egyik legjobb számának Ígérkezett a férfi rúdugrás. Két olimpiai bajnok is (Taraszov és Galfione) is ott volt a mezőnyben, nem beszélve az orosz Gataullin- ról, aki ötkarikás ezüstérmes és kétszeres fedettpályás világbajnok. Meglepetésre hamar kiesett az Eb-ötödik orosz Petusinszkij és Gataullin is, akinek nem is volt érvényes kísérlete. A Barcelonában aranyérmes Makszim Taraszov, miután átvitte az 5.80-at, jelezte, hogy az 5.85- öt kihagyja. Galfione, az atlantai győző viszont ezt nem tehette meg, hiszen előtte 5.70-en próbálkozott utoljára sikeresen. A franciának nem sikerült átjutnia az 5.85-ön, így Taraszov már győztesként 5.90-re emeltette a lécet, s harmadszorra teljesítette a magasságot. Ez pedig azt jelentette, hogy Taraszov új versenycsúccsal kezdte az évet. Az 5.90 egyébként a világ idei legjobbja. A második végül is Galfione honfitársa Alain Andji lett, mivel ő elsőre vitte az 5.70-et. A férfiak 200 m-es számában a belga Eric Wymeersch szerezte meg a győzelmet, Gyulai Miklós a negyedik helyen zárt. A női hármasugrást az olimpiai ezüstérmes orosz Inna Laszovszkaja nyerte, aki három alkalommal is (14.56, 14.59, 14.74 m) a fennálló _versenycsúcs felett ugrott. A Samsung-kupa zárását a férfi 1500 m jelentette, amely jókora meglepetést hozott. A világ egyik legjobb atlétájának számító, háromszoros világbajnok kenyai Moses Kip- tanui ugyanis nem tudott dobogóra kerülni. À győzelmet honfitársa, Kigen szerezte meg az orosz Sabunyin, és a 800 m-en olimpiai aranyérmes, ugyancsak kenyai Tanúi előtt. A DVMSE után az ASE és a KSC kosarasai is győzelemmel zárták a hétvégét Gulyás szenzációs teljesítménye: 68 pont egy mérkőzés alatt! Férfi Magy ar-kupa, nyolcaddöntő Atomerőmű SE-Nagykőrösi KSE 111-90 (47-47). Paks, 500 néző. V: Szlávik, Major. Atomerőmű: VISOCKAS (14), Muntean (12), GULYÁS R. (68/3), Hencsey (-), Buzelis (8/3). Csere: Mihály (6), Siska (3), Rutkai (-), Steiger (-). Edző: Vertetics István. Nagykőrös: Gulyás (2), Módra (9/3), DOMA (20/9), ÁGH (25/6), Mészáros (12). Csere: Mihálovics (8), Balogh (7/3), Kurucz K. (7/3), Kurucz G. (-). Edző: Velkey István. Az eredmény alakulása: 6. p.: 8-14, 19. p.: 40-44, 22. p.: 53—47. 32. p.: 87-66, 38. p.: 101-80. Kipontozódott: Gulyás a 21., Hencsey a 26., Buzelis a 28., Doma a 35., Muntean a 38., Siska a 40. percben. „Nyerünk vagy húsz ponttal”- ez volt az általános szurkolói vélemény a mérkőzés előtt, aztán csak hitetlenkedve tekint- gettek egymásra a paksi drukkerek, amikor a vendégek Gulyás Róbertje megszerezte a vezetést, s a nagykőrösiek bátran játszva sorra dobták pontjaikat. A hazaiak kényelmesen, könnyedén, ráadásul sok hibával játszottak, így csak kocogtak az alföldiek után. Gulyás lassan belekezdett a pontgyártásba - éppen névrokona fogta- de mellette csupán Visockas volt veszélyes, ez pedig kevés volt a vezetéshez a Doma és Ágh vezérelte vendégek ellen. A 12. percben mégis egyenlített az ASE, ám itt meg is torpantak az atomosok, két nagykőrösi tripla után maradt a vendégelőny. A félidő utolsó perceiben viszont fellángoltak a vendéglátók, a remeklő Gulyás gyarapodó pontjaival, a szünetre ismét sikerült az egyenlítés. A második félidőt úgy kezdték a hazaiak, ahogy szurkolóik már az elején várták volna. Buzelis büntetőivel átvették a vezetést, s ekkor beindult a paksi henger. Amíg az egyetlen magas játékosát is elvesztő vendégek csak négy és fél perc elteltével találtak a gyűrűbe, addig az első húsz percben 25 pontot szerző Gulyás jóvoltából sziporkázott a hazai együttes. A szétesett nagykőrösiek képtelenek voltak semlegesíteni a nagy kedvvel játszó paksi centert, aki korlátlan úr volt a palánkok alatt. Az alföldiek időnként letámadással is próbálkoztak, de ez sem segített, ez a mérkőzés, mint Gulyás Róbert nagy játéka vonul be az évkönyvekbe, hiszen a második félidőben még 43 pontot szerzett, így 68 ponttal zárta az estét, ami magyar pályán alighanem példátlan. Végülis teljesült a szurkolói elvárás, megszületett a húsz pontos különbség. A házigazdáknak elég volt a második húsz perc arra, hogy a nyolcaddöntő első mérkőzésén megérdemelten, biztosan nyerjenek a gyengécske Nagykőrös ellen. Vertetics István: — Fejben nem volt könnyű felkészíteni a csapatot erre a mérkőzésre, különösen kitűnt ez az első félidőben. Sokallom a kapott pontokat, védekezésünk csak időnként volt elfogadható. Velkey István: — Csapatom ismét bebizonyította, hogy van szíve ehhez a játékhoz, csupán centerünk nincs, pedig az is kéne. (medgyesy) KSC siker a női NB I-ben Ikarus KC-KSC Szekszárd 62-69 (33-31). Székesfehérvár, 300 néző. V: Faidt, dr. Smied. Ikarus: Danes (-), SÁNDOR (13/6), KOVÁCS (10/3), BAKONYINÉ (23/3), Zerényi (6). Csere: Jung (-), Takács (3), Nagy (7), Opa- uszky (-), Majsai (-). Edző: Sziiassy László. Szekszárd: KRANYECZ (13/3), MADARAS (13/3), KIEFER (22), Sepeljeva (4), VERES (13). Csere: Misik (4), Szabó (-), Bihari (-). Edző: Guóth Iván. Kipontozódott: Zerényi a 27., Sepeljeva a 30., Sándor a 36., Kovács a 38. percben. Az eredmény alakulása: 5. p.: 11-6, 10. p.: 21-18, 15. p.: 24-21, 18. p.: 26-28, 22. p.: 33-38, 24. p.: 42-38, 29. p.: 44-50, 35. p.: 55-54. A fehérvári szinten rekordszámú szurkolótábor buzdítása mellett rendkívül ideges hangulatban kezdtek a csapatok. Veres dobta az első kosarat, de a hazaiak nyugodtak meg előbb. Nagy rohanás és csapkodó játék folyt, Kranyeczéknak az első játékrész felénél sikerült felzárkózniuk. A következő öt percben mindkét oldalon sorra maradtak ki a ziccerek, mindegyik csapat csak egy mezőnykosarat dobott és egy büntetőt értékesített. A 18. percben Kiefer kosaraival átvette a vezetést a KSC (26-28). A második félidő elején Madaras kosaraival ötpontos előnyhöz jutottak a szekszárdiak. A folytatásban a hazaiak sorozata következett, s két perc múlva az Ikarus visszavette a vezetést, ám Veres és Kiefer kosarai újra szekszárdi előnyt eredményeztek. A keményen harcoló centerek közül előbb a Szekszárdról átigazolt Zerényi, majd nem sokkal később Sepeljeva is a kipontozódás sorsára jutott. Izgalmassá vált az utolsó tíz perc, a fehérváriak a 35. percben ismét vezettek, de Kranyecz és Kiefer kosaraival végül a Szekszárd nyert. A rendkívül gyenge első félidő után mindkét csapat teljesítménye feljavult, izgalmas és jó mérkőzést láthatott a közönség. A KSC vezéregyénisége és nyerőembere ezen a mérkőzésen Kiefer Csilla volt, a szekszárdiak a rájátszás szempontjából rendkívül fontos idegenbeli győzelmet arattak. Guóth Iván: — Ez a mérkőzés számunkra tavasz volt a télben. (foldesi) A női NB I állása 1. BSE 22 19 3 1993-1530 .932 2. FTC 21 18 3 1803-1448 .929 3. Diósgyőr 22 18 4 2112-1674 .909 4. PVSK-D. 23 17 6 1839-1509 .870 5. GYSEV 21 15 6 1700-1462 .857 6. Soproni P. 22 13 9 1694-1534 .795 7. Kecskemét 22 10 12 1667-1672 .727 8. Zala Volán 21 9 12 1475-1571 .714 9. Baja 22 7 15 1570-1912 .659 10. Szekszárd 22 7 15 1610-1861 .659 11. Egis-OSC 21 4 17 1563-1793 .595 12. Közgáz SC 22 3 19 1431-1966 .568 13. Ikarus KC 23 2 21 1596-2121 .543 Az MTK visszalépett Eddie, a „Sas” Naganóba készül — Emlékszem, amikor 13 éves voltam, már akkor az olimpiákról álmodtam. Ez a vágyam 1988-ban Cal- garyban teljesült, most Nagano a cél - nyilatkozta a versenyeken örök utolsó, de a közönség szívében örök első angol síugró, Eddie Edwards, azaz a „Sas”. — Kiskoromban úgy edzettem, hogy a túlméretezett sícipőmbe öt pár zoknit húztam, és a fejvédőm sem volt tökéletes - vélekedik a technikai hiányosságainak eredetéről Eddie. Az angol sportember mindenből pénzt szeretne csinálni, emiatt saját világcsúcsát próbálja szó szerint túlszárnyalni: — Megkísérlek átugrani 12 autót, természetesen sível. Tizenegy kocsit már sikerült „átrepülnöm” - ajnározta kitűnő eredményét a szponzorra lelt showman. — Vége a piszkos szállodáknak és a szemetes kukákban való turkálásnak. Ezentúl csak az ugrótechnikámra koncentrálok. Eddie-nek az elmúlt évben két helyen is eltörött az álla, igaz nem az ugrásai miatt: — Szörnyű volt. Nem tudtam enni, le is fogytam 11 kilót. A közkedvelt sportoló új szemüveget is kapott a levegőben való tökéletesebb manőverezés érdekében, de ő ezt az előnyt nem adja meg ellenfeleinek: — Nekem édes mindegy a szemüveg. Amikor repülők, úgy is csukva van a szemem. Ennél már csak az a jobb, amikor be van párásodva, és emiatt nem látom a röppá- lyát. Az éremtelen-esélyes „antitalentum” vakrepülése ellenére bizakodóan tekint a legjobbak versenye elé: — Szeretném bebizonyítani, hogy mindenki téved, amikor azt hiszi rólam, hogy nem vagyok jó síugró. Angliának igenis van egy olimpiai szintet elérő sáncbajnoka - a félreérthetőség miatt magára mutató „Sas”. Részletek Végh Antal új könyvéből Miért nem szeretem Varga Zoltánt? Buta-konokság, buta-rátartiság, buta-vakság Február elején kerül az üzletekbe a neves író 44. kötete, a „Miért nem szeretem Varga Zoltánt?” A cím magáért beszél, azt viszont érdemes megjegyezni, hogy Végh Antal terjedelmes életművében ez a hatodik sport-témájú könyv. 1974-ben jelent meg mindmáig legvitatottabb írása, a „Miért beteg a magyar futball?”, amely félmillió példányban látott napvilágot. Tíz évvel később még ezt is túlszárnyalta: 750.000 példányban kelt el a „Gyógyíthatatlan?” című másik fociszociográfia. A jelek szerint a Fradi új edzőjéről írt legújabb könyvével is vihart kavar. Még a megjelenés előtt olvassunk bele egy kicsit. Mi mindenre gondolhatott ez az ember Münchenben, a biztosítótársaság irodájában, szorgalmasan ütögetve a számítógép billentyűjét. „Hej, ha egyszer visszamegyek én még kö- zibétek! Hej, de szétvágok én köztetek, isten bizony!” Mintha harminc évig készült volna nem csapatot csinálni. Szétvágni inkább. Nem a gyó- gyító-megbocsátó Krisztus. A korbácsos inkább. Varga Zoltán Varga Zoltán most is képes megmutatni, hogyan kell a labdát légstoppal levenni. Hiába tud annyi, de annyi mindent a futballról, egy valami hiányzik belőle: a képesség önmaga elfogadtatására, a tapintat, a bölcsesség. A világ legbutább embere is lehetett valamikor a zöld gyepen zseni. Aztán most mit kezdjünk a hasznavéhetetlen zsenialitásával? Teheti a füstre. A butaság önmagában még elfogadható is lenne. De a buta- konokság, a buta-rátartiság, a buta-vakság... Varga Zoltán a saját butaságától valószínűleg már nem szenved. Megszokta. Képes vele együtt élni. Mint biztosítási ügynök az íróasztal, a számítógép mellett megfért. Magával is, a tárgyakkal is. De másokkal... Emberekkel, egy egész csapattal. .. Ha a mélytengeri hal a felszínre kerül, a nyomáskülönbség hatására szétpukkan. Varga Zoltán éppen tátog. Nem kívánom a bukását. Sőt, legyenek sikerei. Cáfoljon rá ő maga mindenre, amit itt ellenében leírtam. De bírálatot kérni a taktikáról? Aztán kirúgni a bírálót, Telek Andrást? Védeni a vélt tekintélyt? Ettől cifrább dolgok is megestek a magyar futballban. Még akkor, amikor volt magyar futball. Puskás például az edzőt, Sebes Gusztávot is kiküldte az öltözőből. És abból nem lett balhé. És győzött a csapat. Varga Zoltán nem volt Puskás Ferenc. És edzőként Sebes Gusztáv főként nem. De hát hogy veszhet össze egy edző a játékosával? Figyelem a sportsajtót! Megannyi nyilatkozat, hírverés, de még senki sehol nem írta le, hogy Telek András tulajdonképpen mit mondott az öltözőben. Egyesek szerint azt mondta volna Varga Zoltán szemébe, hogy mint ember szaralak, mint edző seggfej. Biz’ ez elég alapos kritika! Ha így hangzott el, csakugyan rossz fényt vet Telek Andrásra. Csakhogy felkérte-e Varga Zoltán Teleket a véleményalkotásra? Ha igen, figyelmeztette-e arra, hogy csak elismerő kritikát kíván hallani? Telek András kitűnő labdarúgó. Ezt jó pár éve bizonyítja. Varga Zoltán eddig jóformán nem bizonyított semmit. Az, hogy a Fradival néhány mécsesét megnyert? Telek András példakép is lehetne, de most már nem az, Varga Zoltán hidegre tette, pedig akár segítséget is kérhetett volna tőle. Jó, elhisszük, az új edző „elájult” a Fradi-kóceráj láttán. Változtatni akar mindenen. De parthér nélkül? Nem kellett volna maga mellé állítani néhány használható embert? Nincsenek ilyen emberek a Ferencvárosban? A nagy Albert megint előbb vette észre a lényeget. Még idejekorán kimenekítette a fiát, a kis Albertet Izraelbe. Nagy Novák Dezső, aki havi nyolcszázezerért igazgatja a szakosztályt. Ha egyszer egy edzőnek mennie kell, akkor menjen is! Nincs apelláta! Nincs nagyobb ostobaság, mint volt edzőt a csapat körül hagyni. Még feljebb buktatva sem. Mert a távo- zott-maradt edző örökösen érdes felület. Aligha véletlen, hogy a profivá minősült Varga Zoltán először az amatőrré minősített Novák Dezsőbe ütközött. Első dolga volt lenullázni Novák edzői teljesítményét. Több se kellett Nováknak, előjött a far- bával. Hogy ha ő nem mond le, akkor Varga Zoltán még mindig biztosítási ügynök Münchenben. Összeakaszkodtak, mint a kutyáik a sövényen. Varga Zoltán Németországban bizonyíthatta volna profiedzői tehetségét. Ott csak jó edzőnek kell lenni. Ott nem kell a körülményekkel, a szemlélettel is hadakozni. Itt, nálunk magát elfogadtatni tudó ezermesternek is kell lenni. Hogyan is állunk ezzel a Nyugatról hazacipelt profizmussal? Én edzőt olyan idétlenül viselkedni, mint ahogy Varga Zoltán ugrál fel a Fradi kispadjáról, utoljára Mányon láttam, az NB Ill-ban. De ott sem valamelyik futballvezető, hanem a helybéli hentes részéről. Becsületére váljék, hogy ő legalább meccs előtt, meccs után táplálta a csapatot. Ezért ülhetett a kispadra. Nohiszen ... Mígnem beállítottunk neki egy külön kispadot, onnan aztán felugrálhatott kedvére. Varga Zoltánban olykor mintha csak a mányi hentest látnám. Azok az artikulátlan ordítozá- sok, azok a ki-be-, szerte- és szétrohangálások... A csapatát mérkőzés közben akarja megtanítani a labdarúgás rejtelmeire? Kinek a hibája, hogy a játékosok közül senki sem tudja megjegyezni a taktikai utasításokat, ha a hangzavarban tízszer is elharsogja az edző? Hát ez bizony dilettantizmus. Erre célzott Telek András. És úgy látszik, Varga Zoltánt elég fájó-érzékeny pontján találta el. De vajon tudja-e Varga Zoltán, hogy mit veszít a Fradi Telek András eltávolításával? Ha netán a Vasasba, az Újpestbe vagy pláne az MTK-ba kerül? Mert Telek ott is, oda is jó lesz. És, hogy például Garami Józsefet soha ebben a büdösrohadt életben nem fogja „leku- tyapicsázni”, erre most fogadást kötök. (Vége) Ferenczy Eüropress