Tolnai Népújság, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-15-16 / 39. szám

Az osztályfmanszírozás igazságosabb lenne Egyre gyakoribb betegség az agyi infarktus Hivatalosan ötvenkét ágyból áll a megyei kórház ideggyógyászati osztálya. Kihasználtsága az elmúlt évben átlagosan 86 százalékos volt. Az ágyaknak mintegy a felén stroke-osok, a nép­nyelvben gutaütésnek nevezett betegségben, vagyis agyi infarktusban szenvedők fekszenek. Eb­ben a részlegben a kihasználtság 95,6 százalékos. Az orvosi státusok száma 8, ebből egy folyama­tosan a szakrendelésen dolgozik. Hárman vannak gyermekgondozási szabadságon, egyet helyet­tesítenek, illetve a napokban egy fiatal orvosnő ismét munkába állt. Dr. Kuntár Lajos osztályvezető főorvos három évvel ezelőtt pá­lyázta meg az állást. Pécsről jár be dolgozni, ami gyakorlatilag éppen azt jelenti, hogy szinte az osztályon él. Hetente két alka­lommal utazik csak haza. Fele­sége pszichiáter, két gyerme­kük van, még általános iskolá­sok. Az idegosztály szónak még ma is némi titokzatos, mondhatni borzongató aurája van. Sokan azt hiszik, hogy itt idegbetegeket ápolnak. — Mi a lényegi különbség az ideggyógyászat és pszichiát­ria között? — Éppen márciusban ren­dezünk erről a témáról megbe­szélést háziorvosok számára, hiszen nemcsak a közvéle­ményben, hanem a háziorvosok gondolkodásában is problémát okoz, hogy hol van a neuroló­gia és pszichiátria határa. — És, hol van? — A neurológia azt jelenti, hogy szervi, idegrendszeri ba­jok, a pszichiátria pedig azt, hogy lelki, idegrendszeri bajok. — Mennyi ezek között az összefüggés, illetve az átjárás? — Legalább egyharmad, ha nem több. Majdnem minden kórkép olyan, hogy ha válaki- nek szervi baja van, az lelki problémákkal is küszködik, s megfordítva, nagyon sok pszi­chés bajnak valamiért van or­ganikus háttere is. Éppen ezért a két osztály gyakran ad egy­másnak konzíliumot. Ennek el­lenére úgy érzem, hogy az in­tézményes kapcsolatokat még szorosabbá kell tenni, annál is inkább, mert ez jelenleg nem teljed ki a szakrendelésre. — Mi a szép ebben a mun­kában, orvosi szakterületen ? — A sikerélmény az ideg- gyógyászatban is az, ha a beteg meggyógyul, vagy állapota je­lentősen javul. A gyulladások kivételével itt olyan kórképek vannak, amelyekben már a ja­vulás is számottevő eredmény­nek számít, ami sikerélményt jelent a doktornak, betegnek egyaránt. Másrészt meg bizo­nyos esetekben, sajnos, meg kell értetnünk a beteggel, hogy teljes gyógyulásra, látványos javulásra nem számíthat. — Az agyvérzés valamikor időskori betegség volt, miért éri el ez a betegség ma a fiatalabb korosztályokat? — Hol vannak ma az idős korúak? Erről a problémáról már sokat beszéltem szakmai körökben. Az is nagyon fontos lenne, hogy tudatosodna az emberekben: az agyi keringési zavar, vagy a tényleges agyvér­zés, ugyanaz a kategória, mint az szívinfarktus. Ugyanaz a mechanizmusa. A gutaütés ese­tében is a magas vérnyomás, A működőképesség határán a magyar rendőrség Jenei Zoltán, az Országos Rendőr-főkapitányság új gazdasági és informatikai fő­igazgatója jelen volt a megyei főkapitányság állománygyű­lésén Szekszárdon. Ezt köve­tően kérdeztük aktuális gaz­dálkodási kérdésekről. — Ön is a „vidéki fiúk” közé tartozik, hogyan fogadták Budapesten ? — Vegyes várakozással. Voltak, akik örömmel, mások saját korábbi beosztásukat féltve nem olyan nagy öröm­mel fogadtak, de ez tulajdon­képpen természetes. Az ORFK vezetői, akik szintén a vidéki csapathoz tartoznak, nagy vá­rakozással és reményekkel fo­gadtak. — Jobb, vagy rosszabb a rendőrség anyagi helyzete, mint amire számított? — Azt a reális képet talál­tam, amit korábban már Ka­posváron is éreztem. Valóban nagyon rossz helyzetben van a rendőrség. Minden nap han­goztatom, mert nagyon fontos­nak tartom elmondani, hogy őszintén kell beszélni arról, hogy hol tar most a rendőrség. Ezt a nyíltságot korábban Ka­posváron mindig hiányoltam. — És hol tart? — Pénzügyi szempontból ott, hogy ha rövid időn belül nem kapunk segítséget, akkor a működőképessége határára ér a magyar rendőrség. — A miniszterelnök ötmilli- árd forintot ígért. — Nem szabad ezt önma­gában kiemelni. Több olyan terület van, ahol nagyon gyorsan segítséget várunk. Az egyik az adósságállomány valamilyen mértékű támoga­tása. Pénzügyi szempontból többféle megoldás is lehetsé­ges. A másik a gépkocsipark cseréje. Az a bizonyos ötmil- liárd kifejezetten csak a mű­szaki fejlesztésre költhető, egy részéből biztosan autókat veszünk, de ma még nem tudni, hogy a pénzből mennyi áll az idén rendelkezésre. Ta­lán március elejére ez is el­dől. — Hol tart az átszervezés, amelynek eredményeképpen a megyei főkapitányságok gaz­daságilag is önállóak lesznek. — Az első lépés már meg­történt. A megyei főkapitány­ságok a költségvetési törvény­ben önálló alcímek, ami azt je­lenti, hogy az ORFK önhatal­múlag nem tud hozzányúlni, igaz hozzátenni sem a pénzük­höz. A nagyobb önállóság na­gyobb felelősséget is jelent. Azt gondolom, hogy a valódi önállóság a jövő év elejétől va­lósulhat meg, hiszen az mind­addig formális, amíg megfelelő finanszírozás nem tartozik hozzá. Ha kevés a pénz, akkor hiába próbálkozunk új érde­keltségi rendszer bevezetésé­vel, nem fog sikerülni. Előbb meg kell teremteni a pénzügyi és személyi hátteret. A me­gyéknek is meg kell gondol­niuk, meg tudnak-e mindennek felelni. A belső szabályzatok módosítása szintén előkészítő munkát igényel. — Milyen módon áll majd össze jövőre a már valóban új gazdálkodási rend. — Eddig az előző időszak számai alapján állította össze az ORFK a következő évi költ­ségvetést, a lehetőségek szerint figyelembe véve a megyei igé­nyeket. Akinek tehát jó volt a bázisa, az jól járt. A legna­gyobb gond, hogy a megyék között különbségek vannak. Rövid időn belül meg akarjuk teremteni annak a feltételeit, hogy azonos bázisról, illetve egyenlő feltételekkel indulhas­sanak a megyék. Jelenleg érez­hető különbségek vannak kö­zöttük, de még nagyobb az ORFK és a megyék között. Utópia lenne, hogy mindig mindenütt azonosak maradja­nak a feltételek, de legalább az indulási egyenlőséget megte­remtjük. Hogy később ebből ki mit tud kihozni, az már az ő fe­lelőssége. — Mi az igazság a Teve ut­cai rendőrpalotával kapcso­latban ? — Ezzel az volt a baj, hogy nem kezelték úgy, mint egy kiemelt nagyberuházást. Nem magyarázták meg vilá­gosan, hogy mi-épül, s hogy ebből hosszú távon akár meg­takarítás is származhat. A be­ruházást titokzatos felhő lengte körül, s senki nem tudta, se az állományon be­lül, sem azon kívül, hogy e mögött milyen üvegpalota készül. Mi most szeretnénk ezt a beruházást bemutatni, s mindjárt kiderül, hogy belül semmi luxus nincsen. Egy irodaházat építünk, ami a csere-ingatlanok és a műkö­dési költségek révén megta­karítást eredményez szá­munkra. A Teve utcai palotát most már be kell fejezni, de az baj, hogy az ország különböző pontjain nagyon fontos beru­házásokra lenne szükség, és ezekhez nincsen meg a fede­zet. Ráadásul még a pénzin­tézetnek átadandó ingatlan­park sem elegendő, nem fe­dezi a beruházás értékét. A költségvetésből kell hozzá­tenni, ami csak más feladat rovására lehetséges. — Mi a biztos a béremelés terén ? — A magyar rendőrségnél január elsejével visszamenőle­gesen átlagosan 17 százalékkal nőnek a bérek. Előzetes számí­tások szerint ez Tolna megyé­ben magasabb lesz, s Budapes­ten vannak olyan szervek, ahol alacsonyabb. — Felköltözött családostul Budapestre? — Egyelőre csak én vagyok ott, pénteken megyek haza és hétfőn reggel vissza Buda­pestre. A két lányom és a fele­ségem nagyon hiányzik. — Mennyi idősek? — Egyik hét, a másik négy éves. — Később lesz családegye­sítés? — Persze. Úgy gondolom, hogy nyárra túl leszünk a leg­sürgősebb teendőkön, akkor költözhetünk. 1.1. szív-problémák, vagy zsír anyagcsere-zavar áll a háttér­ben. Komplex betegség, ami összefügg az érrendszerrel is, s véletlen az, hogy a szívben, lábban, vagy az agyban kelet­kezik a katasztrófa. — Mit tehet az ember, hogy elkerülje az agyi infarktust? — Ma már a mi osztályunk forgalmának több, mint a fele stroke-beteg. Két évvel ezelőtt csináltunk egy felmérést, az 1985. év betegeit tekintettünk referenciának. Akkor ennek a betegségnek az aránya valami­vel magasabb volt 35 százalék­nál. — Ez drámai emelkedés. — Az, és ehhez még hozzá­jön az életkor, hiszen a megbe­tegedés gyakoriságának növe­kedése első sorban a fiatal kor­osztályokat érinti, A hatvan- hetven felettieket nem érintheti, mert ők addigra már más okból, de meghaltak. Visszatérve az eredeti kérdésre, az amerikai példára lehet hivatkozni, ők már úgy látszik megtanultak élni, igaz van is rá pénzük. Lát­ványos eredményt értek el a dohányzás visszaszorításában, nem divat az ivás, s egészsége­sebb italokat fogyasztanak. Ez­zel párhuzamosan hasonlóan látványosan emelkedik az át­lag-életkor is. — Vannak-e az említett tü­netcsoportnak lelki, társadalmi okai is? Gondolok itt a létbi­zonytalanságra, szegénységre. — Ez egyértelmű, hiszen ezeknek a betegségeknek az egyik fő kiváltója, rizikófaktora a stressz. Mutasson nekem va­laki olyan embert Magyaror­szágon, aki nincs stressz-hely- zetben. — Visszatérve az osztályra, annak a munkájára, azzal kap­csolatosan mi lenne a három kívánsága? — Kevesebb legyen a beteg, több a személyzet, sokkal több a sikerélmény. — Mi az, amit fontosnak tar­tana megváltoztatni, vagy beve­zetni a kórház működésében? — Éppen mielőtt megérke­zett beszéltem kint az osztályon doktorokkal, nővérekkel, s ők is ugyanazt szeretnék megvaló­sulva látni amit én. Ez az osz­tály a jelenlegi számítások sze­rint jól teljesít. A stroke részleg is működik, valójában ugyan­úgy látjuk el a beteget, mint ed­dig, de több pénzt kapunk az egészségbiztosítótól. Az ideg- gyógyászat tehát a kórháznak pénzt hoz, de mi ebből semmit sem látunk. Ma már minden költség fillérre kiszámítható, pontosan lehet tudni, hogy mennyit finanszíroz az egész­ségbiztosító, s ebből mire mennyit kell költenünk. Na­gyon szívesen vállalnám a gaz­dálkodást a különbözettél. Most ugyanaz a fizetésem, ha egy be­teget sem látok naponta, mint ha a konzíliumokkal együtt harmincat kell megvizsgálnom. Az én célom az, hogy osztály- finanszírozás legyen, ki lehes­sen mutatni, hogy mi itt az ideggyógyászaton jól dolgo­zunk, vagy rosszul. Ihárosi Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents