Tolnai Népújság, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-04-05 / 3. szám
Erős idegzet kell a szörnyű sebek látványához A legrosszabb helyzetből a legjobb megoldást kihozni 'Bemutatkozik a Tolna Megyei Kórház Traumatológiai Osztálya A Tolna Megyei Kórházat bemutató sorozatunk keretében most a Traumatológiai Osztályt ismertetjük meg olvasóinkkal. A baleseti sebészet 31 esztendeje, 1965-ben lett a kórház önálló osztálya. A kezdetekre dr. Daradics Ferenc főorvos emlékezett. A külön baleseti sebészeti osztály gondolata 1964-ben vetődött fel a kórház akkori vezetőségében. Három orvos alkotta az „alapító” gárdát, dr. Pozsonyi Ferenc, dr. Hoffmann László és dr. Daradics Ferenc. A jelenlegi szemészeti osztály - akkor tüdősebészet - épületében kaptak helyet dr. Brizon János főorvos szárnyai alatt. Hivatalosan 1965. februárjában lettek önálló osztály. A tüdősebészeti „albérletnek” nagy hasznát látták a későbbi munka során, alkalmuk volt ellesni a mellkasi sebészet fogásait. Az orvosok száma tovább emelkedett, hat főre, főorvossá dr. Sólyomvári Nándort nevezték ki. Az osztály többször költözött, a belgyógyászati pavilon elkészültekor a belgyógyászáti osztály a „hegyre” vonult, a helyére ők kerültek. Mintegy 80 ágy és egy műtő állt az osztály rendelkezésére. A műtők száma kettőre emelkedett, ennek nem mindennapi esemény egyengette az útját. Egy „fontos ember” csemetéje szenvedett balesetet, s az egyetlen műtő éppen foglalt volt. Az eset után nem sokkal két műtője lett az osztálynak. Újabb költözés következett, vissza a „C” épületbe, a mai szemészet helyére. Ezalatt zajlott a jelenlegi baleseti sebészeti osztály rekonstrukciója, aminek befejeztével ismét visszaköltöztek. A végleges formáció kialakulása a hetvenes évek elejére tehető. A kezdő csapat tagjai közül egyedül Daradics doktor maradt a főorvoson kívül, közben persze cserélődött az állomány, kemény, kiváló fizikai kondíciót igénylő hivatás ez. Nem is szólva arról, hogy a traumatológia, mint önálló „szakma” a szekszárdi osztály alakulása előtt úgy 10 évvel kezdett egyáltalán kialakulni. Nem volt ritka, hogy maguk „találták ki”, hogy folyjon egy műtét, hiszen nem volt szakmai előzménye. Az említett időkben az egész országban talán ha 100 szakvizsgázott baleseti sebész dolgozott, ebből három a szekszárdi kórházban. Közben a hetvenes évek közepétől egyre jobb lett a felszerelés, s a fővárosi traumatológiáról érkező segítség - főként szakmai instrukciók formájában - is éreztette hatását az itt dolgozók képzettségében. Dr. Hulin István, az osztály jelenlegi főorvosa veszi át a szót. Mint mondja, igen jó, hogy Magyarországon általában sebészekből lettek trauma- tológusok, ellentétben a nyugati gyakorlattal, ahol az ortopédszakorvosok képezték át magukat. A szekszárdi kórház most is követi ezt a gyakorlatot, csak az lehet traumatológus, akinek van sebészeti szakvizsgája. Hulin doktor 1982. januárjában lett a megyei kórház traumatológus főorvosa, Szegedről pályázta és nyerte el ezt az állást. Ekkor érte el az osztály a csúcs-létszámot: 15 orvos dolgozott a traumatológián. Közben robbanásszerűen fejlődött a technológia, számtalan új megoldás született a baleseti műtéttanban. Svájci technológiát vásárolt a szekszárdi kórház, az úi műszerek között említésre méltó például a térdízület-tük- röző berendezés. Jelenleg három műtő segíti az osztály munkáját. Az osztály főprofdja a traumatológia, ezt követik az ortopédsebészeti és az idegsebészeti esetek. Az idegsebészeti feladatokat néhány éve csatolták a tarumatológiai osztályhoz. Az itt dolgozó orvosok is tovább szakosodtak, neurotrau- matológiai készenléti ügyeletet látnak el, arra az esetre, ha koponya-gerinc sérült érkezik, van kézsebészeti részleg, szeptikus részlet és akut traumatológia. Az ágyszám jelenleg 61. Nagyon jó, hogy van tornaterem és - sajnos csak egy - gyógytornász, aki elvégzi az „utolsó simításokat”. Az akut traumatológiás esetekben vagy azonnal, vagy néhány órán belül be kell avatkozni. Tervezhetőbbek például az ízületi és porckorong beavatkozások. Magyarországon töréseknél az elsők között végeztek itt úgynevezett ragasztás nélküli térdprotézis-beültetést. ami újdonságnak számít ezen a szakterületen. Az egész országban három helyen végeznek például feltárás nélküli gerinc- sérv-protézis műtéteket, ezek egyike a szekszárdi kórház. Elkezdték a legújabb technika alkalmazását is, ami az eddigieknél jóval kisebb sebbel jár és stabilabb rögzítést eredményez. További változás várható, ha elkészül a kórház műtőblokkja. Akkor elköltözik az osztályról a röntgen-labor, s az alapterület a duplájára nő. Ekkor végre mód lesz arra, hogy egy-egy kórteremben kevesebb ágy legyen, otthonosabb, nyugalmasabb körülmények közé kerülnek a betegek. S hogy mi kell ahhoz, hogy valaki jó baleseti sebész legyen? Kell valami veleszületett érzék, jó fizikai kondíció, erős idegzet - hiszen szörnyű sebeket láthatnak - no és rutin. S mindenképpen meg kell próbálni a legrosszabb helyzetből is a lehető legjobb megoldást kihozni. Venter Marianna Tolna megye szép és biztonságos Jöttek, láttak, vettek, nyertek Miért tetszik Tolna megye? Azért, mert szép és kellemesen érzi magát itt az idegen is. A fenti kijelentést nem az ország valamely más régiójából hozzánk látogató turista tette, hanem egy belga üzletember, Peter Sterck. A magyarul is jól beszélő, s a világhírű Samsonite cég magyarországi ügyvezető igazgatója azon a budapesti sajtófogadáson nyilatkozott így Tolna megyéről, ahol a megyei Kereskedelmi és Iparkamara és a Vállalkozói Központ által közösen kiadott, a térség befektetési lehetőségeit külföldieknek étlapként ajánló kiadvány került bemutatásra. Biztonságosabb, mint a főváros — Magánemberként szemlélve Tolna megyét és Szek- szárdot, ahol a Samsonite üzeme van, azt mondhatom, hogy az emberek közvetlenek, barátságosak, szép a környék, sok az erdő, lehet kirándulni, vadászni. Ráadásul sokkal biztonságosabb itt élni és dolgoztatni, mint Budapesten, ahol az utóbbi időben egyre több a fegyveres támadás - állította Peter Sterck igen jó reklámot „csinálva” Tolna megyének nemcsak a fenti, mondhatnánk magánjellegű kijelentéseivel, hanem az ezt követő üzleti megfontolások taglalásával is. Mint Sterck úr előadásából kiderült, a Samsonite, mely 1986-ban érkezett Magyarországra, nem véletlenül választotta az egykori Palota Bőrdíszműgyár szekszárdi gyáregységét. A cég először alvállalkozóként dolgoztatott a Palota Bőrdíszművel, majd 1990-ben vegyes vállalatot alapítottak 60 százalék belga részesedéssel, 1991-ben 100 százalékos tulajdonosok lettek. Hogy miért nem a budapesti gyárat vásárolta meg az utazó táskáiról és bőröndjeiről híres cég? — Azért mert a Palota gyárnak a szekszárdi volt a legtermelékenyebb egysége, igen Peter Sterck képzett, jó munkásokkal, a legmagasabb know-how-val -, sorolta a belga üzletember a tényeket. Az elmúlt hat évben a Samsonite szekszárdi leányvállalatánál 6-7 millió dolláros beruházást hajtottak végre. A város ipartelepén található üzem ma a cég legnagyobb utazótáskákat gyártó üzeme külföldön. Az önkormányzattal jó a kapcsolatuk. Háromszázhetven dolgozót foglalkoztatnak és emellett több kisebb Tolna megyei cégnek biztosítanak állandó munkát. A döntés, hogy Budapest helyett Szekszár- dot választották, jó volt, mondta a Samsonite magyarországi igazgatója. Otthon: angolai Lapunk kérdésére, hogy hol és mikor tanulta meg ilyen jól a külföldiek szerint nehéz magyar nyelvet, Peter Sterck a következőket mondta. — A belga minisztérium ösztöndíjával 1991-ben jöttem először fél évre Budapestre, akkor kezdtem el magyarul tanulni. Ezt követően egy évig az Európai Uniónak dolgoztam, majd Hollandiába mentem újabb egy évre. 1993. novembere óta vagyok a Samsonite- nél Magyarországon, 1994. júniusában neveztek ki ügyvezető igazgatónak. — Család? — A feleségem magyar, van egy 2,5 éves kislányunk, a következő babát januárra várjuk. — Akkor nem csoda, hogy így megtanulta a magyar nyelvet. — Tévedés, a feleségemmel otthon angolul beszélünk. A semlegesség, a családon belüli „esélyegyenlőség” miatt ez fontos. F. Kováts Éva
