Tolnai Népújság, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-02 / 1. szám

4. oldal Megyei Körkép — Dünaföldvár, Paks És Környéke 1997. január 2., csütörtök „Almom egy sokszínű kisváros!” Interjú Nagy Gábornéval, Dunafóldvár polgármesterével (Folytatás az 1. oldalról.) Tudtam, ahhoz hogy valami megváltozzon, először a szem­léleten kell változtatni. Muszáj volt a hivatal apparátusának a szemléletét megváltoztatni, hi­szen az új feladatokhoz nem volt megfelelő az a „minden jó ahogy van” magatartás. Úgy érzem, hogy azóta az apparátus munkájában nagyon sok válto­zás történt. Gondoljunk csak a tavalyi évben a gázolajtámoga­tás megszervezésére. A rende­letek szinte naponta változtak, ezt figyelemmel kellett kísérni, kidolgozni az egész támogatási rendszert, ezt folyamatosan el­lenőrizni. Vagy a gázberuházás összes tennivalóját a szervezés­től a szerződéskötéseken át a pénzügyi lebonyolításig a hiva­tal apparátusa végezte. Szóval ennyi feladatot, csak komoly szemléletváltással lehetett vál­lalni és elvégezni. — Úgy gondolom, nagyon sokat számít az, hogy a város vezetői akarják a fejlődést, és leteszik a voksukat egy-egy be­ruházás mellett. Ugyanez vo­natkozott a gázra is, hiszen a lehetőség korábban is adott volt, mégsem született meg a pozitív döntés. Ez, hogy ezt most megcsináltuk, végigvere- kedtük, elemi érdeke a város­nak, hiszen egyre inkább az a tendencia, hogy a működési ki­adásokat a minimálisra kell csökkenteni. Most, hogy majd­nem minden intézményben át­álltunk a gázfűtésre remélem, komoly megtakarítást fog jelen­teni, mely elősegíti a racionáli­sabb gazdálkodást. — Szedjük csokorba, melyek azok a látványosabb beruházá­sok, fejlesztések, amik az elmúlt két évben megvalósultak! — Mindent egybevetve kö­zel huszonötmillió forint folyt be a helyi adókból (ennek nagy részét a gázberuházáson itt dol­gozó vállalatok ide befizetett adója adta). Ezt az összeget le­hetett a testület döntése alapján fejlesztésre fordítani. Ennyi pénzből nyilván nem lehet megváltani a világot. Építet­tünk belőle néhány utat, a fő­hangsúlyt a nagy viharkárok miatt a Bölcske utcai részre he­lyeztük. Folytattuk a szennyvíz csatornák kiépítését néhány mélyen fekvő területen. Na­gyon szépen alakul a központ­ban az új Gábor Pál utca, mely­nél a parkolók kialakításánál nyújtott segítséget a város. Az­tán voltak olyan dolgok, me­lyek nem a helyi adókból való­sultak meg. Ezek közül kiemel­kedő jelentőségű a volt kőtár épületéből kialakított Fafaragó Galéria, melynek idegenfor­galmi jelentőségét nem lehet vi­tatni. Elindult tavaly a Szerb­templom tatarozása, ami szin­tén nagyon régen aktuális lett volna. Szintén nagyon régi igényt kielégítve kiépült a ká­beltévé hálózat, működik helyi adás, mely az információ áram­lás szempontjából döntő fon­tosságú. Jövőre tervezzük a há­lózat kiépítését a 6-os úton túli területeken is, ahová az első ütemben nem jutottunk el. — Ha már úgyis előreszalad­tunk, hallhatnánk valamit a 1997-es tervekről? — Tovább kellene folytatni a Bölcske utcai vízelvezető rend­szer kiépítését, és a szennyvíz programot. Lassan már a szennyvíztisztító telep bővíté­sére, korszerűsítésére is gon­dolni kell. Szeretnénk elindítani Nagy Gáborné ebben az évben a gimnázium bővítését, hiszen a hatosztályos képzés folytán 1998-ra kinövik majd a jelenlegi épületet. És folytatni kellene az útépítése­ket, mert nagyon sok szinte jár­hatatlan utca van a városban. Egyik vesszőparipám, hogy a város stratégiailag központi fekvését bűn kihasználatlanul hagyni. Fontos utak kereszte­ződése, a Duna, a híd mind olyan tényezők, amelyek javára válhatnak egy településnek, ha ki tudja használni. Ezért na­gyon fontosnak tartom az ide­genforgalom fejlesztését, az átmenő forgalom megállítását a városban. Erre ebben az évben konkrét lépések fognak történni a Béke téri parkoló átépítésé­vel. Ennek folytán kiránduló buszokkal is könnyebb lesz a parkolás. Egy másik terv is ké­szül a könyvtár előtti terület parkolóvá alakítására. Nagyon fontos továbbá a Duna-part komplex fejlesztési tervének elkészítése. Ébben testvérváro­sunk, Weikersheim főépítésze is a segítségünkre lesz. Az ide­genforgalom fejlesztésének ér­dekében alakult meg a napok­ban az Idegenforgalmi Egyesü­let. A másik nagyon fontos terü­let a munkahelyteremtés, mely­ben ebben az évben előre kell lépni. A lehetőségek adottak, hiszen a volt kendergyár és a szovjet laktanya területén lehe­tőség van egy kisebb ipari öve­zet létrehozására. A tárgyalások erre vonatkozólag már meg­kezdődtek, és reméljük hama­rosan eredményre is vezetnek. Az én álmom egy olyan kis­város, amely kereskedelmével, idegenforgalmával, iparával a sokszínűséget tudja nyújtani az itt lakóknak, és az idelátoga­tóknak. — Végezetül: elégedett-e az eddig elvégzett munkával? — Bár érezhető a változás, történtek egyértelműen pozitív dolgok — mindent egybevetve elégedetlen vagyok. Nem sike­rült a kitűzött célokat maradék­talanul teljesíteni. Ennek elle­nére bizakodó vagyok, és remé­lem, az elkövetkezendő két év­ben még több sikert könyvelhe­tünk el. — Úgy legyen! Köszönöm a beszélgetést! Pataki Dezső A Béke-téren (Archív felvétel) Böttger Antal hivatalosan is Nagydorog lelkipásztora lett Hitről, szeretetről és erkölcsről A Biblia értékvesztésének korát éljük Ünnepélyes istentiszteleten iktatta be hivatalába, négy év nagydorogi szolgálat után Böttger Antal református lelkészt dr. Hegedűs Lóránt a Dunamelléki egyházkerület püspöke, a nagydorogi gyülekezet tagjai, lelkésztársai jelenlétében. Szeretettel]esebb életet mindenkinek Ünneplőbe öltözött emberek gyülekeztek a nagydorogi re­formátus templom előtt. Vár­ták azt az embert, aki hittel, szeretettel tölti meg az embe­rek szívét, ő az, aki hatalmas erővel, őszinte hittel, elszánt meggyőződéssel veti bele ma­gát a munkába, vállalva a ki­hívásokat, örül annak, ha va­lamit tehet az emberekért, a közösségért, a településért. Nem mindennapos esemény egy lelkész számára, ami de­cember 29-én zajlott. A jelen lévő lelkésztársak, barátok, ismerősök előtt zajló istentisz­teleten áldását adta a reformá­tus egyházközösség Böttger Antal lelkészi munkájára. így a jövőben hivatalosan is ön­álló lelkipásztora lett a nagy­dorogi híveknek. Böttger An­tal már négy esztendeje látta el a lelkészi munkát Nagydoro- gon, de csak most kapta meg hivatalos kinevezését. Ez alka­lomból beszélgettünk. — Megváltozik-e az Ön munkája a jövőben? Milyen lesz a hívekkel való viszonya? — A munkámban nem sok változás lesz. Ugyanazt csiná­lom, amit eddig is. Változhat viszont a hívekkel való kap­csolatom abban az értelemben, hogy a gyülekezet nagyobb biztonságban érezheti magát, ugyanis beiktatásom előtt bármikor elhelyezhettek volna a településről. A gyülekezet­nek a hagyományőrző gon­dolkodás világában ez bizo­nyára pozitív változást jelent­het majd. — Mi változott az eltelt idő­szak alatt, mióta Ön a felesé­gével 1992. novemberében ideköltözött. — Villámgyorsan eltelt ez a négy esztendő. Persze nagyon sok örömteli dologgal. Szétvá­lasztom a gyülekezet anyagi és lelki épülését, bár úgy tar­tom, hogy a lelki épülés kö­vetkezménye az anyagi. Tény, hogy nagyon sokan adták át az életüket Jézus Krisztusnak és hívőkké lettek. A gyülekezet közel másfélszáz emberből áll, ezek nagy része rendszeres templomlátogató. Annak na­gyon örülök, hogy a nehezen elérhető korosztály - a har­mincasok és negyvenesek -, valamint a fiatalok is jelentős számban képviseltetik magu­kat. A hívők nemcsak passzív, hanem aktív résztvevői a gyü­lekezet életének. Értem ezt úgy, hogy nemcsak jelen van­nak az istentiszteleten, hanem ahogy tehetik, segítik a gyüle­kezetét. Nemcsak Bibliát ol­vasó és imádkozó, hanem a közösségért tenni akaró embe­rekről beszélek. Örömteli, hogy mindezt szeretetből te­szik. Tény persze, hogy ideér- kezésem előtt is jellemző volt e szándék a hívekre, de úgy érzem, erősödik a nagydoro­giak tenni akarási szándéka. — Milyennek látja a nagy­dorogi gyülekezetei? — Van jövőképe. Nem állt meg azon a ponton, hogy fo­gyunk, öregszünk, hanem át­látják annak lényegét, hogy mindent meg kell tenni pél­dául a fiatalok, a község nem hívő tagjainak bevonását a gyülekezet munkájába. — Úgy tudom, hogy nagyon jó, sajátságos a kapcsolata a fiatalokkal. — Folytatom azt, amit az elődöm csinált, csak én a ma­gam fiatalos lendületével és látásával teszem. A fiatalokkal való viszonynak gyökerei vannak. Van egy kulcsszó és ez pedig: a szeretet, ami több irányból értelmezhető. Szere­tem őket, hiszen szeretem Jé­zus Krisztust és az én elhiva­tottságom az Isten iránti szá- násomban való felelősségér­zet. Ezt viszont a szeretetet táplálja. Nem hiszem, hogy nekem volna személyes von­zásom vagy varázsom, mert bizonyos értelemben tehetet­len, ügyetlen alak vagyok. Sokszor, mint elefánt a porce­lánboltban nyúlok a fiatalság, a gyerekek kérdéseihez, de azt hiszem, hogy számukra az a vonzó, amiről beszélek. Azok a tételek bizonyságot tesznek, nem egyszerű szavak. Igyek­szem ezt megélni, átélni. Igyekszem a fiatalokat az élő Istenhez eljuttatni. Helyzeti előnyöm, hogy korban közel állunk egymáshoz. — Honnan van ez a hatal­mas buzgalom, lendület, ten- niakarás? — Az Isteni szeretetből. Naponta olvassuk feleségem­mel a Bibliát és keressük a mindennapok gondjaiból való helyes kiutat. — A mai világban hogyan tudhatjuk azt, hogy a Biblia szerinti helyes úton járunk? — Egy olyan világban élünk, amikor nagyon sok út áll előttünk. Nagyon sok útra mondják azt, hogy ez az igazi. Ráadásul egy értékváltozáson ment már keresztül korunk Európája, amelynek az a kö­vetkezménye, hogy amit eddig Bibliai értékként, erkölcsi po­zitívumokként értékelt a világ, azok nagy részben megingot- tak. Az új erkölcsi rend még igazán nem állt fel, de elég fé­lelmetesnek tűnik, ahogy kezd kibontakozni. A lelkész és a hívek számára a helyes út az Isteni út, a Bibliában foglalta­tott út, hiszen ezzel nem lehet vitatkozni, ez hit kérdése. Az a feladatunk, hogy megértsük a Bibliában olvasottakat. Fontos az is, hogy a szentírást egé­szében értsük, hiszen tény­szerű alapvető erkölcsi igaz­ságok, szabályok foglaltatnak benne. Azt hiszem többet kel­lene foglalkoznunk ezzel, job­ban magunkba kellene tekin­teni. Megvizsgálni lelkiisme­retűnket és feltéve a kérdést: megteszek-e mindent azért, hogy embertársaimnak minél jobb, szeretetteljesebb legyen az élete. Bízom benne, min­denki megtalálja a maga szá­mára helyes utat. Garay Előd Az Igazgatóság tavalyi utolsó ülése Sikeres év az atomerőműben Kiemelkedő termelési ered­ménnyel zárult az év - állapí­totta meg a paksi atomerőmű Igazgatóságának tavalyi utolsó, decemberi ülése. Az 1997. évi üzleti terv feszesebb termelési és gazdálkodási te­vékenységgel számol. Az ülés legfontosabb témái a cég gazdálkodásáról és a Nem­zetközi Atomenergia Ügynök­ség biztonsági felülvizsgálatá­ról szóló előterjesztések voltak. Az Igazgatóság megállapította, hogy az atomerőmű teljesítette az üzleti tervben megfogalma­zott elvárásokat, sőt a vártnál jobb eredményt értek el. A ta­karékos gazdálkodás látható eredményeket hozott, így sike­resnek mondható az 1996-os üzleti év. Az 1997. évi terv ­tekintettel a villamosenergia árának a cégnél elismert nagy­ságára - még feszesebb gazdál­kodási és termelési tevékeny­séget feltételez, ezért minden munkavállaló fegyelmezett, pontos munkavégzésére lesz szükség. Tájékoztatót hallgatott meg az Igazgatóság a bizton­ságnövelő tevékenységet vizs­gáló NAÜ értékelés tapasztala­tairól. Tovább vizsgálták a leg­utóbbi két évben a főjavítások és a visszaindítások során be- következétt rendkívüli esemé­nyeket is az ülésen, megnyug­vással állapítva meg, hogy ezek száma nem emelkedett, de le­szögezték, hogy az események előfordulása csökkenthető szervezettebb, fegyelmezettebb munkával. -rákosi­Napi híradóval jelentkezik a TelePaks Újév, új műsorok Szeptember óta új formában működik a paksi városi televí­zió, közhasznú társaságként. Ha a néző a változást eddig nem vette volna észre, február elsejétől nyilvánvalóvá válik, a bővülő műsorválasztékból. A legfontosabb változás - mondta el Koós Attila főszer­kesztő a Népújságnak -, hogy hétfőtől péntekig naponta tíz perces híradóval jelentkezik a TelePaks, az MTV fél nyolcas hírműsora előtt. A híradó a vá­ros és a városkörnyék (hiszen 30 kilométeres körzetben fog­ható a sugárzás) napi esemé­nyeiről számol majd be, időjá­rásjelentéssel, évfordulónap­tárral, piaci körképpel, lapelő­zetessel fűszerezve a híreket. Megváltozik a népszerű sportműsor, a Lelátó idő­pontja, ezentúl nem kedden, hanem hétfőn este kerül adásba, miáltal frissebbé válik, hiszen közelebb kerül a hét­vége eseményeihez. Kedden Tolna megyei magazin nyújt lehetőséget tágabb kitekin­tésre, a Szekszárdi VTV-vei való együttműködés eredmé­nyeképp. A Paksaméta a Gombóc gyermekprogrammal együtt egy nappal későbbre, péntekre kerül. Mindennap mozifilmmel zárul a műsor, szombat kivételével, tehát va­sárnap este is. Jubileumi év lesz az idei a TelePaksnál, ötödik születés­napját ünnepli a stáb városi te­levízióként. Erre minden pénteken a Múltidéző emléke­zik öt percben, le­porolva az elmúlt évek azonos idő­szakának kazettáit. Negyedévente fel­mérést készíttetnek a nézők véleményé­ről, hogy lépést tarthassanak az igényekkel. Mert születésnap ide, vagy oda sok munka vár a csa­patra, a társasággá alakulás valódi mé­diapiaci szereplővé tette a TelePaksot. Ami annyit jelent, hogy jobb és több műsort kell produ­kálni - változatlan stábbal, -rákosi- FOTÓ: G. K. Egy „régi” műsorvezető: Barabás Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents