Tolnai Népújság, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-25-26 / 21. szám
Egy említésre méltó ember Kalányosné László Julianna Fotó: bakó jenő A cigány hagyományokat gyűjtők országos néprajzi konferenciáján Kalányosné László Julianna az őcsényi cigányok temetési szokásairól tartott, már nem először, nagy sikerű, s szakmailag is magasra értékelt előadást. Ugyanezen, a pécsi Gandhi Gimnáziutnban rendezett konferencián szólt dr. And- rásfalvy Bertalan, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke elismeréssel a hagyományokat gyűjtők nélkülözhetetlen, kitartó munkájáról. Valahogy úgy fogalmazott, hogy népüket, hazájukat mélyen szerető emberek ők, akik tudják, hogy csak annak a népnek van jövője, amelyik ismeri a múltját is. A gyűjtőkkel, és az adatközlőkkel kapcsolatosan úgy fogalmazott, hogy „nemcsak a nagy embereknek van említésre méltó életük.” Kalányosné, vagy ahogy ismerősei szólítják, Julcsi őcsényben lakik, és Szek- szárdon a városi polgármesteri hivatalban szociálpolitikai főelőadó. Előtte gépírónőként dolgozott. A Cigány Hagyományokat Gyűjtő Egyesület titkára. — A család, két gyerek nevelése, a nem éppen könnyű munka mellett miért fontos még hagyományok gyűjtésével is foglalkozni? — Az én anyám nem tud írni olvasni, - apám juhász volt, - de amikor gyerek voltam, sokat meséltek nekünk. Bony- hádon jártam iskolába, aztán elmentem dolgozni, továbbtanulásra nem is gondolhattam. Dr. Gémes Balázs néprajzkutató, aki ma az egyesület elnöke, egy rendezvényen odajött hozzám és felkért arra, hogy részt vegyek egy kérdőíves gyűjtésben. Akkor még javában készült a népi orvoslási topográfia, több mint ezer közreműködővel. Innen indult az érdeklődés, a kapcsolat, majd szerelem a népi hagyományok megismerése, gyűjtése iránt. Különös módon csengett össze bennem a megismert anyag a gyerekkoromban hallott történetekkel, mesékkel. Talán nem túlzás, bár kicsit romantikus megfogalmazásnak tűnik, ha azt mondom, ezzel a munkával hazaérkeztem. — Hogyan kell hagyományt gyűjteni? — Az nem úgy van, hogy ebbe az ember beleszületik, s magától ért hozzá. Ezt is meg kell tanulni, vagy könyvekből, vagy emberekről, sőt a munka során szerzett saját tapasztalatokból. Szerencsés vagyok, hogy nálam mind a három ösz- szejött. Engem, illetve bennünket Gémes Balázs készít fel a gyűjtés előtt arra, hogy mit kérdezzünk, mire figyeljünk, majd hogyan kell az anyagot rendszerezni, formába önteni. Akit megismernek, azt már meghívják konferenciákra, de addig a szervezőknek szólni kell, hogy engem, illetve egy cigány hagyomány-gyűjtőt is hívjanak meg, mert érdekes anyaga van. Ebben is sokat segít az egyesület elnöke. Az biztos, sok ismeretlen, s hamarosan feledésbe merülő szokás kerül napvilágra a gyűjtések nyomán. Ezt a gyerekeimen is látom, még nekik is mondok újat. Azt hiszem, hogy az összegyűjtött anyag érdekességén még azok is meglepődnének, akik az adatokat közölték, a történeteket, szokásokat elmesélték. — A tudományon kívül kinek, miért fontos, hogy egyáltalán együtt legyen a néprajzi anyag? — A hétköznapi munkám során sokat találkozom cigányokkal, és a nem cigányokkal is. Lépten-nyomon azt tapasztalom, hogy a többségi társadalom tagjai nem ismerik őket és sajátos kultúrájukat. Biztos vagyok benne, ha jobban ismernék, ismernénk egymást, köny- nyebb lenne az együttélés mindkét félnek. Ma, ha valakinek azt mondják, cigány, mi jut eszébe erről a szóról? Biztosan az, hogy lop, csal, és nem a zenénk, táncaink, szokásaink, mert azokat nem ismerik. Mi, Őcsényben abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ismerik egymást azt emberek. Ez a falu olyan kivételes település, ahol példamutató módon élnek együtt cigányok és nem cigányok. Ez az akkori politikának is köszönhető. Amikor a cigányok települtek be a faluba, nem kötötték ki, hogy hol vehetnek, építhetnek házat, ezért szétszórtan élnek a többiek között. Ha nem ismernének bennünket, az én szomszédasszonyaim is azt gondolhatnák, hogy tőlünk félni kell. Ha többet megtudnak a népről, a kultúrájáról, nem fognak félni tőlük, sőt talán még segíteni is tudnak. Segíteni, persze csak annak lehet, aki hagy magának segíteni. — Mit csinál a család többi tagja, s ha ennyire érdekli a néprajzi munka, miért nem végzi el az egyetemet? — A kislányunk ötödikes általános iskolás. Erősen gondolkodunk azon, hogy a Gandhi Gimnáziumba íratjuk majd, de hogy utána miként alakul, azt nem tudom. Régész szeretne lenni, s én titkon azt remélem, hogy ő folytatja majd az én munkámat. A férjem most jár az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola szociális munkás szakára. A családsegítő központban dolgozik, s a munkaköréhez kötelező a főiskolai végzettség. Ha még én is tanulni kezdenék, akkor lehet, hogy arra már nem lenne pénzünk, hogy kisfiúnk is tanulhasson. Márpedig ő az egyetlen cigány fiú az őcsényi iskola történetében, aki kitűnő tanuló. Most éppen pilóta szeretne lenni, de még olyan kicsi, hogy ha másik sorozat kezdődik a tévében, akkor majd más akar lenni. — Munkájában előnyt vagy hátrányt jelent a származása ? — Nem is tudom. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy akikkel együtt dolgozom, olyan kollégák, akik elsőre befogadtak. Az ügyfelekkel való kapcsolatomban .pedig néha előny, és néha persze hátrány is lehet, de ugyanígy lenne akkor is, ha nem volnék cigány származású. Ihárosi Ibolya A múltban minden másképp lesz? A rajzon: félmillió éves ősünk fotó: feb Az amerikai könyvpiac egyik bestsellere a „Tiltott archeológia” című kötet, amelyben azokat a kevéssé ismert régészeti leleteket sorakoztatják föl, amelyeknek léte, eredete a darwini fejlődéselmélet szerint nem, vagy csak nagyon nehezen magyarázható. A nagy vitákat kavaró munka alapján megkérdőjelezhető az evolúció tana, s ezzel az ember származása is? A kérdésre Mester Zsolt ősrégész, egyetemi tanártól kértünk választ.- A könyv vitathatatlan érdeme, hogy ösz- szegyűjtötte azokat a problémás régészeti adatokat, leleteket, amelyek a múzeumok és adattárak mélyén már-már feledésbe merültek. Eltitkolásról azonban nincs szó, ahogyan címe sugallja.-Tudnivaló: a régészeti kutatások tárgya nem egy- egy ősmaradvány, hanem a fejlődés egésze. Az evolúciós felfogás szerint az emberiség bölcsője Afrikában ringott; itt élt mintegy 18 millió évvel ezelőtt az emberszabású majom és az ember közös őse. Fejlődésük iránya körülbelül 7 millió évvel ezelőtt vált ketté. 12 millió éve ugyanis Kelet- Afrikában kialakult egy geológiai árokrendszer, amelytől nyugatra megmaradt a trópusi éghajlat, keletre pedig változatos, szavannás környezet alakult ki. Ez utóbbi tette lehetővé az ember kifejlődését.- A mai ember ősének tekintett lény leletei azonban csak két és fél millió évvel ezelőttiek. Az amerikai szerzők egyik fő érve az evolúcióval szemben éppen az, hogy mintegy 10 millió évet átfogó időszakból nincs leletanyag. Tény, a fejlődési irányok szétválásának idejéből kevés föltárható földréteg maradt ránk, így a folyamatnak ez a része még nem ismert. De a többi lelet logikus rendszert alkot.- Az alapkérdés azonban nem is az, hogy az evolúció elmélete igaz-e az emberre, hanem az, hogy az ember része-e a természetnek. Ha igen, akkor ugyanazok a szabályok érvényesek rá, mint az élővilág egészére. Bozsó Bea Virág bácsi utazik Miért nem vettek fel a kórházak egy beutalt beteget? A fürgedi Virág Józsefet két kórházba is beutalták, mégis otthon kötött ki. Az agyi keringési zavarokkal küszködő, félig magatehetetlen beteg története gyanús. Maga az eset mintha a magyar egészségügy állatorvosi lova lenne. Azaz fellelhető benne a honi betegellátás néhány nyavalyája is. Virág Józsefnél január 4-én léptek fel agyi keringési zavarok. Felesége hívta háziorvosukat, aki Ozoráról a rossz útviszonyok miatt nem tudott kimenni. Dr. Bacsa Barnabás január 7-én vizsgálta meg a beteget, addig a fürgedi ápolónő látta el. (Január 7. a hét egyik napja volt a kettőből, amikor Fürgédén orvosi rendelés van.) A háziorvos megvizsgálta Virág Józsefet és megállapította, hogy kórházi kezelésre van szüksége. ■ — A betegnél agyi keringési zavar alakult ki, és úgy gondoltam, mindenképpen szükséges kórházba küldeni. 1995-ben volt már egy agyvérzése. Most leépült annyira, hogy a kérdésekre nem tudott válaszolni, látászavara volt, és a jobb oldala meggyengült - mondja dr. Bacsa Barnabás. Az orvos délelőtt 11 óra 6 perckor mentőt hívott, amely fél három után öt perccel ért ki. (Nem volt sürgős eset, és az út is rossz volt - fűzi hozzá a doktor úr.) A mentőautó fél ötkor érkezett meg a szekszárdi kórház ideggyógyászati osztályára. A szakorvos a folyosón, a többi beteg előtt vizsgálta meg a kérdésekre nem reagáló beteget, panaszolta Virág Jó- zsefné. (Nem akarom minősíteni az esetet - mondta erről dr. Bacsa Barnabás.) Végül helyhiányra hivatkozva nem vették fel, hanem elküldték a pincehelyi belgyógyászatra. Dr. Kuntár Lajos, a megyei kórház ideggyógyászatának osztályvezető főorvosa volt az ügyeletes január hetedikén. Emlékezett a betegre, de a beszélgetésre fel is készült, hogy pontosan rekonstruálni lehessen a körülményeket. A vizsgálat alapján úgy ítélte meg - s ma is az a véleménye, - hogy a betegnél nem történt újabb agyi esemény. Tünetei a korábbi betegség maradványai voltak. A szívének állapota, illetve a keringése viszont indokolttá tette belgyógyászati ellátását. Ezért nem küldte a mentővel haza. A papírokra is ezt írta, s telefon is megbeszélte a pincehelyi kórház ügyeletesével, hogy átküldi hozzájuk. A főorvos elmondta, előfordul, hogy a sokat utaztatott beteget ilyen esetben is felveszi, s csak néhány nap pihenés után irányítja át, de akkor erre nem volt módja. Az írásos dokumentumok is bizonyítják, hogy nem volt hely az ideggyógyászaton. Sőt, abban az időpontban még a főnővér ágya is kint volt az egyik kórteremben. A vizsgálatokat valóban a mentős ágyon végezte el, ez akkor is előfordul, ha van szabad kórtermi, de nem a folyosón. Illetve a folyosónak egy olyan, beugró részén ahol nincs beteg- és látogató forgalom, viszont onnan nyílik a nővérek szobája. Ennek az az oka, hogy a két kezelőben rendszerint az osztály orvosai dolgoznak. (Nem akarom minősíteni az esetet - mondta erről dr. Bacsa Barnabás.) A mentőautó 18 óra 4 perckor érkezett Pincehelyre, ahol az ügyeletes orvos, dr. Stenger János vizsgálta meg. ő úgy látta: nem indokolt Pincehelyen kórházi elhelyezése.- Nekem Szekszárdról azt mondták telefonon, hogy a beteg nem igényel kórházi ellátást - mondja az esetről Stenger doktor. - A vizsgálat után azt állapítottam meg, hogy időszakos neurológiai, belgyógyászati, kardiológiai kontroll ajánlott, és krónikus belosztályon történő elhelyezését, vagy a házi-szociális ellátást javasoltam. Idős, magatehetetlen emberről van szó, gyógyíthatatlan, aki állandó ápolásra szorul. Vagy otthon meg tudják oldani, vagy megpróbálják elhelyezni krónikus osztályon. • - Hol van ilyen kórházi osztály?- Baranya megyében az előző munkahelyemen volt, a szigetvári kórházban, éppen most szüntették meg. Tolna megyét nem ismerem annyira, talán a palánki kórházban. Hozzáteszem: a krónikus osztályon a nyugdíjasnak például a nyugdíja 80 százalékát kell befizetnie a kórháznak, és ez csak a töredékét fedezi az ellátásnak. A kórház csak havi hatvanezer forintot kap a biztosítótól egy beteg után. A takarítónőt és a rezsit is felszámítva kb. 100 ezer forintba kerül egy beteg ellátása. Ezért a beteg fizet úgy tízezer forintot.- Virág Józsefet egy hétre, tíz napra tudnánk felvenni, de ez nem lenne végleges megoldás - teszi hozzá. - Régen felvették volna, legfeljebb három nap múlva azt mondják: eddig tudtuk kezelni.- Ön „felülbírálta” a háziorvost. Ez így van rendjén?- A háziorvos és a kórházi orvos között mellérendelt viszony van. Ő akkor, ott úgy látta, hogy kórházi ellátás kell, ez természetes. A kórházi orvos szaktanácsot ad, ezt tettem én. Virág Józsefet ezután hazaszállították. Őt kísérő felesége szerint a mentőautóra várni kellett, mivel éppen váltás volt. A mentőszolgálat vezető főorvosa azonban úgy tájékoztatott: nem volt megállapítható a mentőautó késése, „a munkaidő lejárta pedig nem befolyásolja a betegszállításokat”. A beteggel háromnegyed hétkor indultak el, és nyolc órakor értek Fürgédre.- A dolog szépséghibája, hogy küldözgették ide-oda, mégsem került kórházba - mondja Bacsa doktor. - A kórházi orvosnak van arra lehetősége, hogy döntsön a beteg kórházi felvételéről, ebben az esetben nem értek egyet vele. Végül idézzük Virág Jó- zsefné szavait: „Szörnyű, hogy az ember fél életen át fizet azért, hogy, ha majd szüksége lesz rá, ellátásban részesüljön. Amikor viszont oda jut, mindenhol elutasítják. Kivizsgálást nem kérek, mert úgyis az uraknak van igazuk.” Ihárosi - Tóth
