Tolnai Népújság, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-03 / 2. szám

4. oldal Megyei Körkép — Bonyhád És Környéke 1997. január 3., péntek Elkapták a betörőket (Folytatás az 1. oldalról) Markos Mátyás százados, a kapitányság főnyomozója elmondta, hogy az éjjel fél kettőkor történt betörést kö­vetően „forró nyomon” in­dulhattak el. Megkeresték szentlőrinci otthonában a Nissan nyilvántartás szerinti tulajdonosát. A férfi azon­ban már másfél éve eladta az autót Királyházára, on­nan egy másik kis faluba ad­ták tovább, ahonnan egy Pé­csi katonatiszthez, majd egy Harkány környéki katoná­hoz került a kocsi. Utóbbi rögtön továbbadta egyik fa­lubelijének. Nos, ez az extu- lajdonos is széttárt karokkal fogadta a bonyhádi rend­őröket, annyit azért segített hogy elvitte őket egy pécsi nepperhez, aki viszont el­mondta, hogy egy másik nepperrel cserélte el az au­tót, ő pedig azt egy bontóba vitte. A bontó tulajdonosa emlékezett rá, hogy egy bi­zonyos szászvári J. G. vette meg a Nissant valakinek. Ekkor már tudták, hogy kit kell keresni, hiszen J. G.-t korábbról ismerték. A jelen­legi tulajdonos a harmincöt esztendős, többszörösen büntetett hegyhátmaróci O. S. A nála tartott késő esti házkutatás során olyan bűn­jeleket sikerült lefoglalni, amelyek megerősítették a rendőrök gyanúját: O. S. és társai jártak Nagymányokon előző éjjel. A házigazda, 18 éves nevelt fia, P. A. és a közelükben élő I. J. éppen falatoztak abból a szalámi­ból, amit a Solidusból vittek el és néhány üveggel fo­gyasztottak már a pezsgőből is. Úgy tűnik azonban előre ittak a sikeres akcióra, mert a rendőröknek sikerült meg­találni azt a nagy mennyi­ségű árut, amit a szászvári J. G.-nek értékesítettek mint­egy százezer forintért. A férfi egy bonyhádi orgazdá­nak adta tovább az egyéb­ként mintegy háromszázez­ret érő árut, amit a rendőr­ség lefoglalt. Pilisi Gábor elmondta, hogy a három férfit - akit a városi bíróság tegnap előze­tes letartóztatásba helyezett - más bűncselekmények el­követésével is gyanúsítják: feltehetően a baranyai trió számlájára írható az a hu­szonkét gázpalack, amit egy hónappal ezelőtti váraljai cseretelepről vittek el, va­lamint egy bikali vegyesbolt és egy csikóstőttősi italbolt megdézsmálása. - háj ­A táncosoknál nincs lemorzsolódás A bonyhádi gyermek táncegyüttes Megalakult Bonyhádon a Völgység Néptáncegyesület, amely az aktív táncosoknak kíván segítséget nyújtani mind fellépési lehetőség szer­vezésében, mind az ehhez szükséges anyagi háttér meg­teremtésében. — Az egyesület tagjai: a táncos gyerekek szülei. Ha ők nem állnának egy emberként mögöttünk, akkor nem juthat­tunk volna el eddig a színvona­lig - mondja Steinemé Eszter- bauer Éva, a bonyhádi Gyer­mek Táncegyüttes vezetője. - Az eddig is nálunk táncoló hat­vanöt gyermek a városi zeneis­kola tánctagozataként szerepel. — Hogyan kerültél kapcso­latba a néptánccal? — Hatodikos voltam, Szek- szárdon. Egyszer bejött az isko­lába Szabadi Mihály, és meg­hívta az érdeklődőket a tánc­csoportjába. Már az első alka­lommal megszerettem a táncot, és egész a terhességemig min­den egyes próbán részt vettem. — Mióta tanítasz te magad is táncot? — Jó zongoristának tartot­tak, és Miska bácsi megkért - mikor már a nagy csoportban táncoltam -, hogy ugorjak be az utánpótlás korúak próbáján ze­nélni. Tulajdonképpen ez re­mek alkalom volt, hogy elles­sem a szakmai fortélyokat, itt kaptam indíttatást a táncokta­tásra. Egyre többször álltam fel a zongora mellől, majd öt éven át én vezettem a kicsik foglal­kozásait. — Miért a kicsik oktatását tartod a legfontosabbnak? — Minél előbb kezdi valaki a néptáncot, annál biztosabb, hogy az az élete részévé válik. Egyébként óvónői szakközép- iskolába jártam, és nagyon sze­rettem a szakmában dolgozni. Aztán döntenem kellett, hiszen mind a két terület teljes embert igényelt. Úgy éreztem, jelenleg a néptánc a fontosabb szá­momra, végülis így sem sza­kadtam el az óvodásoktól. — Óvodákban, iskolákban is „ terjesztitek” a táncszerete- tet a Bartina zenekarral. — Az őcsényi általános is­kolában tantervszerűen oktat­juk a néptáncot, az alsónyéki tánccsoportot én vezetem. Tu­lajdonképpen olyan települése­ken járjuk az ovikat, ahol a ha­gyományok folytatása céljából szükség van az utánpótlásneve­lésre. Bonyhádon immár a mű­velődési központ keretén belül működik a tánccsoportunk. A kezdeti 17-ről pár hónap alatt 43-ra duzzadt a létszámunk. És ami még fontosabb, hogy nincs lemorzsolódás. — Vannak tizenévesek is a tánccsoportban. Hány korosz­tályt lehet felvállalni? — Ezen már én is sokat gondolkodtam, igyekszünk megoldani (az egyelőre még nem igazi) problémát. Jelenleg tíz serdülő lányunk van, azon­ban nincsenek ilyen korú fiú­táncosaink, így egyelőre a meg­felelő műsorszámokat kell megtalálnunk a számukra. — Több műsorszámnak te magad vagy a koreográfusa. — Ha valaki folyamatosan együtt él a néptánccal, annak ötletei is vannak, és további ku­tatást is végez. A táncórákon kipróbálunk új játékokat, és a megfelelő koreográfia szinte kiérlelődik a kicsik lábán. — Ki táncolhat a bonyhádi Gyermek Táncegyüttesben ? — Bárki, aki kedvet érez hozzá. A jelenlegi táncosaink sem kiválasztott gyerekek, ön­ként jöttek. Természetesen egy bizonyos létszám után vissza kell fognunk a tagfelvételt. — Az együttes tervei? — Évről évre szeretnénk megrendezni a tavaly már si­kert aratott tavaszváró műso­runkat, amelynek keretében vi­déki tánccsoportok is fellépnek. Országos szintű erőpróbán is fellépnénk. Természetesen minden szereplési lehetőséget megragadunk, hiszen a kicsik­nek szükségünk van a rutinra - mondja mosolyogva Éva „néni”. Máté Réka Állampolgári eskü Kakas- don. Az Erdélyből áttelepült Bálint János és felesége, vala­mint nyolcadikos fia december 30-án állampolgári esküt tett Kakasdon, a faluházban. A rendszerváltás óta ez volt a ha­todik ünnepélyes eskütétel a fa­luban. VÖLGYSÉG JÁRÓ Dráguló szolgáltatások. A Völgység számos településén emelték a vízdíjat. Bonyhádon csatornadíjjal együtt 168 forin­tot kell fizetni a víz köbméteré­ért. Kakasdon a díj 105 forint, ám ez csak a víz árát tartal­mazza, nem lévén a faluban szennyvízhálózat. Pályaválasztási tanácsadás lesz január 6-án délután a bonyhádi művelődési házban. A „Mesterségek tüköré” so­rozatban január 7-én két bony­hádi szövő: Budi Melinda és Lovász Szilvia mutatkozik be a Völgységi Múzeumban. Mellettem áll a családom zebb talán, hogy olyan tájszó­lással kell megszólaltatni a meséket, ahogy azt valaha nagyanyáink mesélték. A csa­ládban sok székely szót meg­tanultam, de már mi sem be­szélünk olyan ízesen, mint a régiek. — Mit gondol? Meddig maradhat meg ez a szép szé­kely nyelvezet? — Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy az együt­tesek sokat tehetnek azért, hogy ne haljon ki. Mi itt Ka­kasdon, amikor régi népszo­kásokat elevenítünk fel, a próbáinkon ott vannak az idő­sebbek és segítenek nekünk. Szerintem ez a legfontosabb. — Milyenek a székely em­berek? — Egyenesek, nem be­szélnek sokat, de amit mon­danak, annak veleje van. A székelyek okosak, és általá­ban tudják, hogy mit kell tenni. — Milyen elképzelésekkel vállalta el a feladatot a Szé­kely Szövetségben ? — Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy Fábián Gergely elnök felkért a fel­adatra. Eddig csak résztve­vője voltam a székelység nagy rendezvényeinek. Igyekszem majd a feladatnak megfelelni: megismerkedni a különböző csoportok vezetői­vel, tagjaival, az országban és a határokon túl élő széke­lyekkel. Hangyái A székely ember nem beszél sokat, de amit mond, annak veleje van - mondja Bara- básné Fábián Elvira, akit a Székely Szövetség legutóbbi küldöttgyűlésén választot­tak az elnökség tagjainak sorába. A kakasdi hagyo­mányőrző együttes tagját otthonában kérdeztük. Bemutatkozásként Elvira el­mondja, hogy születése óta Kakasdon él, 1991-ben vég­zett a bonyhádi gimnázium­ban, két éve van férjnél. Szekszárdon dolgozik egy fe­hérnemű üzemben minőségel­lenőrként. Férjével együtt két éve táncol a Kakasdi Sebes­tyén Ádám Székely Népi Égyüttesben. — Hogy került kapcso­latba a hagyományőrzéssel? — A családomnak nagyon sokat köszönhetek. A fér­jemmel Zombán kezdtünk táncolni. Anyukám csinálta a székely ruhámat az alsó szok­nyától a mellényig. Ha a csa­lád nem támogatna, nem is tudnám csinálni. Az együttes­nek is sokat köszönhetek. Ka- kasdról hárman járunk Bony- hádra, „C” kategóriás néptáncoktatói tanfolyamra. Az együttes fizette ki a rész­vételi díjunkat. — Olvasóink találkozhat­tak Önnel a tévében is, mint székely mesemondóval. — Valóban. Szerencsés vagyok, hogy engem még Mári néni - Fábián Ágos­tonná - tanított mesét mondani. Legutóbb hárman szerepel­tünk Ka­kasáról és egy fia- talasz- szony Ci- kóról. A faluban nagyon örültek, hogy lát­tak ben­nünket, és nemcsak minket, hanem az itteni öl­tözéket és a híres székely vetett ágyat. — Mit kell tud­nia egy mese­mondó­nak? — A legnehe- Elvira ruháját az édesanyja varrta Ezeken a hasábokon egy hete arról olvashattak, mit hozott az elmúlt év néhány völgy­ségi településnek. Ezúttal ar­ról kérdeztük a települések vezetőit, mit várnak a most induló évtől. Mucsfa: teljes gőzzel a gázért! Tillmann János: Az utak és járdák javítása mellett teljes erőnket a gázprogram megva­lósítására fordítjuk, hogy 1998-ban mi is élvezhessük a korszerű fűtés előnyeit. Kisdorog: csinosítjuk a falut Höffler János: 1997-ben a művelődési ház tetejét szeret­nénk szigetelni, fel akarjuk újí­tani járdáinkat, és egy utca asz­faltozását végezzük el. Szeret­Ki, mit vár az új esztendőtől? nénk, ha intézményeink zavar­talanul működhetnének. Várasd: szennyvíz- tisztítót építünk Csaba Józsefné: A legfonto­sabb célunk, hogy a megépült szennyvízhálózat után a szennyvíztisztítót is szeretnénk megépíteni és üzembe he­lyezni. Cikó: életet a művelődési házba! Forray Gellért: 1997-ben el­sődleges feladatunknak tekint­jük a község és az általános is­kola, óvoda működési feltéte­leinek megteremtését. Szem előtt tartjuk a középületek ál­lagának megóvását, felújítását. Az eddig megépített szilárd útburkolatok karbantartását, esetleges javítását is célul tűz­zük ki. Á rendelkezésre álló tartalék anyagi lehetőségeink­nek felhasználásával szeret­nénk a kultúrházat bővíteni, otthonosabbá tenni és élettel megtölteni. A ravatalozó épü­letén korszerűsítést, bővítést szándékozunk elvégezni. A gazdasági tevékenység mellett a kulturális, sport valamint a szociálpolitikai feladatok meg­felelő ellátására is törekszünk. Kisvejke: utak, járda, gáz Höfler József: Az 1997-es esz­tendőben reméljük, hogy prob­lémamentesen működhet a falu, szeretnénk folytatni az üt­és járdaépítést. ígéretet kap­tunk a gázprogram megvalósí­tására. Szeretnénk, ha 1998 elején Kisvejkén is fellobban­hatna a gáz lángja. Bátaapáti: boldogabb évet! Krachun Szilárd: A képviselő- testület szeretné, ha egy nyu­godt, anyagilag biztonságot nyújtó évet zárhatnánk 1997- ben, amely lehetőséget adna a település fejlesztésére is, nem­csak a működtetésre. Szeret­nénk, ha több pénzt adhatnánk a rászorulók támogatására, a szociális gondok enyhítésére, a település és az intézmények üzemeltetésére, hogy fejlőd­jön, szépüljön a falu. Mint pol­gármester, szeretném fenntar­tani azt a jó munkakapcsolatot, amely kialakult a képviselő- testület, a polgármester és munkatársaim között. Szeret­ném, ha a település valameny- nyi lakója egy biztonságot nyújtó, boldogabb év elé néz­hetne. Rakasd: tájház készül a faluházban Illés Ferenc: nagyon szeret­ném, ha 1997-ben a faluházban elkészülne a helyi tájmúzeum, amely a helyi székelység és németség életét mutatja be. Régi adósságunk a szilárd út­burkolat megépítése a Rákóczi- és a Zrínyi utcában. Ezt pótolni kell, és szintén utakat kell épí­tenünk az új telepen, a Széche­nyi és Jókai utcában. Mind­ezek mellett a legfontosabb, hogy a falu intézményei biz­tonságosan tudjanak működni. ÚTISZOKY írta: Hangyái János Szentestére vittem nehezen járó ismerősömet a gyerekeihez. A tükörfényes bonyhádi Árpád utcán alig tudott felkapasz­kodni a Szamara. A keresztező­désbe került némi barna po- rocska, így aztán meg tudtam állni. Szilveszter előestéjén a Bacsó Béla utcán mentem. Az előttem lépésben haladó kocsi kis híján keresztbe fordult. Fé­kezni lehetetlenség. Az jutott eszembe, hogy mindig az Útvi­szonyoknak megfelelően kell kocsizni. Ilyen alapon aztán az autóst lehet felelősségre vonni. Jelentem: Bonyhádon útiszo- nyom van, pedig nem vagyok egy vasárnapi vezető. Az ünne­pek alatt bejártam Somogyot és Baranyát, de ennyi havat, mint itt, sehol nem láttam. Sejtelmem sincs, hogy miért. (A helyes vá­laszt beküldők között hólapáto­kat nem sorsolunk ki.) A

Next

/
Thumbnails
Contents