Tolnai Népújság, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-31 / 304. szám

1996. december 31., kedd Sport 5. oldal Lisztessel tárgyalnak Megfeszülő györkönyiek Farsang János, a györkönyiek középpályása már a téli felkészülés ideje alatt fogcsikorgatva küzd fotó: Reuters A györkönyi focisták nem ad­ják fel, kijelentették, ha ínakra szakadnak is, ők nyerik az NB III-as bajnokságot Li- mexország fiai előtt! Híreink szerint a csapat tagjai Blatt Pál játékosedző és Farsang János főküzdő (a képen) veze­tésével a téli holtidényben inkvizícióval felérő önsa­nyargatásba kezdtek! Egy a könnyedebb napi­rendek közül: reggeli vekker­csörgés hat órakor; találkozó a györkönyi öltözőben fél hétkor; sílécek, botok vétele­zése; a pálfai edzőpálya meg­közelítése sífutva; bemelegí­tésképpen hóember építés, Cseke kergetés, Porga fürde­tés; nyolctól hófoci medicin labdával; fél kilenctől egy­perces szünetekkel három da­rab Cooper-teszt; negyed tíz­től erőltetett menet Pincehe­lyig, s vissza; ebédfőzés a szabad ég alatt; rövid csen­despihenő a tábortűz mellett; koradélután sífutólépésben irány a nagydorogi sportcsar­nok; kétórás termi kondicio­náló edzés, húszperces futóis­kolával; az edzés végén há­rom perc játék (a labda me­morizálása végett); öt órától monten bikákkal látogatás a paksi uszodába; háromnegyed hattól 5 km-es úszóedzés; szauna; majd a kerékpárokkal vissza Nagydorogra; onnan sífutóverseny Györkönybe (a győztes két percig kapura rúghat Homyáknak és Almá­sinak); fakultatív házi fel­adatként este egyórás aerobic vagy gyorskorcsolyázás (le­hetőség szerint). Miközben a fiúk elszántan izzasztják magukat a szibériai hidegben az elnökség már ja­vában az erősítéseken fárado­zik. Johann Koch, a csapat fő támogatója németországi is­merősei révén pár napja kap­csolatba lépett a Stuttgart ve­zetőivel Lisztes Krisztián kölcsönadása ügyében. A Ferencváros néhai 1 fi­ese lapunknak nyilatkozva elmondta; — Szívesen foly­tatnám Györkönyben, de egy­előre még harcban állok a csapatba kerülésért. A stutt­gartiak úgy döntöttek, amennyiben az edzőm tavasz- szal engem szerepeltett irá­nyítóként, úgy Balakovot ad­ják kölcsönbe Györkönybe. Egyébként a brazil Elber is erősen gondolkodóba esett a Jerking név hallatán. Amúgy a Népújság olvasóinak ejn gu- tesz najesz jár hír, von Stutt­gart! -tévé­Csak semmi paráznaság! Idézet a Dombóvári Városi Labdarúgó Szövetség körle­veléből: „A Fellebbviteli Bi­zottság megtárgyalta az Z SE és X.Y. által beadott kérel­met, s az alábbi határozatot hozta: az 1999. június 30-ig szóló, a labdarúgással kapcso­latos minden nemű tevékeny­ségtől való eltiltását helyben hagyja, de a mérkőzések láto­gatását, mint néző, a nézőtér­ről engedélyezi. (Amennyi­ben bármi nemi fegyelmezet­lenséget, vagy rendzavarást jeleznek a játékvezetők vagy ellenőrök, abban az esetben visszaáll a korábbi eltiltása.) Szilveszteri díszvendégünk Dobos Zoltán alias Zorba A teniszütő, a pipa meg a nők — Sokan ismernek látásból a városban, de a legtöbben csak azt tudják, hogy te vagy a Zorba. Honnan származol tu­lajdonképpen? — Bajáról. A Bajai Bácska NB III-as ifjúsági csapatában kezdtem az életemet. Tizenhat éves koromban elkerültem Du­naújvárosba, ahol öt évig ját­szottam az elsőosztályban. A magyar ifjúsági válogatottban harmincegyszer szerepeltem, a görögök ellen például hatvan­ezer (!) ember előtt játszottam a Népstadionban. A foci volt a mindenem. Később a Kapos­vári Honvédban fociztam, majd huszonhárom éves koromban Pécsre igazoltam. A PVSK-nál a Garami-Vincze-Bencsics belső csatárhármassal játszot­tam együtt. A Bencsics 46-szor szerepelt a válogatottban, Új­pestről került Pécsre, a Vinczét a város legpengésebb játékosa­ként tartották számon. A Ga­rami (Garami József, az MTK vezetőedzője - A Szerző) „ma­gán jellegű” ember volt, sajnos én az ő oldalán játszottam. Alig esett le a labda - az maga volt a Harlem. Később el kellett ad­nunk az Ércbányász elleni meccset, s sajnos, akkor nyol­cunkat kirúgtak... — Solymosi Mihály megyei rendőrfőkapitány hívására öten érkeztünk Szekszárdra: Li­povszky, Mihály (PVSK), Freppán (Pécsi Dózsa), Jerabek (Komló) és én - s egy órán be­lül megnyertük az NB III-at. Ami akkor a lényemet oktatta, amiért lejöttem Szekszárdra: a pia, az volt az első nálam akko­riban. Amikor megérkeztem a városba, Solymosi ezredes adott egy lakáskulcsot, s én rög­tön beköltöztem a cellába, előtte Pécsett majdhogynem váróteremben laktam. Sok együttesben játszottam addig, s úgy nézett ki, innen is továbbái- lok - ám annyira jók voltak itt az emberek, s annyira kötődtem a piákhoz, a csajokhoz, az élet­hez, hogy nem voltam hajlandó távozni. Később a pia miatt mégis mennem kellett a Dózsá­ból, ugyanaz az ember rúgott ki, aki idehozott, utána tizenhét évig nem ittam egy kortyot sem. A Szekszárdi Vasasnál százéves létemre tárt karokkal fogadtak. Felhoztam a csapatot az NB III-ba, s ott tizenöt meccsig nem buktunk. Egy idő után azt mondta az edzőnk, ha­joljunk meg a játékban - el kel­lett bundáznunk a meccseket, mert nem bírta volna a város a másodosztályt. Pár évvel ké­sőbb úgy hozta a sors, hogy negyvenéves fejjel megkeresett a Bonyhád - bent tudnám-e őket tartani az NB Ill-ban. A völgységiek hat ponttal álltak, s én a visszalevő kilenc meccsen kilenc gólt rúgtam. Az utolsó mérkőzésen a Kapolyi Honvéd ellen játszottunk, s csak győze­lem esetén maradhattunk bent. A találkozó mindkét gólját én szereztem, a második után le­tépték rólam a mezt. A szurko­lók a „Senkitől sem félünk, Dobos a vezérünk” feliratú transzparenssel istenítettek. A sikeres szereplésemért nagyon jó pénzt kaptam, s az életemben először végre el tudtam menni nyaralni egy helyre, a fény felé. — Melyik volt labdarúgó pályafutásod legemlékezete­sebb időszaka? —, Az 1968/69-es NB III-as bajnokságra emlékszem vissza legszívesebben. A csatársor így állt fel: Kormos, Freppán, Micskó, Dobos, Rossi - mellet­tünk a védelemnek alig akadt dolga. Megragadt a labda, tiszta brazil-foci volt. Rúgtunk majd­nem hetven gólt, és tíz pont előnnyel nyertük a bajnokságot. Amikor az NB II-ben is jól ment a csapatnak, egy-egy mérkőzésen hat-hét ezer ember előtt játszottunk. Ma Szekszár- don akkor sem jönne össze két­ezer ember, ha ingyen melegí­tőt osztanának. — A szurkolók a büfében leadták a zsetonokat, mi pedig mehettünk szívni. Utána két- három napig locsoltak bennün­ket, azután helyre állt a lapunk. Amikor a Pécsi Bőrgyár meg­közelített bennünket, pénte­kenként a Rossit meg engem bevittek a sittre, s csak vasár­nap, a mérkőzésre engedtek ki. Egyetlen kedvezményünk volt, az akkori edzőnk, Dombóvári András a meccs előtt mindig megengedte, hogy egy vagy két kisfröccsöt megigyunk, nehogy problémák lépjenek fel, de ment is játék. A szurkolók pe­dig simogattak, vittek minket pincékbe, kajálni, jobbra-balra - más volt akkoriban a levegő. — Később egy másik sport­tal is szerelembe estél. — Teniszütőt harmincöt éves koromban fogtam először a kezembe. Marosi Misi bácsi mutatta meg az alapokat, rö­viddel később pedig már a harmadosztályban játszottunk, s egészen a második helyig ju­tottunk. Szürke eminenciás lé­temre engem választottak meg a dokto­rok, ügyvé­dek a csapat kapitányának. Abban az időben napi nyolc órákat ütögettünk a Dávid Tóni- val - délben a feleségem le­hozta az ebé­det, nagyokat burkoltam. A Vízműnél, ahol akkor a vízóra-javító részleg veze­tője voltam, senki nem mert szólni, mert rajtam kívül senki­nek nem volt papírja - én pedig vízügyi főiskolát vé­geztem. Reggel elindítottam a melót, s egész nap teniszeztem. Annyira fel tudtam pörgetni magam a tenisszel, hogy a ma­gyar ranglistán végül a 101. he­lyig jutottam. — A csapat később szét­esett, akkor kezdődött a siófoki korszakom. Néhány aranyév után újra megkerestek Szek- szárdról, hogy jöjjek haza. Úgy nézett ki, hogy a tenisz szakosz­tály különválik a Kórháztól, és én leszek főállásban a mene­dzser, a gondnok meg minden. Be is vállaltam. A Balaton fő­városában három teniszpályát, egy elsőosztályú tenisz témát, s az Éden bárt - ahol bőröndből jött a lóvé - hagytam hátra. — Bár a tervekből nem lett valóság, azért két évre mégis megtaláltak. Bevezettettem a vizet, a villanyt a pályára, 20 tonna (!) salakot beleraktam - nem piti módon. Nálam élet volt. A pálya mindenki előtt nyitva állt reggel hattól gyakran éjfélig is. Esténként vacsorákat rendeztünk, nemzetközi tenisz­tábort szerveztem nyugat-né­met, spanyol és japán vendé­gekkel. Ma már csak az éppen OB III-at nyert csapat körül pörgők, viszem az emberek felé a játékot. — Mikor és hogyan tettél szert a becenevedre? — Amikor Szekszárdra ér­keztem, a Kispipa vendéglő fö­lött kaptam egy egyszoba össz­komfortos lakást. Mivel pipá­zok, és akkoriban piáltam is rendesen, hát oda lejártam. Szerb származású vagyok, s a vérem miatt akadtak néha ki­sebb problémák. Volt egy görbe késem, és esténként, amikor beindult az élet körülöt­tem, azt állandóan belenyom­tam az asztalba. Azután bele­kezdtem egy szirtakiba, vagy egy kólóba, s olyankor senki nem mert megszólalni. Előfor­dult, hogy biciklivel mentem be, s tettem néhány kört. Ott ra­gadt rám a Zorba név. — Egyébként komázom, mert a régi időket nyomja visz- sza. Siófokon az alvilágtól kezdve a fölső tízezerig min­denki így hívott. Azt mondták: „Öreg, karakter vagy, egyedi darab”. Egyébként a barátaim, a Bárdi Gyuri meg a Nyilasi Tibi is így szólítanak. — Ha három dolgot vihetnél magaddal egy lakatlan szigetre, mik lennének azok? — A teniszütőm, a pipám meg a nők. (fekete) Harcsapöri szilveszterre Mesterszakács híré­ben állsz. Mit tudnál aján­lani szilveszterre? — A főzésről annyit, hogy Amerikában is tanul­gattam a „szakmát”, a sió­foki Európa Szállóban pedig tíz éven keresztül figyeltem a menőket. A specialitásaim közül mindenkinek ajánlom a harcsapörköltet, ami a kö­vetkező módon készül: füs­tölt házi szalonnából (ha nem házi, felejtsd el!), bő hagymából, pirosaranyból és halászlékockából alapot készítek. Ezután hozzáadom a harcsaszeleteket (nem túl apróra vágva), és a fejet négy felé darabolva. Főzés közben a tetejéről a barna habját lepörgetem. Ezután (mintegy 4 kiló harcsával számolva) beleteszem a 10- 15 evőkanál pirospaprikát. Halászlésen kell megfőzni, semmi zsír, semmi egyéb. A szalonnazsír pedig csak „ki­kapja” a vadízt. Amikor ezek megvannak, akkor jön a majoránna, a bors, még egy kis pirosarany és egy kis paradicsomlé. Ha sűrűre főzöm, akkor jön a túrós­csuszával egybekötött ak­ció. Már elkészültek a 2004-es játékok tervei Kisdorog olimpiát rendez! Szilveszteri sportműsor Tömegsport: Szilveszteri futás Simontomyán, 10 óra. Tájfutás: Szilveszteri­kupa a paksi Ürgemezőn, 10 óra. Már egy ácstól is A paksi Atomerőmű SE fia­tal sakkozója, Ács Péter tegnap újabb világraszóló diadalt ért el, miután a monte carlo-i nagymester versenyen tíz lépésben mat­tolta Garri Kaszparovot. Az orosz világbajnok vereségé után sírva futott ki a terem­ből, s közben azt mormolta: — Ez a vég, már egy ácstól is... Az 1996-os atlantai olimpia pénzügyi és erkölcsi sikerein felbuzdulva Kisdorog polgárai elhatározták: megpályázzák a 2004-es Nyári Olimpiai Játé­kok rendezési jogát. Egyhóna­pos kalkuláció és tervezgetés után eljuttatták pályamunkáju­kat a Nemzetközi Olimpiai Szövetség (NOB) illetékesei­hez. A felkínált lehetőségek oly annyira elkápráztatták a bizott­ság szakembereit, hogy máris eldöntötték: Kisdorog rendez­heti a 2004-ben esedékes XXVIII. Nyári Játékokat! A díj-, illetve olimpia-nyer­tes pályamű részletei a külföldi hírügynökségek tudósítói előtt ugyan homályban maradtak, ám Kovács M. János, a kisdo- rogi TOSZI (Tolnában Olim­piát Szervező Intézet) vezetője készségesen tájékoztatta lapun­kat az elképzelésekről: — A nyári közvetítéseket te­lepülésünk minden polgára egy emberként szurkolta végig - ugyanis csak Balogh bácsinak van parabolája. A játékok befe­jeztével - anyagi sikerek remé­nyében - elhatároztuk, olimpiát fogunk rendezni! — A NOB-hoz légi postával küldtük el a pályamunkánkat - a tervekről készült fotók nega- tívját a helyi postagalamb szakkör tehetséges versenyzői stafétában repítették Lozánig. A tervekben rögzítettük: az at­lantaihoz hasonló tömegközle­kedési mizéria nálunk kizárt - településünkön ugyanis nincs se busz, se taxi. — A játékok központja a je­lenlegi focipálya helyén felhú­zásra kerülő hetvenezres „Do­rogi kolosszeum” lesz. A meg­nyitó ünnepségen a helyi „Már mi nálunk babám. . .” tánc- együttes szórakoztatja a vendé­geket. Az olimpia előkészüle­teit koordináló apparátusunk, a TOSZI rohamléptekkel dolgo­zik a kabalafigura megalkotá­sán. Lapunk úgy tudja, a „címre” legesélyesebb Mari néni ken­dermagos tyúkja (képünk előte­rében). mc Totónyeremények A 52. fogadási heti totó nye­reményei a jövedelemadó levonása után a következő­képpen alakulnak: 13 plusz egy taláiatos szelvény nem volt. A követ­kező hétre átvitt 13 plusz egy taláiatos nettó nyere­ményösszeg 9.064.749 fo­rint. 13 taláiatos szelvény nem volt. A következő hétre átvitt 13 taláiatos nettó nye­reményösszeg 7.251.799 fo­rint. 12 taláiatos szelvény 3 darab, nyereményük egyen­ként 801.757 forint, 11 taláiatos szelvény 49 darab, nyereményük egyen­ként 49.087 forint, 10 taláiatos szelvény 477 darab, nyereményük egyen­ként 8.404 forint. Az olimpia stadion helyszíne az építkezés megkezdése előtt

Next

/
Thumbnails
Contents