Tolnai Népújság, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-31 / 304. szám
1996. december 31., kedd Sport 5. oldal Lisztessel tárgyalnak Megfeszülő györkönyiek Farsang János, a györkönyiek középpályása már a téli felkészülés ideje alatt fogcsikorgatva küzd fotó: Reuters A györkönyi focisták nem adják fel, kijelentették, ha ínakra szakadnak is, ők nyerik az NB III-as bajnokságot Li- mexország fiai előtt! Híreink szerint a csapat tagjai Blatt Pál játékosedző és Farsang János főküzdő (a képen) vezetésével a téli holtidényben inkvizícióval felérő önsanyargatásba kezdtek! Egy a könnyedebb napirendek közül: reggeli vekkercsörgés hat órakor; találkozó a györkönyi öltözőben fél hétkor; sílécek, botok vételezése; a pálfai edzőpálya megközelítése sífutva; bemelegítésképpen hóember építés, Cseke kergetés, Porga fürdetés; nyolctól hófoci medicin labdával; fél kilenctől egyperces szünetekkel három darab Cooper-teszt; negyed tíztől erőltetett menet Pincehelyig, s vissza; ebédfőzés a szabad ég alatt; rövid csendespihenő a tábortűz mellett; koradélután sífutólépésben irány a nagydorogi sportcsarnok; kétórás termi kondicionáló edzés, húszperces futóiskolával; az edzés végén három perc játék (a labda memorizálása végett); öt órától monten bikákkal látogatás a paksi uszodába; háromnegyed hattól 5 km-es úszóedzés; szauna; majd a kerékpárokkal vissza Nagydorogra; onnan sífutóverseny Györkönybe (a győztes két percig kapura rúghat Homyáknak és Almásinak); fakultatív házi feladatként este egyórás aerobic vagy gyorskorcsolyázás (lehetőség szerint). Miközben a fiúk elszántan izzasztják magukat a szibériai hidegben az elnökség már javában az erősítéseken fáradozik. Johann Koch, a csapat fő támogatója németországi ismerősei révén pár napja kapcsolatba lépett a Stuttgart vezetőivel Lisztes Krisztián kölcsönadása ügyében. A Ferencváros néhai 1 fiese lapunknak nyilatkozva elmondta; — Szívesen folytatnám Györkönyben, de egyelőre még harcban állok a csapatba kerülésért. A stuttgartiak úgy döntöttek, amennyiben az edzőm tavasz- szal engem szerepeltett irányítóként, úgy Balakovot adják kölcsönbe Györkönybe. Egyébként a brazil Elber is erősen gondolkodóba esett a Jerking név hallatán. Amúgy a Népújság olvasóinak ejn gu- tesz najesz jár hír, von Stuttgart! -tévéCsak semmi paráznaság! Idézet a Dombóvári Városi Labdarúgó Szövetség körleveléből: „A Fellebbviteli Bizottság megtárgyalta az Z SE és X.Y. által beadott kérelmet, s az alábbi határozatot hozta: az 1999. június 30-ig szóló, a labdarúgással kapcsolatos minden nemű tevékenységtől való eltiltását helyben hagyja, de a mérkőzések látogatását, mint néző, a nézőtérről engedélyezi. (Amennyiben bármi nemi fegyelmezetlenséget, vagy rendzavarást jeleznek a játékvezetők vagy ellenőrök, abban az esetben visszaáll a korábbi eltiltása.) Szilveszteri díszvendégünk Dobos Zoltán alias Zorba A teniszütő, a pipa meg a nők — Sokan ismernek látásból a városban, de a legtöbben csak azt tudják, hogy te vagy a Zorba. Honnan származol tulajdonképpen? — Bajáról. A Bajai Bácska NB III-as ifjúsági csapatában kezdtem az életemet. Tizenhat éves koromban elkerültem Dunaújvárosba, ahol öt évig játszottam az elsőosztályban. A magyar ifjúsági válogatottban harmincegyszer szerepeltem, a görögök ellen például hatvanezer (!) ember előtt játszottam a Népstadionban. A foci volt a mindenem. Később a Kaposvári Honvédban fociztam, majd huszonhárom éves koromban Pécsre igazoltam. A PVSK-nál a Garami-Vincze-Bencsics belső csatárhármassal játszottam együtt. A Bencsics 46-szor szerepelt a válogatottban, Újpestről került Pécsre, a Vinczét a város legpengésebb játékosaként tartották számon. A Garami (Garami József, az MTK vezetőedzője - A Szerző) „magán jellegű” ember volt, sajnos én az ő oldalán játszottam. Alig esett le a labda - az maga volt a Harlem. Később el kellett adnunk az Ércbányász elleni meccset, s sajnos, akkor nyolcunkat kirúgtak... — Solymosi Mihály megyei rendőrfőkapitány hívására öten érkeztünk Szekszárdra: Lipovszky, Mihály (PVSK), Freppán (Pécsi Dózsa), Jerabek (Komló) és én - s egy órán belül megnyertük az NB III-at. Ami akkor a lényemet oktatta, amiért lejöttem Szekszárdra: a pia, az volt az első nálam akkoriban. Amikor megérkeztem a városba, Solymosi ezredes adott egy lakáskulcsot, s én rögtön beköltöztem a cellába, előtte Pécsett majdhogynem váróteremben laktam. Sok együttesben játszottam addig, s úgy nézett ki, innen is továbbái- lok - ám annyira jók voltak itt az emberek, s annyira kötődtem a piákhoz, a csajokhoz, az élethez, hogy nem voltam hajlandó távozni. Később a pia miatt mégis mennem kellett a Dózsából, ugyanaz az ember rúgott ki, aki idehozott, utána tizenhét évig nem ittam egy kortyot sem. A Szekszárdi Vasasnál százéves létemre tárt karokkal fogadtak. Felhoztam a csapatot az NB III-ba, s ott tizenöt meccsig nem buktunk. Egy idő után azt mondta az edzőnk, hajoljunk meg a játékban - el kellett bundáznunk a meccseket, mert nem bírta volna a város a másodosztályt. Pár évvel később úgy hozta a sors, hogy negyvenéves fejjel megkeresett a Bonyhád - bent tudnám-e őket tartani az NB Ill-ban. A völgységiek hat ponttal álltak, s én a visszalevő kilenc meccsen kilenc gólt rúgtam. Az utolsó mérkőzésen a Kapolyi Honvéd ellen játszottunk, s csak győzelem esetén maradhattunk bent. A találkozó mindkét gólját én szereztem, a második után letépték rólam a mezt. A szurkolók a „Senkitől sem félünk, Dobos a vezérünk” feliratú transzparenssel istenítettek. A sikeres szereplésemért nagyon jó pénzt kaptam, s az életemben először végre el tudtam menni nyaralni egy helyre, a fény felé. — Melyik volt labdarúgó pályafutásod legemlékezetesebb időszaka? —, Az 1968/69-es NB III-as bajnokságra emlékszem vissza legszívesebben. A csatársor így állt fel: Kormos, Freppán, Micskó, Dobos, Rossi - mellettünk a védelemnek alig akadt dolga. Megragadt a labda, tiszta brazil-foci volt. Rúgtunk majdnem hetven gólt, és tíz pont előnnyel nyertük a bajnokságot. Amikor az NB II-ben is jól ment a csapatnak, egy-egy mérkőzésen hat-hét ezer ember előtt játszottunk. Ma Szekszár- don akkor sem jönne össze kétezer ember, ha ingyen melegítőt osztanának. — A szurkolók a büfében leadták a zsetonokat, mi pedig mehettünk szívni. Utána két- három napig locsoltak bennünket, azután helyre állt a lapunk. Amikor a Pécsi Bőrgyár megközelített bennünket, péntekenként a Rossit meg engem bevittek a sittre, s csak vasárnap, a mérkőzésre engedtek ki. Egyetlen kedvezményünk volt, az akkori edzőnk, Dombóvári András a meccs előtt mindig megengedte, hogy egy vagy két kisfröccsöt megigyunk, nehogy problémák lépjenek fel, de ment is játék. A szurkolók pedig simogattak, vittek minket pincékbe, kajálni, jobbra-balra - más volt akkoriban a levegő. — Később egy másik sporttal is szerelembe estél. — Teniszütőt harmincöt éves koromban fogtam először a kezembe. Marosi Misi bácsi mutatta meg az alapokat, röviddel később pedig már a harmadosztályban játszottunk, s egészen a második helyig jutottunk. Szürke eminenciás létemre engem választottak meg a doktorok, ügyvédek a csapat kapitányának. Abban az időben napi nyolc órákat ütögettünk a Dávid Tóni- val - délben a feleségem lehozta az ebédet, nagyokat burkoltam. A Vízműnél, ahol akkor a vízóra-javító részleg vezetője voltam, senki nem mert szólni, mert rajtam kívül senkinek nem volt papírja - én pedig vízügyi főiskolát végeztem. Reggel elindítottam a melót, s egész nap teniszeztem. Annyira fel tudtam pörgetni magam a tenisszel, hogy a magyar ranglistán végül a 101. helyig jutottam. — A csapat később szétesett, akkor kezdődött a siófoki korszakom. Néhány aranyév után újra megkerestek Szek- szárdról, hogy jöjjek haza. Úgy nézett ki, hogy a tenisz szakosztály különválik a Kórháztól, és én leszek főállásban a menedzser, a gondnok meg minden. Be is vállaltam. A Balaton fővárosában három teniszpályát, egy elsőosztályú tenisz témát, s az Éden bárt - ahol bőröndből jött a lóvé - hagytam hátra. — Bár a tervekből nem lett valóság, azért két évre mégis megtaláltak. Bevezettettem a vizet, a villanyt a pályára, 20 tonna (!) salakot beleraktam - nem piti módon. Nálam élet volt. A pálya mindenki előtt nyitva állt reggel hattól gyakran éjfélig is. Esténként vacsorákat rendeztünk, nemzetközi tenisztábort szerveztem nyugat-német, spanyol és japán vendégekkel. Ma már csak az éppen OB III-at nyert csapat körül pörgők, viszem az emberek felé a játékot. — Mikor és hogyan tettél szert a becenevedre? — Amikor Szekszárdra érkeztem, a Kispipa vendéglő fölött kaptam egy egyszoba összkomfortos lakást. Mivel pipázok, és akkoriban piáltam is rendesen, hát oda lejártam. Szerb származású vagyok, s a vérem miatt akadtak néha kisebb problémák. Volt egy görbe késem, és esténként, amikor beindult az élet körülöttem, azt állandóan belenyomtam az asztalba. Azután belekezdtem egy szirtakiba, vagy egy kólóba, s olyankor senki nem mert megszólalni. Előfordult, hogy biciklivel mentem be, s tettem néhány kört. Ott ragadt rám a Zorba név. — Egyébként komázom, mert a régi időket nyomja visz- sza. Siófokon az alvilágtól kezdve a fölső tízezerig mindenki így hívott. Azt mondták: „Öreg, karakter vagy, egyedi darab”. Egyébként a barátaim, a Bárdi Gyuri meg a Nyilasi Tibi is így szólítanak. — Ha három dolgot vihetnél magaddal egy lakatlan szigetre, mik lennének azok? — A teniszütőm, a pipám meg a nők. (fekete) Harcsapöri szilveszterre Mesterszakács hírében állsz. Mit tudnál ajánlani szilveszterre? — A főzésről annyit, hogy Amerikában is tanulgattam a „szakmát”, a siófoki Európa Szállóban pedig tíz éven keresztül figyeltem a menőket. A specialitásaim közül mindenkinek ajánlom a harcsapörköltet, ami a következő módon készül: füstölt házi szalonnából (ha nem házi, felejtsd el!), bő hagymából, pirosaranyból és halászlékockából alapot készítek. Ezután hozzáadom a harcsaszeleteket (nem túl apróra vágva), és a fejet négy felé darabolva. Főzés közben a tetejéről a barna habját lepörgetem. Ezután (mintegy 4 kiló harcsával számolva) beleteszem a 10- 15 evőkanál pirospaprikát. Halászlésen kell megfőzni, semmi zsír, semmi egyéb. A szalonnazsír pedig csak „kikapja” a vadízt. Amikor ezek megvannak, akkor jön a majoránna, a bors, még egy kis pirosarany és egy kis paradicsomlé. Ha sűrűre főzöm, akkor jön a túróscsuszával egybekötött akció. Már elkészültek a 2004-es játékok tervei Kisdorog olimpiát rendez! Szilveszteri sportműsor Tömegsport: Szilveszteri futás Simontomyán, 10 óra. Tájfutás: Szilveszterikupa a paksi Ürgemezőn, 10 óra. Már egy ácstól is A paksi Atomerőmű SE fiatal sakkozója, Ács Péter tegnap újabb világraszóló diadalt ért el, miután a monte carlo-i nagymester versenyen tíz lépésben mattolta Garri Kaszparovot. Az orosz világbajnok vereségé után sírva futott ki a teremből, s közben azt mormolta: — Ez a vég, már egy ácstól is... Az 1996-os atlantai olimpia pénzügyi és erkölcsi sikerein felbuzdulva Kisdorog polgárai elhatározták: megpályázzák a 2004-es Nyári Olimpiai Játékok rendezési jogát. Egyhónapos kalkuláció és tervezgetés után eljuttatták pályamunkájukat a Nemzetközi Olimpiai Szövetség (NOB) illetékeseihez. A felkínált lehetőségek oly annyira elkápráztatták a bizottság szakembereit, hogy máris eldöntötték: Kisdorog rendezheti a 2004-ben esedékes XXVIII. Nyári Játékokat! A díj-, illetve olimpia-nyertes pályamű részletei a külföldi hírügynökségek tudósítói előtt ugyan homályban maradtak, ám Kovács M. János, a kisdo- rogi TOSZI (Tolnában Olimpiát Szervező Intézet) vezetője készségesen tájékoztatta lapunkat az elképzelésekről: — A nyári közvetítéseket településünk minden polgára egy emberként szurkolta végig - ugyanis csak Balogh bácsinak van parabolája. A játékok befejeztével - anyagi sikerek reményében - elhatároztuk, olimpiát fogunk rendezni! — A NOB-hoz légi postával küldtük el a pályamunkánkat - a tervekről készült fotók nega- tívját a helyi postagalamb szakkör tehetséges versenyzői stafétában repítették Lozánig. A tervekben rögzítettük: az atlantaihoz hasonló tömegközlekedési mizéria nálunk kizárt - településünkön ugyanis nincs se busz, se taxi. — A játékok központja a jelenlegi focipálya helyén felhúzásra kerülő hetvenezres „Dorogi kolosszeum” lesz. A megnyitó ünnepségen a helyi „Már mi nálunk babám. . .” tánc- együttes szórakoztatja a vendégeket. Az olimpia előkészületeit koordináló apparátusunk, a TOSZI rohamléptekkel dolgozik a kabalafigura megalkotásán. Lapunk úgy tudja, a „címre” legesélyesebb Mari néni kendermagos tyúkja (képünk előterében). mc Totónyeremények A 52. fogadási heti totó nyereményei a jövedelemadó levonása után a következőképpen alakulnak: 13 plusz egy taláiatos szelvény nem volt. A következő hétre átvitt 13 plusz egy taláiatos nettó nyereményösszeg 9.064.749 forint. 13 taláiatos szelvény nem volt. A következő hétre átvitt 13 taláiatos nettó nyereményösszeg 7.251.799 forint. 12 taláiatos szelvény 3 darab, nyereményük egyenként 801.757 forint, 11 taláiatos szelvény 49 darab, nyereményük egyenként 49.087 forint, 10 taláiatos szelvény 477 darab, nyereményük egyenként 8.404 forint. Az olimpia stadion helyszíne az építkezés megkezdése előtt
