Tolnai Népújság, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-30 / 303. szám

4. oldal Megyei Körkép SZEKSZÁRP, BÁTASZÉK És KÖRNYÉKE 1996. december 30., hétfő Az ünnep meg a kenyér Rengeteget írtak már a kenyérről, amin nem lehet csodál- A kozni, hiszen egyik legalapvetőbb élelmiszerünk. A több­nyire lírai hangvételű tárcák, publicisztikák általában augusz­tusban, az új kenyér ünnepe körül jelennek meg, pedig a ke­nyér-téma úgyszólván minden nagyobb ünnep előtt aktuális. Gyerekkorom egyik emléke, hogy 6-8 évesen állok a falusi bolt előtt a tömegben, és nyújtom a kezem a családnak kiutalt fél kilónyi barnás, ragacsos valamiért. Az emberek törik egy­mást, mert tudják, nem jut mindenkinek. Aztán végétért a kor­szak, amit a nem hivatásos történészek egyszerűen csak Rákosi Mátyással azonosítanak, megszűnt a beszolgáltatás és lett ke­nyér. Általában. Mert azért a többnapos ünnepek előtt - ki tudja miért, augusztus 20-a körül szinte mindig - kitört a ke­nyérmizéria. Pedig akkor már, a Kádár János nevével jelzett évtizedekben, örömmel írtuk, hogy „megtermett az ország ke­nyere”. (Más kérdés, hogy ez nagy dicsőség volt-e a mi adott­ságaink közepette.) Megteremni megtermett, de gondok lehettek az elosztással, a sütőipari kapacitással. Hja, az az agyonszabá­lyozott szocializmus! Nos, végétért ez a korszak is, és beköszöntött az, amit a poli­tikailag iskolázatlanok egyszerűen csak kapitalizmusnak ne­veznek - a versennyel, a vevők kegyeit kereső kereskedőkkel, a termelést és fogyasztást indirekt módon, de rendkívül hatéko­nyan ösztönző módszerekkel... Szóval sokminden megváltozott. Csak a kenyérmizéria ma­radt. Karácsony előtt kenyérért indultam a megyeszékhely boltja­iba. A törzshelyemen az ismerős eladó szemlesütve közölte, hogy sajnos nincs kenyér (de később esetleg lesz). A másik bolt, ■ahol zárás előtt egy-másfél órával sima hétköznapokon se lehet hozzájutni a mindennapihoz, hű maradt önmagához: már a be­járattól látni lehetett az üres polcokat. Azért a végén szeren­csém lett: a harmadik helyen kaptam kenyeret. r dom, nem olyan időket élünk, amikor kockáztatni merné bárki is, hogy a nyakán marad az eladatlan áru. De azt se akarom elhinni, hogy bizonyos keretek között ne lehetne előre megbecsülni, mennyi kenyeret fogyasztanak a két-háromnapos ünnep alatt egy állandó lélekszámú város lakói, mennyit vesz­nek meg egy adott bolt vásárlói. Nem tudom, mi kellene ehhez. Egyetemi szakirányú diploma - vagy csak egy, a szakmáját értő igazi kereskedő? -gy­Kriminális Trabantveszély Abban nincs semmi újdonság, hogy lopják a Trabantokból a benzint. A tankhoz könnyű hozzáférni. Az utóbbi napok­ban viszont új kocsifeltörési módszer jelent meg a megye- székhelyen. Az egyelőre is­meretlen tettes, vagy tettesek a zár alatt megfúrják a Tra­bantokat és az így kinyitott autóból ellopnak mindent, ami mozdítható. Hat autó esett már a módszer áldoza­tául. Az ünnep előtt loptak Trabantból még fenyőfát is. A célpont: Medina Feltehetően Medina környé­kén lakik az a betörő, aki az utóbbi két hétben mondhatni rendszeresen látogatást tett a falu házaiban. Igaz, nem hívta senki, és nem is jelentette be érkezését. Hét lakást tört fel, s volt, ahol a kár meghaladta a háromszázezer forintot. Tanyabetörés A hó és hideg nem akadá­lyozza a tanyabetörőket. Leg­utóbb a Lisztes tetőn törtek fel egy tanyát. A tettes isme­retlen, s a nyomát is hamar befedte a hó. Titokzatos halott Szekszárdon is nyelvtanfo­lyamot szervezett egy férfi. Mint már erről beszámoltunk, csak a pénzt szedte be, de a nyelvtanároknak már egy fil­lért sem fizetett. Kilétére fény derült, s arra is, hogy több megyében adtak már ki ellene hasonló csalássorozat miatt elfogató parancsot. A szek­szárdi nyomozók el is mentek utána Győrbe. Ott viszont csak egy halottat találtak. A személyazonosítás még nem száz százalékos. Egyelőre csak a csalással gyanúsított személy ruháját vélte felfe­dezni a barátnője. Betörés újévre Többek között betörtek egy szekszárdi bérelt lakásba is, ahonnét mindösszesen egy üveg tokaji aszú tűnt el. Fel­tehetően szilveszterre tartalé­kolja a betörő. -ihi­Milyen volt az Ön számára 1996? Három kívánság a következő évre Mindjárt vége az évnek, jogos hát a visszatekintés. Ebből az alkalomból szinte találomra kérdeztünk meg olyan embereket, akiknek a véleményére már korábban is, riportalanyként kí­váncsiak voltunk. Milyen volt számukra a mólóban lévő 1996, és mi lenne az a három kívánság, aminek teljesülése után szebbnek, jobbnak, boldogabbnak találnák a következő évet. Csupa olyan kívánság hangzott el, aminek a megvalósítása nem a jó tündérre van bízva, hanem akik mondták, maguk is tesznek érte, hogy megvalósítható tervek is legyenek belőlük. Cserhátiné Áts Adrienne, a gyakorló iskola igazgatója — Nagyon nehéz év volt az idei. Úgy tapasztaltam szinte az élet minden területén, így az is­kolai életben is, hogy a túlzott szabályozatlanság zűrzavarhoz vezetett. Az iskolai életben is nagyon nehéz jó minőségű team-munkává koordinálni azt, ha mindenki azt hiszi, tehet, amit akar. Az iskola a társada­lom egy szelete, nem függetle­nítheti magát az őt körülvevő valóság tényeitől. Hiába törek­szik a pedagógus - lévén gye­rekekről szó - az ideálisra, nem élhetünk búra alatt. A családok napi gondjait az iskolai életből sajnos nem lehet kikapcsolni. A saját családomban is el­szenvedői vagyunk a minket körülvevő túlzottan teljesítmé­nyorientált világnak, pedig azért közben élni is kellene. Többet sportolni, művelődni, többet együtt lenni. Az egyik gyerekem azért hajt mint má­sodikos gimnazista, hogy fel­vegyék majd valahova tovább­tanulni, a kisebbik meg azért, hogy bejusson egy jobb közép­iskolába. Az én gyermekkorom valahogy kellemesebb volt, pe­dig minden szülő arra törek­szik, hogy a gyerekének még szebb, jobb gyerekkort biztosít­son, mint amilyen az övé volt. A férjem a dolgozók dele­gáltja a PAV Rt. felügyelőbi­zottságában, s ebből is követ­kezően nagyon elfoglalt. Keve­set láttuk ebben az évben. Saj­nos, nagyon kevés időnk jutott egymásra. Ha hármat kívánhatok, akkor az első a több szabadidő, és nemcsak nekem, hanem min­den embernek. Akinek meg sok van, mert nincs munkája, annak meg azt kívánom. Lassan leé­lem az életem nagyobbik felét, szeretnék többet utazni, és az sem volna jó, ha a könyvek itt a polcon a nyugdíjas éveimre várnának. Aztán kívánnék még olyan Magyarországot, ahol más az élet, mint most itthon. Olyan Magyarországot, ahol az embe­rek jól érzik magukat, ahol meg tudnak élni. Olyan országot, hogy külföldön is büszkék le­hessünk rá, hogy magyarok va­gyunk. Olyan hazát, hogy a ta­nítványainknak fel tudjuk csil­lantani azokat a célokat és érté­keket, amelyekért dolgozni, élni érdemes. Olyan országot, amelyben nem kell félni a pe­dagógusnak, hogy a diák visz- szakérdez: Miért lenne érdemes tanulni, ha úgyis a korrupció, a csalás, az ügyeskedés visz előbbre, nem pedig a tudás? A harmadik talán lokálisnak tűnik, de nem hagy nyugodni, és ez a főiskola jövője. Jó lenne, ha fennmaradhatna az in­tézmény és vele a gyakorló is­kola. Ne az legyen a törvény, hogy a nagyok érdekében a ki­csiket el kell taposni, hiszen annyi szellemi tőke, érték hal­mozódott fel a két intézmény­ben, amit jó lenne még a tanít­ványoknak átadni. Hátha egy­szer lesz olyan Magyarország, ahol megint számítanak a szel­lemi, erkölcsi értékek, ahol a tanár is ember. Bess Ferenc, az APEH megyei igazgatósága titkárság-vezető je — Ez az év számomra vára­kozáson aluli volt. Csak saját magamról beszélek, nem kívá­nok nemzetpolitikai témákba bonyolódni. Személyes elkép­zeléseim nem teljesültek. Mondhatnám azt is, hogy 1995 is ilyen volt, hiszen akkor men­tettek fel az akkor még köztár­sasági megbízotti hivatal veze­tése alól, de nem így volt. Ha az ember eljut valahova számolni kell azzal is, hogy vége lehet. Az nem sikerült, hogy szakmai igényeimnek megfelelő munkát találjak. Igaz, nemrégiben kap­tam három állásajánlatot, ame­lyeken érdemes elgondolkodni. Negyvenéves korban talán még lehet egészen újba is belevágni, de ez már az 1997 év döntése lesz. A családi élet, a béke kíván­ságait nem szeretem visszaol­vasni, ezért ezeket nem is soro­lom, bár természetesen vannak a magánéletet érintő kívánsá­gaim is. Ha az ember a pályája delén van, nyilván azt szeretné, ha szakmai tervei, vágyai vál­nának valóra. Dr. Kadosámé dr. Karner Beatrix, jogász — Ahhoz képest, hogy a kí­nai horoszkóp szerint ez az év az én évem volt, majdnem igaznak bizonyultak a jóslatai. Sikeresen letettem két szakmai vizsgát, s megúsztam az évet az emberi méltóságot is megőrző egészségben. Az alapítványnak is eredmé­nyes éve volt 1996. (Az olvasó tájékoztatására ide kell írni, hogy a Bonyhádi Kórházért Alapítványról van szó. Ezt az után a baleset után hozta létre a jogásznő, amely­nek során elveszítette férjét és 14 éves fiát, az ő életét pedig a bonyhádi kórházban mentették meg. Az alapítvány célja, hogy mások is esélyt kaphassanak a túlélésre. A pénzt a kórház mű­szerezettségének javítására for­dítják.) — Azt kívánom 1997-re, hogy minden ismerőshöz és ismeretlenhez fűződő kapcsola­taimat a szeretet, a tisztesség és a becsület irányítsa, azzal a ki­egészítéssel, hogy minden le­hetséges kívánságaimban mindez konkrét és hasznos tet­tekben realizálódjon. Dr. Józam-Jllling Mihály, orvos, kardiológus, kisebbség-politikus — A válasz attól is függ, hogy kit kérdez, az orvost, vagy a kisebbség-politikust. Mind­kettő számára sok tekintetben eredményes volt az égyébként küzdelmes esztendő. Nem vál­tak valóra a megyében azok a rossz hírek, amelyek az egész­ségügyet érintették. Megmaradt a pincehelyi kórház is, s ebben a kardiológusnak és a kisebb­ségi politikusnak is nem kevés szerepe volt. Sokat küszködtünk, de meg­szilárdult a magyarországi né­metek önkormányzati rend­szere, de az is már most látszik, hogy jövőre sem fogunk unat­kozni. Ma már azt mondhatom, hogy csak a szépre emlékezem, a negatív élményeket az emlé­kezet szerencsére gyakran törli. Szeretném, ha Magyaror­szág, illetőleg a régióban élő emberek egészségi állapotáról szóló mutatók jobbra fordulná­nak. Jó lenne, ha kevesebb lenne az infarktus jövőre és az azt követő években. Szeretném, ha a következő egészségügyi kormányzat - és ez alatt nemcsak az országosat, hanem a helyit is értem - a ma­inál jobban partnernek tekin­tené az orvostársadalmat, és az azt reprezentáló orvoskamarát. Jó lenne, ha a politikai döntés­hozók végre észrevennék, hogy a saját érdekük is, hogy a köz­testületek véleményét még a döntés előtt kikérjék. Harmadszor, szeretném, ha 1997-ben a magyarországi né­metség kulturális, oktatási au­tonómiáját reprezentáló intéz­mények biztos kézbe és irányí­tás alá kerülnének. Ihárosi Hírek Bátaszéki utca Bissingheimben A bissinghheimi Bülzen/ Schimmfeld nevű lakótele­pen egy utcát Bátaszéki ut­cának neveznek el. A lakó­telepen november elején kezdődött meg a házak épí­tése. A német alaposságnak és tervszerűségnek megfele­lően az utcák nyomvonala már teljesen elkészült, mint­egy 1500 méter csatorna és vízvezetékcsövet fektettek le. Szilveszter a Babitsban A hagyományoknak megfe­lelően az idén is lesz szil­veszteri mulatság a Babits Mihály Művelődési Ház- ' ban. A bál nyolckor kezdő­dik, a hangulatról a Leposa zenekar gondoskodik. A va­csorát svédasztalon tálalják. Az MDNP Szekszárdon Önálló képviseleti irodát nyit január hatodikától a Magyar Demokrata Néppárt szekszárdi szervezete. A cím: Wesselényi utca 15. szám, SZÜV székház. Ezer márka restaurálásra A Stuttgarti Bátaszékiek Baráti Körének elnöke, Mo- nigl János ezer márkát adott át Bognár Jenő polgármes­ternek, a Szentháromság szobor restaurálására. Támfal építése Várdombon A zord időjárás miatt áthú­zódik a jövő évre a támfal- építés Várdombon. A Kos­suth Lajos utca 57-es számú hát mögött már elkészült a partfal megerősítése, a 67 számú épület mögött a munkálatokat nem sikerült befejezni. Nyugdíjasok óévbúcsúztatója A Bátaszéki Nyugdíjas Egyesület óévbúcsúztató összejövetelt rendez de­cember 31-én, a művelődési házban. Újévi koncert Szekszárdon A hagyományos szekszárdi újévi koncertre január else­jén, 16 órai kezdettel kerül sor a Művészetek Házában. Fellép a Dániel Speer Réz­fúvós Quintett. Mélygarázs, fölötte két szintes szolgáltatóliáz építése kezdődött nemrégen Szekszárd központjában. Rengeteg földet kellett elszállítani a helyszínről, ugyanakkor több száz köbméternyi betont kellett az alapozáshoz a helyszínre hordani. Még a Karácsony előtti napon is folyt a munka és bizonyára, ha csak az idő ezt nem teszi lehetetlenné, az új év első napjaiban folytatódik is. fotó: bakó jenő Eredményekben gazdag, boldog új évet kívánnak az oldal •szerkesztői, és azt, hogy ne csak az itt megszólaltatott riportalanyaik kívánságai teljesüljenek. fotó: bakó jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents