Tolnai Népújság, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-28 / 302. szám
4. oldal 1996. december 28., szombat Megyei Körkép — Tolna És Környéke Bogyiszló Hiánymentes gazdálkodás A bogyiszlóiak már megvalósították azt, amit a magyar kormánynak még nem sikerült: nincs adósságuk. Igaz, nekik nem is volt. Mindig csak addig nyújtózkodtak, ameddig a takarójuk ért. Legutóbbi testületi ülésünkön elfogadták a jövő évi költségvetési koncepciót, ami megint- csak hiánymentes, nullszaldós. A cél természetesen Bo- gyiszlón sem lehet más, mint széles e hazában mindenütt, vagyis: az életben maradás, a működőképesség fenntartása. A 2400 lakosú község polgármestere, Tóth István szerint sok minden függ a pályázatoktól, a céltámogatások odaítéléstől. Ha valamitől, ettől remélhetik a csatornázási gondok megoldását, a gázhálózat további bővítését, utak burkolását, illetve a vízvezeték korszerűsítését. Utóbbival igen sok a gond, gyakran van csőtörés a faluba bemenő öreg gerincvezetéken. Idei utolsó testületi ülésükön tárgyaltak arról is a bogyiszlóiak, hogy 1997 közepe táján, hagyományteremtő szándékkal, falunapot rendeznek. Ennek egyik célja most az lenne, hogy hivatalossá tegyék, megállapodásban rögzítsék partnerkapcsolatukat a németországi Schlitz-cel. - Wy Közmeghallgatás Szedresen Készül a címer Sorra készíttetik el címereiket a kistelepülések. A 2600 lakosú Szedresé a jövő év elején „ölt testet”. Egyelőre csak a terve van meg, ami Kontár György mágocsi grafikus munkája. A művész a Beze- rédj-címer motívumait használta fel. A piros-kék pajzs felső részén ágaskodó oroszlán látható, alul pedig selyem zászlón szederfa. (Utalva a selyemhernyó-tenyésztésre.) Ez volt az egyik fő témája az idei szedresi közmeghallgatásnak. A rendezvény elején Kole- szár Mihály polgármester tájékoztatta a megjelenteket az önkormányzat idei évben végzett munkájáról, az elért eredményekről, a felmerült gondokról, majd vázolta az 1997-es terveket, célokat, elképzeléseket. Végül hozzászólások következtek, melyek többsége - mint manapság mindig, mindenütt - szociális problémákat feszegetett, olykor az egyéni, személyes gondok kitálalásától sem riadva vissza. Csomagok a szegényeknek. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének tolnai csoportja jótékonysági koncertet szervezett karácsony előtt, és az azon befolyt, több mint 27 ezer forintból ajándékcsomagokat állítottak össze a város szegényeinek. A pénzen felül volt aki almát, volt aki sütőtököt adott ingyen, a szekszárdi húsipari pedig 40 kiló zsírral járult hozzá az „akció” sikeréhez. Összesen ötven rászoruló család illetve magányos idős ember megsegítésére volt mód. A tartós élelmiszereket tartalmazó csomagokat a KESZ-tagok házhoz is szállították. Fotó: Chochol E. A gazdálkodó könyvtáros Két fejés között a köz szolgálatában A mai nehéz időkben létünk, környezetünk fenntartásához minden lehetséges alkalmat meg kell ragadni. Ez a késztetés aztán produkál néha érdekes kombinációkat. Jó példa erre a Kistormáson élő Fejős József esete. Amellett, hogy ő a kölesdi művelődési ház vezetője, könyvtárosa, valamint a helyi kábeltévé szerkesztője, még két tehén tulajdonosa is. — Népművelő-könyvtár szakon szereztem diplomát, szakmai munkámat Komlón kezdtem el - mondja Fejős József. — Komlón és környékén sok kedves feladatot láttam el. Egy ideig egy tehetséges társasággal még zenéltem is. Ez egy szép időszak volt az életemben, de belül valami mindig azt súgta, hogy vissza kell mennem oda, ahonnan elindultam. Az akkori iskolaigazgató, Farkasfalvi József hívó szavára igent mondtam, és én lettem a kölesdi könyvtáros. — Mi várta itthon? — Özvegy, nyugdíjas édesanyám, néhány barátom, ismerősöm, a lakás, a kert, a gazdasági épületek. — Hogyan fogott a gazdálkodásba? — Azzal kezdeném, hogy nagyon megkedveltem a könyvtárosi feladatot. Szépen lassan ismét sikerült beilleszkednem a település vérkeringésébe. Tulajdonképpen minden rendben volt körülöttem, a gond csak az volt, hogy a könyvtárosokat régen sem fizették meg. A pénztelenség és néhány idősebb barátom tanácsa, valamint a meglevő gazdasági épületek segítettek abban az elhatározásban, hogy belefogjak a szarvasmarha tenyésztésbe. Kezdetben furán méregettek az emberek, hogy mit is akarok? Amolyan csodabogárnak tartottak. — Nem lehetett könnyű dolga, hiszen korábban sosem foglalkozott marhákkal. — Bizony, nem, de édesanyám mindvégig fogta a kezem. Szüleim korábban tartottak jószágot, és innen maradt némi „muníció” az első lépések megtételéhez. Máig hálával gondolok az azóta meghalt Tavaszi János bátyámra, és a szintén elhunyt Pintér Ferenc barátomra, akik szinte professzori módon megtanítottak a tehéntartás minden csínjára-bínjára. Kezdtem kiismerni a dolgokat, és eljutottam odáig, hogy már 15 tehenem volt. — Ez az állatlétszám egy kicsit soknak tűnik.- Igen. Válaszút elé kerültem, és úgy döntöttem, hogy a könyvtárossággal hagyok fel. Innentől kezdve csak a gazdálkodásnak éltem. Szinte nem volt egy nyugodt éjszakám, mert vagy ellés volt várható, vagy valamilyen betegség miatt kellett talpon lennem. A napi takarmány biztosítása komoly terhet jelentett. A tej értékesítése is kezdett körülményessé válni. Én is tanúsíthatom, hogy nem elég valamit megtermelni, azt el is kell adni. Végül be kellett látnom, elszámítottam magam, egyedül nem megy. — Mi következett ezután? — Egy nem kevés tanulság nélküli időszak után lehetőséget kaptam a kölesdi művelődési ház irányítására. Addigra már jól felmértem lehetőségeim határát, és miután nem tudtam teljes mértékben elválni teheneimtől, kettőt megtartottam. Két tehenet feszes munkabeosztással el tudok látni. Az időbeosztásomat alaposan megváltoztatta az a helyzet, hogy a korábbi könyvtáros december 1-jétől nyugdíjba ment, és az önkormányzat anyagi okok miatt erre a feladatra új személyt nem vett fel. Miután már korábban végeztem könyvtárosi munkát, elvállaltam ezt a feladatot. — Hogy „néz ki" mostanában egy napja ? — Reggel ellátom a teheneket, megfejem őket. Utána kihordom a házakhoz a tejet, és 9-től 11 óráig a könyvtárban vagyok. Déltájban bekészítek az állatoknak és 13 órától már ismét a művelődési házban dolgozom. Késő délután megint etetés, fejés. Hetente két alkalommal, este 6-tól 7-ig is a könyvbarátok rendelkezésére állok. Nagyon nehéz, de megoldható feladat. Remélem, erővel, egészséggel továbbra is bírom. Varga András Feszült a helyzet Nagycsaládosok, kenyértörés előtt? A politikai életben úgy szokták magyarázni az ilyen szituációt - amikor a csapattársak fasírtban vannak egymással -, hogy nincsenek személyi ellentétek, csupán nézetkülönbségek. Jelen történetünk a civil szférában zajlik, a tolnai nagycsaládosok házatáján. Senki senkire nem haragszik, ám alighanem szakadás előtt áll a több mint ötven család alkotta csoport. Pillanatnyilag Szekszárdhoz tartoznak és a nézetkülönbség ebből fakad. Legalábbis a publikus nézetkülönbség. Lőrincz Lászlóék az elszakadást, Mezt Istvánék az ottmaradást szeretnék. — Két éve költöztünk Szekszárdról Tolnára - mondja Metz István -, és akkor kezdtük itt szervezni a nagycsaládos csoportot, a feleségem vezetésével. Hamarosan összejött az 55 család, sok programon vettünk részt, de egy idő után jelentkeztek a problémák is. Óhatatlanul előfordulhat, hogy valaki valakivel nem ért szót... Talán úgy fogalmaznék, hogy nemcsak praktikussági okai vannak, hogy akad, aki a Szekszárdtól való elszakadást szorgalmazza. Én ezt nem tartom jónak, mert volt olyan vidéki csoport, amelyik különvált, aztán egy éven belül meg is szűnt. Tolnán most feszült a helyzet, az biztos. És véleményem szerint szakadás lesz a vége. — Körülbelül ugyanannyi tagunk van, mint a szekszárdiaknak - tájékoztat Lőrincz László -, és a tagság jelentős része önálló egyesületet szeretne létrehozni. A függetlenség, a gazda-szerep jelentőségét azt hiszem, nem kell hangsúlyozni. Nem vesztünk össze senkivel, nem szervezkedünk, a csoport működik, van egy négytagú vezetősége, amiben azonban Metzné nincs benne, mert novemberben lemondott. Egyesület vagy csoport? A kérdés majd eldől, amikor kiderül, hogy ki hova fizeti a tagdíjat...-WyKábeltévé: jövőre 19 ezer forintért 29 csatorna Változó világunkban egy dolog állandó. Az, hogy Tolnán, már évek óra, .jövőre lesz” kábeltévé. így van ez most is, amikor már konkrét tárgyalások folynak az ismert szekszárdi vállalkozóval, Tarr Jánossal, a hálózat kiépítésére és üzemeltetésére. Azt tervezték, hogy 1996. végéig áthozzák a kábelt a nagyvárosból a kisvárosba, de most már mást terveznek. — Nincs levéve a napirendről - adott tájékoztatást Tarr úr -, folynak az üzleti tárgyalások. Valamennyi kiépítettség van a városban, körülbelül 500 előfizetővel, ám ez roppant kevés. — Mennyi kellene, és meddig tartana a munka, ha a mellékutcákat is bekábeleznék? — Szekszárdon olyan 80 százalékos az ellátottság. Tolnán ez legalább háromezer előfizetőt jelentene. Mivel a város nagy területen fekszik, a kiépítés egy egész évet igénybe venne. — A sportcsarnok maradna a vételi központ? — Nem, Szekszárdról szeretnénk kijuttatni oda a kínálatot. A választható 29 csatorna közül 11 lenne magyar nyelvű, zömmel olyanok, amelyek házi parabolákkal nem foghatók. — Mibe kerülne mindez? — Mint említettem, még tárgyalunk, de az árak a Szekszárdon januártól alkalmazandókhoz közeliek lesznek, és ugyanúgy differenciáltak. A három kategória itt így alakul: alapszolgáltatás: havi 195 forintért (rászorulóknak, 70 év fölötti nyugdíjasoknak), 18 csatorna vétele, havi 590 forintért és az extra 29 csatorna díja 896 forint, havonta. A beszálló összeg várhatóan 19 ezer forint lesz. Tolnán, nyilvánvaló üzletpolitikai megfontolásokból, bevezető árakat is szándékozunk alkalmazni. — Hány helyen dolgozott már az ön cége? — Körülbelül a megye tíz településén készítettünk kábeltévét. Nagyon nem kapaszkodunk további megrendelések után, de ha megkeresnek bennünket, elvállaljuk. -WyÜnnep, családi hangulatban Ha létezik egyáltalán „átlagcsalád”, abban bizony kevesen gondolnak az év utolsó napjain a nem teljes családban élők gondjaira, ünnepvárására. Tegnap a faddi Nevelőotthonban járt tudósítónk. Az otthon igazgatója - Végh Imre - idén először engedte át a gyerekek köszöntését Hága János nevelőtanárnak, ugyanis bánatára az útviszonyok nem tették lehetővé a megyeszékhelyről történő kiutazását. Tegnapi beszélgetésünkkor ezt fájlalta egyedül, hiszen a karácsonyt teljes értékűnek ítélte. — A gyerekek közel fele tudott saját családi környezetében ünnepelni - gyámhatósági engedéllyel. Ennek előkészítése már ősszel megtörtént, hiszen a fogadókészség vizsgálata idő és adminisztrációigényes. Az új gyermekvédelmi törvénnyel képbe kerülünk - valószínűleg a mi hatáskörünkbe utalja az ilyen irányú kutakodást is. Az intézményünkben maradt gyerekeknek megpróbálunk hangulatos ünnepet szervezni, melynek előkészítésében valamennyi dolgozónk részt vesz. A gyerekek színvonalas műsorral lepik meg egymást a „családi időpontra” időzített gyertyagyújtáskor, melynek főpróbája is a faddi Idősek Otthonában és a katohkus templomban történő fellépés volt. A betlehemi játékot saját készítésű öltözékben adták elő. Versekkel a református templomban is felléptek - így köszönvén meg az egyházak egész évben nyújtott segítségét. A hitoktatók is segítik a gyerekeket abban a munkánkban, hogy a „kinti” család irányába meghatározó a megbocsátás érzése legyen. — Ajándékot milyen formában kapnak a társadalom neveltjei? — Kevesen tájékozottak arról, hogy jópár éve otthonunk nem kaszámyaszerű szervezettséggel, hanem családmodell rendszerben működik. Sokkal erősebbek így az érzelmi kötődések is, ezért hasonló az ajándékok kiválasztása az átlagos családéhoz. A kisebbek igénye kicsit ravasz rákérdezéssel behatárolható, a nagyobbakkal - ha úgy látjuk - megbeszéljük a fa alá valót. Az átadás is családias közösségben zajlik, az ebédlőben rendezett közös műsort és vacsorát követően. Az idén először kaptunk rendkívül komoly szponzori támogatást - melynek nagyságrendjét gyermekeink nagy örömmel észlelték. — Önként ajánlkoztak a szponzorok? — Fogalmazzunk úgy, hogy kölcsönös egymásratalálás eredménye volt az ajádékozás egy része. Azonban, akiket mi kerestünk meg, őszinte örömmel adtak, és ez a lényeg. A támogatás színes tévéktől (kettő) apróbb csokoládécsomagok közötti skálán mozgott. — Mi a szünidei program? — Sakk, ping-pong, vetélkedő, és a szánkók sem állnak hosszú percekig. Részt veszünk a helyi Sportcsarnok Teremfoci kupáján. Reméljük, hogy a falu Iskolaszéke által rendezett szilveszteri futáson a hagyományoknak megfelelően a mi gyerekünk előzi meg gyorsaságával a helybélieket. Ódry Károly Testületi témák Jól kihasználják a tolnai ön- kormányzati képviselők az évet, még december 30-án is üléseznek. A tervezett napirendi pontok többsége a hamarosan esedékes „ármódosításokkal” foglalkozik. Szó lesz - egyebek között - az új étkezési normákról, valamint az 1997. évi víz- és szennyvízdíjak megállapításáról. Ismét tárgyalnak a laktanyahasznosításról, a helyi hírlap szerkesztőjének személyéről és az iskolabusz-pályázatról. Váihatóan a Szervezeti és Működési Szabályzat módosítására is sor kerül, az ismeretes „alpolgármester ügy” miatt - amivel kapcsolatban a közigazgatási hivatal törvényességi észrevételt tett. Az ülés 15 órakor kezdődik a városházán. Nagy Csaba, Székely Mihály, Rónai Béla, Száraz György a „négyes család”fenyőfája előtt
