Tolnai Népújság, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-27 / 301. szám
4. oldal Megyei Körkép — Konyhád És Környéke 1996. december 27., péntek Mit hozott az 1996-os év? Megkérdeztünk néhány völgységi polgármestert: mit hozott településüknek az 1996-os esztendő, avagy mit tennének a falu jelképes karácsonyfája alá? Mucsfa: toldozgattunk, foltozgattunk Tillmann János: A mi „Jézuskánk” az idei évben nagyon szegényesen ajándékozott. Kisebb karbantartásokon, javításokon kívül csak az intézményeink fenntartására tellett a költségvetésünkből. Cikó: gázzal fűtünk Forray Gellért: Az 1996. évi jelképes karácsonyfa alá büszkén helyezzük el a község gázvezetékkel történő kiépítését, az intézmények gázzal való ellátását. A sok bosszúságot előidéző Perczel Mór utcai állapot is megoldást nyert, sikerült az utat felújítani. Vízáteresz építéssel, valamint a községben végzett parkosítással, tereprendezéssel szebbé tettük környezetünket. Az általános iskolát megfelelően tudjuk működtetni és az ott dolgozók jó munkájának köszönhetően megvalósult egy számítógép-park, mellyel gyermekeinket informatikai oktatásban tudjuk részesíteni. A nehéz gazdasági helyzet ellenére a szociálpolitikai feladatokra több pénzt tudtunk fordítani. Bonyhádvarasd: szennyvízhálózatot építünk Csaba Józsefné: Igen takarékos gazdálkodással a szennyvízcsatornázás majdnem teljes egészében elkészült a faluban. Ez olyan nagy dolog nálunk, Bonyhádvarasdon, hogy másra nem is igen maradt pénzünk. Kisdorog: aszfaltút épült Höffler János: A település jelképes karácsonyfája alá a Petőfi utca felújítása, aszfaltozása került, amelyet a Közúti Építő Kft. végzett 2.5 millió forintért. A gyerekeknek is tudtunk egy kis segítséget adni: beiskolázási támogatást és karácsonyi ajándékot, összesen mintegy kétezer-hétszáz forint értékben. A december 18-án tartott öregek napi ünnepélyen a nyugdíjasokat szintén ajándékkal és műsorral köszöntöttük. A december 24-i műsorra - melyet Bittner Mátyás szervezett - az önkormányzat, a vállalkozók és magánszemélyek adták össze az ajándékokat. Bátaapáti: hitel nélkül Krachun Szilárd: Nagy kő esett le a képviselő-testület tagjainak szívéről, mert sikerült az 1996-os évet úgy zárnunk, hogy a falu intézményeinek működőképességét hitel felvétele nélkül tudtuk fenntartani. Támogatni tudtuk a rászorulókat, enyhítve a szociális gondokat, problémákat. Állítottunk egy igazi karácsonyfát is, amely alatt a nyugdíjasoknak élelmiszercsomag, a gyerekes szülőknek pénzbeni támogatás volt. Kisvejke: csinosítottuk a falut Höfler József: 1996-ben a település jelképes karácsonyfája alá helyezném elsősorban azt a tényt, hogy működés mellett sikerült egy-két fejlesztési feladatot megvalósítani. A József Attila utca szilárd burkolatot kapott. A Rákóczi úton pályázati pénzből építettünk aszfaltjárdát. A buszváró környékét is leaszfaltoztunk. Mindenképpen a karácsonyfa alá kívánkozik az is, hogy az iskolásokat sikerült beiskolázási és karácsonyi segély- lyel támogatnunk és december 22-én megrendeztük a hagyományos nyugdíjas találkozót. Kakasd: hivatal a faluházban Illés Ferenc: A faluházban elkészült az új polgármesteri hivatal. A hivatal kulturált környezetbe került, jobb körülmények között tudjuk fogadni az állampolgárokat. Valamennyi olvasójának eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kíván a Bonyhád és környéke oldal szerkesztője, Hangyái János, aki levélben, személyesen, vagy a 455-239-es telefonszámon továbbra is várja érdeklődésüket, kérdéseiket és információikat! Emlékoszlop a csendőrsortűz áldozatainak * A lengyeli cigányveszedelem Az évfordulóra állított emlékoszlop, Bakó László szobrász- művész alkotása fotó: gottvald karoly Kopjafát állítottak Lengyelben az 1944-ben eldördült csendőrsortűz roma áldozatainak emlékére. Az avatásról lapunkban már olvashattak. Ezúttal a helyi kutató, Bai József tanulmánya alapján idézzük fel a községben ötvenkét évvel ezelőtt történteket. Lengyel község lakossága békességben megvolt a cigányokkal. A cigánykérdés nem is volt ismerős az emberek körében, míg el nem jött a második világháború időszaka. A lengyeli cigányokkal szemben a faji megkülönböztetést a csendőrök indították el. Ez véres terrorhoz vezetett és sok áldozatot követelt. Lengyel község a teveli csendőrőrshöz tartozott. Onnan jártak a csendőrök lóháton a lengyeli cigánytelepre. Sárközi Sándor elmondása szerint a csendőrök között a cigányok elleni gyűlölet akkor fokozódott föl annyira, hogy leszámoláshoz vezetett, amikor felsőbb parancsra hivatkozva gettóba akarták elvitetni a cigányokat. El is vitték őket a gyűjtőhelyre. Ott kihallgatták őket, majd hazaengedték mindet. Sárközi Sándor és Sárközi Antal megsebesült a második világháborúban, a sebesülésük miatt tartósan szabadságolták őket. A kihallgatásnál talán ezeket a körülményeket mérlegelték. Mivel visszakerültek a cigányok Lengyelre, ez méginkább gyűlöletet váltott ki a csendőrökből. Bosszút forraltak a cigányok ellen. Már akkor hangoztatták : „Ki kell irtani a lengyeli cigányokat.” A szovjet front előrenyomulása miatt a teveli csendőrök lába alatt egyre forrósodott a talaj. Az őrs anyagát a front elől nyugatra akarták vinni. A pakoláshoz férfierő kellett. A naptár ekkor 1944. november 30-át mutatott. E nap történéseit Sárközi Antal és felesége, Kalányos Katalin elmondásai alapján írtam le még a hetvenes évek elején: Az említett napon a reggeli órákban két csendőr és egy katona jött lóháton Lengyelbe, a cigánytelepre. A csendőröket ismerték a cigányok. Az egyik Farkas, a másik Gergely nevű volt. A katonát akkor látták először. Az összes cigányt az udvarra parancsolták. Felsorakoztatták őket és kiválasztották közülük Sárközi Antalt, Sárközi Józsefet és Sárközi Milánt. Mindhármójukat láncra fűzték és úgy kísérték őket Tevelre. A láncaikat ott vették le a kezükről. Majd a Tímár nevű őrsparancsnok kiadta a parancsot, hogy „gyerünk pakolni!” A cigányok a csendőrőrs anyagának összepakolásával délre végeztek. Ezt követően a falhoz állították őket. Majd amikor Tímár kijött az épületből, elordította magát: „Visszafordulni!” Ekkor azt kérdezte a három cigánytól: „Most akartok meghalni vagy később?” Majd a csendőrök bementek az épületbe, kint az udvaron csak a katona maradt. A szakaszvezető katona azt mondta a három Sárközinek: „Szaladjatok, amerre láttok! Tűnjetek el, ha mondom! Ezek ki akarnak végezni benneteket.” Erre mind a hárman árkon-bokron át menekültek Lengyel irányába. Délután kb. két óra körül értek haza. Itthon elmondták a többieknek, hogy mit akartak csinálni velük a csendőrök. Alig telt el egy vagy másfél óra, amikor megérkezett a lengyeli cigánytelepre hat csendőr, lóháton. A lovakat távolabb hagyták a cigányteleptől, a téglaégető fölötti részen. Amikor a csendőrök a „Téglaházhoz” értek, ott szétosztották a töltényeket, gránátokat, csőre töltötték a puskákat és úgy jöttek be a cigánytelepre. Az őrsparancsnok kiállt az udvar közepére. Kiparancsolta a cigányokat az udvarra, hogy ott eligazítást tart a részükre, hogyan kell viselkedni. Először Sárközi Mihályné Petrovics Anna lépett elő. ő szókimondó volt. Odaszólt a csendőröknek, hogy „Ne bántsák a halálra ítélteket, jönnek az oroszok, azok úgyis végeznek a cigányokkal!” Erre az egyik csendőr lövést adott le az asszonyra, aki haslövés következtében rögtön a földre zuhant. A férje odarohant hozzá, és fel akarta emelni az asszonyt. Őrá is lőttek. A golyó azonban csak a kalapját lyukasztotta át. Erre a döbbenetre pánik tört ki a telepen. A férfiak és nők egy része futásnak eredt. A telep melletti bokros, árkos részen futottak az erdő felé. A csendőrök lőttek utánuk. Többjüket el is találták, de az okozott sebesülések nem voltak halálosak. A cigányok egy része, főleg gyerekek és nők, berohantak a lakásba. Az eztán történteket a házban lévő tizenöt személy közül az egyetlen túlélő, Sárközi Antalné Kalányos Katalin mondta el még 1972-ben. „Mi, akik nem tudtunk elfutni, mert ott volt nekem is az alig pár hónapos kisgyermekem, befutottunk a lakásba. Erre a csendőrök odajöttek az ajtóhoz, az ablakhoz és lövöldöztek befelé. Ott benn nagy volt a jajgatás. Egyszer az ablaknál lövöldözők közül odaszólt az egyik csendőr ahhoz, aki az ajtónál lövöldözött, hogy van-e benn, még aki él. Az azt mondta, hogy van. Erre a csendőrök kézigránátokat dobtak be az ablakon. A kisgyermekemet a gránát a karomban szakította szét. A nyakamnál én is nagyon súlyosan megsebesültem. A gránátok bedobása után az egyik csendőr kérdezte a másiktól, hogy van-e még töltény. Az azt mondta, hogy van még néhány. Ezután lelövöldözték a sertéseket és baromfiakat. A lakásban lévők rajtam kívül mind meghaltak. Én is tizennégy helyen sebesültem meg. Aljg maradtam életben. Azóta is teljesen nyomorék vagyok. ” A cigánytelepre érkezőket szörnyű látvány fogadta. Tizennégy személy lett áldozata az előző napi vérengzésnek. Köztük több gyermek. Az áldozatok nevét és korát leghitelesebben a lengyeli római katolikus plébánia halotti anyakönyvéből tudtam meg. Az áldozatok nevei a polgári halotti anyakönyvbe ugyanis csak 1961-ben, utólag lettek bejegyezve. A plébános Lerch István - aki 1903-tól 1954-ig volt Lengyelen - a veszedelem idején jól ismerte a cigányokat, így az egyházi halotti anyakönyvbe olyan dolgok is bejegyzésre kerültek, ami nincs meg a polgári anyakönyvben. Az áldozatokat 1944. december 4-én temették el. A csendőrterror szenvedő alanyai közül néhányan még ma is élnek, akiket ezeknek a rémtetteknek az emléke mindhalálig elkísér. Á tizennégy legyilkolt A halotti anyakönyvi bejegyzések sorrendjében az áldozatok a következők: Petrovics Agnes, 69 éves, Sárközi Erzsébet (Liza), kb. 64 éves, Sárközi Erzsébet, kb. 18 éves, Sárközi József, 13 éves, Sárközi Margit, 11 éves, Petrovics Mihályné, 19 éves, Petrovics Ilona, 2 éves, Petrovics Mihály, 10 napos, Sárközi József, 8 éves, Sárközi Mária, 4 éves, Sárközi Aranka, kb. 16 éves, Kalányos János, 7 éves, Kalányos Borbála, 10 hónapos, Kalányos Mária, 21 éves. A halotti anyakönyv bejegyzése: „A halál oka: magyar határcsendőrök agyonlőtték.” A bonyhádi Völgységi Múzeum technikatörténeti bemutatótermében - az intézmény pincéjében - a többi között régi fazekas termékek is láthatók. fotó: bakó jenö Drágul a víz Kakasdon Testületi ülést tartanak Kakasdon ma, pénteken délután 3 órakor Kakasdon, a polgár- mesteri hivatalban, ahol a helyi ivóvízről szóló rendeletet alkotják meg. Fogadónapok A két ünnep között a Tolna Megyei Munkaügyi Központ Bonyhádi Kirendeltségén december 27-én, 28-án 30-án és 31-én reggel 8-tól déli 12 óráig lesz ügyfélfogadás. A bonyhádi polgármesteri hivatalban ma reggel fél nyolctól délután négyig fogadják az állampolgárokat. Az utolsó fogadónap ebben az évben hétfőn, december 30-án lesz. VÖLGYSÉGJÁRÓ Ki lesz a legszebb hóember? Hóember szépségversenyt tartanak ma, pénteken délután két órától Bonyhádon, a városi könyvtár mellett, a Perczel kertben. Focikupa Hatodik alkalommal rendezik meg Bonyhádon a Benga Kupát Garay Ferenc, egykori legendás fociszurkoló emlékére. A tornát a Városi Sportcsarnokban tartják december 27. és 29. között. Egy „Kisi” koncert Kisvárdai József - alias Kisi - ad új ünnepi koncertet december 28-án este 6 órától Bonyhádon, a városi művelődési központban. Nosztalgia diszkó Édes évek címmel nosztalgia diszkó lesz Bonyhádon, a művelődési központban december 28-án, 22 órától. Szilveszteri bulik A Völgység számos településén tartanak szilveszteri mulatságokat. Bonyhádon, a városi művelődési központban az Ex együttes és a Budai zenekar muzsikájára rophatják az óévbúcsúztatók. A hármas iskolában „Prizma Szilvesztert” tartanak. Közreműködik Bencze Csaba, Juhász Sándor, Hatvani Szabolcs, Lőrinci András és Venyercsán László.
