Tolnai Népújság, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24 / 300. szám

14. oldal Ünnepi Magazin 1996. december 24., kedd Pusztíthat is, segíthet is Vigyázat! Dühbe jövök! Harald Wallbold giesseni szociál-pszichológus professzor arra a következtetésre jutott, hogy akkor jönnek a legköny- nyebben dühbe az emberek, ha úgy érzik, valaki gátolja őket céljuk elérésében. A düh az egyik legelementárisabb érzés, amely pusztíthat és segíthet is. Az pedig művészet, miként tudja valaki a mérgét a hasznára fordítani. Dr. Doris Wolf mannheimi pszichológusnő óv attól, hogy elfojtsuk a mérgünket, mert az valóban mérgezi a lelket és a testet: "Aki állandóan el­nyomja a dühét, számolnia kell a rossz következményekkel. A nők különösen veszélyeztetet­tek, mert gyerekkorukban be­beszélték nekik, hogy a düh nőietlen dolog. Tehát mindent lenyelnek. Ez aztán depresszióhoz, szívpanaszokhoz, gyomorbán- talmakhoz, asztmához és szé­düléshez vezethet." Fontos tehát, hogy mindenki elfogadja ezt az érzést: igenis van olyan helyzet, amikor dü­hösek vagyunk, s ilyenkor semmi értelme, hogy magun­kat emésszük. Ez nem jelenti azt, hogy minden alkalommal ököllel kell az asztalra csapni (noha ez olykor megkönnyeb­bülést hozhat). A dühöt csön­desen és udvariasan is ki lehet adni. A lényeg, hogy ne fojt­suk magunkba. A düh segíthet:- mert megadja a szükséges energiát ahhoz, hogy valamit megváltoztassunk;- kirángathat a "minden mindegy"-hangulatból;- erőt adhat ahhoz, hogy harcoljunk valamiért, akkor is, ha úgy tűnik, semmi értelme;- segíthet, hogy keresztülvi­gyük az akaratunkat, betelje­sítsük a vágyainkat. A düh akkor válik károssá:- ha állandóan elfojtjuk ezt az érzést, s magunkban őrlő­dünk (ilyenkor gyakoriak a megbetegedések, a depresszió, a szívpanaszok, a gyomorbán- talmak);- ha értelmetlen agresszivi­tást szabadít fel, ha semmi eredményt nem hoz, semmit se változtat meg;- ha állandósul;- ha nem lehet már ellen­őrizni, s erőszakhoz vezet, úgy, hogy magunkban vagy másban kárt teszünk;- ha gyakran ok nélkül tör felszínre, s ezáltal megmérgezi a környezetünket, a kapcsola­tainkat. A legfontosabb tanács ezért, hogy gondoljuk végig, miért is vagyunk mérgesek! A dühöt gyakran elűzi egy jó séta, torna, úszás. Közben rájöhetünk: min­denkinek joga van a saját vé­leményéhez, akaratához. Per­sze önnek is! A gyereknek szüksége van az apjára A kisebbek számára biztonságot nyújt az apa fizikai jelen­léte, még akkor is, ha nem ő neveli őket, hanem a mama. De hazajön, ott van velük. David Popenoe szociológus, a Rutgers Egyetem professzora nemrég könyvet jelentetett meg ezzel a címmel: Elet apa nélkül. Ebben összefoglalja, milyen hatást gyakorol a gye­rekre az, ha apa nélkül nő fel. Manapság, amikor egyre nő a válások és az új házasságok száma, elterjedt nézet, hogy az apa helyettesíthető. Igaz, elő­fordul, hogy egy férfi képes ugyanúgy szeretni szerelmé­nek a gyerekét, mint a sajátját. Az egyedül élő nők közül is sokan remek anyák, meghitt kapcsolatban élnek gyerme­kükkel, akinek viszont így is szüksége van az apjára. A felmérések ugyanis egyértel­műen bebizonyították, hogy egyáltalán nem tesz jót a gye­reknek, ha nem marad kapcso­latban az apjával a szülők vá­lása után. Az ilyen gyerekeknél két­szeresére nő annak a veszélye, hogy viselkedési vagy lelki zavarokkal küzdenek, mint azoknál a gyerekeknél, akik érintetlen családban nőnek fel. A gyerek ugyanis támogatást, megerősítést vár az apjától, akiben példaképet lát. A kisebbeknek és a tizen­éveseknek is érezniük kell, hogy apjuk feltétel nélkül sze­reti, elismeri őket. Természe­tesen az se jó a gyereknek, ha a szülők feszült hangulatban élnek együtt, ha nincs otthon harmónia, jó légkör. Az végképp nem jó, ha ve­szekedések mérgezik a napo­kat. De ha nem tud már együtt élni a két fél, akkor is fontos, hogy az apa ne szakadjon el a gyerektől, hanem találkozzon, beszélgessen vele rendszere­sen, figyeljen rá, hallgassa vé­gig­Fontos, persze, hogy sze­resse a gyereket a nevelőapja, de emellett egy fejlődésben lévő lény önbecsülésének aligha tehet rosszabbat, mintha azt érzi, hogy az apja nem törődik vele. Mert akkor úgy véli: ő még a saját apjának se fontos, a saját apja se sze­reti úgy, hogy elfogadná, tö­rődne vele, figyelne rá! Tehát ő nem értékes ember, ha még az édesapja se képes szeretni őt! Az pedig könnyen belát­ható, hogy az ilyen gyerekből elbizonytalanodott, önmagá­ban egyáltalán nem bízó, sé­rült önértékeléssel megáldott felnőtt lesz. Az ünnep idején, mintha egy Töltőállomásaink az ünnepekkor is otthonos, hívo­képeslap kelne életre, találkozó- gató szigetek, ahol még az utolsó pillanatban is sokat idéz fel az emlékezet, segítséget adhatunk az ajándékozásban Jelen vagyunk a családi körben, az A MÓL Rt. készült minden találkozásra. Töltőállo­ünnepi otthonok másaink az újra meg újra visszatérő autósokat rszeruen tás biztonságát hazai kitermelés­adalékolt külföldön sei és földalatti tárolással teremtjük meg miközben már új kőolaj- és gázkészletek után MOL Carrier motorolajokkal, színvonalas szol­gáltatásokkal és a shopok széles árukínála kutatunk a távoli sivatagok, tengerek alatt is Készülünk holnapi találkozásainkra: garantált Büszkék vagyunk rá, hogy 1996-ban elnyertük az és hasznos ú minősei lonsai ISO 9002 minőségtanúsítványt és a környezet­önöket 1997-ben is! védelmi innovációs nai Fogadják szeretettel ünnepi jókívánságainkat! MINŐSÉG MINDENHOL Megfejtették” a Bibliát? Az amerikai sajtó „negatív Pulitzer-díját” kívánják odaa­dományozni a Popular Me­chanics című lapnak, amely egyébként nemcsak címében roppant népszerű. Legutóbbi számában azonban kísérletet tett arra, hogy tudományos alapon megmagyarázza - a Bibliát. Szó sincs holmi csodákról, - állítja a lap. Minden meg­magyarázható, megérthető „józan paraszti ésszel”, de legalábbis természettudomá­nyos alapon. Lót felesége, aki sóbál­vánnyá vált? Hatalmas föld­rengés volt akkor, Szodoma és Gomorra pusztulásakor, s Lót feleségét egyszerűen el­lepte a Holt-tenger környéki sóban gazdag talaj. A Betlehemi csillag? Való­színűleg egy nova (születő csillag) volt. A feltámadt Lázár? Nyil­ván kómából, vagy katatón ál­lapotából tért magához. Az égő csipkebokor? A föld alól szivárgó földgázt felgyújtotta a villám. És így tovább, soijáznak a lapban a tetszetős magyarázatok. A Popular Mechanics szer­kesztői csak azt felejtették el, hogy a Bibliát talán mégsem mindenki szeretné a .józan paraszti ész” elve alapján megérteni. Már réges régen több az, mint csodák könyve. És akik a hit forrásának tartják, annak meglehetősen felháborodtak a Popular Me­chanics mechanikus magya­rázatain. Új Beatles-levelek Szenzációs leletre bukkant Skóciában egy Stan Parkes nevű, 62 éves úr. Megtalálta azokat a leveleket, amelyeket unokahúga, Leila Harvey írt John Lennon-nak. A levelek azért számítanak ritkaságnak, mert a zenész ama bizonyos "sötét" korszakából származ­nak, amikor Yoko Onoval együtt elvonult a világtól. Akkoriban szemére vetették ugyanis, hogy elhanyagolja elsőszülött fiát, Juliánt. Egy 1975-ös keltezésű levélből azonban a következőket tud­hatjuk meg: "Juliánról csak annyit írhatok, hogy nagyon boldog vagyok, ha láthatom, ha hallhatom. Cynthia (Len­non első felesége) tavaly két­szer engedte meg, hogy meg­látogathassam, de ragaszko­dott ahhoz, hogy én menjek oda hozzájuk. Helyes, szőke gyerek és ugyanolyan ravasz, mint az apja. Nagyon jó a kapcsolatunk." A levelek John aláírással és egy önarcképpel fejeződnek be. Ferenczy Europress Mégis képes regenerálódni a gerincvelő? Sokáig azt hitték a tudósok, hogy sérülések után a gerinc­velő nem képes regenerálódni. Idegsejtjei és a környező szöve­tek ugyanis olyan proteineket tartalmaznak, amelyek eddig tisztázatlan okokból megakadá­lyozzák az elroncsolt idegek új- ranövését. Svéd és tajvani tudósoknak most első ízben sikerült béna patkányok károsodott gerincve­lőjének "reparálása". Mint arról a kutatók az amerikai "Science" című folyóiratban beszámoltak, 23 patkánynak a gerincvelőjé­ből egy 2,4 centiméteres dara­bot kimetszettek, megbénítva ezzel hátsó lábaikat. Ezután mikrosebészek a patkányok mellkasából nyert perifériás idegek regenerálódásra képes kis darabkáiból helyreállították az összeköttetést. A különböző hosszúságú hajszálvékony ide­gekből egyfajta kábelt kötegel­tek, melyet huzallal és vérből nyert szövetragasztóanyaggal erősítettek meg. A ragasztó- anyaghoz növekedést serkentő természetes anyagot adagoltak. Egy hónap múlva néhány ál­lat újra mozgatni tudta a lábát, s hat hónap múlva már megállt a lábán. Az idegek a megszakítás felett összenőttek. Bár a ge­rincvelő regenerálódása csak részleges volt (az állatkísérle­tekben csak tíz százalékos), a tudósok úgy vélik, hogy ez a kezelés az embereknél is lehet­ségessé válik, ha csak néhány év múlva is. Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents