Tolnai Népújság, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24 / 300. szám

1996. december 24., kedd Sport 7. oldal Boldog sportos karácsonyt! A sportolók, edzők, vezetők nagy része számára a nyári szünet (sokuknak olyan sincs) és a karácsonyi szünidőjelent hosszabb pihenőt az év során. Ilyenkor hazatérnek rég nem látott szüleikhez, együtt lehet­nek oly gyakran távol, s egye­dül hagyott szeretteikkel. Számukra különösen szép ün­nep a karácsony, a sportnél­küli „sportos” karácsony. Magunk és olvasóink nevé­ben boldog ünnepeket kívá­nunk mindnyájuknak, akik oly sok emlékezetes perccel aján­dékoztak meg bennünket az egész év során, s családtagja­iknak, akik nagy terhet vál­lalva, kitartóan támogatják őket munkájukban. Hasonlóan sok boldogsá­got kívánunk rovatunk olvasó­inak, tudósítóinknak, akik re­ményeink szerint az ünnepek alatt is szívesen böngészik majd a sportoldalt.- teszi ­Dárdai Pál jövőre már a Bundesligában A szeretet ünnepe a családé A szombaton Szekszárdon lezajlott II. Karácsony Ford-kupa publikuma elé­gedetten dörzsölhette a te­nyerét, a „felhozatal” ugyanis - a tavalyihoz ha­sonlóan - minden igényt ki­elégített. Parkettre lépett egy sokszoros magyar válo­gatotton, két elsőosztályú és néhány NB Il-es labdarú­gón kívül egy olimpiai- és utánpótlás válogatott, ex-BVSC-s játékos is. Dár­dai Pál januártól ugyanis a másodosztályú, berlini Hertha BSC színeiben foly­tatja pályafutását. Diszkókirálynő Paradicsompusztáról Zombáról Bonyhád felé idilli tájon át vezet a hepehupás út. A sí­kon túl a Völgység komótos lankái domborodnak, a domblábnál apró tóvá duzzad a kis patak. Az autók halk motorzöreje döngi- csél olykor csak a csendben. Jobbra, a kiserdő tövében szürke ház lapul, a Szarvas család paradicsompusztai otthona. (A rendkívül szimpatikus labdarúgót a döntő előtt sike­rült szóra bírnunk.) — Visszatérő vendégként üdvözölhetünk az idei Kará­csony-kupán. Mi hozott ismét Szekszárdra ? — A barátaim miatt jöttem el újra játszani. Két évvel ez­előtt Pécsről kerültem a fővá­rosba, s a „régi” ismerősök, valamint a játék kedvéért - ha az időm engedi - bármikor szívesen pályára lépek. — Az őszi idény végén a BVSC-től a Bundesliga má­sodosztályában szereplő Hertha BSC-hez igazoltál. Hogyan kerültél „képbe” a berlini együttesnél? — Az utánpótlás váloga­tottal játszottunk világbajnoki selejtezőt Norvégiában, ott kerestek meg a német klub vezetői. A következő napok­ban már egy edzésen is részt vettem a Herthánál, s mond­hatom, kitűnő csapat. A Bun­desliga második vonalában - rosszabb gólkülönbséggel - jelenleg a harmadik helyen állnak. Az elitcsapatok - Dortmund, Bayern München, Stuttgart - mezőnyébe az első három együttes jut fel, s a ber­lini futballszurkolók már na­gyon szeretnék, ha kedven­ceik az első osztályban ját­szanának ... — Mikor veszed fel a „munkát” az új állomáshe­lyeden? — Január 5-én utazom Németországba, s 7-én kez­dődik a felkészülés. Én min­den esetre már az újév máso­dik napján elkezdek mozogni, nem szeretnék edzetlenül be­állítani a Herthához. — Említetted, hogy a nor- végiai utánpótlás válogatott mérkőzésen kerestek meg ó berliniek. Hogy alakul a 21 éven aluli nemzeti együttes jövő évi programja ? — Tétmérkőzésen legkö­zelebb márciusban lépünk pá­lyára. Három találkozónkon elszenvedett három veresé­günk miatt sajnos, mái csak matematikai eséíyutik iflMdI4> a továbbjutásra, vagy talán az sem. Sikeres szereplésünket rengeteg sérülés hátráltatta, ezért ment gyengébben a já­ték a csoportmeccseken. — Hol töltőd a Kará­csonyt? — Mint minden évben természetesen most is a csa­ládommal Pécsett. Jelenleg a szabadságomat töltöm, s ott­honi környezetben pihenem ki a hosszúra nyúlt őszi sze­zon fáradalmait. Dárdai Pál, aki a szekszárdi torna utolsó, mindent eldöntő találatát szerezte, nem lesz magányos-magyar a Hertha együttesénél. Szintén a berlini klubhoz tart a Ferencvárosnál kegyvesztett válogatott védő, Telek András. (fekete) A fehér kuvasz mérgesen fo­gad, nem csodálom, ritkán lát­hat idegent. Szilvi szavára azonban elhalkul, s csalódottan odébbáll utunkból. Fura érzés Paradicsompusztán diszkóról, táncról beszélgetni valakivel, pedig e célból kerekedtünk fel: a Szarvas família kisebbik leá­nya, Szilvia az idei dunaújvá­rosi diszkótánc világbajnokság győztese. — Hétéves koromban a szekszárdi Úttörőházban Teri néninél (Ambrus Péternénél - a szerző) kezdtem művészi tor­názni - eleveníti fel a múltat a pécsi egyetem harmadéves tesi szakos világbajnoka. - Később ugyanitt Kovács Anna tanított modem táncot, tizenhárom éve­sen nála ismertem meg jobban a táncot. A szekszárdi Garay gimibe kerülve áttértem a szer­tornára, az akrobatikus eleme­ket ott sajátítottam el. — Mikor kezdtél igazán ko­molyanfoglalkozni a tánccal? — Mindig rendkívül lekö­tött a mozgás, a tánc, tudtam, hogy sokat szeretnék elérni e téren, de Szekszárdon igazán jó lehetőségeim erre nem voltak. Elkerültem Pécsre, a suliban már volt tükrös terem, s az isko­lakezdés előtt eljutottam egy edzőtáborba is. Ekkor döbben­tem rá, hogy mennyi mindent lehetne kezdeni ezzel a dolog­gal. Mivel nem találtam megfe­lelő edzőt, egyedül kezdtem el készülni. Két éve, már az első országos bajnokságom jól sike­rült, a diszkó és a show kategó­riában is negyedik lettem. Nagy meglepetésemre, meghívást kaptam a franciaországi Eu- rópa-bajnokságra utazó váloga­tott keretbe. Az Eb-felkészülés kapcsán fogtam igazán komoly munkába; azóta minden reggel fél hatkor kelek, az óráim előtt edzek, este pedig az akrobatikát gyakorlom; szerencsére elég sokat bírok. Igaz néha kiboru­lok az egésztől, de a sikerélmé­nyek mindig kárpótolnak, s azok után még többet tudok dolgozni. — Az első nagyversenyed, az Eb hogyan sikerült? — Ott show-táncban jutot­tam tovább. Annyira izgultam, hogy elhagytam a kesztyűmet. A színpadon fordítva ültem rá a székemre, összekevertem az irányokat. Nem tudtam hozni magam, de a hatvan induló kö­zül így is a 28. helyen végeztem úgy, hogy a show-ban a páro­sokat jobban értékelik. — Mi az alapvető különbség a diszkó- és a show-tánc kö­zött? — A sportágunk neve sport és divattánc. Az új zenei irány­zatok mindig megtalálhatók a táncban is; ami örök az a diszkó, a show és a nagy show. A diszkó improvizáció, nem tudom előre, hogy milyen zenét kapok, mit fogok táncolni, csu­pán azt, hogy 32 taktus/perc ütemben szól majd a zene. A három közül a show a legmű­vészibb, saját zenével, koreog­ráfiával lépnek fel a verseny­zők; a diszkóhoz hasonlóan fiúk, lányok vegyesen, egyedül, az amerikaiak nem indultak. Ez volt életem második világbaj­noksága, tavaly 18. lettem. Az idei, vb-t megelőző országos bajnokságra a félévi vizsgáim miatt nem tudtam rendesen fel­készülni. Éppen ezért úgy érez­tem, hogy nincs tétje a dolog­nak, erre föl a hagyományos és az akrobatikus diszkó kategóri­ában is nyertem, méghozzá egy nemzetközi zsűri előtt. Ez már sejtetett azért valamit, pláne úgy, hogy a tavalyi vb második helyezettjét is legyőztem. A vi­lágbajnokság előtt két hétig csak a cuccok után szaladgál­tam, szerencsére a támogatóim (Manner János, Kovács Károly, Zombai Takarékszövetkezet, Zombai Önkormányzat) segít­s párban egyaránt. Az ún. show-formációban a látvány dominál, 4-24 fős csoportok vehetnek részt. Ezenkívül break, electric boogie, hip-hop, hot blues, mixing blues stb. szerepel a műsoron. — Milyen múltra tekint visz- sza a sportágad? — A nemzetközi szövetség a nyolcvanas évek elején, a magyar 1989-ben alakult, Du­naújváros már sokadszor adott otthont (teltház előtt) a világ- bajnokságnak. „Szervezeti” szinten egyelőre még nem túl elismert a tánc, pedig rendkívül fejlődőképes, s népszerű. A sportág története egyébként előttem sem igazán ismert, ezért erről szeretném írni a dip­lomamunkám. — Miképp emlékszel vissza a világbajnokságra ? — Az idén 30 országból 850 versenyző érkezett, szinte csak ségével mindent sikerült besze­reznem, a felkészülésre azon­ban csak négy napom maradt. A verseny előtt a reményekről kérdezősködőknek azt válaszol­tam: nagyon szeretnék a dön­tőbe, az első hét közé kerülni. Egyedül a nővéremnek mond­tam talán egyszer, hogy nyerni akarok, persze a helyszínen pil­lanatok alatt elpárolgott az ön­bizalmam. Győzelmem elle­nére szerintem gyengén szere­peltem, mindig csak annyit nyújtottam, amivel épphogy nem szórtak ki. Teljes stressz­ben álltam színpadra, azt se tud­tam, mit csinálok. A kutya nem gondolta volna, hogy győzök. A selejtező, s az elődöntő után a középdöntőben már egy fok­kal jobban ment, a többiek visszaestek, míg én egy picivel mindig jobban táncoltam. Ami­kor a döntőbe jutásomról érte­sültem, magamra zártam az aj­tót, s nyugodtan végiggondol­tam a gyakorlatomat. Még a fi­náléban sem értem el az orszá­goson nyújtott szintet, elégedet­len voltam, de rájöttem, ez bu­taság, a tét ugyanis nagyon nyomasztott. A többiek úgy ér­zem, a végére elfáradtak, a dön­tőben senki más sem volt hoz­zám hasonlóan változatos, mindenből tudtam mutatni, s közben még ,ritmusra is ma­radtam”. — Napi hány óra elfoglalt­ságot jelent számodra a tánc? — Ez változó. Az egyetem mellett nem tudok optimális edzéstervet összeállítani. Most vizsgaidőszakban előfordulhat, hogy napi null óra lesz az edzésidőm, persze teljesen nem állok le. A verseny előtt a napi hat óráig is eljutok, az átlagos edzésidő három-négy óra. — Diszkóban fellépve keres­tél-e már pénzt? — Tizenhat éves koromban rendszeresen táncoltam Zom- bán, ami akkor ragyogó kis ke­resetet jelentett. Ma már nem vállalnék ilyen fellépést, mert nem fejlődnék vele. A verse­nyen egy 10x12 méteres terüle­tet táncolok be, ahol ugranom, pörögnöm kell, s némi kis ba­lett-tudásról is számot kell ad­nom, ez aligha hasonlítható össze egy diszkóval. Azt hi­szem, a diszkóban beszívott ci­garettafüstöt, a bánásmódot, a rólam kialakított véleményt nem lehet megfizetni. Ha ke­resni kell, akkor inkább tanítok, amire úgy tűnik van is igény, legutóbb Győrben oktattam. — Hogyan tovább? A vb győzelem a műfaj csúcsa. — Igen, épp ezért diszkóban versenyezni már nem akarok. Új kihívást a két éve abbaha­gyott show-tánc folytatása je­lent, szeretnék eredményes lenni, de ehhez balettet és jazz- balettet kell tanulnom. A show sokkal kidolgozottabb, kifeje­zőbb mozgás. — Diszkóba jársz-e? — Régebben rendszeresen jártam, mostanában nem. Ez' egyrészt az elfoglaltságomnak tudható be, másrészt az új zenei stílus sem fekszik nekem, ráa­dásul nagyon elvadult a világ. — Ha néha mégis elmész, hogyan táncolsz? — Az edzések miatt ritkán engedek meg magamnak egy- egy diszkót, ha mégis, kétfajta variáció van. Amennyiben úgy döntök, hogy meghúzom ma­gam, akkor csak jobbra kettőt, balra kettőt, de ilyenkor igen rosszul érzem magam. Ha vi­szont eleresztem magam, akkor előbb-utóbb kör keletkezik kö­rülöttem, s ha esetleg van egy színpad, akkor oda felfáradok, ott nem zavarok senkit. iß. Testier Vendel Fotó: Bakó Jenő Totónyeremények A Szerencsejáték Rt. tájé­koztatása szerint az 51. heti totónyeremények a jövede­lemadó levonása után a kö­vetkezők: 13 plusz egy találatos szelvény nem volt, a követ­kező hétre átvitt halmozódó nettó nyereményösszeg 5.055.962 forint. 13 találatos szelvény nem volt, a következő hétre átvitt halmozódó nettó nye­reményösszeg 4.044.770 fo­rint. 12 találatos szelvény 7 darab, nyereményük egyen­ként 433.368 forint, 11 találatos szelvény 217 darab, nyereményük egyen­ként 13.980 forint, 10 találatos szelvény 2.170 darab, nyereményük egyenként 2.330 forint. Évzáró a tolnai kajak-kenusoknál Csak a nemzetközi verse­nyeken hetvenhat érmet sze­reztek a Tolnai Kajak-Kenu SC lapátosai 1996-ban. A si­keres évet családias hangu­latú közgyűlésen zárták a sportolók, szülők, támoga­tók. A klub versenyzői az idén 15 nemzetközi versenyen vet­tek részt, ezeken 21 arany- és 55 ezüst-, illetve bronzérmet lapátoltak össze. A felnőtt ma­gyar válogatott Szakály Vik- tor-Jámbor Attila kajak páros a maratoni távú ob-n második helyen végzett. A fiatal tolnai kettős kiharcolta a jogot a fel­nőtt maraton vb-n való indu-' lásra is, és ott - a legjobb ma­gyar egységként - tizedikként zártak. A vidékbajnokságon három második és két harmadik he­lyet, az országos diákolimpián Kovács Krisztián (MK-1 500 m II. évf.), Bucher András (K- 1 500 m V-VI. évf.), Barina Balázs-Tóth Balázs-Bódi Gergely-Baranyai László (K-4 500 m III-IV. évf.) révén há­rom aranyérmet nyertek. Az Országos Testnevelési és Sporthivatal idén a Tolnai Kajak-Kenu SC-t jelölte a me­gye legeredményesebb edzés­központjának. A Béres Rt. tol­nai „bázist” Béres Vitasport edzésközponttá nyilvánította. A klub több nemzetközi edzőtábort, és két nemzetközi versenyt rendezett az idén. A közgyűlésen - az alap­szabály értelmében - 1997-re (egy évre) új elnököt választot­tak, Vass József személyében, s egyben megköszönték Ezer János idei munkáját. Az évzárón a kiváló ered­ményeket elért sportolóknak a klub támogatói értékes aján­dékokat adtak át. -es­Focihírek a nagyvilágból Paolo Maldini: arccsonttö­rés. Az AC Milan játékosának arcába a vasárnapi, Parma el­leni bajnoki mérkőzésen kö­nyököltek bele. Maidini várha­tóan egy hónapig nem állhat csapata rendelkezésére. A libé­riái George Weah is megsérült, a csatár bokája kifordult, mint­egy másfél hónapig nem léphet pályára. * Santos „csúcsot” döntött. Az Ajax Amsterdam brazil ide­genlégiósa a második félidőben csereként lépett pályára, majd a beállását követő 17. másod­percben a kiállítás sorsára ju­tott, mivel hátulról lerántotta Luc Nillist, a PSV Eindhoven támadóját. A régi „rekordot” 28 másodperccel Ton Rietbroek (Dordrecht) tartotta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents