Tolnai Népújság, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-02 / 281. szám

1996. december 2., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Foglalkozás-egészségügyi Szolgálat: Túl az első „születésnapon” Mostanában legtöbbször ar­ról hallunk, hogy az egész­ségügy nehéz helyzetben van, a legtöbb terület képtelen - általában financiális okokból - a továbbfejlődésre. A me­gyei kórház égisze alatt mű­ködő Foglalkozás-egészség­ügyi Szolgálat azon ritka ki­vételek közé tartozik, ahol előrelépés történt. A foglalkozás-egészségügyet nemzetközi normák alapján kellett átalakítani, átszervezni, ami a megyei kórház esetében egy éve történt meg. Ez a terü­let kikerült a társadalombiztosí­tás keretéből, a finanszírozását a továbbiakban a munkáltatók­nak kellett vállalniuk. A me­gyei kórház üzemegészségügyi szakrendelését is át kellett szervezni, hogy megoldható legyen a foglalkozás-egész- ségügyi ellátás teljes köre. A kórház vezetése úgy döntött a szolgálat munkatársainak be­vonásával, hogy a szabaddá vált kapacitás terhére elvállal­ják más intézmények foglalko­zás-egészségügyi ellátását is. A pénzügyi és számviteli törvény szabályait figyelembe véve dolgozták ki a szolgáltatás díj­tételeit, amit sikerült a kor­mány által ajánlott maximum­díjtételek alá szorítani. A szol­gálat eddigi működése azt mu­tatja, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nem csak munkaalkalmassági vizsgálatot látnak el, lényegében általános szűrésnek is felfogható a mű­ködésük, hiszen ha az alkal­massági vizsgálatok során bármiféle rendellenességet ta­pasztalnak, szakrendelésre küldik az érintettet. A szolgálat szerződést köt a munkáltatókkal, első lépésben megismerkednek a cégnél fo­lyó tevékenységgel, s így feltá­rulnak az ott végzett munka ve­szélyei, a szóba jöhető foglal­kozási ártalmak. A szolgálat javaslatot tesz például az egészségre ártalmas anyagok­kal dolgozók munkaidejének csökkentésére, máskor felméri, hogy adott munkahely körül­ményei megfelelnek-e az előírt normáknak. Miniszteri rende­let alapján a hivatásos jogosít­ványokkal és a lőfegyvertartási engedélyekkel kapcsolatos egészségügyi tevékenység el­végzése is a szolgálat feladata. A szolgálatnak a megye min­den részéből vannak ügyfelei, s mint azt dr. Erdősi Mária fő­osztályvezető és dr. Bíró Zsu­zsa, a szolgálat vezetője el­mondta, úgy tapasztalják mun­kájuk során, hogy az egészség kezd értékké válni. A cégek tu­lajdonosai, a vállalkozók nem csak alkalmazottaikat küldik el a szolgálathoz, maguk is átes­nek a vizsgálatokon. A vonat­kozó jogszabályok szerint a munkáltató kötelessége, hogy dolgozóit a foglalkozás-egész­ségügyi szolgálathoz küldje, akár alkalmazásuk feltétele­ként, akár a munkahelyi ártal­mak kiszűrésére, vizsgálatára. Mint azt dr. Deák György, a megyei kórház orvos-igazga­tója elmondta, bár a kórház alapvető feladata a fekvőbeteg­ellátás, a szolgálaton keresztül, ami egyfajta szűrést végez, preventív tevékenységet is vé­geznek. A nem igazán jó egészségi állapottal rendelkező magyar lakosság számára pedig jó lehe­tőséget ad a szolgálat arra, hogy megragadja ezt a preven­tív lehetőséget. Venter Marianna A segítség éjszaka érkezett Horváth István szekszárdi olvasónk mostanában jött ki a kórház négyes belgyógyá­szatról. Nem mindennapi módon sikerült megmene­külnie a „fekete kaszás” elől. E történetet szeretné megosztani olvasóinkkal. November elején történt, egy késő éjszakai órában, éjféltáj­ban, amikor az idős férfi szekszárdi földszinti lakásá­ban rosszul lett. Nincs ottho­nában telefon, minden erejét összeszedve kivánszorgott a kaputelefonhoz, s a sötétben találomra megnyomott egy első emeleti csengőt. Az itt lakótól kért segítséget: hívja­nak mentőt, mert megfullad, de a segítség elmaradt. Az épülettől elindult, máshonnét remélve segítséget. Az úttest szélén összeesett, s ekkor ész­revett egy közeledő járművet. Az úttest közepére vonszolta magát, hogy észrevegyék. A gépkocsiban, egy fiatal­ember és egy fiatal hölgy uta­zott, akik azonnal beszállítot­ták a 82 éves idős férfi a kór­ház négyes belgyógyászatára, ahol az ügyeletes ellátta. Hor­váth István ennyivel nem úszta meg, több mint egy he­tet töltött az osztályon. Horváth István szeretné megajándékozni a két fiatalt önzetlen segítségéért, s mivel nem ismeri őket, arra kéri a fiatalokat, keressék fel őt. (A szerkesztőségben megkapják a címét.) (p.teri) Német nemzetiségi néptáncfesztivál vette át. Díjat kapott még: a vecsési, a so­roksári, a hartai, a pi- lisszentiváni, a szige­tújfalui, a pécsi Lő- wey gimnázium, a solymári, a babarci, a véméndi, a kecs- kédi és a mözsi tánc- együttes. Előre láthatólag jövőre az országos szervezet két feszti­vált rendez gyermek- tánccsoportoknak. Az északi régió szá­mára Solymáron tartják, míg a déli or­szágrész esetében még nem született döntés a helyszínről. FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY - péteri ­(Folytatás az 1■ oldalról.) A korábbiaktól eltérően most előválogató nélkül lépett szín­padra valamennyi résztvevő. Szabadon választott produkció­val szerepeltek, a feltétel mind­össze annyi volt, hogy új kore­ográfiát kellett bemutatniuk. A most, tizenkettedik alka­lommal megrendezett fesztivál­nak az értékes ajándékokon kí­vül tétje is volt: a kilenc legjobb együttes három éven keresztül szerepelhet a „Heimatmelodie”, Hazai dallamok televíziós mű­sorában. Az eredményhirdetéskor a Magyarországi Németek Orszá­gos Önkormányzatának díját a vaskúti együttes, míg az Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsának díját Pilisvörösvár Képeinken a gyönki együttes látható Sió-Sárvíz-menti társulás Díjat kapott a mözsi együttes Közösen „eladni” a kistérséget A szennyvíz és a szilárd hulladék elhelyezését a kistérségeken belüli, néhány szomszédos település összefogásával lehet eséllyel megvalósítani. Egyebek mellett erről tanácskoztak a Sió- Sárvízmenti Térségfejlesztő Társulás legutóbbi megbe­szélésén. A 11 települést - Pálfa, Györköny, Nagydorog, Bikács, Sárszentlőrinc, Kajdacs, Pusz- tahencse, Tengelic, Szedres, Sióagárd, Kölesd - tömörítő társulás soron következő össze­jövetelének a hét végén Szedres adott otthont. A megbeszélésen szóba ke­rült az az Ausztriában megren­dezett európai régiós tanácsko­zás, amelyen a társulás több polgármestere is részt vett. Az ott tapasztaltak szerint a fejlett nyugati államokban már régóta, eredményesen működnek kis­térségi társulások, amelyeket az állam pályázatok útján erőtelje­sen támogat. Ez Magyarorszá­gon viszont jelenleg még nem működik, az állam a térségfej­lesztési tanácsok által az egyes településeket részesíti dotáció­ban. A „Sió-Sárvíz-mentiek” megbeszélésén ugyanakkor felmerült, hogy a szennyvíz, il­letve a szilárd hulladékok elhe­lyezését az egyes községek egymagukban nem, csak tele­pülésközi összefogással képe­sek megoldani, amely konst­rukciót a jövőben várhatóan támogatni fog az állam. Szó volt ugyanakkor arról is, hogy ezen feladatok megoldása ér­dekében a kistérségen belüli, csupán 2-3 szomszédos közsé­get magában foglaló körben kell gondolkodni. A megbeszé­lésen az is elhangzott, nagyon fontos, hogy a célok megvalósí­tására mielőbb felkészüljenek, kidolgozott tervekkel, startra készen kell várni a felbukkanó lehetőségeket. A társult községek képvise­lői a szociális jellegű ellátások­ról, a több településen csekély kihasználtsággal működő Idő­sek Klubjáról (IK) is tapasztala­tot cseréltek. A megbeszélésen a vendégek megismerhették Szedres új szociális rendeletét, amelyből egyebek mellett kide­rül, hogy a térítési díjak „kate­gorizálásával” sikerült elérni a szedresi IK maximális kihasz­náltságát. Az összejövetel résztvevői megegyeztek abban, hogy a fa­lusi turizmusban rejlő lehetősé­gek jobb kihasználása érdeké­ben a társulás községeinek jövő évi rendezvénytervét össze­gyűjtik, és megpróbálják közö­sen „eladni” a Sió-Sárvíz-menti régiót. Megállapodtak abban is, hogy a társulás tervezett emb­lémájával kapcsolatos elképze­léseiket hamarosan egyeztetik. Hírek Állásbörze, csak nőknek Állásbörzét szerveznek ki­zárólag munkanélküli nők részére december 3-án, ked­den reggel nyolctól délután négy óráig Bonyhádon, a Tolna Megyei Munkaügyi Központ Bonyhádi Kiren­deltségén, a Perczel Mór utca 13-ban. Az AIDS-től félj, ne az AIDS-estől „Az AIDS-től félj, ne az AIDS-estől” címmel Bertók Gyula tart előadást a bony­hádi egészség hónap sorozat rendezvényén a Vita Nova Klubban. À program ma, 15 óra 30 perckor kezdődik a művelődési központban. Ópusztaszerről az Utazók Klubjában Az Utazók Klubjában, Bonyhádon Ópusztaszerről tart előadást Faludi Béla, klubvezető. A rendezvény december 2-án, hétfőn 17 órakor kezdődik a városi művelődési központban. Véradás Bonyhádon Véradást tartanak december 3-án, kedden 9-től 16 óráig Bonyhádon a Vörösmarty Mihály művelődési köz­pontban. Házhoz megy a Mikulás Pakson Házhoz megy a Mikulás Pakson december 5-én és 6- án, azok gyermekeihez, akik személyesen jelzik igényü­ket a művelődési központ if­júsági irodájában hétfőig, elviszik a kisméretű aján­dékcsomagokat és kifizetik a 300 forint térítési díjat. Egy világ, egy remény December elseje - immár kilencedik éve - az AIDS Világnapja. Az idei nemzet­közi program témája: „Egy világ, egy remény”, amely fokozott összefogásra szólít fel a járvány ellen. Az ÁNTSZ Tolna Megyei Inté­zete Egészségvédelmi Osz­tálya egész napos rendez­vénysorozatot szervez de­cember 3-án, kedden az in­tézet székházában a világ­nap alkalmából. A reggel 8 órától induló programok között szerepelnek külön­böző, a témába vágó előadá­sok, videofilmek vetítése, tanácsadás. Tolna megyei Kékkereszt csoport alakul Pokolból megtért ember missziója Bán József Fotó: Gottvald Egyszer megittam egy liter vodkát - meséli a Györkönyben lakó Bán Jó­zsef - és az utcán ismerősök szedtek össze. Egy litert? - hitetlenkedik fo­tóriporterünk. Bán József elneveti magát: — Soknak véled? Akkori­ban én „kétliteres” voltam! Régen volt, de igaz volt. Bán Józsefen nem látszik az egykoron az alkohol rabságában töltött évek nyoma, sőt a kora sem, pedig a napokban töltötte be ötvennegyedik életévét. Három éve, hogy néhány hónapra visszaesett, azóta egy korty szeszt sem ivott. A múltat viszont nem szégyelli, sőt kiáll a nyilvánosság elé, mint például a nagydorogi református gyülekezet előtt tette, tanúbizonyságot tenni meg­téréséről. Nem eredmény nélkül, csak ebben az egy esetben ketten követték és ez igen nagy öröm számára, érezni szavaiból. Bán Józsefnek ugyanis ke­vés saját megtérése. Élete ma - a gaz­dálkodás mellett - mások segítéséből áll, másokéból akik ugyanazt a poklot járják, ahonnan neki sikerült kimene­külnie. — A mindennapi élet nyomása miatt fordulnak az emberek az alko­holhoz - vallja - és innen csak a hit és a munka szabadíthat. Engem Balog Zoltán lelkész úr, Zoli bácsi által ve­zetett Református Iszákosmentő Misszió és a vele együttműködő Ma­gyar Kékkereszt Egyesület vezetett vissza az életbe. Azóta másokon pró­bálok, próbálunk segíteni. Volt olyan társunk, akit már a bűnözésből kellett kimenteni. Eltöltött egy hetet Dömö­sön, a misszió szanatóriumában és mikor hazajött az addigi agresszív ember, akinek a keze is hamar eljárt, azt mondta: „Bocsánatot kell kémem a környezetemben mindenkitől, soha többé nem bántok senkit, nem hazu- dok senkinek!” - és ezt tartja is. Bán József a Kékkereszt Paks és környékén működő csoportjának ve­zetője. Társaival együtt három éve mentik az iszákosokat, saját pénzü­kön, saját erejükből, a szeretet jegyé­ben, az Úr hitével, de mindig az em­bert látva. Most gondoltak egy na­gyot, az egész megyére szándékoznak kiterjeszteni ezt a munkát. Támogató­kat is találtak, a megyei önkormány­zat egészségügyi bizottságán keresz­tül, maga a közgyűlés elnöke, Bach József is melléjük állt. És Szekszárd polgármestere, Kocsis Imre Antal is, aki megbízta titkárát, Lemle Zoltánt (mit ad Isten, ő református lelkész!), hogy segítsen. A Magyar Kékkereszt Egyesület Tolna megyei csoportja de­cember 17-én Szekszárdon alakul majd meg a városházán. Azért, hogy megyeszerte követhesse Bán József példáját, aki szerint a szabadult alko­holisták tudnak a legtöbbet tenni az alkohol rabjainak segítésére. Ehhez azonban kevés néhány ember tennia- karása és anyagi ereje, a társadalom­nak is adnia kell erkölcsi támogatást és pénzt. Előbbi okán megkeresik majd a települések polgármestereit, a háziorvosokat, a lelkészeket. Az utóbbit - a pénzt - jó szívvel fogadják másoktól is, mindenkitől, aki érzi a segíteni akarást. Rákosi Gusztáv 4 i

Next

/
Thumbnails
Contents