Tolnai Népújság, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-09-10 / 262. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1996. november 9., szombat Rejtett értékeink Takács Lajos néprajzi kutatásai „A teremtő a tehetséget úrnak, parasztnak egyformán adja. Csak a sors mostohasága s társadalmi berendezkedésünk fogyatékossága az oka, hogy annyi népi tehetség kallódik el” - mondja Györffy István, aki e gondolatával, de kutatóként is hatott a Tolna megye legnyugatibb falvából származó Takács Lajosra. Várongon született 1921. november 10-én, s egész családja összefogott, hogy bátyjával a dombóvári gimnáziumban tanulhasson. Kedves tanára, Péczely László tudatosította benne a néphagyományok jelentőségét, ezért gyűjtött már ekkoriban szülőhelyén mesét, históriát, hírveréseket, s a későbbiekben kiteljesített kutatással a népi elemek és az irodalom kapcsolatát mutatta be. Mindez már a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin szakának s persze a néprajzi önművelésének idején valósult meg. A jeles irodalmár, Horváth János oly nagyra értékelte eredményeit, hogy munkáját doktori értekezésül fogadta el. (Az már sajnálatos, ami a szülőfalu teljességre törekvő mese- gyűjteményének utóéletét jelenti: máig kiadásra vár az Új magyar népköltési gyűjteményben.) Tanárként, népi kollégiumi igazgatóként kezdi pályáját, majd rövid minisztériumi tiszt- viselősködés után a Néprajzi Múzeum munkatársa lesz 1950-ben s az is marad 1973-ig. Jellemző adat, amit Filep Antal írt Takácsról az Ethnographiá- ban megjelent, s e cikkünk gerincét képező nekrológjában: „alig húsz év alatt megkétszerezte a Néprajzi Múzeum földművelés-gyűjteményét”. Nem puszta adat, hanem jelképi értékű kötődést tükröz, hogy első tanulmánya Munkábanevelés, tapasztalatátadás a várongi képé saratoknál címmel jelent meg 1951-ben, s összesen 150 cikkéből és tanulmányából igen sok a szőkébb szülőfölddel kapcsolatosan. Kandidátusi értekezésének, a magyarországi dohánytermesztés témájának első közleménye is a Tolna megyei vonatkozásokat tisztázta 1954-ben. A történettudományok doktora fokozatot 1976-ban nyerte el az irtásgazdálkodásról készített, nemzetközi mércével mérve is jelentős monográfiával, de előtte Egy irtásfalu földművelése címmel szülőhelyéről összegezte az e téren felkutatott anyagot. Kiváló nyelvismerete, irodalmi tájékozottsága, kutatói éleslátása segítette abban, hogy ne csupán szűkén a néprajzzal, hanem az ehhez kapcsolódó nyelvtörténettel is foglalkozzék, s olyan jelentős „mellék- termékeket” hozzanak kutatásai, mint a legrégibb horvát szövegemlékek felfedezése N yugat-Magyarországon. Mindemellett jutott ideje arra is, hogy a Néprajzi Közleményeket megindítsa és szerkesztőként jegyezze, angol, francia, német, orosz, cseh, horvát nyelvű könyveket mutasson be az olvasóknak, vagy éppen a Néprajzi lexikonba szakterületét érintő szócikkeket újon, kérdőíveket szerkesszen adatgyűjtéshez, részt vegyen itthoni és külföldi néprajzi tudományos tanácskozásokon és el<> adást tartson a rádióban. Több írásának örülhetett a Dunatáj című folyóirat is. Öt önállóan megjelent műve közül legkedveltebb az 1958-ban Históriá- sok, históriák, de a szakiroda- lom sem a dohánytermesztésről, sem az irtásgazdálkodásról vagy a határjelekről - már halála után - napvilágot látott művét sem nélkülözheti. Irtásgazdálkodásunk emlékei című könyve előszavában maga villantott rá alkotása értékére és indíttatása titkára: „annak a tevékenységnek a kutatása, mely révén végül is az erdők, bozótok helyén művelhető földek alakultak, ahol a földművelés, ha kezdeti formában is, megindulhatott, hazánkban igaz hátramaradt... E véleményünk szerint nagy fontosságú téma elhanyagolása kétségkívül összefüggött azzal a szembetűnő közömbösséggel, amelyet szaktudományunk, kibontakozásának időszakában, a földművelés iránt tanúsított”. Ennek megváltoztatásához valóban olyan kutató kellett, aki soha nem szakadt el nyiladozó értelme korai élményeitől, s szakirodalmi formában sajátos hőseposzt alkotott. Élete végén, amikor a mérhetetlen munkabírással felhalmozott anyag feldolgozását nem végezhette tovább, fizikai munkával pihent szülőfalujában. Mindennek Budapesten 1985. február hetedikén bekövetkezett halála vetett véget. Utca, intézmény bárhol dicsőséggel viselhetné nevét, hiszen azt messze földön emlegetik és ismerik. dr. Töttős Gábor (Megemlékezést tartanak és emléktáblát avarnak vasárnap délelőtt szülőfalujában, s egyben végső nyughelyén, Várongon Takács Lajos emlékére.) Buda Béla pszichiáter professzor lelki bajainkról Megfordítani korunk rossz trendjeit Káros szokásaink - a lelki problémáinkra adott rossz válaszok - felelősek elsősorban testi egészségünk kritikus állapotáért. Buda Béla, a neves pszichiáter professzor a tolnai Egész-ség Hónap első előadója referátumában azt elemezte, miből származnak a ma emberének lelki bajai, és hogy milyen általános gyógymódok léteznek lelki gondjaink megoldására. A helytelen válaszok Buda Béla előadása kezdetén rámutatott, hogy a magyar halálozási helyzetért, a megbetegedések gyakoriságáért elsősorban a mértéktelen alkoholfogyasztás, a nagymértékű dohányzás, a hibás étkezés, a mozgáshiány a felelős. Mindezek a helytelen szokások, - amelyek a testi egészség legnagyobb károsítói - a lelki feszültségekből eredeztethetőek. Ezek a feszültségek szorongásban, hangulati zavarokban (csüggedtség, depresszió) mutatkoznak meg. Eme kóros körülmények pedig arra ösztönzik a ma emberét, hogy „házilagos gyógyszerekkel” próbálja meg oldani lelki feszültségeit. így például nagyon sokan az evést is - akárcsak az alkoholt - feszültségoldóként használják, ennélfogva nagyobb mennyiséget és nem megfelelő összetételben fogyasztanak. A mozgásszegénység is stresszjelen- ség, a mai ember ugyanis nem szívesen marad „egyedül”, szabadidejében a hanggal-képpel bíró tömegtájékoztatási eszközök előtt — ül. Valami hiányzik — A korábbi társadalmak emberének egyéni életperspektívái rosszabbak voltak, ám lelkiállapota nem volt olyan megviselt, mint a maiaké - húzta alá a professzor. —A modem embernek sok minden hiányzik, ami a múltban megvolt, és sok minden létezik ma, ami korábban nem volt jelen, de most komoly gondokat okoz. A ma emberének hiányzik egyfajta világkép, életvezérlő elv. Néhány generációval ezelőtt még megadatott a vallás és egy viszonylag kevéssé változó, hagyományokkal teli társadalmi szokásrendszer. A mindennapi tudatban volt olyan elv, amely a szenvedések elviselését, a sors visszafordíthatatlan hatásainak vállalását segítette. A régi embernek voltak közösségei is. Ezekben nagyon sok feszültség levezetődött. A mai ember világivá vált, elvesztette orientációs rendszerét, még akkor is, ha valamilyen vallást gyakorol. A modem vallás már messze nem tudja adni azt a lelki közösséget, azt a mindennapokra kiható eleven hagyományt, amit a régi vallás adott. A mai ember mobilis, költözik, nem él együtt a nagy családdal. Nagyon sok embernek nincs kapcsolathálózata, amire hagyatkoznia lehetne. Sőt, a mai ember gyakran teljesen magára marad, izolálódik. Van, ami megadatott A modern embernek viszont van autonómiája, szabadsága. Régen az emberek többsége röghöz kötöttebb volt, általában mindenki tudta, mit várhat az életétől. Ma óriásiak a lehetőségek, de komolyak a dilemmák is: mit hozzon ki magából az ember? Ebből pedig a választás számos kínzó problémája származhat. A mai ember a legmagasabb célokat tűzi maga elé, és nagyon tud szenvedni, amikor ezeket nem éri el. Megfigyelhető, hogy az efféle lelki problémák azokban a társadalmakban jelentkeznek leginkább, ahol nagy a szabadságfok, ahol jól élnek az emberek. Vizsgálatok bizonyítják, hogy igen gyakran nem is egy valóban rossz emberi helyzet nyomasztja az embereket, hanem egy automatikusan képviselt nagyon magas igényszint az, ami a valóságot rosszá teszi. Érzelmi elzárkózás a betegségtudattól Az egészségügyi ellátás és a testi funkciók meglétét illetően is magasak a ma emberének elvárásai - folytatta a pszichiáter. — Automatikusnák vesz- szük, hogy az egészség megvan. A társadalom tudatában nincs eléggé benne a beteglét lehetősége, a ma embere nem néz szembe a halállal sem. Ennek komoly kihatása van a testi egészségvédelemre is, hajlamosak vagyunk elhanyagolni az egészségünket. És ezt nem azért tesszük, mert nem tudjuk, mi az egészséges, mi az egészségtelen. Ki ne tudná, hogy az alkohol, a cigaretta árt? Tehát itt egy érzelmi elzárkózásról van szó. Az ember szeretné elfojtani a betegség, a halál tényét. Amikor viszont az egészség romlani kezd, arra a modem ember rosszul reagál. A mai beteg nagyon igényes, de nem érzi a saját tennivalóinak a súlyát. A modem ember a csodagyógyszert akarja. Ezért is fordul gyakran orvos helyett a csodát ígérőkhöz. A versengés Á mai ember által elvárt magas életnívó elérhető. Általában önkizsákmányolással, túlmunkával, és: versengéssel. A modem emberben a versengési kedv nagyon erősen él, amit már a kisgyerekekbe is belenevelnek. Ez nemcsak azért rossz, mert öngerjesztővé válik, hanem mert akivel vetélkedünk, attól egy kicsit el is távolodunk. Az emberek a vetélkedés miatt ellenségesek lesznek egymással, gyanakvóvá válnak. Kapcsolat, támogatás, szeretet A mai ember lelki bajai tehát abból származnak, hogy a modem társadalomban megzavarodtak az emberek kapcsolati viszonyai - összegezte a professzor. — A másik ok, hogy hiányzik az egymást támogatás rendszere. Nincs eleven lelki szolidaritás, nem merünk egymáshoz fordulni, de nem is segítünk másnak. És nincs igazán szeretet sem. Az emberi viszonylatokat a szeretetlenség, a vetélkedés, a közömbösség, az ellenségesség jellemzi. Ezek a tényezők elrontják lelki egészségünket. De lehet tenni a lelki problémák megelőzéséért: a kapcsolat, a támogatás, a szeretet „tengelyeiben” megnyilvánuló fordított folyamatok által. A mai egészségvédelmi munka arról szól, hogy korunk ezen rossz trendjeit megpróbálják megfordítani. Kiragadják a bajba jutott embert az izolációból. Megszervezik az önsegítést és az önkéntes segítést. Vigaszt adnak, közösséget teremtenek, ha sokszor jelképeset is. Megpróbálják az emberi kapcsolatokat serkenteni, jobbá tenni, hogy az emberek merjenek egymáshoz fordulni. Megpróbálják a pozitív szociális érzelmeket elősegíteni. Az ember a lehetetlen helyzetet Is megoldja Nagyon érdekes az embernek az a tulajdonsága, hogy mindenféle lehetetlen helyzetet meg tud oldani, miközben mindig az az első érzése, hogy ez a helyzet megoldhatatlan, elviselhetetlen. Amikor viszont hibás mechanizmusokat erőltet, gyakran kudarc éri. Pedig lelki és testi problémák esetén sokszor egy kis változás - a hangulatban, beállítódásban, önbizalomban, kezdeményezőkészségben, a belső fantázia mozgósításában, a türelem új változatainak gyakorlásában - képes gyökeresen megváltoztatni egy nehéz helyzetet. A tapasztalat az, hogy aki nehéz testi és lelki helyzeteit megoldja, az fejlődik személyiségében és bizonyos mértékig a közösség fermentáló erejévé válik - mondta végezetül a szakember. -sA Babits-Kelemen család levelezése A Babits család levelezése címmel jelent meg, a ELTE Irodalomtudományi Intézete Babits életművével foglalkozó kutatócsoportja legújabb köteteként. Az áttekinthető, s életrajzi adatokkal, sőt családfával kiegészített szép könyv Buda Attila szerkesztői munkáját dicséri. A sorozat szerkesztője pedig Sipos Lajos. A könyv számos érdekessége közé tartozik, hogy a lektor Babits István, a költő unokaöccse. A kutatócsoport dolgozik a levelezés feldolgozása mellett a költő prózai és drámai műveinek kritikai kiadásán is. Az első kötet két család a Babits és a Kelemen család története is. A családtagok kapcsolatának lenyomata. Ugyanakkor érdekes kirándulást tehet Szekszárd múltjába is az olvasó. A költő édesanyja Kelemen Auróra kiterjedt levelezést folytatott családjával. Izgalmas elmélyülni a levelezésben, amely a művelt polgárcsaládok mindennapi kapcsolatain, gondjain keresztül megmutatja azt a kisvárosi világot, amelyben a Halálfiai című regény játszódik. A történet egy-egy mozaikja is felvillan a levelek tartalmában. Buda Attila a bevezető tanulmányban szól Babits Mihályné Kelemen Auróra személyiségének ismert vonásairól, amelyet ma bizonnyal neurotikusnak mondhatunk. Nehéz utólag megítélni, hogy betegségtudatának kialakulásához mennyiben járultak hozzá családtagjai és az ő valódi testi, szervi bajai és menynyiben volt az lelki-idegrendszeri eredetű. Tény, hogy közeli rokonai sorra haltak meg, férjét 45 évesen veszítette el, s maradt özvegyen, biztos megélhetés nélkül. S, hogy aggodalmai nem voltak alaptalanok, azt nemcsak fia, hanem leánya betegsége, illetve a gyomorműtétet követő hirtelen halála is igazolta. Nemcsak gyermekei élettörténete, de a másokkal folytatott levelezése is igazolja, hogy a család meghatározó egyénisége volt. A több, mint 10 ezer felkutatott levél közül az e kötetbe foglalt 230 egyike sem szól a költőhöz, s egyet sem ő írt, mégis fontos adalékul szolgálnak Babits Mihály jobb megismeréséhez. A költő levelezésének két kötete megjelenés előtt áll, Buda Attila szerkesztésében. Ihárosi Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Szombat: 17 óra Újváros, 18.30 Belváros. Vasárnap: 7.30 Újváros, 9.00 Belváros, 10.00 Újváros, 11.00 Belváros, 17.00 Újváros (német nyelvű szentmise). 18.30 Belváros. Református istentiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 német áhítat, minden hónap 2. és 4. vasárnapján. 10.00 Luther tér. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Vasárnap: 10.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). 17.30 Munkácsy u. 1. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. „Változzatok meg értelmetek megújításával!” (Római lev. 12.2) A „húsba-vérbe” vágó változásokkal szemben áll Pál apostol felhívása. Vagyis felhívása szerint szükség van gyökeres változásokra az emberi életben, de nem mindegy, hogy hol kezdődnek, „véresek” lesznek-e vagy az értelem megújulásával és belső meggyőződés folytán minél többekben belülről faka- dóak. A változásnak ez utóbbi fajtáját óhajtotta az apostol „konzerválni”, állandósítani az istentiszteleti- és a mindennapi életben, amikor a fenti idézetet így folytatja: „hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes”. Az emberi élettel szemben itt az apostol a lehető legmagasabbra fokozza az elvárást, igényessége szinte határtalan. Mindennek az alapja az emberi értelem megújulási lehetőségében Jó hír és szándékában van. Ezt fedezték fel, ezt bontakoztatták ki a bibliai kijelentés alapján a reformáció nagy alakjai. A megújulásnak, a reformálódásnak a tényei tapinthatók nagy történelmi kijelentésekben és eseményekben. Érdemes ilyen szempontból visszalapozni az evangéliumi bizonyságtételre: ,Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem, mert aki meg akarja menteni életét, az elveszti, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja”. A reformáció így tömörítette jelszóvá Jézus gondolatait: „Solus Christus”- Egyedül Krisztus! A megújulásra szoruló emberi gondolkodásnak azonban kevés ez az „Egyedül” - keres, kutat még valami után. Jézus tanítványai között azután akadt, aki ezt kérte: „Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön országodban”. Az értelem megújulás előtti állapota az, hogy „Krisztus és pozíció”, a reformált, megújult állapota pedig: Egyedül Krisztus! - mert az ilyenek „szegények, de sokakat gazdagítok” - az apostol megfogalmazása szerint. A szüntelen megújulásra kész értelem megtapasztalja Isten kegyelmének mérhetetlen gazdagságát - a reformátori jelszó így hangzott: Sola gratia - Egyedül kegyelemből! A mai torzított forma pedig valahogy így: Kegyelem plusz kényelem! Készen vagyunk-e engedni a határtalan igényű felhívásnak: „Változzatok meg értelmetek megújulásával!” Szilvássy Géza református lelkész
