Tolnai Népújság, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-25 / 275. szám

1996. november 25., hétfő Gazdaság 5. oldal Stabilizáció - kérdőjelekkel A Privatizációs Kutatóintézet a fogyasztás növelését tartja a legfontosabbnak A gazdaság stabilizációjáról még korai beszélni, nem lehetünk bizonyosak abban, hogy jövőre sikerül 20 százalék alá szorí­tani az infláció arányát. S lehetséges, hogy 1997-ben az ország lakossága némi javulást érzékelhet életkörülményei alakulásá­ban, e javulás azonban aligha tekinthető olyan biztos bázisnak, amelyre a külföldi tőke szívesen alapoz további jelentős beru­házásokat. Lényegében így összegezhetők annak a napokban nyilvános­ságra hozott tanulmánykötet­nek a főbb következtetései, amelyet a Privatizációs Kutató- intézet és a Tulajdon Alapít­vány munkatársai készítettek - áttekintést adva az elmúlt két év gazdasági, társadalmi fo­lyamatairól. Matolcsi György, a kutatóin­tézet igazgatója úgy véli: az 1993-94-ben megindult gazda­sági növekedést nem lett volna szabad mesterségesen vissza­fogni. Az ismert közgazdász nem tagadja, hogy azokban az években valóban romlottak a nemzetgazdaság egészének ál­lapotát jelző mutatók, de az ko­rántsem jelentett akkora ve­szélyt, mint amekkorának so­kan feltüntették. Véleménye szerint az 1994- ben megválasztott kormányzat intézkedései, a Békesi-Bokros- program már csak azért sem te­kinthető stabilizációnak, mert például a kereskedelmi mérleg egyenlege nem mutat érdemi javulást. A tavaly bekövetke­zett visszaesésnek jobb ellen­szere lett volna egy kis csapa­déktöbblet, mint a számos meg­szorító intézkedés - mondja némi iróniával, s hozzáteszi: a mezőgazdaság exportképessé­gén sem a fogyasztás, sem pe­dig a pedagóguslétszám csök­kentése nem tud javítani. Mindez azt példázza, hogy a kormány stabilizációs intézke­déseinek ok-okozati magyará­zata sántít. A tanulmányok nagy hang­súllyal szólnak a hazai szellemi tőke fejlesztésének fontosságá­ról. Kiemelik, hogy megfele­lően képzett, korszerű tudással rendelkező szakember gárda nélkül hiábavalónak bizonyul minden, a beruházások növelé­sét célzó erőfeszítés. A szerzők közös véleménye, hogy a kormánynak már most stratégiát kellene kidolgoznia a privatizáció befejezését követő időszakra. Konkrét előrejelzé­sük meglehetősen pesszimista. Emlékeztetnek arra, hogy az infláció csökkenésének megíté­lésében a kormány eddigi jósla­tai nem váltak be, s idei prog­nózisa is optimistának bizo­nyult. A pénzromlás jövőre is magasabb lesz a tervezettnél - köszönhetően egyebek közt az energiaár-emelésnek, a Csúszó leértékelésnek, és a lakosság pesszimista várakozásának. Matolcsi és munkatársai azt vallják: növekvő fogyasztás mellett nőhet a beruházási kedv és a profit, amellyel a gazdaság önmagát stabilizálhatja. Bozsó Bea Hamup ipőke Nyomasztó már az általános borlulátás, amelyet jól jellemez, hogy a közvélemény-kutatás adatai szerint a megkérdezettek mind távo­labbra teszik a gazdasági helyzet javulásának kezdetét. Pedig ér­demes lenne azt is számba venni, hogy milyen változások mentek végbe az ipar háza táján, s mire számíthatunk a közeljövőben. Vegyük például a következő kérdést: igaz-e az a hiedelem, hogy nálunk csak a közvetítés, a kereskedelem és a pénzügyi szolgáltatá­sok nőnek, a termelés pedig az ország Hamupipőkéje? Nos, nemrégiben látott napvilágot a Top 200, vagyis a kétszáz legnagyobb magyar vállalatot rangsoroló lista. Ez a rendszeresen összeállított cégleltár, a „nagyok” névsora évről évre változik, s a szakemberek számára a változások meglehetősen hiteles képet ad­nak a gazdaságban végbemenőfolyamatokról. Ismeretes, hogy régóta fontos, hangsúlyos cél: behozatalra szo­ruló kis országunkban a kivitel legyen a gazdasági növekedés mo­torja. A Bokros-csomagnak ezt az elemét a kormányzat és az ellen­zék egyaránt szükségszerűnek, illetve elfogadhatónak ítélte. Kis belső piaccal rendelkező nemzetgazdaságban ugyanis fejlesztése­ket csak külső, nagy piacok meghódításával lehet megvalósítani. Ehhez a célhoz iparunk közel került; a külső piacok bővítéséért virulni kezd folyó versenyben leginkább éppen az első 200 hazai vállalat ért el kézzelfogható sikereket. Közülük is főként három járműgyártó, to­vábbá az olaj- és gázipar, két nagy vegyi kombinát, egy-egy izzó­gyár és könnyűfémgyár, továbbá két szolgáltató cég: a légiközle­kedés és a magyar szellemi tulajdont kezelő és exportáló vállalat eredményei méltóak elismerésre. Ez utóbbiak sikere kiváltképp nagy pozitívum, mert a szolgáltatások általában alacsony anyag- és így importanyaghányaddal működnek. A többi 190 „nagy” is kitett magáért. Export árbevételük összes bevételük 22 százaléka, szemben a nemzetgazdaság átlagos 17 szá­zalékával. Ez az arány az előző évinél jóval magasabb. Ha tehát kivitelünk ilyen ígéretesen alakul, fölösleges aggód­nunk gazdaságunk egészségéért? Természetesen nem. Hiszen - csak egy példát említve - az exportarányok növekedhetnek úgy is, hogy a termelés egésze csökken, s benne az export változatlan ma­rad. Ez azonban a felsorolt vállalatok zöménél nem így volt. Azt azonban fontos tudnunk, hogy a gazdaságban már nemcsak ár­nyak, hanem fények is vannak. S hogy mindinkább az a meghatá­rozó, ami a vállalatoknál történik, nem az, ami a kormányhivata­lokban. Bácskai Tamás * CGG Határidők cégvezetőknek November 25.- A bányavállalkozók bányajá­radékának befizetése. November 28.-A társasági adó előlegének befizetése;- a fogyasztási adó előlegének befizetése;- az útalap-hozzájárulás befize­tése. November 30.- Cégautó-megállapodás;-a kőolaj-hozzájárulás átuta­lása;- kimutatás a fajtahasználati díj összegéről és a forgalomba ho­zott vetőmag mennyiségéről. December 1.- A takarmánykukorica garan­tált áron történő állami felvá­sárlásának kezdete. Vámlebontás November 20-án lépett ha­tályba a Közép-Európai Sza­badkereskedelmi Megállapo­dás 2. számú Kiegészítő Jegy­zőkönyvének kihirdetéséről szóló 162/1996. (XI. 12.) Kor­mányrendelet, amely három jegyzőkönyvben tartalmazza a Csehország, Szlovákia, Len­gyelország és Magyarország közti áruforgalomra vonatkozó bizonyos vámok megszünteté­sének menetrendjét. I Egészségügyi hozzájárulás 1997. január 1-jén lép hatályba az 1996. évi LXXXVIII. tör­vény, amely szerint januártól minden munkáltató egészség- ügyi hozzájárulást köteles fi­zetni az általa munkavégzésre, közreműködésre, ügyellátásra vagy munkával elérhető ered­mény létrehozására irányuló szerződés alapján foglalkozta­tott, illetve a munkáltatónál tagsági jogviszonyban álló személy után. Azt, hogy ebből a szempontból kit kell munkál­tatónak tekinteni, a szintén ja­nuár 1 -jétől hatályos tb-törvény módosítása, az 1996. évi LXXXVII. törvény határozza meg. Munkáltatónak minősül például a biztosítottakat foglal­koztató jogi személy, jogi sze­mélyiség nélküli gazdasági tár­saság, magánszemély, tanuló- szerződéssel szakképzőiskolást vagy ösztöndíjas szakmunkás- tanulót foglalkoztató gazdál­kodó szervezet, egyéni vállal­kozó. Társas vállalkozás tagja esetében a vállalkozást kell munkáltatónak tekinteni. A hozzájárulás összege min­den foglalkoztatott vagy tag­sági viszonyban álló személy után havi 1800 forint. Ha a fi­zetési kötelezettség csak a hó­nap egy része alatt áll fenn, a hozzájárulás összege naptári naponként 60 forint. Ugyanezt az összeget köte­les fizetni az az egyéni vállal­kozó is, akit más személy fog­lalkoztatásának hiányában egyébként nem terhelne egész­ségügyi hozzájárulási kötele­zettség. Az egyidejűleg több foglalkoztatási jogviszonyban álló személy után nem kell hozzájárulást fizetni a legalább heti 36 órái munkavégzéssel járó jogviszonyon felüli foglal­koztatásoknál. Nem kell hozzájárulást fi­zetni arra az időre, míg a fog­lalkoztatott táppénzben, bal­eseti táppénzben, terhességi­gyermekágyi segélyben, gyer­mekgondozási díjban részesül, 3 évesnél fiatalabb gyermek gondozása vagy 10 évesnél fia­talabb gyermek ápolása miatt engedélyezett fizetés nélküli szabadságon van, sorkatonai, polgári szolgálatot teljesít, vagy fogva tartott. Ugyancsak nem kell hozzá­járulást fizetni, amíg a foglal­koztatott gyermekgondozási segélyben, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban részesül. Feltétel azonban, hogy az illető ne végezzen munkát az ellátás idején. Eddig... aki a magas kamat mellett fontosnak tartotta a biztonságot, állampapírokba fektette a pénzét. Most végre... a másodpiaci forgalmazás mindenki számára lehetőséget biztosít a korábban kibocsátott magyar állampapírok vásárlására, eladására. A sokféle futamidejű befektetések közül így mindenki biztosan megtalálja az igényeinek megfelelőt, s azt ráadásul bármikor értékesíteni is tudja. A Kereskedelmi és Hitelbank, az Magyar Hitel Bank és az OTP Bank kijelölt fiókjain keresztül, valamint az Magyar Államkincstár megyei értékpapírpénztárai által juthatnak hozzá a Magyar Államkötvény- hez, a Kamatozó Kincstárjegyhez és a Diszkont Kincstárjegyhez. Kötöttségek nélkül HÁLÓZATOS FORGALMAZÓK: Magyar Hitel Bank Rt. 7101 Szekszárd, Arany J. u. 23-25., • OTP Bank Rt. 7101 Szek- szárd. Mártírok tere 5-7., Paks, Tamási, Bonyhád, Dombóvár, Tolna VALAMINT: Magyar Államkincstár Tolna Megyei Értékpapírpénztára 7100 Szekszárd, Beloiannisz u. 13. *A másodlagos forgalomban kapható állampapírok vételi és eladási árfolyamairól szerdánként rendszeresen tájékozódhat ebben az újságban. Az értékesítés feltételeiről a forgalmazók adnak részletes információt. A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG Európai Unió: mit nyerünk a csatlakozással? Mezőgazdasági tézisek KDNP módra A szakmaiság jegyében adtak egymásnak találkozót mind­azok, akik vasárnap délelőtt ellá­togattak a KDNP Tolna Megyei Szervezete - illetve a Baranko- vics alapítvány és a Konrad Adenauer Stiftung - által rende­zett mezőgazdasági fórumra. A szervezők rangos előadókat hív­tak meg Szekszárdra, a Művé­szetek Házába: a párt országos választmányának tagja, dr. Ma- róthy Géza elsőként dr. Stefler József egyetemi tanárt köszön­tötte a pulpituson. A kaposvári agráregyetem dékánhelyettese többek között hangsúlyozta, hogy mezőgazdasági adottsága­ink világátlag felettiek, hazánk területének 72 százaléka művel­hető, az Európai Unió egyetlen tagállama sem büszkélkedhet ilyen mutatóval. A magyar ta­lajviszonyok kiváltképp alkal­masak a gabonafélék termeszté­sére, ráadásul a nagy ökológiai potenciálnak köszönhetően már évszázadok óta sikerült megha­ladni az önellátást. A hazai ag­rárexport több mint fele jelenleg is az Európai Unióba irányul, el­sősorban élőállat és húskivite­lünk számottevő. S bár Magyar­ország magától értetődően és érthetően halad az EU felé, nem biztos - vélekedett dr. Stefler József - , hogy a szerveződés agrárpolitikájának szolgai máso­lására lenne nálunk is szükség. Dr. Szakái Ferenc agrársza­kember, a KDNP országgyűlési képviselője az Európai Unió­hoz való csatlakozás kérdéseit vizsgálva felidézte azt a kije­lentést, melyet a közelmúltban dán vendéglátóitól hallott: az EU nem annyira ideológiai, mint gazdasági alapokon mű­ködik, „s ennél önzőbb szerve­zet nincs még egy a világon.” Ez azt is jelenti, hogy a magyar csatlakozási folyamat - aho­gyan azt tapasztaljuk is - nem lesz diadalmenet: az Európai Unióban kemény érdekek és gazdasági törvényszerűségek uralkodnak. A nagy csatlako­zási láz közepette ideje lenne már egyszer azt is elemezni, hogy mi lesz jó, illetve mi lesz rossz hazánk számára az EU- ban - fogalmazta meg igényét dr. Szakái László. Az ugyanis önmagában még nem sokat je­lent, ha a kormánykoalíciós törvénytervezetek az Európai Unióval való jogharmonizációs törekvések jegyében születnek. Az előadó ismét a dán példát idézte: ez az ország először is felméri, hogy mi felel meg a nemzet érdekeinek, s álláspont­ját minden nyomás ellenére igyekszik határozottan és eredményesen képviselni. Dr. Szakái László végezetül kije­lentette, hogy nem tud egyér­telmű igennel vagy nemmel vá­laszolni arra a kérdésre, mely szerint jó-e vagy sem Magyar- ország számára az Európai Unió: de bármi is legyen a fele­let, tény az, hogy nincs más út számunkra, mint integrálódni a szervezetbe, s ezáltal jelen lenni a világpiacon. Dr. Rieger László, a KDNP mezőgazdasági és vidékfejlesz­tési bizottságának elnöke pártja agrárpolitikáját részletezve egyebek mellett kifejtette, hogy a kereszténydemokraták az ágazatot nem kizárólag techno­lógiai avagy közgazdasági, ha­nem komplex kérdésként keze­lik. A KDNP a hosszú távon is kiegyensúlyozott, előrelátható mezőgazdaság híve.-szá­Autópályák: a fejlődés feltétele Az Európai Unió nem írta elő Magyarország számára, hogy milyen hosszúságú autópályá­val rendelkezzen a csatlakozás idejére, ám hazánknak elemi érdeke, hogy addigra színvona­las, közvetlen közúti kapcsola­tot teremtsen az egyes ország­részek között és a szomszédos országokkal. Ehhez legalább 650 kilométer hosszúságú új pálya megépítésére, voltakép­pen egy autópálya alaphálózat kialakítására lenne szükség a következő évtizedben. Megva­lósítása mindössze a már meg­lévő autópályáink országhatá­rig történő meghosszabbítását igényelné - mondta az MTI-nek Markotay Sándor, a Közleke­dési, Hírközlési, és Vízügyi Minisztérium főtanácsosa. Markotay Sándor kifejtette: az ország jelenleg 376 kilomé­ter hosszú autópályával és 68 kilométer autóúttal rendelke­zik. Az elmúlt hat évben a kon­cessziós lehetőségek megjele­nésével az építési ütem fel­gyorsult, összesen 97 kilomé­ter hosszú új autópálya és 15 kilométer autóút létesült. A kívánt ütem évente 50-60 ki­lométernyi új pálya megépí­tése lenne. Ismeretes, hogy jelenleg sem az Útalapnak, sem a költ­ségvetésnek nincs elegendő pénze autópályák építésére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents