Tolnai Népújság, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-16-17 / 268. szám
1996. november 16., szombat Gyermekvilág 15. oldal A lusta felhő Nagyon sütött a nap. Meleg volt. A domboldalon volt egy öreg fa. Áz ágai a földre ereszkedtek. Alatta feküdtek az állatok. Az őzike, a sünike, és még sok állat. Oda menekültek a nagy meleg elől, hogy ne kapjanak napszúrást. Már majdnem elájultak. Csak lesték az eget, mikor lesz egy kis felhő. De hiába, ezért az állatok elhatározták, hogy megkeresik, merre kószál a felhő. Nagyon nehezen tudtak menni a nagy hőségtől. Ahogy mentek, találkoztak egy kismadárkával. — Nem láttad a felhőt? - kérdezték az állatok. — Én nem láttam, de az öreg sas az látta. Ott ül a bokrok között. Az állatok megkeresték a sast. A sas azt mondta: - Menjetek csak a tóhoz, ott megtaláljátok. Éppen napozik. Nem messze volt a tó, gondolták az állatok, még addig kibírják. Alig tudtak vánszorogni. Nagy nehezen oda is értek. Ahogy meglátták a vizet, mindegyik megmártózott benne. Mikor végre felocsúdtak, látták, hogy a felhő valóban a lábát lógatja a vízbe. A nyuszika megszólalt: - Te felhő, miért nem dolgozol? — Nekem nincs dolgom - válaszolta a felhő. — Nincs dolgod? Mindenkinek van dolga - mondta a sünike. — De nekem nincs - válaszolta és tovább lógatta a lábát a vízbe. Mérges lett erre az őzike, úgy belerúgott a két lábával a felhő fenekébe, hogy az egyből felszállt az égbe. Ott aztán olyan mérges lett, hogy mérgében elkezdett sími. Egyszeriben olyan eső lett, hogy minden vizes lett. Lett is nagy öröm az állatok között, De még a növények, fák, bokrok is nagyon örültek. Mérgében a felhő elfogyott. De azért lett sok kis felhő utána. így volt, mese volt. Bíró Jolán Tengeri humor Az elsős Pistike az apjához fordul: — Apu, igaz, hogy a Fekete-tengerben csak négerek fürödhetnek? — Természetesen nem! — Hát az igaz, hogy a Vörös-tenger azért vörös, mert szégyelli magát? — Ez sem igaz, kisfiam! — De ugye az igaz, hogy 10 ezer kiló festék kellett, mire sárga lett a Sárga-tenger? — Honnan szedsz ilyesmit, kisfiam? Tuflod mit, eredj játszani, és ne zaklass ilyen ostoba kérdésekkel! — Apu, figyelj, ez most nem lesz ostoba kérdés: mitől és melyik évben halt meg a Holt-tenger? Mai feladványunk A tíz éven felüliek pedig írják meg öt híres ókori római személy nevét. A megfejtéseket november 22-ig küldjétek be a Gyermekek Háza címére (7100 Szekszárd, Pf.130.) A szerencsés szekszárdiak a Fer-Ac Bt. uzsonnáját nyerik, mások könyvajándékban részesülnek. kulcsnak nincs párja. A helyes megfejtést beküldők közül a szerencse az alábbiaknak kedvezett: Fejes Anita (Csibrák), Varga Ferenc (Du- naszentgyörgy), Beck Dóra (Pári), Kubatov Mónika (Szekszárd), Németh Gabriella (Szekszárd) és Nagy Ágnes (Tengelic-Kajmád). Iskola római módra fiúra szálltak és a fiatalok otthon sajátították a szaktudást, gyakorlat közben. Mai értelemben vett iskolaépület sem volt. A tanító a rabszolgatartó úr házában, de gyakran a szabadban, ligetben, az utcán, az országút mentén tanította a gyerekeket. Nekünk Az ókori Rómában a tanulás, az iskoláztatás, vagyis a műveltség, a gazdag rabszolgatartók kiváltsága volt. Természetesen egészen más volt az iskolarendszer is, ez azonban nem azt jelenti, hogy a diákok élete egy-két dologban nem hasonlított a maihoz. Lecke a római diákok számára is volt, és a hanyag tanulókat akkor is megbüntették. Persze nem csak a rossz jegyek kiosztásával, bevett büntetőeszközként a vesszőt alkalmazták. A rómaiak az ábécét, az írásbeliséget a görögöktől vették át. A görög nyelv általánosan elterjedt volt a római társadalom felső köreiben. A nyelvvel együtt gyökeret vert Rómában a görög műveltség is. A görög nevelő nélkülözhetetlen személy lett a gazdag római családokban. Legtöbbször görögök voltak a tanítók és a pedagógusok, ők okították a római gyerekeket a görög nyelvre, írásra, olvasásra, számolásra. A fontos tantárgyak közé tartozott a történelem, a földrajz, de a legfontosabb a retorika volt. A diákok ugyanis közéleti pályára készültek, és egy római államférfinak kiváló szónoknak kellett lennie. Külön retorikai iskolák nyíltak a nagyobb városokban. A leghíresebb tudósok, tanítók Rodosz szigetéről, Athénból, Alexandriából érkeztek Rómába. A mai régészeti kutatások során előkerült maradványokból ítélve a rómaiak kiváló építészek voltak. Igen magas szintű volt a bányászati szakértelmük is, ilyen tárgyú szakiskolák azonban nem léteztek. Ezek a foglalkozások apárólpersze sokkal jobb dolgunk van, hiszen számos eszköz segíti a tanulásunkat, illetve a tanárok munkáját. A rómaiak számára mindez attól függött, milyen gazdag volt a tanuló gyerek apja. Előfordult az is, hogy egy patrícius nagy táblákra írt betűket rendelt, és azokat rabszolgák mutogatták csemetéje előtt, egy másik pedig betű alakú süteményeket készíttetett, hátha így könnyebben tanul a csemetéje. Gyári Ágnes Első lépések az olvasásban - pompeji falfestmény I Eltévedt gida az erdőben A nap alacsonyan járt, s innen szórta tündöklő sugarait. A magas, karcsú fák lombjai között fénysugár szűrődött be, s ebben a vakító, mennyei fényben egy őzpár dédelgette most született gidáját. Az anya az orrával segítette talpra állni kicsinyét. Az őzike reszkető lábakkal próbálkozott, de folyton összeesett, majd egy hirtelen mozdulattal mégis sikerült felállnia. Boldog volt, szeme ezüstösen csillogott, akár a hold. Amint felállt, egy különös vonzerőt érzett, s karcsú lábaival csetlett-botlott az anya felé, s rögtön ízlelgetni kezdte a finom tejet. A kis család elindult az erdő sűrűjébe. A gida most csodálta meg először a világot. Milyen gyönyörű! A szülők aggódó szeretettel tekintettek a kis pettyes hátú gidá- jukra, közben fürkészték az erdőt, nehogy felbukkanjon valamiféle ragadozó. Az őzike elkezdett futkározni, élvezve a száguldást. Egyszercsak felbukkant két turista. Az apa ijedten felbődült, az anya noszogatni kezdte gyermekét, hogy a másik irányba fusson, de az fel sem fogta a veszélyt, inkább megtorpant. Az emberek egyre közeledtek az őzek felé. Nem volt más választás, a gidát magára kellett hagyni! A kis gidát érdekelték ezek a furcsa lények, hiszen csalogató, kedves hangokat adtak ki. A tudatlan emberek a gidát simogatták, becézgették, s végül magára hagyták. Fel sem merült bennük a gondolat, hogy szegény többé nem fogadják vissza a szülei. A gida még fürkészte az erdő titkait, játszott a pillangókkal, de egy idő múlva rádöbbent mérhetetlen magányára. Félelemtől megszeppenve indult reszkető lábacskákkal megkeresni a szüleit. A nap narancssárgává színezve az erdőt, alászállt. Az őzike ügyetlenül botorkált az éjszaka leple alatt, apró lábai törték-zúzták a száraz erdei avart. A fák levelei közt néhol bekukkantott a hold ezüst sarlója. Amint így elkeseredetten bandukolt, megpillantott egy hívogató, pislákoló fényt. Egyre gyorsabban szedte a lábát, s odaért egy erdei faházikóhoz. A tornácon kopogtak a patái és kis idő múltán kinyílt az ajtó, s egy öreg vadász lépett ki rajta. Mikor meglátta a gidát félreállt, s az őzike félszegen besétált az ismeretlen világba. A vadász aggódó szeretettel nevelgette a gidát, s gyönyörű nőstény fejlődött ki belőle. Az öreg vadász félve gondolt a jövőre, hiszen egyszer biztosan elhagyja őt a legjobb barátja, ha meghallja az erdő mélyéről szóló hím hívogató szavát. Gyökös Etelka, Paks Próbáld ki! Hogyan készíthetünk magunknak érzékeny iránytűt házilag? A feladat egy borotvapenge és egy pohár víz felhasználásával oldható meg. A sokáig egy helyben álló penge ugyanis a Föd mágnese terétől felmágne- seződik, így mágnestűként viselkedik. Ha a kérdéses penge netán nem eléggé mágneses, ezen úgy segíthetünk, hogy egy függőlegesen álló vastárgynak, mondjuk egy csőnek a felső végére ragasztjuk, ugyancsak függőleges helyzetben, s ott hagyjuk legalább 24 óráig. Eztán a felmágneseződött pengét óvatosan, például villával, vagy egy alkalmasan meghajlított réz- vagy alumíniumdróttal egy pohár víz felszínére helyezzük, így létrehozott kis iránytűnk azonnal befordul a mágneses észak-dél irányba. / Évfordulóra A fennállásának huszadik évfordulóját ünneplő szekszárdi Gyermekek Háza a fenti képeslapot jelentette meg e jeles alkalomból. Vicces! — Ede, te nagyon szereted az állandóságot? — Miből gondolod? — Mert tánc közben állandóan a lábamra lépsz! — Kérek valami hatásos érzéstelenítőt! — Minek az neked? — Tetszik tudni, most viszem haza a bizonyítványomat... — Miért nem fésülködsz meg, Marika? — Mert így jobban magamra vonom a figyelmet! Történetek Mátyás királyról Okos Katica Budavárban Volt abban az időben nagy Magyarország sok leányzója között egy szép leány, akinek a- neve Katica volt. Ez még semmi se lett volna, a valami az volt, hogy ez a Katica nevű leányzó nemcsak szép, de olyan okos is volt, hogy hetedhét határon túl szaladt a híre az okosságának. Végtére Mátyás királynak is a fülébe jutott az okos Katicának a híre. Azt mondja a király: — Nahát, én is szeretnék beszélni evvel a nevezetes Katicával. Hozzátok fel elébem Budára. Hát otthon szépen felöltöztették Katicát, feltarisznyálták, elindították Buda vára felé, Mátyás király elébe. A király addig kigondolt három kérdést, amivel majd próbára teszi az okos Katicát. Mikor aztán elébe állították a piruló leányzót, azt mondta neki Mátyás: — No, te Katicák Katicája, nyisd ki a füledet. Adok-neked három kérdést, ha azokra megfelelsz, a király is azt mondja, hogy te vagy a legokosabb leányzó az országban. Először is van nékem a padláson százesztendős kócom, mondd meg, tudsz-e abból aranyfonalat fonni? — Hogyne tudnék, nagyságos királyatyám. Csak csináltasson az én édesapám százesztendős sövényéből aranyorsót hozzá. Bólintott a király, hogy jól van. Jött a második kérdés: — Másodszor azt kérdem, kedves hugám: van a padláson száz lyukas korsóm is, hát azokat meg tudnád-e foltozni? — Meg én, királyatyám, ha előbb kifordíttatja azt a száz korsót, mert azt a bolond is tudja, hogy színről nem szoktak foltozni. Még nagyobbat bólintott a király. — Látom, édes lányom, hogy igen okos leány vagy, harmadszor hát azt kérem tőled: hozzál is, meg ne is, itt is legyen, meg ne is! — Várjon felséged, hozom ízibe! - ezzel futott Katica kifelé. Csak egy kis darabig volt oda, máris jött vissza, két karjában két szitát tartott egymáson: amint a király elébe lépett, letette szépen a két szitát a márvány pádimentomra: — Parancsodra, királyatyám! Ahogy azután a király meg akarta nézni, mit hozott neki a leány, és felemelte a felső szitát, hopp, elrepült a két szita közül egy hófehér galamb. Volt, nincs. — Édes gyermekem - azt mondta Mátyás király - most már látom, nincs tenálad okosabb Katica kerek e világon! Szólt a kincstárnoknak, száz aranyat adjanak az okos Katicának, férjhez mehessen, szerencsés asszony lehessen. Magyar mondák Legenda a csodaszarvasról Történt egyszer, hogy Hunor és Magyar vadászat közben messze elkalandoztak, és már a Meotisz mocsarai között bolyongtak. Ekkor hirtelen egy nőstény szarvas bukkant fel előttük, ők pedig mindjárt űzőbe vették. Futott a szarvas, majd nagy hirtelen nyom nélkül elenyészett a vadászok szeme elől. Sokáig keresték, de sehogy sem tudták megtalálni. Ahogy a szarvast keresték, az egész mocsaras helyet bejárták, és barmok legeltetésére nagyon alkalmasnak találták. Ezután atyjukhoz visszatértek, tőle engedélyt kértek, és amint ezt megkapták, minden jószágukkal a meotiszi mocsarak közé költöztek. Onnan azután öt esztendeig ki sem mozdultak. A hatodik évben elindultak, és a pusztában véletlenül rábukkantak Belár király fiainak feleségeire, akik férjük nélkül sátrakban tanyáztak. Amikor rájuk bukkantak, éppen a kürt ünnepét ülték: a zene hangjára táncot jártak. Ekkor őket elfogták, és minden jószágukkal együtt magukkal ragadták a meotiszi mocsarakba. Az alánok fejedelmének, Dulának két lányát is elfogták, az egyiket Hunor, a másikat Magyar vette féleségül. Az összes hunok és magyarok ezektől az asszonyoktól származnak. A tíz éven aluliak fejtsék meg, hogy a zenész melyik úton tud a hangszeréhez jutni. November 2-i rejtvényünk megoldása: a malacka tudja megenni a tortát, illetve a
