Tolnai Népújság, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-12-13 / 239. szám
16. oldal Hétvégi Magazin 1996. október 12., szombat Elvált Stéphanie, a hercegnő (is) Elvált férjétől a monacói uralkodó, Rainier herceg kisebbik lánya, Stéphanie: a válást múlt pénteken mondta ki a kis fóldközi- tenger-menti állam legfelsőbb bírósága. Stéphanie férjének, Dániel Ducruet-nek a botránya immár hetek óta lázban tartja a francia bulvársajtót: a lapok egymással versenyeznek, hogy melyikőjük tudja minél részletesebben tájékoztatni olvasóit az ügy fordulatairól. Ducruet ugyanis egy belga sztriptíztáncosnővel randevúzott, s a beszélgetés hamarosan egy medenceparti szerelmeskedésbe csapott át. A férfi pechjére azonban egy fotós éppen a helyszín közelében tartózkodott (máig sem tudni, hogy véletlenül-e, vagy az egész ügy csapda volt a halárusból Stéphanie testőrévé, majd hercegi családtaggá vált Ducruet ellen), s így az egész jelenetet megörökítette. Ducruet persze sajnálkozott, s felesége megbocsátását kérte, a megszégyenített Stéphanie hercegnő viszont - nem kis részben rokonai nyomására - a válás mellett döntött. Két gyerekük, a négyéves Louis és a kétéves Pauline a bíróság döntése szerint anyjuknál maradnak, de Ducruet rendszeresen látogathatja majd őket. Paul Newman Lego Díjat kapott Paul Newman amerikai színész vehette át kedden az Egyesült Államokban az idei Lego Díjat, amellyel a dán játékgyártó a gyermekek javáért munkálkodó személyeket, illetve szervezeteket jutalmazza - közölte a Lego cég billundi székhelyén. Az egymillió koronás (170 ezer dolláros) díj ezúttal annak a Connecticut állambeli Ashford és Eastford között lévő tábornak a támogatására szolgál, amelyet Newman és felesége, Joanne Woodward, valamint barátaik 1988-ban alapítottak rákbeteg gyerekek nya- raltatására. Az AFP szerint a zsűri, amely 15 jelölt közül választott, példaképül állította Newmant „mindazoknak, akik aktívan dolgozni akarnak a beteg gyerekek életminőségének javítása érdekében”. A díjat az idén tizenegyedszer adták át. Marlene Dietrichtől Demi Moore-ig Szexszimbólumok, akik meghódították a világot Demi Moore A világ mozijaiban, így nálunk is most futó Striptease című film kizárólag a főszereplő Demi Moore testének látványára épül és ennyi épp elég ahhoz, hogy világszerte megtöltse a nézőtereket. A 33 éves, magabiztos és - egyesek szerint - magamutogató színésznő napjaink szexszimbóluma. Gázsija ezt minden kétséget kizáróan bizonyítja, hiszen a hölgyek közül minden idők legnaSharon Stone gyobb összegét, 12,5 millió dollárt kapott ezért a filmért. Ezzel megelőzte a néhány évvel ezelőtti favoritot, Sharon Stone-t, aki bár jóval többet mutatott testéből, mint Demi, mégsem volt ilyen erotikus a kisugárzása. Ez pedig minden időben fontos, talán a legfontosabb volt ahhoz, hogy a nézőt becsalogassa a moziba. A negyvenes években Marlene Dietrich és Greta Garbo Mindketten Roger Vadim francia rendező felfedezettjei. Fonda a Barbarella-filmben a férfiak álmát - a könnyen kapható, saját akarata nélküli, szolgalelkű lényt - testesítette meg, holott az egyik legharcosabb aktivista volt a Vietnam elleni háborúban. Bardot-t Marilyn utódjának szánták a producerek és rendezők. A babaarcú szépség' sem sokáig bírta ezt a szerepkört és néhány év után végképp szakított a film világával. Ma sokan a szemére hányják, hogy nem filmsztárhoz méltóan öltözködik és viselkedik, nem hajlandó például ránctalanító műtéteknek alávetni magát. De az egykori szexbomba ezzel épp azt bizonyítja, hogy tud és mer saját maga lenni. A hetvenes években a német Romy Schneider volt a legnagyobb sztár, aki a nagysikerű Sissi-filmek után Franciaországban vált nemzetközileg ismertté. Romy azért lehetett korának bálványa, mert nemcsak szép volt, hanem erős is. Nem kimódolt, hanem természetes típust testesített meg, aki sztárként is nagyon emberi volt és nem utolsósorban: nagyon jó színésznő. A nyolcvanas évek szexbálványa Kim Basinger volt, aki modellből lett színésznő. Ez nemcsak a róla készült fotókon, hanem a mozgásán,a beszédén, a viselkedésén - és sajnos - a Marlene Dietrich uralta a filmvásznat. Mindketten a titokzatos, hűvös, nemes és elérhetetlen nőtípust testesítették meg - legalábbis a moziban. Mesterséges figurák voltak, utolsó porcikájukig megtervezve. Nem véletlen, hogy el kellett tűnniük a színről, amikor öregedni kezdtek. Egy bálvány ezt nem engedheti meg magának. Az ötvenes években Marilyn Monroe volt a szexszimbólum, sok férfi számára még ma is ő testesíti meg az igazi nőt. Marilyn tragédiája, hogy magasfokú intelligenciája és kiváló színészi képességei ellenére a butuska szerepkörét osztották rá. Szexobjektumként, nem hús-vér emberként kezelték, amit soha nem tudott elfogadni. Magánéletében tragédiák sorozatával fizetett a sikerért. A hatvanas évek Brigitte Bardot-é és Jane Fondáé voltak. Romy Schneider játékán is meglátszott. Kimet tökéletesen megtervezték: a ruhájától a cipőjéig és frizurájáig. Ereje azonban csak arra futotta a vele készült filmekben, hogy a férfiaknak volt miben gyönyörködniük: egy üres és szép nőben. FEB Hobó-est Bukarestben A bukaresti Magyar Kulturális Központban lépett fel a héten „Légy ostoba!”, című József Attila estjével Hobó. A központ előadótermét zsúfolásig megtöltötték a bukaresti magyarok, elsősorban a fiatalok, sokan be sem jutottak. Hobó Temesváron kezdődött, Kolozsváron és székelyföldi városokban folytatódott egyhetes előadókörútja keretében látogatott el a román fővárosba. Nagy sikerű turnéját Marosvásárhelyen fejezi be. A Hobó-est a bukaresti Magyar Kulturális Központ gazdag októberi programjába illeszkedett. Több magyar filmet mutatnak itt be, a bukaresti egyetem hungarológiai tanszékével együtt filmvetítéssel egybekötött előadássorozatra is sor kerül A magyar kultúra évszázadai címen. Hétfőn Jakabos Olsefszky Imola brassói keramikusművésznő munkáiból nyílt itt kiállítás, a jövő héten Illyés Kinga marosvásárhelyi szín- művésznő előadásában lesz hallható Márai Sándor San Gennaro vére című monológja, 28-án pedig Berhidi Mária és Szijj Kamilla budapesti képzőművészek kiállítása lesz látható a patinás épületben. Hamis a film Dianáról A hamis Hitler-napló tíz évvel ezelőtti közzététele óta nem bukott ekkorát a brit napisajtó - így hangzottak az első londoni értékelések annak nyomán, hogy kiderült: a világ egyik legolvasottabb bulvárlapja az évtized átverésének áldozatává vált. A walesi hercegnőről, Dianáról megjelentett igen pikáns fotósorozaton, amely a 11 milliós példányszámú The Sun öt teljes oldalán volt látható, szakértők szerint olyan mennyiségű árulkodó nyom volt, hogy a felvételek közlése igen dilettáns döntés eredménye lehetett csupán. Az elemzők szerint a hitelességére egyébként igen kényes újság szerkesztőinek másra nem is kellett volna felfigyelniük, mint arra, hogy a képeken szerelmes évődés közepette ábrázolt ál-Diana azt az edzőruhát viselte - amíg viselte -, amelyet rendszeres testgyakorlásainak kezdete óta lehet csak rajta látni. Kedvenc konditermét mintegy két éve látogatja, viszonya a „titkos” felvételeken ugyancsak dublőr által megszemélyesített szeretőjével viszont már négy éve véget ért. A londoni elemzések szerint az ügy nem tett rosszat Dianának, akinek rokon- szenvindexe nyilván csak növekedhet a súlyos meghurcoltatás után. Komoly kérdések merülnek fel ugyanakkor a sajtószabadság határaival, az újságírói viselkedés szabályaival és a magánélet sérthetetlenségével kapcsolatban. A hatalmas port felverő sajtótréfa kitervelő! egyébként nem csupán a The Sunt, hanem a film szereplőit is alaposan rászedték. Az. egyik modell- és statisztaügynökség katalógusából kiválasztott két ál-Dianának - egyikük megfordult már a pomófilmek világában is - azt mondták, hogy egy tv-szatíra elkészítésében kell segíteniük. Az ügy kipattanása után mindketten nyilvánosan elnézést kértek a hercegnőtől, hangsúlyozva, hogy maguk sem tudták, miben vesznek részt. Az ügy az országos belpolitika szintjére emelkedett azáltal, hogy a konzervatív kormánypárt Bournemouth- ban zajló éves kongresszusán is felhívások sora hangzott, el a magánélet védelmének erősítése végett. Udo Lindenberg tévedése „Az Andrea Dorián minden rendben” kezdetű dalához más szöveget írhatott volna Udo Lindenberg német rockénekes - ugyanis semmi sem volt rendben az óceánjárón, amely negyven esztendővel ezelőtt süllyedt el az Atlanti-óceánon. 1956. július 25-ének éjszakáján, sűrű ködben teljes gőzzel haladt az olasz luxushajó az észak-amerikai partok mentén, fedélzetén 1134 utassal. Amikor az óceánjáró radaremyőjén egy vele szemben haladó hajó sziluettje feltűnt, a kapitány és tisztjei tévesen mérték fel a helyzetet és helytelen manőverezésbe kezdtek, hogy elkerüljék az összeütközést. Rosszul záró zsilipajtók, rossz mentőcsónakok és a kapkodás azután teljessé tették a katasztrófát. Az olasz luxushajó 44 utasát és a „Stockholm” öt matrózát kabinjában érte a halál. Az első randevú Mit tegyünk ■ és mit ne Az első randevú mindig veszélyeket rejthet magában - legalábbis ezt gondolja minden izgatott szerelmes. Köny- nyű ugyanis pánikba esni: mit mondjon az ember, hogyan öltözzék, ki kit hívjon meg. Néhány megnyugtató tanács a zaklatottság legyőzésére. Nyugodtan készülődjön. Fontolja meg, hogy mit vesz fel, készítse el a legkényelmesebb frizuráját, gondosan sminkeljen - de semmiképpen ne kapkodjon! Gondoljon arra, hogy a másik ugyanolyan izgatott. Egy vendéglő mindig megfelelő hely az első randevú számára. Ugyanis a beszélgetés során óhatatlanul felmerülő szünetet evéssel, ivással ki lehet tölteni. Hagyjon elegendő időt a találkozásra. Ne beszéljen meg még egy programot ugyanarra az estére. Kerülje a szélsőséges érzelemnyilvánításokat, örömkitöréseket. Az első találkozókor senki se terhelje magát és a másikat bonyolult témákkal. Legyen természetes, adja önmagát. Ne gondolja, hogy mindent jobban kell tudnia, de azért természetesen a másiknak sem lehet mindig mindenben igaza. A vacsora befejeztével a legjobb, ha csak az egyikük fizet. így az illendőség szabályai szerint még legalább egyszer találkozniuk kell. S az már nem az első randevú lesz... Tudni illik, hogy mi illik sem várva - azon nyomban letelepedett a gazdagon megterített asztal mellé, jó étvággyal enni kezdett, majd gyorsan kereket oldott, hogy még idejében a repülőtéren lehessen. A faképnél hagyott operarajongók átszámítva fejenként 12 000 schillinget fizettek, hogy a szupersztárokkal vacsorázhassanak. A Hellmi Promotions ezért megtagadta, hogy kifizesse az előzetesen kialkudott gázsit a német impresszáriónak. Az ilyen, előkelő vagy híres személyiségekkel, sztárokkal eltöltött este patinásán berendezett étteremben, finom vacsorával, pezsgővel spékelve nemcsak a nyugati világban dívik, a hazai lapok társasági rovataiban is egyre gyakrabban olvashatni hasonló rendezvényekről. A jelek szerint nem elég a csodálatos énekhang, hanem azt is tudni illik, hogy mi illik, ha az embert koncert után meghívják vacsorára. Ezért aztán a három sztártenor, Luciano Pavarotti, José Carreras és Plácido Domingo alighanem kénytelen lesz beletörődni abba, hogy esetleg nem kapja kézhez a júliusi stockholmi koncertért kialkudott, 28 millió schillingnek megfelelő összeget. Történt ugyanis, hogy - mint a koncert svéd rendezőjének, a Hellmi Promotionsnak ügyvédje közölte - az előadás után a három operacsillag közös vacsorára volt hivatalos jól fizető svéd tisztelőivel. Alig ért véget azonban a koncert, a három tenorista - a többi meghívottat be Hozzányúlni kötelező! Érints meg címmel nyílt kiállítás Weil am Rheinben. A Baseli Iparművészeti Múzeum összeállításának középpontjában egy mai tabu áll: a tapintás, mint érzék használata. Az eipber ösztönös hajlama a tárgyak megérintésére minden múzeumigazgató rémálma. Ezen a kiállításon a látogatónak látatlanban kell megérintenie a tárgyat, hogy csakis tapintásával fedezze fel. A bejáratnál nagy tábla hirdeti: „Áz érintés saját kockázatra történik”. A látogató tehát elindul egy fa palánk mellett, amelyben lyukak vannak, de ezeket belülről függönyök takarják, hogy ne láthasson be, aki benyújtja a kezét. A kiállítás következő során aztán az üvegből készült hátsó falon át láthatóvá válnak a megérintett tárgyak. A kitömött krokodil bőrét kellemesen száraznak, bőrszerűnek érezte kezünk, amely a szappanbuboréktól visszarettent. Tapintásunk másként ítéli meg a veszélyeket, mint látásunk. A kezek legjobban az elektromos főzőlaptól „ijednek meg”, noha éppen csak langyos. A „vak” kéz éppen olyan szívesen simogatja a Vénusz-szobrot, mint a porcelán kávéscsészét. A szem a látvány láttán később alig hisz önmagának. Tapintásunk elkorcsosult. A plaszti- lint azonnal felismeri kezünk, de pehelybe nyúlva szinte semmit nem jelez. Újhegyünk kifinomult érzékelésére már csak ritkán van szükségünk.
