Tolnai Népújság, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-12 / 213. szám

1996. szeptember 12., csütörtök Megyei Körkép 3. oldal Dombóvár pályázott, s reménykedik Dombóvár önkormányzati képviselő-testiilete legutóbbi ülésén hozott határozatot ar­ról, hogy pályázatokat nyújt be a Tolna Megyei Területfej­lesztési Tanácshoz. A napirend előadója Gyöngyösi Tibor gazdasági alpolgármester volt, aki az írásos előterjesztés­ben a pályázatok között első helyre sorolta a városi inkubá­torház létrehozásához állami tá­mogatást kérő anyagot. Feltétlenül prioritást élvez az inkubátorház létesítése - fogal­mazott Szabó Lóránd, a dombó­vári kistérségi területfejlesztési társulás menedzsere is, aki a pá­lyázati anyagokról a következő­ket mondta el. Az inkubátorház kialakításá­hoz szükséges épülettel már ren­delkezik a város, a pályázat ép­pen ezért az ingatlan felújítására vonatkozik. Az inkubátorház hozzávetőleg tizenöt kezdő, vagy úgynevezett kényszervál­lalkozó befogadására lenne al­kalmas, s ahhoz nyújtana szak­mai és anyagi segítséget egy­aránt, hogy megerősödhessenek az ott helyet kapó vállalkozások. A másik pályázat Gunaras gazdasági-fejlesztési tanulmány- tervének elkészíttetésére vonat­kozik, hiszen a város egyértel­műen a Gunaras adta gyógyide- genforgalmi, turisztikai vonzerő növelésében látja Dombóvár gazdasági fejlődésének egyik legfőbb lehetőségét. Bár már el­készült egy komplex fejlesztési tanulmányterv Dombóvárról, aminek része a „Gunaras-pro- jekt” is, azonban az csupán az elkészítendő, részletes tanul­mánytervnek alapjául szolgálhat. A területfejlesztési tanácshoz benyújtott pályázatok között sze­repel még az előző törekvéssel, vagyis Gunaras fejlesztésével azonos célt szolgáló anyag, ami a fürdőtelephez vezető kerékpárút melletti közvilágítás kiépítésé­hez szükséges tervezési munkára kér támogatást. További három dombóvári pályázat szintén a vá­ros turisztikai vonzerejének nö­velését, az idegenforgalmi pia­con való, a mostaninál markán­sabb megjelenést célozza, végül egy anyag a város gimnáziumá­nak fűtéskorszerűsítéséhez ad­hatna nagy segítséget, ha a me­gyei területfejlesztési tanács kedvezően bírálná el. A pályázatok elbírálására vár­hatóan szeptember 30-án és ok­tóber 1-én kerül sor. Dombóvár reménykedik.- nagy ­A Szekszárdi Hegyközség tagsága Pécsett Nevezetes évforduló, a negyve­nedik év szőlészeti- és borászati bemuatója keretében fogadta dr. Diófási Lajos igazgató, a Szek­szárdi Hegyközség tagjait Pé­csett, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Szentmihályü- dülő-i telepén. A szekszárdi borvidékről el­származott és köreinkbe évente gyakran visszatérő szakembert Horváth József, a régi együttmű­ködő partnere, a szekszárdi szőlő- és bortermelők nagy öregje köszöntötte figyelemre­méltó munkássága negyven éves évfordulója alkalmával, aki ez esetben is bő tájékoztatást adott szabadtéri kísérletek bemutatásá­val a régi és új szőlőfajták az ez évben újra rendkívüli időjárás ke­retei közti viselkedéséről. A szőlő vegetációs időszakában eddig 155 napfényes óra és 1,6 C fok át- laghőösszeg hiányzik. Ugyanak­kor az érési időszakban a csapa­dékos napok száma és a csapa­dékmennyiség is lényegesen meghaladja a kívánatosat. Kevés a talajhő, elhúzódik az érés, sok fajtánál mégis előre kell hozni a szüreteket, mert mint mondta, jobb egy akár kényszerszüret is, mint a károsodások (kirepedés, rothadás, szélkár) miatt esetleg bekövetkező semmilyen szüret. Felhívta a figyelmet arra, hogy je­lentősen visszaesett a szerves és műtrágyahasználat. A sok csapa­dék miatti lemosódások, leblok- kolások kövétkeztében jelentős táp- és nyomelemhiányok mutat­koznak, amelyekre a következő évek sikere érdekében pótlással, a termőtalajok átgondolt kialakí­tásával gondolni kell. Az elhúzódó érés ellenére elő­rehozott szüretek miatt széles körben lesz szükség feljavítá­sokra. Felhívta a figyelmet, hogy a Bortörvény három kg répacu­kor adagolását engedélyezi musthektoliterenként. Egy must­cukorfok növeléséhez 123 dkg répacukor kell, de 130 dkg-ot adagoljunk, mert az összetett cu­kor egyszerű cukorrá majd alko­hollá való átalakulása 5 % vesz­teséggel jár. Főképp nagyobb, már nem csak családi szükség­letre előállított mennyiségeknél célszerű azt is figyelembe venni, hogy 1 kg cukor 1,6 liter must­többletet eredményez. A jellegzetes kísérleti borok bemutatása hű tükörképét adta dr. Diófási Lajos és munkatársai 40 éves múltra visszatekintő ered­ményes munkásságának. Szakái László Igazi világszenzáció Munkában az Octopus Tengeri Régészeti Kutató Egyesület (Folytatás a 3. oldalon.) Annyira, hogy igazi szenzá­cióról is beszámolhatok: két olyan hajót is kutathatunk, amire a világon egyedül mi kaptunk engedélyt! Ezzel a hírrel kollegám engem is ala­posan meglepett. Ezeknek a hajóknak a létezését egész ed­dig titokban tartották előttünk a dél-afrikai hatóságok. Nem is csodáltam, hisz katonai terü­leten találhatók. Az egyik 62 méter hosszú, 76 ágyús holland hadihajó. A XVII. század végéről szár­mazó Bato kigyulladt és a parttól nem messze merült el. Elnökünk meg is nézhette. Drs. Bruno E. J. S. Werz-cel, a Fokvárosi Egyetem Búvárr­égészeti elnökével rövid szem­lét tarthattak a víz alatt. Töb­bek között ágyúgolyókat, kar­dokat, kováspuskát is leltek, de semmit nem hoztak még a felszínre. Majd októberben, ha ténylegesen elkezdődnek a fel­tárások, amik biztosan eltarta­nak 3-4 hónapig. A másik csemege a Phoneix nevű kereskedelmi hajó. „Őt” csak a rakománylistáról ismer­jük. Attila annyit tudott meg róla, hogy sok érdekesség mel­lett olyan kínai művészeti tár­gyakat, faragványokat, porce­lánokat szállított, amik már akkor is régiségeknek számí­tottak. Mivel katonai területen vannak a hajók, ezért szeren­csére nem rabolták ki őket. Egyébként a NAVY kérésére két harci búvárt is beveszünk a csapatba; szeretnének tapasz­talatot szerezni a víz alatti ré­gészeti feltárásból. Nagyon várom már az indu­lást. November végén-decem- ber elején utazom. Cape Town-ban akkor lesz tavasz, most éppen tél vége van. Sza- lóky Attila azt mondta, még havas eső is esett. A hőmérő higany szála 12-30 C között ingadozott és igen haragos volt az óceán. Remélem, de­cemberben nem lesznek egy méteresnél magasabb hullá­mok! Februárban pedig jön utá­nunk az adminisztrációs rész­leg. Egyelőre március-áprili­sig tervezem a kinttartózko­dást. Biztosan fantasztikus élményekben lesz részünk! S hogy ebből a kalandból az itt­honiak se maradjanak ki, ígé­rem, hogy rendszeresen kül­dök haza beszámolókat. Ha minden úgy sikerül, ahogy szeretném, a leletekről, ese­ményekről már másnap olvas­hatnak a Tolnai Népújságban. V. Gänszler Beáta Mit csinál egy gépköri menedzser Németországban? Gépköri menedzserek Németországból: Walter Wittmann és Albert Menacher félhivatalos látogatáson vesznek részt Ma­gyarországon. Menacher úrral az első magyarországi gépkör városában, Tolnán beszélgettünk. — Nálunk nem igazán is­mert, hogy mit csinál egy gép­köri menedzser. Elmondaná, hogyan telik egy napja? — Fél nyolctól - van úgy, hogy - este tízig az irodában vagyok. Egy-egy délelőtt 60- 70 telefonhívás is érkezik, amelyeket fel kell dolgoznom/ A munkám lényege, hogy a 900 főt számláló gépkörünk tagjai megmondják, milyen gépre van éppen szükségük, mi pedig megkérdezzük tőlük, ők milyen géppel tudnak szol­gáltatást végezni másoknak. A mi feladatunk tehát összehan­golni a gépkörön belül az igé­nyeket és a lehetőségeket. Meg kell keresni azt a gépköri tagot, aki a másik tag számára a szükséges szolgáltatást el tudja látni. — Ön mit tudott eddig Magyarország mezőgazdasá­gáról, illetve mit tapasztal most? — Az 1970-es években jár­tam először az Önök országá­ban. Akkor azt láttam, hogy a magyarok főleg a szántóföldi művelés terén jó helyzetben voltak, mert a termést el tud­ták adni a Szovjetunió felé. A rendszerváltás után azt tapasz­taltam, hogy mezőgazdaságuk egyik legnagyobb gondja, hogy nincs megfelelő piac. A legutóbbi időben viszont sze­rintem világszerte csökken a búza és a kukorica termesz­tése, ezért - legalábbis én így látom - a magyaroknak jelen­tősen javultak a piaci pozí­cióik. Fontosnak tartom megje­gyezni, hogy a privatizáció ugyan megtörtént Magyaror­szágon, de szerintem ezzel nem mindenütt párosult szak­mai hozzáértés. Korábban ugyan kiváló szakembereket ismertem meg Magyarorszá­gon, de ők, a nagyüzemi gaz­daságok szakemberei inkább csak bizonyos szakterületek­hez értettek igazán. Én úgy gondolom, a magyar államnak nagy figyelmet kell fordítania az egyéni gazdák továbbkép­zésére. — Milyen szerepe lehet Magyarországon a gépkörök­nek? — A gépkörök itteni meg­honosodása pótolhatatlan le­hetőséget biztosítana a gaz­dáknak. Az egyre növekvő árú mezőgazdasági gépek gazda­ságos használata csak egy ilyen társuláson keresztül le­hetséges, mert a költségek a gépkör által egyre lejjebb szo­ríthatók. Én nagyon ellenzem azt a gyakorlatot, hogy a ma­gyar gazdák Németországba utazzanak, és az ott már kido­bott gépeket hozzák el Ma­gyarországra. Az igazi megol­dás ugyanis az, amikor a leg­jobb gépeket, folyamatosan, az utolsó percig, amíg működ­nek, ki tudják használni. — Németországban meny­nyire meghatározó a gépkör? — A német gazdák közül azok, akik korábban beléptek ilyen egyesületbe, lényegesen előrébb vannak, mint akik ezt a lehetőséget kihagyták. Ma már ott tartunk, hogy nyugod­tan ki merem jelenteni, hogy Németországban gépkörök nélkül a mezőgazdaság nem tudna működni, — Mit jósol, a német példa alapján, nálunk mikor kezd­hetnek el igazán működni ezek a társulások? — Nekünk 25 évre volt szükségünk, amíg kialakult, működőképessé vált a gépköri rendszer. Én azt hiszem, Ma­gyarországon ez gyorsabban fog menni.-es­Hírek Beszámoló a védőnői hálózatról A dombóvári önkormányzati képviselő-testület egészség- ügyi bizottsága szeptember 16- án, hétfőn 18 órakor ülésezik, s a város vezető védőnője tart be­számolót a védőnői hálózat működéséről. Nyugdíjas szüreti felvonulás Tolnán A tolnai Szabadidő Nyugdíjas Klub szüreti felvonulást rendez szeptember 15-én, vasárnap délután 3 órától. A felvonulók a művelődési ház udvaráról in­dulnak - a Bajcsy-Zsilinszky utcán keresztül - a városháza elé, majd az Árpád utcán át vissza a művházhoz. Az ese­mény a tervek szerint körtánc­cal zárul, majd szüreti mulat­ságba csap át. Vállalkozói fórum Dombóváron A hagyományos, negyed éven­ként megrendezésre kerülő dombóvári vállalkozói fórum legközelebb szeptember 23-án, délután kettő órakor veszi kez­detét a Városháza nagytermé­ben, ahol a város vezetői tájé­koztatást adnak a cégek, vállal­kozások képviselőinek a gazda­ságélénkítő program alapján a területfejlesztési tanácshoz be­adott pályázatokról, a vezetékes gázellátás jövő évi megvalósí­tásáról, valamint az iparűzési adó és a szakképzési alap fel- használásáról. À Vállalkozói Fórum vendége Hasenauer András a DDGÁZ műszaki igazgatója lesz. Pincehelyen a gázról Tizenötezer forintos támoga­tásban részesíti a pincehelyi önkormányzat a község azon lakóit, akik lakásukba be kíván­ják vezetni a gázt - így döntött a település képviselő-testülete keddi ülésén. A 90 ezer forintos közműfejlesztési hozzájárulás­ból így csak 75 ezer forintot kell fizetni Pincehelyen. A he­lyi takarékszövetkezet ezt az összeget meghitelezi a gázfű­tést igénylőknek. További tá­mogatásokról is döntés szüle­tett: a felsőoktatási intézmény­ben tanulók hatezer, a középis­kolások négyezer forintot kap­nak a tanévkezdéshez. KadaaZUG-ban A budapesti Kada együttes (Vá­lik László zenekara) lép fel szeptember 13-án, pénteken 21 órai kezdettel Szekszárdon, a ZUG-ban. A kvintett a rock, a jazz és a kamarazene elemeit ötvözi muzsikájában. Végh Antal olimpiai naplója (11.) Ötkarikás szemmel Részletek az író hamarosan megjelenő könyvéből Pályázati felhívás ! Lengyel Község Önkormányzata PÁLYÁZATOT HIRDET körzeti /1 // //• védőnői állás betöltésére. Pályázati feltételek:- szakirányú felsőfokú végzettség,- legalább 2 éves védőnőt gyakorlat. Bérezés: a hatályos közalkalmazotti törvény szerint. Szolgálati lakás megoldható. A pályázatot Lengyel község polgármesteréhez kell benyújtani 1996. szeptember 30-ig. V,. . .... - . 09.47», Aranyos lélekvesztők Kajak és kenu. Az egyikben úgy forgatják a lapátot, mint a motolla. A má­sikban térdelnek és tolják a vizet. Sosem ültem még ördöngős, bil­lenős vízijárművekben, ame­lyeknek két változatát ismeijük. Áz egyest meg a kettest. Hadd ne folytassam. Mert a végén még azt is leírom, hogy az egyesben egy legény vagy egy leány evez, a kettesben meg kettő. Ennyi mindent tudni e remek sportág technikai részleteiről... De hát nem elég nézni a ke­csesen sikló vízialkalmatossá­gokat? A Dunán. A Margit-szi- getnél vagy az újpesti öbölben. Lent, Fadd-Domborinál, egy gyönyörű holtágban. Vagy a Ti­szánál, Szeged mellett. Mindenki tudta, hogy a ma­gyar csapatnál alig van erősebb a világon. Az olimpiai versenyek kezdetén mégis szétszóródtak az esélyeink. Talán azért, mert ke­vesebb aranyérmünk termett a vártnál. A kajak-kenusoknak kellett volna kiköszörülni a csorbát. Azt hiszem, ez tette gör­csössé őket. A Kolonics-Hor- váth kettőst ráadásul még az is nyomta, hogy tavaly ötször nyer­tek világbajnokságot. Atlantában? Láthattuk, hogy első arany­esélyükből csak bronz lett. Ne­kem ez is szépen csillogott. Őket meg felpaprikázta. Az az ötszáz méter... 499 mé­terig a moldáviai kenusok vezet­tek. Aztán a híres-nevezetes be- rúgás. Valószínűleg én vagyok az egyedüli, aki ezt a kifejezést eddig más összefüggésben is­mertem. Most megtudtam, hogy mit jelent berúgni egy kenut a célba. Harminchat ezredmásod- perces különbség! Valaki, ki­számította: tizennyolc cenün múlt. Kolonics György és Horváth Csaba még sohasem nyert ohm- piai bajnokságot. Eddig csak haj­tottak érte. Most azt olvasom, hogy az arany mellett övék a legszebben és legtechnikásabban lapátoló páros címe is. Nem talá­lok ebben semmi meglepőt. Horváth Csabának az a bece­neve, hogy Indián... Kőbán Rita. Ő már olimpiai bajnokként érkezett Atlantába. Hallottam róla, hogy kint majd mindegyik edzését végigsírta. Látszólag semmi sem indokolta az elkese­redést. Hiszen legnagyobb ellen­felét, Fischert tavaly is meg­verte. Ráadásul a német asszony válófélben van, s az ilyesmi nem nagyon kedvez az olimpiai fel­készülésnek. De hogy nem volt minden rendben Rita körül, azt egy elejtett mondata alapján sej­tem. Még itthon nyilatkozta a Kurírban: „Most annyira nem érdekel semmi, hogy azt se ven­ném észre, ha valaki észre­venné.” Lefordítsam? Idestova négy éve minden idegszálával az egyéni győzelemre készül. Nem a legkedvezőbb körülmények között. Vajon meddig lehet ezt csi­nálni? Mármint azt, hogy a lege­sélyesebb sportolóink is méltat­lan viszonyok közepette dolgoz­nak. A valaha élt legnagyobb ma­gyar kajakosnő apói panaszko­dik, hogy az utolsó esztendőben mindössze kétszer masszírozták meg. A töméntelen edzéstől megmacskásodott izmait. A fá­jós vádliját. Az időjárásra érzé­keny hátát. Miközben a németek rózsaszínű, áramvonalas csoda­hajóval riogatják a világot. Mi­közben megengedett és talán meg nem engedett orvosi segéd­lettel tesznek meg mindent a si­kerért. A magam részéről azért adom a pálmát Kőbán Ritának, mert ilyen előzmények után lett a földkerekség legjobb kajakos­nője. Őt láttam olykor a Dunán evezni, közel a parthoz? Rá ha­ragszik a tévében megszólalta­tott öreg pecás? Elszakadt a damil, de ugye fa­ter, most maga is megbocsát! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents