Tolnai Népújság, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-07-08 / 209. szám

16. oldal Hétvégi Magazin 1996. szeptember 7., szombat Használja okosan az üzenetrögzítőt! Naponta sokezerszer fordul elő, hogy számára fontos ügyben valami főnököt ke­res az ember. A próbálko­zók zömét valósággal letag­lózza, ha a várt emberi hang helyett gép jelentkezik és közli, hagyjon üzenetet a sípszó után. Egyáltalán nem mindegy, ilyenkor hogyan reagálunk. Ha, mint aho­gyan sokan csinálják, le­tesszük a kagylót, akkor nem történik semmi. De ha megszólalunk, nem mind­egy, mit mondunk és ho­gyan. Ha például állásért fo­lyamodunk, a rutinos főnök már a géppel folytatott dia­lógusunkból is megérzi, rá­termett profival, vagy riadt dilettánssal van dolga. Mi tehát a teendő? A síp­szó után udvariasan, de ha­tározottan és a lehető leg­érthetőbben mondjuk meg a nevünket, a számot, ame­lyen vissza lehet hívni ben­nünket, és persze utaljunk a hívás céljára is. Itt is érvé­nyes a régi törvény: a bőbe­szédűség öl és nyomorba dönt. Semmiképpen ne hagyjunk egy percnél hosz- szabb üzenetet. Soha ne te­gyünk szemrehányást azért, mert a keresett nagyember nem hívott vissza bennün­ket, mindig tegyünk úgy, mintha biztosak lennénk abban: az illetőnek nagyon kevés, tehát nagyon drága az ideje. Ha elég kitartóak va­gyunk, a valamirevaló tit­kárnő előbb-utóbb azt mondja főnökének: „Ez a fickó már vagy tizenötször kereste magát. Ha megen­gedi, legközelebb már be­kapcsolnám.” Csodafegyver a galambok ellen A műemlék épületekben hi­hetetlenül gazdag Párizs ab­ban reménykedik, hogy si­került csodafegyvert találni a galambok ellen. A tollas csapást elektromos mezővel szándékoznak távoltartani az épületektől, s az első po­zitív tapasztalatok máris rendelkezésre állnak: a rendszernek számos előnye, de csak egyetlen hátránya van: beszerelése igen költ­séges. Gyengeárammal táp­lált, vékony drótokkal sike­rült elérni, hogy egyetlen galamb sem épít fészket, s. még csak meg sem pihen itt. A rendszert az állatvédő szervezetek is elfogadják, mivel nem tesz kárt az álla­tokban. Londonban sej, van számos utca Es minden utcán nagy a zaj Anglia fővárosában egyre több áldozatot szed a zajártalom: nemrégiben egy férfit nyolcezer font bírságra büntettek, mert légpuskával próbálta elhallgattatni zeneőrült szomszédja hifi­tornyát. És azért csak ennyire, mert a bíró mélységesen egyet­értett a vádlott felháborodásával. Akárcsak régebben a szmog, a zajártalom is tipikusan angol jelenség. Oka egyrészt a rendkí­vül magas népsűrűség, az ame­rikai 29-hez képest Angliában 620 fő jut egy négyzetkilomé­terre. A probléma másik oka az angol lakásépítési hagyomá­nyokban is gyökeredzik, mert a régi családi házak szorosan egymás mellett sorakoznak a ti­pikusan angol utcákban. Hár­tyavékonyak a falak és a meny- nyezetek. Viszont a sztereó be­rendezések, az autóriasztók és a kutyák decibel-értéke ugyan­annyi, mint másutt a világon. Egy tavalyi kormányfelmérés­ben az olvasható, hogy minden tizedik angol úgy érzi, életét tönkreteszi a zaj, főleg a hangos zene. A karaoke készülékek el­terjedése csak fokozza szenve­déseiket, bár még mindig az „al- koholista-drogos-őrült szom­széd” vezeti a panaszlistát. A be­jelentések száma az elmúlt évti­zedben megháromszorozódott, évi 162 ezerre emelkedett. A jólnevelt britek nem csinál­nak ügyet minden kis apróság­ból, ehelyett az utolsó pillanatig várnak a renitenskedők figyel­meztetésével. Csakhogy addigra már annyira felmegy a pumpá­juk, hogy elveszítik híres ön­uralmukat. A helyi önkormányzatok egész Anglia-szerte speciális környezetvédelmi munkatársa­kat, úgynevezett buli-járőröket alkalmaznak, hogy akár éjszaka is kivizsgálhassák a zajos ügye­ket. Ám mivel a járőrök mégsem rendőrök, és fegyverük sincsen, gyakran megesik, hogy „visz- szaüt a hangfal”. A minap zajellenes lobbi ala­kult, és már dolgoznak egy olyan törvényen, amely hely­színi bírság kivetését, és a mega­erős készülékek elkobzását en­gedélyezné a járőröknek. A vég­leges rendszabály elkészültéig azonban még bizonnyal számo­sán perlik be zajos szomszédju­kat. Az életveszélyes durvaság Amerikában egy kilencéves kislányt eltalált a labda. Egy ti­zenhat esztendős fiú pedig hokizás közben ütközött össze egyik ellenfelével. Egyikőjüket sem érte túl erős ütés, mégis mindketten meghaltak. Miként lehetséges; hogy egészséges gyerekek sportolás közben, ilyen ártatlannak látszó találat után meghalnak? Ritkán fordul elő ugyan hasonló eset, de komolyan kell venni a ve­szélyt, állítja dr. Barry J. Ma­ron. A tekintélyes minnesotai szívspecialista úgy véli, a tra­gédiák magyarázata, hogy a gyerekek mellkasa gyengébb a felnőttekénél, és a reflexeik sem elég fejlettek, hogy kike­rüljenek egy-egy veszélyessé válható ütközést. Dr. Maron és orvoscsapata- 25 egészséges gyerek orvosi je­lentéseit vizsgálta meg: mind- annyiuknak megállt a szívveré­sük, miután sportolás közben labda találta el őket, vagy ösz- szeütköztek valakivel. Minden esetben azt állították a szemta­núk, hogy az ütések egyáltalán nem voltak erősek. Tizenketten azonnal összeestek, és meghal­tak. A többiek még felálltak, megpróbáltak szaladni, be­szélni, de aztán összeestek. Sportolás közben milliószor előfordulhat, hogy valakit elta­lál a labda, vagy összeütközik valakivel. Szerencsére a leg­több esetben nem történik semmi baj. Dr. Maron az összes elhunyt gyereket tökéletesen egészségesnek találta, egyikő- jüknél se fordult elő szívrend^l- lenesség. Ezért valójában csak sejteni lehet a halálesetek okát: a gyönge mellkas mellett min­den bizonnyal a hirtelen ijedt­ség is szerepet játszik abban, hogy egyszer csak leáll a szív­működés. Az ijedtség ellen, sajnos, nincs mit tenni, azt nem lehet „kivédeni”. Természetesen nem az a megoldás, hogy a gye­rek ne sportoljon, ha még ilyenkor is életveszélyes hely­zetbe kerülhet. Sokkal inkább az lehet a cél, hogy minél előbb kifejlődjenek a reflexek. Erre pedig éppen a labdajátékok ki­válóan alkalmasak. Montreal pusztulófélben van Montreal, a 3,3 milliós kanadai metropolis válságos időket él. A francia többségű Quebec tartományban van, ahol a legutóbbi, tavaly októberben rendezett népszavazás kis híján kimondta Quebec önállósulását: a tartomány lakóinak 49,4 százaléka volt amellett, hogy szakadjanak el Kanadától. Az „angolok” és a „fran­ciák” ellentéteinek történelmi gyökerei vannak. Az egykori gyarmatot a britek uralták s a hetvenes évekig még Montre­alban is csak angol feliratok állhatták az üzleteken. A ma­gát képzettebbnek, különbnek tartó brit többség mindig is lenézte a „paraszti” eredetű franciákat, holott az ilyen megkülönböztetés már régen nevetséges. A történelmi sé­relmeken alapul az egyetlen francia többségű tartomány, Quebec szeparatizmusa, amely még egy, a britek meg­gyilkolását hirdető terrorista szervezetet is kitermelt. Hatékonyabbnak bizonyult a politika, amely elérte a tel­jes kétnyelvűség után azt is, hogy Quebec hivatalos nyelve a francia lett. A fokozódó ön­állósulási törekvések azonban mind nagyobb károkat okoz­nak a gazdaságnak: a nagy cégek, bankok menekülnek Montrealból, hiszen nem mindegy, hogy Kanadában vannak-e vagy pedig egy újabb népszavazás után, egy önálló kis államban, Quebec- ben, amely egyébként súlyo­san el is van adósodva. Az elmúlt 20 évben a tar­tományból és a városból 400 ezer ember költözött el. El­hagyta a várost a kanadai vasúttársaságtól a Montreali Bankig egy sor nagyvállalat. Aggódnak ezért többek között azok a kisemberek, a beván­dorlók is, akik Kelet- és Dél- Európából éppen a nyelvi, et­nikai viszályok elől menekül­tek a soknemzetiségű Kana­dába. Ők kitűnően megvan­nak angol és francia ajkú szomszédaikkal egyaránt és nem értik, miért lenne szük­ség effajta, öngyilkos önálló­ságra. Ferenczy Europress Sültbab evő versenyt rendeztek Londonban. A részt­vevőknek öt perc alatt kellett a lehető legtöbb sültbabot megenniük. Á győztes legfőbb jutalma: esélye van arra, hogy bekerüljön a rekordok könyvébe! FOTÓ: FEB-REUTERS Űj divat Európában A bécsi fiáker után - berlini riksa „Tessenek csak beszállni, a fuvar ingyenes!” Ilyen szí­ves ajánlatok hangzanak el a Majna menti Frankfurt patinás belvárosában. Egy Mahmut Nouri nevű 36 éves iráni bevándorló próbálja rábeszélni a csodálkozó já­rókelőket arra, hogy tegye­nek egy próbautat vado­natúj riksájában. Az ötlet a 64 éves pa­páé,Nasszer Nourié volt és persze a pénz is, amiből meg­csináltatták a kísérleti példá­nyokat, darabonként potom ötezer márkáért. Az iráni sző­nyegkereskedő úgy gondolja, ha beválik a dolog, akkor Németországban hamarosan vagy ötezer darab riksa mű­ködik majd, főleg a nagyváro­sok központjának autómentes gyalogos zónáiban. Ez azt je­lentené, hogy India, Kína, In­donézia, Thaiföld és hasonló távol-keleti országok után a jó öreg Európa szívében is meg­jelennének az atomkorszak­ban immár nem húzott, ha­nem kerékpárszerűen hajtott riksák. A kezdet nem bizonyult rossznak. A Nouri-család járműparkja rövid idő alatt nyolcvanra nőtt. Akadtak egyéb vállalkozók is és Frankfurton kívül már Mün­chen, Köln és Berlin utcáin is feltűntek ezek az európai em­ber számára oly fura járgá­nyok. Kölnben az egyik rik- sás, a 36 éves Johannes Wittig azt mondja, ő a Dóm körül kocsikáztatja meg ügyfeleit és „egyelőre úgy érzem, az egész jó turistacsalogató.” Berlin város, egyik idegen- forgalmi vezetője pedig azt reméli, hogy a riksa hamaro­san éppoly vonzó turista-at­trakció lesz Berlinben, mint a fiáker Bécsben. Digitális fegyverraktár Terroristák, anarchisták, újfa­siszták, szervezett bűnözők mind fenyegetőbb számban „költöznek föl” a világ legkiter­jedtebb számítógépes hálóza­tára. Az internetes kutatóprog­ramok jóvoltából elegendő egyetlen szót - például náci - begépelni a keresett témakör­ből, és másodpercek múltán „folyik” a gépből azoknak az információknak a tömkelegé, ahol a nemzetiszocialisták kí­nálják magukat és eszméiket. Ezek után ha komputeren át kikeresi az ember például a ka­nadai újfasiszták elektronikus főhadiszállását, már meg is csípték az illető nevét, (elektro­nikus) címét, amelyet alkalom- adtán bármilyen célra fölhasz­nálhatnak. Csupán (új)fasisztából há­romezernél több címet találnak a keresőprogramok az Interne­ten. És az Internet nem az egyetlen számítógépes világhá­lózat! Miként a többi között a gyermekpomográfiát kínálók, akként a nácik, a pokolgépgyár­tók, a méregkeverők, az anar­chisták - általában a szélsősé­gesek - technikailag kitilthatat- lanok a hálózatokról. Ez különösen veszélyes azért, mert a komputer és a számítógépeket összekötő há­lózatok legfőbb használói a ti­zen- és huszonévesek! A szakértők nemzetközi ösz- szefogást sürgetnek - a találó kifejezéssel élve - „digitális fegyverraktárak” felszámolá­sára. Véleményük szerint a szervezett bűnözés elleni harc fontos része lett a számítógépes bűnözés elleni határozott fellé­pés. (FEB) A Hindenburg is megtekinthető Újjászületett a Zeppelin-múzeum Több évtizedes működése színhelyén, a három ország partjainál hullámzó Boden- tó menti Friedrichshafenben július 2-án megnyílt a 70 millió márkáért újjávará­zsolt Zeppelin-múzeum. Jö­vőre pedig levegőbe emelke­dik a modern technika és anyagok fölhasználásával épített új Zeppelin. A korabeli sajtó szerint - bár Zeppelin és társai igyekez­tek titokban tartani az első léghajójuk startját - hatalmas tömeg nézte végig, amint a Boden-tavon úszó csarnokból 1900. július 2-án kivontatták és fölbocsátották az LZ 1-est. A 96 esztendővel ezelőtti első út - a tömeg és a sajtó lel­kesedése ellenére - a katonai szakértők szerint sikertelen volt. A hibákat megszüntették, a módosított léghajót már jól lehetett kormányozni, ám a pénz elfogyott a folytatáshoz. Az anyagi nehézségek áthida­lására előbb Württemberg ki­rálya, majd II. Vilmos porosz császár lottójátékot engedé­lyezett. Már az első világháború alatt sok ezer kilométeres utakra vállalkoztak léghajó­val. A németek L 59-ese pél­dául Berlin közeléből a bulgá­riai Jambol érintésével, Kis- Ázsián át a kelet-afrikai gyarmatokig elütött. Zeppelin halála után, 1924 októberében az LZ 3-as átrepülte az At­lanti-óceánt, és 79 óra múltán Amerikában landolt! A híres Graf Zeppelin (LZ 127) több mint száz alkalommal repülte át az óceánt, és még a Földet is megkerülte. Legénysége 1931-ben az Antarktiszra is el­jutott. A Hindenburg, amelynek újjáépített része a most újra megnyílt friedrichshafeni Zeppelin-múzeumban is meg­tekinthető, tízszer járt Ameri­kában, mígnem 1937. május 6-án - máig sem tudni, mi ok­ból - kigyulladt és elpusztult. A 245 méter hosszú luxus lég­hajó 92 utasából 36 szörnyet halt, amikor a léghajó kikötni készült a New Jersey állam­beli Lakehurstben ... Add el önmagád! Ezt bárki könnyen megtanul­hatja, csak néhány alapszabályt kell ismernie:- Ha beszélget, koncentrál­jon a céljára. Pontosan kell tud­nia ugyanis, mit akar mondani, s mit akar elérni. Nem jó mel­lébeszélni.- Ha konferenciákon, össze­jöveteleken kell megszólalnia, előbb kis körben gyakoroljon. Gondolja végig a mondandóját, hangosan formálja meg a gon­dolatait.- Beszélgetés során keresse a szemkontaktust. Ha problémái vannak a kapcsolattartással, akkor nézzen egyenesen a part­nere szemébe.- Ha telefonáláskor gyakran zavarba jön, üljön tükör elé, s gyakorolja a hangos beszédet, a szavak formálását. Ha lehet, nevessen - ezt mindig meghall­ják a vonal másik végén.

Next

/
Thumbnails
Contents