Tolnai Népújság, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-28-29 / 227. szám

1996. szeptember 28., szombat Gyermekvilág 15. oldal Mai feladványunk A tíz éven aluliak színezzék be a pontokkal jelölt részeket. A tíz éven felüliek pedig találják ki, hogy a jobb oldalon lévő számozott vitorlások közül melyik kerül a kérdőjeles mezőbe. A megfejtéseket október 4-ig adjátok postára a következő címre: Gyermekek Háza, 7100 Szekszárd, Pf. 130. A borítékra, vagy levelezőlapra írjátok rá: „Gyermekvilág”. A szerencsések a szekszárdi Kadarka utcai papírbolt által felajánlott írószer­csomagot nyerhetik meg. Szeptember 14-i feladványunk helyes megfejtése: a kalapács, illetve Taszi/ő, tanú ló, hol/d. A szekszárdi ínyenc falatozó tízóraiját Nagy Bence, Nagy Ka­milla, Sebestyén Imre és Szabolcs Tamás szekszárdi olvasóink nyerték. A Blattner Kft. édességcsomagjának Varga Zsanett (Bonyhádvarasd) és Kovács Szabina (Fácánkert) örülhet. Kinizsi Pál Budavárban Feljegyezték azt is az íródeá­kok a nagy erejű Kinizsi Pál­ról, hogy mikor Mátyás király kívánságára fellátogatott Bu­dára, a királyi palotába, meg­állón a palota előcsarnoká­ban, és jobbra meg balra, előre meg hátrafelé mélyen meghajolt mind a négy fényes fal felé. Az udvari tiszt, aki Kinizsit vezette a király elejbe, meg­kérdezte, mire való ez a nagy tisztesség, amit a falaknak te- szen? — Azt mondták nekem - szólott Kinizsi - hogy a palo­tában a falaknak is füle van. Gondoltam hát, jó lesz meg­nyerni a jóindulatjukat. Elmesélték ezt a királynak, aki jót mulatott Kinizsi Pál mondásán. S akkor mindjárt azt is látta, hogy nemcsak az ereje nagy Palkónak, de az esze sem a legcsekélyebb. Szekszárdi szakkörök A szekszárdi Gyermekek Há­zában az alábbi szakkörökbe várják a jelentkezőket. Szín­játszó szakkör. 8-10 éves korú kisdiákokat várnak. Szakkör­vezetők: Rotkainé Pászti Lí­via és Kozáry Ferenc. 4 H Klub: különféle kézműves mesterségek alapjai, szövés, nemezelés, szalma- és kosár­fonás, csuhézás, korongolás, gazdálkodási és háztartási is­meretek. Minden héten ked­den 15 órától 16 óra 30 percig tart a foglalkozás, amit Koka­iné Csiszár Erika vezet. Báb­szakkör. ezzel a szakkörrel hagyományt szeretnének te­remteni a városban. A jelent­kezőket 9 éves kortól várják, a foglalkozások szerdánként 16 órától 17 óra 30 percig tar­tanak. Vezeti: Varsányi Zsu­zsanna. Tengerészeti világnap A legkorábbi tengerjárók Az ENSZ szervezetében működő kormányközi tengerészeti szervezet, az IMCO, 1979. szeptemberében tartott XI. közgyű­lésének határozata alapján szeptember végén tartják a Tenge­részeti világnapot. A történelem viharos szele ugyan elfújta a tengert hazánk határaitól, de a magyar ember mindig is érdek­lődéssel fordult a titokzatos tenger felé. Mai összeállításunkban e különös világ előtt tisztelgünk. Feltételezések szerint az új-gu- ineai bennszülöttek hazájukból Ausztráliába hajózva már i.e. 40.000 körül át tudták szelni a Torres-szoros több mint 70 ki­lométeres távolságát. Mai felté­telezések szerint kettős törzsű kenukat használtak. A legkorábbi időkből fenn­maradt „vízi jármű” az a kivájt fenyőtörzs, amit a hollandiai Pessében találtak, úgy becsülik, hogy i.e. 63.000 körüli időkből származik. Jelenleg az asseni tartományi múzeumban látható. A legkorábbi csónakábrázolás­ról még vita folyik: három ilyen középső kőkorszaki bőrcsónak sziklarajzon fennmaradt vázlata ismert. Az egyik a norvégiai Hognipenben látható (mintegy 10 ezer éves), a másik a spa­nyolországi Menatedában, a harmadik pedig Kobisztánban, mindkettő szintén 5-10 ezer éves. Az angliai Horth Yorks- hire-i Star Carr kutatóárokban 1848-ban egy 45 centiméter hosszú evezőlapátot találtak, becslések szerint i.e. 7600 kö­rüli időkből származik, jelenleg a cambridge-i archeológiái mú­zeumban látható. A legrégebbi épen maradt csónak egy 8,2 méter hosszú, fából készült halászkenu, amit a balti-tengeri Fünen-szigeten ta­láltak, eredetét 7 ezer évvel ez­előttre teszik. Az eddig talált legrégebbi hajóroncs egy a Kükládokról való kereskedelmi hajó marad­Az eszkimók csontból, usza­dékfából és fókabőrből ké­szítik kajakjukat ványa, amit a görögországi Idra-sziget közelében lévő Do- kósz-zátonynál fedeztek fel 1975 májusában, s feltehetőleg az i.e. 2450-es évekből szárma­zik. Ősünk már korán fölfedezte a vízi közlekedés természet adta eszközét, az úszó fatörzset Tengeri hajók és érdekességek A leghosszabb utasszállító hajó a norvégiai Norway, hossza több mint 315 méter és 2400 utas szállítására alkalmas. Franc néven építették 1961- ben, mostani nevét 1980-ban kapta. Második helyre szorí­totta a legnagyobb hajók listá­ján a szintén norvég Sovereign of the Sea-t. A Queen Elizabeth személy- szállító hajó a Cunard cég flot­tájához tartozott. Ez volt a világ eddigi legnagyobb személy- szállító hajója és ennek a hajó­nak volt a világ összes hajói közül a legnagyobb vízkiszorí­tása. Teljes hosszúsága 314 mé­ter volt, legnagyobb szélessége 36 méter. Utolsó útját 1986 no­vemberében tette meg. A hajó egyébként úszó tengerészeti egyetemként is szolgált Hong Kong-ban, 1972-ben pedig több alkalommal tűzvész tombolt rajta, amit valószínűleg gyújto­gatás okozott. Ma már hihetetlennek tűnik, de az őstengerek vize édes volt, a mai tengerek viszont, mint tud­juk, sósak. Hogy miért? Na­gyon egyszerű a magyarázat: a folyók és patakok kimossák a földből, az ásványokból a sókat és az oldott anyagokat a ten­gerbe viszik. A tengerből a víz állandóan párolog, a sók vi­szont maradnak, egyre növekvő részarányban. Ez a folyamat 5 milliárd éve, vagyis a tengerek keletkezése óta a mai napig is tart. Egy liter tengervíz csaknem 30 gramm konyhasót tartalmaz, a világ sókészletének 85 száza­léka a tengervízben, az óceá­nokban található. A tengervízben azonban még számos ásványi anyag megta­lálható, mint például az arany­ból négy milliomod százalék. Ez első pillanatra kevésnek tűnhet, mégis, az összes tenger és óceán aranytartalma a világ eddigi kitermelt aranymennyi­ségének a százszorosa. Készíts játékot! A dió csonthéjas gyümölcs, amit sütemények, tészták ízesítésére használnak. A mogyoró a dió öccse. Azon kívül, hogy finom falatok, játékokat is készíthetünk be­lőle. Teknős Anyaga dió, segédanyaga egy gyufaszál, némi gitt, vagy gyurma. A teknős háza, teknője, félbe tört dió. Belét szedjétek ki, az így kapott üregbe tegyetek gyurmát, vagy gittet. Ebbe szúrjátok bele a gyufaszálat, s máris kész a teknős. Pókocska Mogyoró kell hozzá, némi cirok (a seprűből), olló, ra­gasztó. A pókocska teste egy félbe tört mogyoró, lá­bai csillag alakban elhelye­zett, s megfelelő méretűre vágott cirokszálak. A szála­kat ragasztóval rögzíthetitek a mogyoró-testhez. Jó mun­kát! Wagner térzenéje Richard Wagner egy kölni hangversenye után kora reggel arra ébredt, hogy ka­tonazenekar zendít rá a szál­loda ablaka alatt. Ruganyosán kipattant az ágyból, s miközben magára kapkodta ruháit, jólesően elkérődzött felette, milyen csodálatos dolog a hírnév, lám, térzenét adnak a tiszte­letére. Pár perc múlva már rohant is le a térre, s köny- nyes szemmel szorongatta a karmester kezét. Az meglepetten nézett rá, majd megkérdezte: — Maga kicsoda? A zeneszerző meg­mondta. — Aha! Szóval maga is Richard! - bólintott a kar­mester. — Most már értem a té­vedést. Csakhogy a térzene nem önnek, hanem Richard Pöltzl tábornok úrnak szól. Csak nem képzeli, hogy tér­zenét adunk egy közönséges civilnek? Vicces! Két büszke atya beszélget. — Az én lányom még csak hatéves és már hege­dül! — Az én kislányom még csak hároméves és már a zongorán játszik! — Ne mondja! És mit játszik? — Főzőcskét... Régi játék az ugróiskola Hűvös őszi napokon igazi „melegítő” játék az ugróis­kola. A játék kelléke egy kő­darab. Rajzoljátok fel krétával a betonra, vagy a kődarabbal a földre az iskola ábráját. Mente: az I-el jelzett mezőbe kell dobni kődarabot, majd ezt átugorva, egy lábon végig kell ugrálni sorrendben mindegyik mezőt. Visszafelé a II-vel jel­zett kockában állva kell fel­venni a követ, onnan ugrani az I-be, majd ki az ugróisko­lából. A következő körben a II-be dobod a követ, s így to­vább. Mindig át kell ugrani azt a mezőt, amelyikben a kő van. Az győz a játékban, aki először megy végig hiba nél­kül. Hibának számít, ha a kö­vet mellé dobja valaki, a vo­nalra lép, vagy ha kihagyja valamelyik mezőt. Rossz orvosság Szergej Botkin, a híres orosz orvosprofesszor, nagyon szigo­rúan vizsgáztatott. A kortörté­net elemzése után az egyik or­vostanhallgató egy bizonyos gyógyszert ajánlott. — És hogyan adagolná? - érdeklődött Botkin. — Három evőkanálnyit na­ponta! - válaszolt a diák. A tanár erre kizavarta a te­remből. Ekkor kapott csak észbe a medikus, újra bekopogott a te­rembe, s zavarában dadogva mentegetőzött a szigorú pro­fesszornak: — Most jutott csak eszembe, professzor úr, hogy abból az orvosságból elég öt cseppnyi! — Sajnálom, fiatal barátom - vágott vissza Botkin - de a páciense időközben, sajnos, már meghalt! A hajóépítő, világjáró vikingek A vikingek a mai norvégok, svédek és dánok ősei. Népne­vük tulajdonképpen a nor­mann, az ősgermán northman - északi ember - kifejezésből származik. A viking elnevezés azért teljed el, mert így hívták a rettegett hadak vezéreit. A nomrannok a tenger mel­lett éltek, pásztorkodással, ha­lászattal és vadászattal foglal­koztak. Kiváló hajóépítők vol­tak, s később a kereskedelem is közrejátszott abban, hogy egészen távoli vidékekre is el­jutottak, például Bizánc térsé­gébe, sőt, mint kiderült, még Amerikába is. Nagy véletlen, hogy a ke­resztény Európára egyszerre zúdult a veszedelem. A szá­razföldről a kalandozó magya­rok, a tenger felől a szintén pogány vikingek, így minden­napos volt a könyörgés: „A vikingek bárdjaitól, a magya­rok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” A vikingek híresek voltak rettenthetetlenségükről, ki­hívó, félelmet nem ismerő harcmodorukról. Bár a kalóz- kodó, portyázó vikingek el­sődleges célja a rablás volt, sok helyen le is telepedtek. Ezeken a területeken azonban hamarosan beolvadtak a helyi lakosságba. Franciaországban Nomrandia néven hercegséget alapítottak,- innen kiindulva hódították meg Angliát, de már elfranciásodva. Tulajdon­képpen ők alapították az orosz államot, sőt, az oroszok nép­neve is tőlük ered. A „rusz” szót a szlávok a finnektől köl­csönözték, akik a vikingeket „routsi”-nak, magyarul rőtek­nek, vörösöknek nevezték. Hajóépítési szokásaikról rengeteget tudunk, mert a vi­kingek temetési szertartásai közé tartozott, hogy az előke­lőségeket hajóikkal együtt te­mették el. így maradt ránk a jól konzerváló mocsarakban szinte teljesen épen néhány viking hajó. Jellegzetes vörös­fehér csíkos vitorlájú hajóikat drakkemek, azaz sárkányha­jónak nevezték, mivel orrdí­széül sárkányfejet faragtak, ami - úgy hitték - a gonosz szellemeket elijeszti. A viking hajózás nagysze­rűségét mutatja, hogy akár széllel szemben is tudtak ha­ladni. Győri Agnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents