Tolnai Népújság, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-28-29 / 227. szám

4. oldal 1996. szeptember 28., szombat Megyei Körkép — Tolna És Környéke Rendőrőrs Harmadszor is megpró­báltak PB palackokat lopni a bogyiszlói kocsma mö­götti udvaron levő tárolóból. Ezúttal megzavarhatták a tá­rolóba fűrész segítségével behatolni igyekvő tettest, aki ezen szerszámát hátra­hagyva elmenekült a hely­színről. A kerítésen átmászva vit­tek el két fúrógépet, egy sa­rokköszörűt egy tolnai, Le­hel utcai házból. . Kicsúzlizták a tolnai Ge­menc Ipari Szövetkezet vas­ipari részlegének utcára néző ablakait az elmúlt hét­végén. A kár mintegy 20 ezer Ft. Letörték egy parabola an­tenna vevőfejét Tolnán, a Festetich utcában. Egyenesen a vízpartról loptak horgászfelszerelést ismeretlenek, a tolnai Holt- Dunán, a szakításnál. Népújság hirdetés- felvevő helyek Fadd és Vidéke Taka­rékszövetkezet Fadd 7133. Tengelic és Vidéke Taka­rékszövetkezet Tongelic 7054. Tengelic és Vidéke Takarékszövetkezet Kö- lesdi Kirendeltsége Kölesd 7052, Kölesd, Dózsa Gy. u. 8. Tel: 74/436-010. Bencze József Tolna Tel: 74/442- 469 Sajtóház: 74/416-211 Állás-Hegyek A munkaügyi központ tol­nai kirendeltségének (Tolna, Bezerédj tér 1. (440- 755) ajánlatai munkanélkü­lieknek:- üzletkötő: 10 fő- szövőnő: 5 fő- szövődéi gépmester: 4 fő- kőműves, változó munkahelyre: 4 fő- faipari betanított munkás: 10 fő -központi fűtés szerelő: 1 fő- betanított szerelő: 30 fő- fiatal, gyengeáramú üzemmérnök, német nyelvtudással: 1 fő -gyengeáramú villamos ipari technikus, német nyelvtudással: 1 fő- kereskedelmi ügy­intéző német, vagy angol nyelvtudással: 1 fő- pék: 1 fő Szélmalomharc kitüntetéssel Tózer Mihályné tolnai peda­gógus, saját szavai szerint „nyüzsgő típus", akinek nyüzsgése mindig egy közös­ség érdekeit szolgálta. A kor- engedményes nyugdíjba vo­nult tanerőt nemrégiben az Eötvös József Emlékéremmel tüntették ki. — Palánkon, a mezőgazda- sági technikumban végeztem, 1962-ben képesítés nélküli ne­velőként kerültem Kölesdre. Megszerettem ezt a kis közsé­get, és úgy érzem, ők is befo­gadtak. ’65-ben férjhez men­tem, így kerültem Bogyiszlóra, ahol nagyon szép öt évem volt. A következő állomás a tolnai Il-es iskola, ahol 24 évig dol­goztam napközis nevelőként. A mai napig imádom a mun­kámat. Büszke vagyok a kitün­tetésemre, bár nagyon megle­pett. Ebben az elismerésben benne van a biztos családi hát­tér - Erika lányom ’66-ban, Ba­lázs pedig ’75-ben született - és egy nagyon jó munkahelyi kö­zösség is. — Az iskola mostani igazga­tónője azt mondta, hogy Ön na­gyon sokat tett az iskoláért. Tényleg, mit tud tenni egy helyi szakszervezeti vezető? — A szakszervezetről sokan azt mondták, hogy nincs más szerepe, mint az üdülőjegyek kiosztása. Ez persze nem így van. Ez kimondottan olyan munka, ahol észre kell venni, hogy a körülöttem lévő embe­rek hogyan élnek, és miben tu­dok nekik segíteni. — Mikor tudott eredménye­sebben dolgozni: az elmúlt rendszerben, vagy utána? — A korábbi rendszerben nyugodtabbak voltak a pedagó­gusok, hiszen nem kellett attól félniük, hogy az utcára kerül­nek. Nagyobb megbecsülést is kaptak. Az utolsó két-három évben már szélmalomharcot vívtam a kollégákért. Ott volt például az ominózus F-kategória-ügy. Hogy én mit kilincseltem, mit pofátlankod- tam, az nem is igaz. És közben folyton azt hallottuk, hogy per­sze, mert a pedagógusok min­dig elégedetlenek. Ugyanakkor úgy érzem, ha ezt a dolgot a kezdet kezdetén átgondolja a város vezetése, nem kellett volna szégyenszemre a bíróság előtt kikötnünk. Aztán jöttek az elbocsájtá- sokról szóló hírek. Két éve mást se hallottunk. Mondani sem kell, ez felőrölte a kollégák idegeit is. Sokszor döntöttek a fejünk felett. Persze ha az ember tíz-ti- zenötször bejelentkezett, akkor meghallgatták, ám ritkán dön­töttek a mi érveink alapján. Most itt van a kötelező óra­szám emelés. Az önkormányzat szeptember elejétől bevezette, de azt nem vették figyelembe, hogy a pluszmunkáért plusz pénzt kell fizetni. Most kezde­nek ezen gondolkodni. — Gyakran elhangzik, hogy a város aránytalanul sokat, ere­jén felül költ oktatásra. — Én is sokszor hallom, hogy a pedagógusok milyen sokba kerülnek a városnak. Én nem érzem ezt. Az persze igaz, hogy mi nem termelő üzem va­gyunk. Igen, kifizetik a bérün­ket. Én magas jövedelmű peda­gógusnak számítok, 37 év munkaviszony után kaptam idén februártól 50 ezer bruttót. Világítani, fűteni is kell, ez a legalapvetőbb dolog. Nem pa­zarolunk. Akkor mondja meg, hogy mire megy el a pénz? — Azt mondta, hogy imád dolgozni. Mostanában valósá­gos rémtörténeteket hallani a mai gyerekekről. Önnek van rá­látása a dologra: valójában mi­lyenek ők? — Tényleg nagy a változás. Na, de mit látnak a tévében, az utcán? Volt nekem korábban olyan tanítványom, aki azóta már börtönben is ült. De mindig szívesen gondolok rá. Tisztelet­tudó volt akkor is, ma is az. A mai gyerekek egész má­sok. Bemegyek az iskolába, van, amikor nem is köszönnek. De ettől függetlenül nagyon szeretem őket. Mindenkivel szót lehet érteni. Igaz, vannak pillanataim, hogy úgy érzem, nem bírom tovább. De olyan aranyosak, ragaszkodóak tud­nak lenni. Nagyon szeretetéhe- sek. — Hogy élte meg a korked­vezményes nyugdíjazását? — Nagyon nehezen. Több­ször elhangzott, hogy ez a lehe­tőség milyen előnyökkel jár. A családdal aztán úgy döntöttünk, hogy meglépem, bár senki nem mondta, hogy menjek el. De nagyon nehéz erről beszélnem. — Azért még dolgozik. — Igen. Az önkormányzat felmérése alapján sokan vol­tunk, ezért öten elmentünk nyugdíjba, de úgy látszik mégse voltunk sokan, mert vissza kell jönnünk dolgozni, hogy az iskola működjön. Én különben örülök neki, hogy így van, nem vagyok fáradt és na­gyon szeretek tanítani.-ts­Aláírásgyűjtés patika ügyben (Folytatás az 1. oldalról.) Szerintük ilyen szempontból a két elutasított ajánlat lényege­sen kedvezőbb, mint az, ame­lyiket a testület megszavazott. — Úgy látszik, a képviselők egy része fordítva tanulta a ma­tematikát -jegyezte meg. Az aláírásgyűjtők szerint a szavazás körül sem volt minden rendben, mivel szerintük még egy képviselőnek kellett volna elfogultságot bejelentenie, (ami nem történt meg). Ha viszont ő nem szavazott volna, nem lett volna meg a minősített többség sem. Az akciót elindító állampol­gár elmondta, hogy 38 aláírást gyűjtöttek össze, a szélrózsa minden irányából, a Pálétól Mözsig. Úgy tájékoztatott, hogy a dokumentumot e hét kedden postán feladták a pol­gármesternek címezve. (Az alá­írásokról másolat nem készült, a küldeményt nem ajánlottan adták fel.) Csányi László jegyzőtől azt tudakoltuk, hogy „mi van ilyenkor?” A hivatal vezetője elmondta, hogy ő nem látta a kérdéses dokumentumot, de az akciót népi kezdeményezésként lehet felfogni. Az önkormány­zat rendelete szerint amennyi­ben legalább 900 választópol­gár „kezdeményez népileg”, akkor a testületnek kötelessége a következő ülésen napirendre tűzni a témát. Ha ennél keve­sebb az aláíró, a polgármester­nek akkor is a képviselőtestület elé kell vinnie a beadványt. Eb­ben az esetben a testület szavaz arról, hogy tárgyalják-e újra a kérdést, vagy sem. A jegyző az elfogultsággal kapcsolatban megjegyezte, hogy azt a szavazás előtt sem az állítólagos érintett nem jelen­tette be, sem más képviselő nem jelezte. A városházán közölték, hogy a polgármesteri hivatalhoz teg­napig nem érkezett ilyen tar­talmú levél. -es­Kovács Ferenc tárlata Tolnán. A műélvezők a tolnai művelődési ház képzőművészeti kiállításainak sorá­ban most egy héten át Kovács Ferenc tanár-festőművész alkotásaival ismerkedhetnek. A tárlatnyitón - a helyi zene­iskolások megszokottan magas színvonalú hangulatterem­tése után - Decsi Kiss János méltatta a saját útjaihoz hűsé­ges, műveit őszintén vállaló, tisztességes felkészültségű al­kotót, a sokak számára ismerős hangulatú tájképeket, va­lamint a kultúra éltetésére irányuló tolnai törekvéseket. Egy rögtönzött nyilvános interjúból a művész-tanártól meg­tudhattuk, hogy a pasztell lágysága igazodik legjobban a sa­ját stílusához, de az akvarell a „szíve csücske”. fotó: g.k. Nem a gomba okozta a halált Szerdán este klasszikus gom- bamérgezéses tünetekkel kór­házba szállították egy tolnai család két tagját, akik ezt megelőzően gombát fogyasz­tottak. Másnap reggel várat­lanul meghalt a család egyik fiatal hölgyrokona. A bonco­lás kiderítette, hogy a halálát szívprobléma okozta, ő gom­bát nem is fogyasztott. A gombamérgezettek informá­cióink szerint már hazatértek a kórházból. Egy nagyberuházás finise A jövő héttől látványos vál­tozások várhatók a hamaro­san elkészülő tolnai Hámori Üzletház épületének külse­jén és környékén is. A felületes szemlélő szá­mára mostanában akár úgy is tűnhetett, hogy az építkezés lelassult, ám az eltelt idő­szakban a falak mögött a belső munkák zöme elkészült. Hétfőn indul a mintegy 80 millió forintos beruházás véghajrája, az út, a parkolók megépítésével, a nyílászárók beüvegezésével, a burkolá­sokkal, a berendezések be­üzemelésével, a szerelvénye­zéssel. Október közepére ter­vezik az üzletház műszaki át­adását. A nyitás tervezett idő­pontja november 3„ ekkor nemcsak a földszinti élelmi­szer áruház, hanem a felső szinten a kávézó, az ajándék-, a porcelán- és a sportruházati bolt is várhatóan megkezdi működését. Az utóbbi évek második legnagyobb tolnai magasépí­tési beruházása 27 új munka­helyet teremt. Tizenhat eladó és egy adminisztrátor álláshe­lye még betöltetlen, a lehető­leg tolnai, fiatal, szakképzett jelentkezőket október 4-én, 8- tól 14 óráig várják a tolnai Thelena Klubban. Sípot, dobot, köcsögdudát Medináról Nem humortalan nép a medi­nai. Amikor a népihangszer készítőket keresem, készség­gel útbaigazítanak, és huncutul rámkacsintanak: bizony emel­jem fel a hangom, mert azok nagyothallanak! Kőszegi István és kisebbik öccse László (képünkön a ma­gasabbik) éppen a műhelynek, illetve raktárnak szolgáló kis házban termelnek. Alkotás szóval is jellemezhető kutató­fejlesztő munkára (legnagyobb bánatukra) igen kevés idejük jut, hiszen a pénz a legna­gyobb úr. A tevékenységet ugyanis a kényszer szülte. Istvánnak megszűnt (több mint három éve) a munkahe­lye. Egy erdélyi barátja adta az ötletet, és tanította be a fafara­gás alapfogásait. Elég nehezen fogadta a család az új mester­séget, de mára a szülők bele­nyugodtak a változásba. A kizárólag természetes alapanyagokból készült hang­szerek gyártási struktúráját a piac határozza meg, melynek igényeit a rendszeres vásá­rokba járás során mérik fel. Rendelésre dolgoznak zené­szeknek, de maguk örömére is terveznek hangszereket, me­lyekből műhelyük sarkában berendezett állandó kiállításu­kat bővítik. Az országban ke­vés helyen fellelhető „kollé­gáik” gyakran akasztják rájuk a dilis jelzőt, aztán csendben ellopkodják jobb ötleteiket. Nagy gondjuk, hogy az or­szágot járni (fizetőképes keres­letért) nem olcsó dolog, és a „szolgálati Trabcsi” gyakori szerelése lassan több időt igé­nyel, mint a hasznos üzemórák száma. Szívesen adják át a mesterfogásokat kultúrházak gyermekszakköreinek. A kap­csolatrendszer ehhez megvan, ugyanis az idősebb testvér - azon kívül, hogy alpolgármes­ter - sok évig igazgatta Me­dina művelődését. Ódry Ki mire kí? Hogy egy politikus milyen megjegyzést tesz mondjuk egy kocsmá­ban az egyik távozó vendégre, arra vélhetőleg a kutya sem kíván­csi. Ha ugyanezt egy pártrendezvényen teszi, attól még korántsem biztos, hogy valaki is odafigyel, ám - szerintem - nem árt résen lennie, és megfontolnia mit mond. Ilyen szempontból lehet érdekes, hogy nemrég az egyik ellenzéki párt egyik rendezvényén mit mon­dott a párt egyik honatyája a gyűlés közönségének. A politikus ar­ról tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy az eseményről tudósító új­ságíró azért távozik a fórumról este hétkor, mert a párt elnökének előadása után már nem kíváncsi a lakossági véleményekre. Namármost az tiszta sor, hogy a képviselő úr tökéletesen ismeri a magyar sajtót, a folytonosan ármánykodó újságírókat, akiknek zöme - egyesek szerint - kizárólag az ellenzéki vélemények eltorzí­tására, vagy elhallgatására (esetleg kicsúfolására) esküdött fel. Ezt biztosan tudnia kell egy olyan politikusnak, aki egyik előadá­sában a goebbels-i propagandához hasonlította a mai magyar sajtó - „nemzetietlenebb” részének - tevékenységét. Ha viszont ennyire „ott van a toppon” sajtóügyekben, akkor azt is tudnia kéne, hogy még ezeket az elvetemült firkászokat is köti a lapzárta, így à (párt)rendezvények végét sem tudják mindig kivárni. Most már csak az a kérdés, hogy ha a honatya úr valóban ismeri a lapzárta fogalmát, akkor megjegyzésével direkte, vagy csak nyelvbotlás okán vezette félre a gyűlés közönségét? (A lakosság vé­leménye mellett) én erre lennék kíváncsi. sk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents