Tolnai Népújság, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-21-22 / 221. szám
1996. szeptember 21., szombat Szekszárdi Szüret Szeptember 19-22 11. oldal Rejtett értékeink Váradi Antal munkássága „Szeptember huszonkettedikén volt a premiere. Felejthetetlen este az én életemben... Édesanyám a földszinten ült, (...) én a színfalak között jártam kábultan, révedezve, nem tudtam számot adni magamnak az érzéseimről (...). Ér-e az én művem annyit, hogy ennyi kiváló fő és szív azzal teljen el egy estére? Egy tekintélyes tanár és drámaíró emlékezik vissza így 1904-ben arra, hogyan mutatták be neki, az akkor 22 éves ifjúnak a drámáját a Nemzeti Színházban. Ilyen fiatalon drámai sikert rajta kívül a világirodalomban is kevesen mondhatnak magukénak, a magyar irodalomban pedig talán senki. Ha ehhez ellenpontul állítjuk, hogy ma már irodalomtörténeti kézikönyveink is csupán az említés szintjén foglalkoznak vele, joggal kérdezhetjük: ki volt ő? A Tevel és Závod közötti határban Weber Ferenc, a tabáni templom egykori orgonistája vett magának hajdan egy kis birtokot. Itt, a malomban született meg 1854. május másodikán fia, aki másfél év múlva már elvesztette atyját, édesanyjával Pécsre költözött, ott végezte a gimnáziumot, s kezdett írogatni. Ön- képzőköri pályadíjak és elnökség, de már a Fővárosi Lapokban 1873-ban megjelent vers is jelzik, hogy nem akármilyen tehetség lehetett az az évben Váradi Antallá lett ifjú. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy - Szinnyei József adatai szerint - 19 éves korában már doktorált, egyetemi hallgató korában már középiskolában tanított, de ezzel párhuzamosan Nagy István álnéven a színi akadémiára is járt, szinte el sem tudjuk képzelni, milyen sokoldalú s mekkora munkabírású lehetett Závod szülötte. A versek mellett lefordítója Christen Ada osztrák írónő híres verseskötetét (a jelesnek mondott Világirodalmi lexikon nem tud erről), megírja a magyar irodalomtörténet históriáját, fordít vígjátékot Mo- liere-től, de mindezzel nem elégszik meg. „A futó évek folyamában nem hagyott békét, egyre kísértett, ébren és álmaimban, az a fönséges tárgy, a passió” - írja imént már idézett Emlékeim című kötetében. Szabadnapjain sétálva dolgozta ki „A Messiás, Judás és Magdolna” történetét. „Már most csak meg kellett volna írni” - folytatódik a visszaemlékezés -, „De mikor? Van-e nekem csak öt szabad napom, hogy nyugodtan, zavarás nélkül leírhassam azt, ami lelkemben forr belük? Nem volt. Meg kellett hát írnom, úgy, ahogy lehetett, munka közben, álmodva, vásári zaj közepett... Az iskolában gyakorlatórák alatt, amikor az osztály penzumot ír. A nevelői órákon, mialatt a kis fiú magolt. A lóvasúton, vagy az omnibuszon ...” így született meg az író húszéves korában az Iskarióth című öt- felvonásos tragédia, amely 1874-ben hajszál híján megkapta az Akadémia legnagyobb, drámának adható elismerését, a Karácsonyi-díjat. Az öt bíráló közül Tóth Kálmán és Szigligeti Ede arra szavazott, s az utóbbi Jókai lapjában hosszas tanulmányban elemezte erényeit. Ezek után került sor 1876. szeptember 22-én a bemutatóra, amelyen a kezdő Jászai Mari volt az egyik főszereplő, s az előadás régen nem látott szakmai és közönségsikert hozott. Ez annál különösebb, mert a korabeli egyházak egyöntetűen tiltakoztak már a téma ellen is: Júdás ugyanis nem a hagyományos áruló, hanem a hősként, saját igazáról meggyőződött egyéniségként jelenik meg. A dráma évtizedekig ment a Nemzeti Színházban, 1894. március 22-én - önhibáján kívül - keveredett kétes hírnévbe. E napon temették Kossuth Lajost, és a MAC atlétái tüntetésükkel megakadályozták előadását. S mi lett Váradi Antallal? A Nemzeti Színház dramaturgja 1895-től, ekkor már húsz éve a színi akadémia tanára, 1896-tól 1906-ig, nyugalomba vonulásáig igazgatója, de továbbra is tanít. A Magyar Színművészeti Lexikon írja: „Jellemző adat életrajzához, hogy a halál is kötelességteljesítés közben találta, 1923. március 5-én hazulról elindulva, hiába várták növendékei a Rákosi-féle színiiskolában, útközben a Nemzeti Színház épülete előtt ösz- szeesve meghalt”. Közben száz(!) önálló könyve között dráma, fordítás, verseskötet, tankönyv és széppróza is található - lenne, ha szülőhelye, megyéje venné a fáradságot és sokak örömére kiadná egy válogatásban, s netán emléktáblával örökítené meg nevét. Dr. Töttó's Gábor Ne gyanakodjanak a pártok! Térségünkben a civil társadalom nem töltheti be azt a szerepet, mint a normálisan működő demokráciákban - állapították meg tegnap Szek- szárdon, a Civil társadalom, demokratikus közösségek Közép-Európában elnevezésű tanácskozáson, amelynek házigazdája Mészöly Miklós volt. A megjelenteket dr. Horváth Béla, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola főigazgatója köszöntötte tegnap délelőtt a Művészetek Házában. — Bizonyítanunk kellene, hogy Szekszárdon van terepe a civil szerveződésnek - mondotta megnyitójában Kocsis Imre Antal polgármester. Emlékeztetett a Szekszárd 2000 mozgalom gyors halálára és a Lakható Szekszárdért Egyesülés vegetálására. A tanácskozás résztvevői közül többen is megállapították: a hatvanas évektől egyre nőtt a civil szervezetek szerepe hazánkban. A rendszerváltás után azonban a megalakuló pártok szinte lefejezték ezeket az egyesületeket, illetve rátelepedtek azokra. A civil szféra nem széplelkek gyüldéje Lengyel László szerint a mai helyzetben fogyasztói szerveződés működik civil szerveződésként. Előadásában példaként a vállalkozói köröket említette, amelyek egy- egy várost vagy megyét a markukban tartanak. A neves közgazdász-politológustól legelébb azt kérdeztük, hogy ezek a klikkek valódi civil szerveződésnek tekinthetők vagy sem. — Mindenképpen igen - hangzott a határozott válasz - ahogy régen is a kaszinókban dőltek el a dolgok. Tudomásul kell venni, hogy a civil társadalom nem széplelkek a gyüldéje, hanem érdekképviseletek születése is. Értelmezésem szerint a civil társadalomhoz tartoznak azok a munkásszervezetek is, amelyek érvényesítik érdekeiket. Az pedig, hogy ezek a szervezetek nem tisztán átláthatók, nyilvánosak a dolgok természetéből fakad. Más kérdés persze, hogy a gazdasági elit szerzi meg elsőként a politika befolyásolásának lehetőségét. Ők azok, akiknek nem, vagy csak kevéssé kell félniük a politikától. Ez a ma- gánosodás kísérőjelensége. — A civil szféra érdekérvényesítésének feltétele tehát a gazdasági önállóság. Ilyen alapon másoknak kevés a reményük. — A kultúra és egyéb szakmai szervezetek esetében ez attól függ, hogy mikor szerzik meg az önállóságukat. Majd ha az iskolaszékek nagyrészt független pénzalapokból nyerik támogatásukat, nem lesznek kiszolgáltatva az iskolák az önkormányzatoknak. Vannak azonban buktatók. A katolikus egyház - amely az egyik legnagyobb hazai civil szerveződés - szerintem hibát követett el 1990-ben. Nem az államot és nem az állami befolyásolás eszközeit kellett volna választania, hanem a civil tárLengyel László sadalmat. Igaz, hogy akkor nem jutott volna hozzá a javaihoz, de a társadalom ma egészen másként viszonyulna a tevékenységéhez. nézetem szerint elszalasztott egy esélyt, hogy a társadalmat a szolidaritási értékekre figyelmeztesse.- hájA találkozó résztvevőinek egy csoportja FOTÓ: GOTTVALD — Még az állat is, ha teret kap, felszabadul - mondotta Mezei András író, és azt kérte a pártoktól, ne nézzenek gyanakvással a „civilekre”. Jánosi György, az MSZP al- elnöke figyelmeztetett: az Európai Unióban a civil szervezetek forrásaik 30-40 százalékát a költségvetésből kapják. Nálunk ez az arány-mindössze 20 százalék. A politikus úgy véli, hogy az államháztartási reform és a nonprofit szervezetekről szóló törvény áttörést hozhat. Karol Wlahowsky szlovák történész - az öt éve indult hasonló tanácskozások egyik kezdeményezője - kijelentette: etnikai alapon nem lehet létrehozni civil társadalmat. Szentiványi István államtitkár pedig figyelmeztetett: kiegyensúlyozott, széles közép- osztály nélkül nincs remény a civil társadalom megteremtésére, ettől pedig - mint mondotta - igen messze vagyunk. (Mészöly Miklóssal, a találkozó házigazdájával készült interjúnkat hétfó'i számunkban olvashatják. ) Hangyái Istentiszteletek Szekszárdon Római katolikus szentmisék: Szombat 17.00 Újváros. 18.30 Belváros. Vasárnap 7.30 Újváros. 9.00 Belváros. 10.00 Újváros. 11.00 Belváros. 18.30 Belváros. Református istentiszteletek: Vasárnap 9.00 Kálvin tér (gyermek-istentisztelet). 10.00, Kálvin tér, 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek: Vasárnap 9.30 Luther-tér (minden páros héten német áhítat. 10.00 Luther tér. Metodista istentiszteletek: Szerda 17.30 Munkácsy u. 1. Vasárnap 10.00 Munkácsy u. 1. (gyermek-istentisztelet). 17.30 Munkácsy u. 1. Baptista istentiszteletek: Szerda 17.30. Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap 9.30 Dózsa Gy. u. 1. „Szívvel hiszünk... és szájjal teszünk vallást...” Rám. 10,10. Nemcsak létfontosságú szervünkről van szó. Vágyaink és döntéseink székhelye, vagyis egész bensőnk az, amit a Biblia szívnek nevez. Létünk szempontjából döntő jelentősége van bensőnk tartalmának, vágyainknak. Döntéseinket vágyaink vagy mások vágyai határozzák meg. A fenti idézet figyelmeztet, hogy bensőnk - szívünk - nem arra teremtetett, hogy felhalmozzunk benne vágyakat, kívánságokat. Valaki azt írta: „azok a vágyak, amelyekhez túlságosan ragaszkodunk, könnyen elvesznek belőlünk valamit, amivé lennünk kellene és lehetnénk is”. Szívünk és egész bensőnk megsínyli, hogy tartósan másra használjuk, renJó hír deltetésének nem megfelelően. Egy akkora értéknek, mint amekkora az emberszív - az elkallódása, nem csupán egyéni veszteség, azt mások is megérzik. Akik görcsösen kapaszkodnak vágyaikba, megszűnnek létezni a többi ember számára. - Mit jelent az, hogy „szívvel hiszünk”? Indulásként az eddigiek alapján azt, hogy a szív a hit, a bizalom számára teremtett „szervünk”. Egy kis példán láthatjuk ezt: A kisgyermek boldogan beszél édesapjával, aki sokszáz kilométeres távolságból hazatelefonál. „Mostmár add oda a kagylót anyának, vele akarok beszélni!” - hallatszik az utasítás. „Most még szólj hozzám te” - könyörög a kis hangocska a vonal túlsó végén. Melyik apa nem mond le kívánsága teljesüléséről, hogy gyermeke kérésének helyt adva az egymáshoz fűződő bizalmat növelje. A bizalommal, hittel táplált szívből egészen más beszéd származik, mint a vágyaktól űzötten egymásnak ütköző és összetört, sokszor így mondhatjuk: meghasadt szívekből. Egy új tanév kezdetén kívánjuk, hogy sok kis szív telhessen meg értékes bizalommal, hittel, és sok kicsiny száj tudjon szívből, kedvesen szólni - még a legünnepélye- sebb-vallástételes - körülmények között is, az ünnep szépségét és tisztaságát ajándékozva a legszürkébb hétköznapnak. Ezt persze nem kell szégyellniük felnőtt szíveknek sem. Szilvássy Géza református lelkész Mert vannak értelmű Ha nem tudja, fellapozza. Ugye milyen egyszerű? Döntés, kockázat nélkül. Hitte volna, hogy egy hasonlóan egyszerű, egyértelmű és jó döntés a jövőjét is képes biztossá tenni? Pedig ez így van. A nyugdíjbiztosítás egy tapasztalt, nagy tőkeerejű, megbízható, többmilliós ügyfélkörrel rendelkező biztosítónál legalább olyan nyilvánvaló, mint az, hogy ha nem tud valamit, akkor fellapozza a lexikont. Ha nyugdíjbiztosítás, akkor
