Tolnai Népújság, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-19 / 219. szám

4. oldal Megyei Körkép — Dijnafölpvár, Paks És Környéke 1995. szeptember 19., csütörtök A névadó, Herman Ottó a nagy magyar természet- tudós mellszobrát, a szekszárdi szobrászművész, Farkas Pál alkotását a tanévnyitó-névadó ünnepségen avatták fel Pak­son a Gesztenyés úton lévő, volt IV. számú, immár Herman Ottó Általános Iskola udvarán. fotóoottvald károly A Siemens AG a paksi atomerőműben Korszerűbb reaktorvédelem (Folytatás az 1. oldalról.) A szerződés ünnepélyes alá­írását megelőző beszédekben mindkét fél képviselői hang­súlyozták az együttműködés jelentőségét. Hetényi Péter, a Siemens Rt. elnök-vezérigaz­gatója büszkeséggel említette, hogy cége az első a „Siemens birodalomban” Közép-Ke- let-Európában, amely el­nyerte a nemzeti vállalat stá­tuszt és hogy 4000 munkatár­suk van Magyarországon. Adolf Hiittl, a Siemens ener­giaágazatának vezetője a né­met és magyar mérnökök kö­zötti kitűnő munkakapcsolat­ról beszélt a most aláírt szer­ződés előkészítése kapcsán, tréfásan megjegyezve, hogy ehhez biztosan hozzájárultak a Paks környéki borok is. Azt viszont már teljes komolysággal állította, hogy a rekonstrukció a világ jelen­legi legkorszerűbb reaktorvé­delmi technológiájával ké­szül, és ennek további terjesz­tésében az „orosz típusú” atomerőművekben a magyar szakemberek szerepe egyre erőteljesebb lesz. Szabó Jó­zsef, a paksi atomerőmű ve­zérigazgatója a beruházás előkészítéséről és szükséges­ségéről szólt, elmondva, hogy a védelem feladata a reaktor automatikus leállítása és a biztonsági hűtőrendszerek be­indítása a biztonságos üze­meltetést veszélyeztető rend­ellenességek, meghibásodá­sok esetén. Ő is megerősí­tette, hogy a döntésben szere­pet játszott a magyar alvállal­kozók bevonására vállalt kö­telezettség a Siemens részé­ről. Érdekes színfoltja volt a szerződés ünnepélyes aláírá­sát követő bejelentés, amely­ben a Siemens AG igazgatója, Matthias Köhler, egy huszon­ötezer német márkára kiállí­tott csekket adott át az Atom­erőmű Sportegyesületnek. (Nemrégiben hasonló gesz­tussal már találkozhattunk, akkor a brit GEC Altshom francia leányvállalata, a De- las - miután elnyert az atom­erőműben egy jelentős ösz- szegű munkáról szóló szerző­dést - mintegy egymillió fo­rint értékű sportfelszerelést ajándékozott a paksi tenisze­zőknek.) -rákosi­Egy paksi és egy pécsi fiú világkörüli útra készül Két keréken hegyeken, sivatagban Két fiú a hadseregben hosszú, kalandos utazásról álmodozott. Ez idáig mindennapos, ám a mi hőseink meg is valósították már álmaik egy részét. A java azonban még hátra van: Tamás és Zoltán több éves világkörüli utat tervez kerékpárral. voltunk, és ők ijedtek meg, és menekültek el. Három hónapig tartott az út, nyolcezer kilométert kerekezett a két fiú. Ez azonban csak Az álom talán azért vált való­sággá, mert a két fiatalember keménykölésü fizikummal és kemény akarattal rendelkezik, erre utal az is, hogy nem akár­milyen csapatnál töltötték el angyalbőrben az egy évet: ejtő­ernyősök voltak. Régi Tamás Paksról és társa, a Pécsett lakó Gölcz Zoltán leszerelés után is barátok maradtak. Tavaly autó­stoppal vágtak neki Nyugat-Eu- rópának, számtalan kalanddal gazdagabban az idén még me­részebb útra vállalkoztak: Ma­rokkóba utaztak biciklivel. Jú­nius negyedikén indultak, Szlovénián, Olaszországon, a francia tengerpart mentén, Spa­nyolországon keresztül Gibral­tárba, ahol komppal keltek át Marokkóba. Tamás három vas­tag albumban őrzi az emlékeket fényképeken - végiglapozni sem kevés idő, majd a naplót is előveszi amit naponta vezetett. - Le kellett írnom - mondja - mert annyi minden történt ezen a három hónapos úton, mint eddigi életemben összesen. A kerékpárra felpakoltunk amit lehetett, sátrat, hálózsákot, mini gázpalackot, de természetesen melegítőben, farmerban, sport­cipőben tekertünk, ami akkor bizonyult kevésnek, mikor át­keltünk a Sierra Nevadán. Még a hegység lábánál találkoztunk egy angol hegymászó csoport­tal. „Rossz idő jön, őrültség így Pihenő a Mulhacén csúcsa alatt nekiindulno­tok!” mond­ták, mások lehetséges­nek, de na­gyon nehéz­nek ítélték az átkelésünket. Nekik lett igazuk, a hágó nem volt járható, ke­gyetlen hideg volt, megfa­gyott a ke­zem, szégyen ide vagy oda, le kellett pi­silnem, hogy újra használni tudjam. Ama­tőrök voltunk, és egy éjsza­kára fennra­gadtunk, a 3478 méter magas Mul- hacén nevű csúcson. Csak egymást me­legítve, se­gítve juthat­tunk keresz­tül. Máskor meg a fáradt­ságtól jöttek holtpontok, volt, hogy olyan kedvetlenek let­tünk, napokig csak alig szól­tunk egymáshoz. Marokkó fe­ledhetetlen élmény volt, a hatá­ron megdöb­bentünk, koszt és anar­chiát láttunk mindenütt, európai szemmel el­képzelhetet­len szegény­séget, és a jel­legzetes keleti zene szól mindenütt. Sok emberrel megismerked­tünk, és na­gyon sokan barátsággal viseltettek irántunk, együtt ettünk velük. Volt persze itt is kellemetlen élmény, a si­vatagban há­rom arab „pásztor” ki akart rabolni bennünket, kötelet feszí­tettek az utunkba, de határozottak próba, bemelegítés a nagy terv végrehajtásához. Világkörüli utat terveznek, amelyen érinte­nének valamennyi földrészt. Már az út első része is egzoti­kus tájakon át vezető, izgalmas, látványos útvonalat ígér: Gö­rögország, Törökország, Irán, Afganisztán, Pakisztán, India, Nepál, Tibet. Tudják mindket­ten, ez nem kevés idő, két-há- rom év alatt lehet megtenni a nagy utat, és még több pénz kell hozzá, ki sem szabad mon­dani mennyi! Szponzorok, tá­mogatók kellenének, multina­cionális cégek, megérné nekik is a reklám, hiszen hordanánk az emblémáikat, felirataikat út­közben, megírná a sajtó, mu­tatná a televízió, mostani utun­kon is bekerültünk a spanyol tévé egyik műsorába - mondja Tamás, és látni rajta tökéletesen elszánt, előbb-utóbb megszerzi Zolival együtt az utazáshoz szükséges összeget, ha nem jö­vőre, hát egy-két évvel később. És, ha a világ körüli utazás nem sikerülne, Körösi Csorna Sán­dor egykori útját mindenkép­pen végigtekerik majd - ez biz­tos! Mert ki hitte volna, mikor a laktanyában kalandos utakról álmodozott két ejtőernyős, hogy egyszer majd valóban a sivatagban kerékpároznak egymás mellett! Rákosi Gusztáv HírBlokk Illyés Gyula szavalóverseny A pálfai Illyés. Gyula em­lékbizottság az idén is - immár nyolcadszor - meg­rendezi november 4-én a nagy költőre emlékező sza­valóversenyét, amelyre vár­ják a környék általános és középiskoláinak költészetet szerető diákjainak a jelent­kezését szeptember 20-ig. A versenyre választott verset szeptember 25-ig kell meg­nevezni. Gerjeni iskolások szüreti felvonulása Hat éve újítottak fel a ger­jeni általános iskolások egy tizennyolc éven át szünetelő néphagyományt, a szüreti felvonulást. Idén szeptem­ber 21-én, szombaton dél­után háromkor kezdődik a diákönkormányzat rendezé­sében az ünnep, amely során a kisdiákok végigjárják a fa­lut, meglátogatják a maguk közül választott bírót és bí- rónét (az idén Lazányi Krisztián és Csörgő Agnes) és a jegyzőt és „nejét” (Vajda Sándor és Hajnes Anna), akik szülei étellel, itallal látják vendégül a fel­vonulókat. Este hét órától hajnalig bált rendeznek a művelődési házban önkén­tes belépődíjjal, a nyereség a diákönkormányzat pénztá- rába-kerül, a nyári táborozás céljaira. Tizenöt héten át tánciskola Pakson Gyermekeknek és felnőt­teknek, kezdőknek és hala­dóknak hirdet tánciskolát a paksi művelődési központ az idén is, Vájer Szilvia és Krausz Ádám vezetésével. A tervek szerint a jelentke­zők számától függően októ­ber közepén indulna az ok­tatás, csoportonként heti két órában, a hétvégeken, ti­zenöt alkalommal. A jelent­kezéseket szeptember 27-ig várják a művelődési köz­pontban. (Paks Gagarin utca 2. telefon: 75/311-401). Platina és arany a Németh sörnek Szép sikereket ért el a gö­döllői Országos Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Kiállításon és Vásáron a paksi Németh Serfőzde-Sö­röző és Étterem. A kiállítá­son bemutatott kitűnő sörei­vel egy platina és egy aranyérem kitüntetést ért el a paksi piactéren működő, népszerű serfőzde. Ártalomcsökkentés a szenvedélybetegségek megelőzésében „A legfontosabb az emberre figyelni!” Ma már nyilvánvaló, hogy a szenvedélybetegségek közé Magyarországon is besoro­lódott a kábítószer. A meg­előzésről egyre többet beszé­lünk, a már betegekről szólni azonban mintha még tabu lenne. Sokáig azonban ezt a kérdést sem lehet megke­rülni, és vannak akik készül­nek is erre. Egyikük, dr. Vöröss Endréné, városi egészségnevelő Paksról, aki eddig is a szenvedélybeteg­ségek megelőzésének területén dolgozott, nemrégiben egy négynapos tréningen vett részt - Tolna megyéből egyedül -, amelyet a Soros Alapítvány szervezett és finanszírozott és a Lindesmith Center New York szakemberei vezettek. Itt szerzett tapasztalatairól kér­deztük. — Kik vettek részt a tré­ningen, mi volt annak a célja és módszere? — Az ország minden ré­széről a droghasználó egyé­nekkel és közösségekkel, a ve­szélyeztetettekkel kapcsolat­ban álló segítők, - pszichiáte­rek, szociális munkások - és a megelőzés területén dolgozók voltunk a programon, összesen harmincketten. A cél az volt, hogy olyan készségekre te­gyünk szert, amelyek elenged­hetetlenek ahhoz, hogy a szen­vedélybetegeknek - nem csak a kábítószereseknek, de az al­koholbetegeknek és a dohá­nyosoknak is - segíthessünk a fizikai és mentális egészségü­ket visszanyerni. A képzés módszere interaktív csoport- munka volt, az ártalomcsök­kentés szemléletének elsajátí­tására készségfejlesztő gyakor­latok alkalmazásával, az elmé­letet átültetve a gyakorlatba, a helyi sajátosságokkal. — Nyilván voltak előzetes elképzelései a témáról. Változ­tak ezek a tréningen? — Konkrét elvárosokkal mentem, arra keresve a választ, hogyan lehet a drogmegelőzés területén dolgozó kortárs se­gítő fiatalokat a munkájuk mel­lett „tartani”, akik maguk is ezekkel a problémákkal küsz­ködnek, és ez ambivalens érzé­seket vált ki belőlük. A ma­gamnak megfogalmazott kér­désre tulajdonképpen akkor kaptam választ, mikor megér­tettem és átéreztem az árta­lomcsökkentés jelentését, hisz arról van szó, hogy nem feltét­lenül a teljes absztinencia a legfontosabb, vagy legalábbis nem ez a legmegfelelőbb célki­tűzés elsőre. Sikert jelent az ár­talmat okozó szer mennyiségi csökkentése, a használati idő lerövidítése, vagy egy kevésbé ártalmasra való áttérés. Ezzel a szemlélettel az érintett szemé­lyek, csopor­tok jóval na­gyobb része „érhető el és tartható” a segítő köze­lében. Pél­dául: Ma­gyarországon is több helyen (Budapest, Veszprém, Szeged, Pécs) is elindult a tűcsere prog­ram, amellyel a kábítószer használók körében gyakran előforduló fertőzéseket - AIDS, hepatitis - lehet meg­akadályozni. — A szenvedélybetegekkel kapcsolatos munka különleges személyiségjegyeket igényel? — Feltétlenül szükséges, hogy az itt dolgozónak legyen képessége a betegségben szen­vedők meghallgatásához, le­gyen készsége a bizalom ki­alakítására. Fontos ebben a munkában a szeretetteljes egymás felé fordulás képes­sége, és nem utolsósorban az, hogy a tevékenység során az egész emberre tudjon figyelni, összpontosítani, ne csak azt lássa, hogy a másik drogos vagy alkoholista. -rákosi­Tamás térképpel - már itthon fotó: gottvald

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents