Tolnai Népújság, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-14-15 / 215. szám

1996. szeptember 14., szombat Gyermekvilág 15. oldal Gyerekek ételreceptjei Néhány héttel ezelőtt arra biz­tattunk benneteket, hogy küldjétek be olyan ételek re­ceptjét, amit ti magatok is könnyen el tudtok készíteni. Nagy örömünkre sok finom­ság elkészítésének titkairól beszámoltatok, ezek közül ol­vashattok néhányat. Lecsó Paradicsomot, paprikát meg­mosunk és karikára vágjuk. Egy fej vöröshagymát meg­hámozunk és apró kockákra vágjuk. Egy fakanál zsírral vagy olajjal, kevés sóval és ételízesítővel felrakjuk főni a paprikát, paradicsomot és vö­röshagymát. Ha már megfőtt, ízlés szerint virslivel vagy ízesítjük. (László Andika, Tengelic) Rántotta A tojásokat megtörjük és fel­verjük, kevés sóval ízesítjük. Egy fej vöröshagymát meg­hámozunk és lereszeljünk, majd a tojásokhoz keverjük. Egy fakanálnyi zsírt vagy ola­jat megolvasztunk a serpe­nyőbe, beleöntjük a hagymás tojást és megsütjük. (László Sanyika, Tengelic) Krumplikása Hozzávalók: 50 dkg burgo­nya, zsír, só, liszt, víz, sza­lonna. A krumplit kockára vágjuk és fazékba tesszük. Annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje, teszünk rá sót ízlés szerint. Mikor puhára főtt, összetörjük. Lángelosztót te­szünk a fazék alá és a krump­lit állandóan keverjük. Keve­rés közben beleszórunk 7-8 evőkanál lisztet és addig ke- vergetjük, amíg sima pép lesz belőle. Ekkor kizsírozunk egy tep­sit, beleöntjük a pépet, 3-4 centi vastagon elsimítjuk a tepsiben, a tetejét kevés zsír­ral megkenjük es pirosra süt­jük. Közben a szalonnát csí­kokra vágjuk és pörcöt sütünk belőle. Melegen tálaljuk a ká­sával, mellé kovászos uborkát kínálunk. (Jéhn Angelika, Szekszárd) Fahéjas süti Hozzávalók: 4 egész tojás, 1 bögre cukor, 1,5 bögre liszt, fél bögre étolaj, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1 kávéskanál fahéj. A cukrot a tojással ha­bosra keverjük, apránként be­letesszük a fahéjat és a szóda­bikarbónával összekevert lisz­tet, majd az étolajat. Kizsíro­zott vagy zsírpapírral kibélelt tepsibe rakjuk. Tetejére vékonyan vágott körtét, barackot, almát, vagy meggyet teszünk, mielőtt a sütőbe raknánk. (Fehér Katalin, őcsény) Tojáspörkölt Keményre főzünk néhány to­jást. Amíg fő, felteszünk pör­költ-alapnak egy lábasban ap­róra vágott hagymát olajban. A főtt tojásokat megtisztítjuk és apróra vágjuk, majd össze­főzzük a pörkölt-alappal. (Aki akarja, pirospaprikát is tehet hozzá.) Nokedlival, vagy só- ban-vízben főtt krumplival tá­laljuk. (Csobot Pál és Csobot Me­linda, Bonyhád-Börzsöny) Krumplisaláta Hozzávalók: 10 db krumpli, 2 fej vöröshagyma, ízlés szerint só, ecet, cukor, pirospaprika. A krumplit héjában megfőz­zük, meghámozzuk és kisebb kockákra vágjuk. A vörös­hagymát apróra szeleteljük és ecetes-sós-cukros vízben áz­tatjuk. Ezt e levet leszűrjük és a krumplihoz keverjük. ízlés szerint pirospaprikával is megszórhatjuk. (Varga Csaba, Tevel) A legendás mesekastély A világ legbűbájosabb vára a Pollat folyó zord szurdoka fölött áll, a Bajor-Alpok völgyében. Ez a nauschwanstein-i tündér­mesevár, aminek építése II. Lajos nevéhez fűződik. Az álom Lajos gyermekko­rában kezdődött. Szeretett tég­lából házikókat építeni és a színjátszás, a jelmezek is közel álltak szívéhez. Amikor 1833- ban apja, II. Miksa császár megvásárolta Hohenschwangau várát, a gyermek Lajos már ak­kor elkezdte szőni álmait egy romantikus mesekastélyról, amit ő maga fog egyszer meg­tervezni és felépíttetni. Az ifjú megnyugvást talált a mesékben, és a legenda szerint a család kastélya hajdanán Lohengrin, a Hattyúlovag tulajdona volt, csak akkor még Schwanstein volt a neve. Lajos képzeletében meghatározó alak lett Loheng­rin, akinek történetét faliképek­ről ismerte: hattyú vontatta csónakon érkezett a Schelde fo­lyón Antwerpenbe, hogy Elza barbanti hercegnő bajnoka le­gyen. Házasságuk feltételéül szabta, hogy Elza soha nem kérdezheti meg nevét és szár­mazását. A nászéjszakán azon­ban az ifjú ara nem tudta le­győzni kíváncsiságát és meg­szegte ígéretét. A férj válaszát követően megjelent a hattyú vontatta csónak és Lohengrin éppoly rejtélyesen távozott, ahogyan érkezett. Ez a legenda Lajost örökre Lohengrinhez kötötte és még gyermekkorában vázlatokat kezdett készíteni a Hattyúlovag képzeletbeli kastélyáról. Ami­kor életében először hallott Wagner operát - a Lohengrint - úgy érezte, megtalálta, amit ed­dig keresett. Apja, Miska, ha­lála után 1864-ben Lajost ki­rállyá koronázták. Rögtön Wagnerért küldetett és így kez­dődött a zeneszerző és az ural­kodó legendás együttműkö­dése. II. Lajos nem csak pénz­zel, hanem ötleteivel is segítette a német zeneszerző pályafutá- sát.*Wagner Lajos belső világát jelenítette meg zenéjében. így a mesés várkastélyok építése tu­lajdonképpen tisztelgés ’ volt Wagner művészete és persze a Hattyúlovag előtt is. Neuschwanstein volt Lajos első, s talán legpompásabb pa­lotája. Építését 1869 őszén a Palas nevű, ötemeletes, román stílusú főépülettel kezdték, a kastély maga nem volt más, mint Wagner operáinak - a Lo- hengrinnek, a Tannhausemek és a Parsifalnak - a díszletsoro­zata. A kastélyban található egy barlang, ahol a vízesés és a mesterséges hold egy valószí­nűtlen barlangbelsőt varázsol elénk. Lajos előrelátását és mo­dern életszemléletét bizonyítja, hogy a várkastélyban konyha, központi fűtés és felvonó van. Lajos az építkezések miatt elhanyagolta uralkodói köteles­ségeit és magánpénztárát is kiü­rítette. Ezért hatalmát korlá­tozni kívánták és miniszterei ál­tal szőtt összeesküvés áldozata lett: őrültté nyilvánították és Berg várába szállították, ahol rejtélyes körülmények között halt meg. Szerencsére azt a kír vánságát, hogy halála után rombolják le mesekastélyait, nem teljesítették. így a Walt Disney filmekhez hasonló vi­lág, ami egyben Lajos világa is, örökül marad az utókornak. Szili Eszter Paci-példák 1. Melyik ló kopíroz? (A másoló.) 2. Melyik két ló ellenség? (A rabló és ü poroszló.) 3. Melyik ló rézsútos? (Az átló.) 4. Melyik ló szórja a pénzt? (A pazarló.) 5. Melyik ló újító? (A feltaláló.) 6. Melyik ló takarékos? (A spóroló.) 7. Melyik ló recseg? (A padló.) 8. Melyik ló simít? (A vasaló.) 9. Melyik ló eszik mohón? (A faló. ) 10. Melyik ló muzsikál? (A cselló.) 11. Melyik ló kredenc? (A tálaló.) 12. Melyik ló előleg? (A foglaló.) 13. Melyik ló beszédes? (A felszólaló.) 14. Melyik ló kövérít? (A hizlaló.) 15. Melyik ló gyalogol? (A talpaló.) 16. Melyik ló gazember? (A csaló és az áruló.) 17. Melyik ló őröl? (A daráló.) Érdekességek kíváncsiaknak A jegesmedve nem visel ugyan se cipőt, se csizmát, de megvan a magához való esze - ugyanis még a talpát is szőr borítja. Ro­konai - például a maláj medve, a tibeti medve, vagy éppen a mi bamamedvénk - bizony csak mezítlábasok. Alvin Pederson , az arktikus (sarkvidéki) világ neves kuta­tója szerint a pézsmatulok még az Északi-sarkon sem fázik. A kutató alaposan meggondolta ezt az állítását. Megállapította például, hogy amikor a hőmér­séklet mínusz 27 Celsius-fok volt, egy frissen elejtett és megnyúzott pézsmatulok bun­dájában a hőmérő plusz 10 fokra emelkedett. Ez a bunda ugyanis kitűnő hőszigetelő. Az állati test által fel melegí­tett levegőt megőrzi, akár egy termosz a tea forróságát. Ter­mészetesen sok függ a szőrzet minőségétől, hosszúságától, de különösen attól, hogy vannak-e pehelyszőrök, hiszen ezek kö­zött alakul ki az állat bőre fe­letti védő levegőréteg. Vajon mivel szopik a kisele- fánt, az ormányával, vagy a szájával? Ez nem csak a laiku­sok kérdése, még az állattan búvárai sincsenek vele teljesen tisztában. A helyzet az, hogy az újszülött kiselefánt szinte még tudomást sem vesz az ormányá­ról, tehát a szájával szopik. Am hamarosan rájön az ormány használhatóságára, attól kedve ennek segítségével szívja ma­gába a finom tejecskét. Amikor az elefántborjú ap­rócska ormánya szopás közben megtelik, előre és lefelé kunko- rítja és úgy fecskendezi a tor­kába a tejet. Mai feladványunk A 10 év alattiak az alábbi képen látható tárgyak közül válasszák ki a „kakukkto­jást”. A 10 év felettiek pedig a Paci-példák alapján vála­szoljanak a következő kér­désekre: 1. Melyik ló Arisz­tid barátja? 2. Melyik ló diák? 3. Melyik ló repül? A megfejtéseket szep­tember 20-ig küldjétek be a Gyermekek Háza címére. (7101 Szekszárd, Pf. 130.) A szerencsés szekszárdiak a Találka téri ínyenc falatozó tízóraiját, a többiek a Blatt- ner Kft. édességcsomagját nyerhetik meg. Augusztus 31-i feladvá­nyunk nyertesei a követke­zők: Liszkai Olga (Bo­gyiszlói, Vizi István (Gyönk), Schmidt József (Kajdacs), Mucska Eszter (Mórágy), Pallós Veronika (Ozora) és Imre Mónika (Simontomya). Cocteau párbaja Cocteau-t, a francia írót fia­tal korában egy estélyen - miután néhány pohár italt már megivott - provokálta egy ugyancsak ifjú tisz- tecske. Az estély vendégei között nyomban sikerült ta­lálni négy segédet is a lova- gias ügy hivatalos részének lebonyolítására. Másnap reggel aztán a már kijózanodott írót felke­reste két segédje, közölvén vele a párbaj helyét és ide­jét. Cocteau, aki nemigen tisztelte a konvenciókat, a párbajt meg örök életében egyenesen badarságnak tar­totta, vidáman rájuk neve­tett: — Sajnos, nem hiszem, hogy ott tudok lenni a meg­adott időben. De a világért se zavartassák magukat az urak miattam. Ha nem ér­keznék meg, folytassák le nyugodtan a párbajt nélkü­lem. Történet a török időkből Meddig van nap az égen? Ahmed basa erős sereggel szorongatta Majláth István er­délyi vajdát, az meg Fogaras várába menekült a török elől. Amikor a basa látta, hogy a magyarok a várat erősen vé­delmezik, cselt szőtt, és azt üzente Majláth Istvánnak: — Jöjjön le kegyelmed a táboromba, ott megalkuszunk egymással, mert bizony erősen meguntam már a vár ostrom­lását. Majláth István már indult is volna a török szavára a vár alatti táborba, de tanácsadói egyre mondták, mondogatták: — Uram, ne higgy a török­nek, lépre visz! A tanácsadók szavára Maj­láth is gyanakodni kezdett és üzent a basának: — Lemegyek a táborba, de esküdjön meg Ahmed basa Al- lahra, hogy Majláth István er­délyi vajdának nem esik baja az ő táborában. Ahmed basa tanúk előtt ilyen esküt mondott: — Esküszöm Allahra, hogy Majláth Istvánnak egy hajszála sem görbül meg a tá­boromban, amíg nap lesz az égen! Jól van, ezzel a vajda be­érte. Díszbe öltözött, és fényes kísérettel levonult a török tá­borba. Ott jól fogadták, Ah­med basa étellel-itallal kínálta és majd elolvadt a nagy nyá­jasságtól. A sok evés-ivás közben este lett. Kinéz Ahmed basa a sátor nyílásán, aztán kikiált: — Két őr ide! Kötözzétek meg ezt az embert! Megijed erre Majláth Ist­ván, s mondja: — Ennyit ér a török eskü­vés? Hiszen Allahra szentül megfogadtad, hogy a hajam szála sem görbül, amíg nap van az égen! — Tekints az égre! ­mondta erre a basa. — A te napod lement. Én beváltottam esküvésemet: megvártam a napnyugtát és csak utána fog­talak el. így is történt. Majláth Ist­vánt vasra verték, úgy vitték Konstantinápoly híres-hírhedt börtönébe, a Héttorony vá­rába. Sok szenvedés után ott is halt meg. (Kóváry László nyomán) „Szilvás” népszokások Falun régen úton-útfélen szil­vafával találkozott az ember­fia. A szegény embernek az üres kenyér mellé sokszor szilva volt a reggelije. Lekvárt is leginkább szilvából főztek. A szilvát kosarakba szedték, teknőben megmosták, majd szűrőbe rakták, hogy lecsepeg­jen róla a víz. Ezután öntötték a szilvát a katlanon álló ré­züstbe, amiben kavarófa állt. Állandó keverés mellett addig hevítették a szilvát, amíg a magvától elvált. Akkor kiszed­ték és rostán átdörzsölték. Ezt az átdörzsölt lét ciberének ne­vezték. A cibere visszakerült az üstbe, és addig főzték-sütöt- ték, míg lekvár nem lett be­lőle. a szilvalekvár akkor volt kész, ha már a fakanálról nem esett le. A kész lekvárt cserép- szilkékbe szedték. Ha kihűlt és a teteje bebőrösödött, tiszta fehér papírral lekötözték, úgy állították az éléskamra pol­cára. Hűvös, száraz helyen évekig elállt. Kenyérre kenve, palacsintában, süteményben fogyasztották. A falusi gyere­kek kedvenc eledele volt. Lekvárral kapcsolatos szó­lások: „Törj a lekvárosból!” (Ha valami nem tetszik, tegyél róla!) „Olyan sötét van, mint a lekváros fazékban!” A lekvárfőzéssel egyidőben szokták az aszalmányokat is elkészíteni télire. Legalkalma­sabb volt az aszalásra a nagy­szemű szilva, de bármilyen gyümölcs könnyen megaszal­ható. Az almát, a körtét fel kel­lett vagdosni, meghámozni, csutkáját eltávolítani. A csonthéjasokat egyben aszal­ták, magvalással, vagy anél­kül. A megmosott gyümölcsöt vesszőkosarakba, vagy tepsibe rakták. Kenyérsütés után tet­ték be a kemencébe. Falusi tűzhelyek sütőiben is lehetett aszalni, de csak nagyon enyhe tüzelésen, mert nagyobb tűz­nél a gyümölcs - főleg a szilva - megsült, kirepedezett. A ki­szárított gyümölcsöt szellős vászonzacskóba tették, kam­rában, hűvös helyen fel­akasztva tárolták. Télen le­vest, mártást, kompótot készí­tettek belőle. Az aszalt szilvá­val kapcsolatos mondás: „Érik neki az aszalt szilva ” (Na­gyon jó kedve van, sugárzik róla a boldogság. Mesevilág, akár egy rajzfilmben

Next

/
Thumbnails
Contents