Tolnai Népújság, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-03 / 205. szám

1996. szeptember 3., kedd Megyei Körkép 3. oldal _____A Tárgyalótremből______ T ömegverekedés Domboriban A vadászati területekről Az erő a nagyságban van Avagy: gazdálkodj okosan! Százharminchatezer nyolc­száz forint pénzbüntetést fi­zetnek összesen azok, akikre rábizonyították, hogy részesei voltak tavaly nyáron a Dom- bori üdülőtelepen kitört tö­megverekedésnek. Egymástól függetlenül egy tolnai és egy komlói társaság szórakozott a Gastro büfében. Hogy aztán pontosan mi és hogyan történt, azt a bíróság­nak sem sikerült minden rész­letében rekonstruálnia, annál is inkább, mivel ezúttal a ta­núk és résztvevők vallomása­ira volt kénytelen hagyat­kozni az igazságszolgáltatás. Kivéve a sérüléseket, mert ezekről az orvos állapította meg, hogy nyolc napon belül gyógyultak. Tizenegyen áll­tak a bíróság előtt, közülük három vádlottat már első fo­kon felmentett a bíróság, mert bebizonyosodott, hogy csu­pán jelen voltak, de nem vet­tek részt a tettlegességig fa­juló vitában, illetve a későbbi „ellentámadásban.” A két menetben zajló vere­kedés résztvevőit folytatóla­gosan, és csoportosan elköve­tett garázdasággal vádolta az ügyészség, és e bűncselek­mény elkövetésében mondta ki bűnösnek őket a bíróság, kit társtettes, kit pedig bűnse- gédi minőségben. A szóváltás egy telefonfül­kénél kezdődött két férfi kö­zött, majd még ott ordíto- zásba, lökdösődésbe torkol­lott. Néhány pofon is elcsat­tant. Az első felvonásnak az vetett véget, hogy az egyik szereplő a levegőbe elsütött egy gázpisztolyt. Ezután a társaság könnyező szemekkel elcsitult. A tolnai csapat érezhette magát vesztesnek, mert ké­sőbb a közeli diszkóban töb­beknek elpanaszolták, hogy a komlóiak megtámadták őket. Végül egy legalább tíztagú csapatot toboroztak, hogy a válasz csattanós lehessen. Hogy kik alkották a segítő tá­bort, arra az eljárás folyamán nem derült fény. Tény, hogy még akkor éj­szaka a tolnaiak botokkal, s ököllel megtámadták az autó­jukban alvó, vagy a parton feltalált komlóiakat, köztük, ekkor már a nőket is. A tö­megverekedés jókora riadal­mat váltott ki az üdülőtelepen. Az ítélet jogerős. Ihárosi A vadászati területek meghatá­rozása körül az utóbbi hetekben bonyodalmak támadtak. Az ér­dekeltek többsége nem értett egyet a földművelésügyi hiva­tal által közzétett javaslattal. Janovich István erdésszel be­szélgetünk, aki részt vett azon a szekszárdi fórumon, amelynek napirendje e területek kialakí­tása volt. — A magyar bérkilövők és független vadászok országos szövetsége megbízólevelével voltam jelen ezen a fórumon azokkal a képviselőkkel, akik az új földtulajdonosok, a szö­vetségek, az erdőgazdaságok érdekeit jelezték. Az itt elhang­zott véleményeket írásban kapta meg a területrajzoló cso­port, és e szerint végezte a munkáját. A csoport munkájában is részt vettem, ismerem azt a szakvéleményt, ami a földmű­velésügyi hivatalhoz eljutott. — Mivel lehet magyarázni a jelentkező gondokat? — A törvény szabta rövid határidővel, ami miatt a jegy­(Folytatás az 1. oldalról.) Ott volt a paksi önkor­mányzat egészségügyi bizott­ságának elnöke, a városi egészségnevelő, a környezet- védelmi bizottság egy tagja, a polgármesteri hivatal munka­társa. A megbeszélést dr. Németh Lídia nyitotta meg, megdöb­bentő adatokat sorolva: a la­kosság 15 százaléka szenved augusztus és október között a szénanáthától, és az ezt okozó gyomnövények közül legerő­sebb pollenje a parlagfűnek van. Az értekezlet apropóját a Belügyminisztérium, a Mun­kaügyi Minisztérium, a Nép­jóléti Minisztérium és a Kör­nyezetvédelmi Minisztérium által, a miniszterek aláírásá­val kiadott felhívása adta, amely azonban eddig sajnos nem érkezett meg a címzet­tekhez, a települési önkor­mányzatokhoz. (A tudósító megjegyzése: a téma kezelésére a tapasztalatok szerint mintha ez lenne jellemző, lehet, az ille­tékesek családjában nem fordul elő allergia?) A tisztifőorvos viszont ismerte a felhívást, így elmondhatta, hogy az az ön- kormányzatokat arra buzdítja, hogy a parlagfű irtásával csök­zők nem kaptak elég informá­ciót, nem voltak teljes létszám­ban jelen ezen a fórumon, így nem tudták képviselni a tulaj­donosok érdekeit. De nem volt itt az erdőfelügyelőség sem, és mint utólag kiderült, ők kértek némi módosítást a vadászati te­rületek meghatározásában. — Ez is eltér attól, amit a bizottság javasolt? — Nem ismerem az ő állás- foglalásukat, csak azokat a vé­leményeket, melyek sérelme­zik, hogy a földművelésügyi hivatal mást tett közzé, mint amit ők javasoltak. Hangsú­lyozni szeretném, hogy mind­ezek módosítására még van le­hetőség. Kár lenne elmérgesí­teni a helyzetet, mielőtt a vég­leges álláspont kialakulna. A jövő szempontjából lennének sokkal lényegesebb feladatok is a vadgazdasággal kapcsolat­ban. — Mire gondol tulajdon­képpen? — Az új törvény a vadászati területek minimális nagyságát 3000 hektárban határozza meg. kentsék a munkából kiesett na­pok számát, a kifizetett táp­pénzt és a gyógyszerekhez nyújtott támogatást, mert ezek a társadalombiztosítás kasszáját gyengítik. Más negatív gazda­sági hatásai is vannak, például nem teszi vonzóvá a külföldi turisták számára kies hazánkat. A betegség tünetei — tüsszö- gés, orrfolyás, könnyezés, lég­zési nehézségek — 40-50 éves korban is kialakulhatnak. Az értekezleten a résztve­vők igen sok tanáccsal szolgál­tak a felhívást kiadók felé, akikhez remélhetőleg el is jut­nak majd ezek, és azokat talán igyekeznek is majd beépíteni a törvényekbe, és ami még fon­tosabb lehet, az állami forrá­sokból támogatott megelőző programokba. Mint dr. Bárok József mondta, tíz éve még azt is bizonyítani kellett, hogy a parlagfű valóban allergiát okozó növény, ma ez már egy­értelmű, mégsem szerepel a növénykódexben a veszélyes gyomok között, és nem foglal­kozik vele a nemrégiben a par­lament által elfogadott kör­nyezetvédelmi törvény sem, és a szántóföldek is erősen szennyezettek a parlagfűtől. Dr. Vöröss Endréné városi Arra kell tehát törekedni, hogy az ennél kisebb területtel ren-, delkező földtulajdonosok, olyan társaságokhoz társulja­nak, csatlakozzanak, hogy lehe­tővé váljon a nagyobb, egysé­gesebb vadászterületek kialakí­tása. Az erő a nagyságban van! A vadászat joga földtulajdon­hoz kötött ugyan, de nem biz­tos, hogy mindenki jól tudja hasznosítani. Okosan kell gaz­dálkodni! Valóban vadgazdaság, gaz­dálkodás legyen és ne pusztán vadászat. Egy háromszáz hek­tárnyi terület csak társulási formában tesz lehetővé hasz­nosnak mondható vadászati jo­got. Most mindenki inkább azzal van elfoglalva, hogy a területek meghatározása nem az ő elkép­zelése szerint történt. Azt a kérdést, hogy a földművelés­ügyi hivatal miért változtatta meg az előterjesztett javaslatot, vagy miért nem vette figye­lembe, ezt nekik kell feltenni. Decsi Kiss János egészségnevelő, a paksi ön- kormányzat egészségügyi bi­zottságának tagja arról beszélt, hogy sikert csak úgy lehet el­érni, ha az iskolákban végzett felvilágosító munkát mindenütt komolyan veszik. Szinger Fe­renc, az egészségügyi bizottság elnöke feleslegesnek tartotta Paks erőfeszítéseit, ha a kör­nyező települések továbbra is fertőzött területek maradnak. Kakasy Olivér, Dunaszent- györgy képviseletében java­solta — ötlete egyöntetű he­lyeslésre talált — a gazdajegy­zők bevonását a parlagfű elleni küzdelembe, mert a szántóföl­dek fertőzöttségének megszün­tetése érdekében ők tudják meggyőzni leginkább a gazdá­kat. Márton János, az „Együtt a parlagfű ellen” alapítvány kura­tóriumának elnöke türelemre intett, mondván eredményt csak hosszú időn keresztül folytatott, szisztematikus felvilágosító munkával lehet elérni. Minden jó, ha a vége jó: dr. Németh Lí­dia tisztifőorvos optimista, bí­zik abban, hogy a javaslatok meghallgatásra és támogatásra találnak. Rátüsszentettünk: úgy le­gyen! Rákosi Gusztáv Fogas kérdés a végkielégítés A közalkalmazotti jogvi­szony megszüntetésével, a végkielégítéssel kapcsolatos kérdések kerültek szóba a megyei, illetve a Szekszárd városi közgyűlés tegnapi egyeztető bizottsági ülésén. A résztvevők a megyeszék­hely fogászati - a jövőben kft formájában működő - alapellátásának kapcsolat- rendszerében vitatták meg ezt a napirendi pontot, illetve próbálták eldönteni, hogy ki állja a végkielégítésre jogo­sult fogorvosok számláját. Bach József megyei közgyű­lési elnök elutasította azt az elképzelést, melynek értel­mében a megye fizetné ki ezt a komoly összegű járandó­ságot. Szó esett arról az esz­közparkról is, mely a város szociális bizottságának ja­vaslata szerint a fogorvosok tulajdonába kerülhetne. Ezen vagyon átruházásának bo­nyolult részletkérdéseit tár­gyalták meg a jelenlévők, ám anélkül, hogy érdemi döntést hoztak volna. A patthelyzet az eltérő érdekek miatt kö­vetkezett be, s Kocsis Imre Antal polgármester javasla­tára annyit azért sikerült el­érni, hogy a megye a mai vá­rosi közgyűlésen - ahol napi­rendi pontként szerepel a fo­gászati alapellátás - egy szakértővel képviselteti ma­gát. A közgyűlés után, ter­mészetesen ha sikerül a mégoly csekély, de érdemi előrelépés, már bizonyára mindkét fél tisztábban lát több fontos kérdésben. így a végkielégítés ügyében is, jól­lehet nem igazán sok azok száma, akik az elmúlt évek­ben erről a járandóságukról önként lemondtak volna Magyarországon .. .-szá­Béke túra a megye közepére A hagyományoknak megfe­lelően az idén is megrende­zik a Béke túrát Felsőnánára, a megye közepére. A szep­tember 14-én sorra kerülő rendezvényen az előzetes program szerint öt kategóri­ában motocross verseny lesz, illetve kispályás labdarugó bajnokságot rendeznek, majd sárkányrepülő-, tűzoltósági, valamint kutyabemutató, és ügyességi versenyek nyújta­nak látványosságot, szórako­zási lehetőséget a közönség­nek. Sok embert várnak a megye közepére, ahol étel­ről, italról is gondoskodnak majd a rendezők. (péteri) Kerekasztal: téma a szőlő Szabad utat a külföldieknek Ismét ülésezett a szekszárdi mezőgazdasági kerekasztal, melynek valamennyi napi­rendi pontja a szőlőhöz kap­csolódott. Elsőként Mészáros Pál, a helyi hegyközség elnöke számolt be az idei évi tevé­kenységükről, illetve számot adott az egy millió forintos támogatás felhasználásáról. Ezt követően az előadó távol­létében (Ferencz Vilmosról van szó) a Szekszárdi Hegyvi­déki Szőlő- és Borkultúra Ala­pítvány előzetesen írásban megküldött beszámolóját vitat­ták meg a kerekasztal tagjai. Dr. Bősze Gábor, a megyei vállalkozói központ igazgatója az írásos anyagot több helyen is pontosította, mivel abban nem szerepelt az általuk folyó­sított támogatás ténye. A té­mához többen is hozzászóltak, majd a kerekasztal tagjai „tár­gyi tévedésekre és hiányzó lé­nyeges információra” hivat­kozva nem fogadták el a be­számolót, illetve határozatban felkérték az alapítvány kurató­riumának elnökét, hogy a Szekszárd Város Önkormány­zatától az Alisca Bomapok rendezvénysorozatra kapott 300 ezer forintról számoljon el. A következő napirendi pontban Szeleczky József iro­davezető a Baranya-völgyi közcélú vízelvezető megépíté­sére tett konkrét javaslatot, amit még ebben az évben kü­lönböző, már elnyert támoga­tásokkal szeretnének elkez­deni. A hegyközségi közgyűlés véleményalkotása után, Kocsis Imre Antal polgármester a ke­rékasztal tagjainak az állásfog­lalását is kérte a külföldi ál­lampolgárok tanyás ingatlan megvásárlási lehetőségének a biztosításáról. Arról van szó, hogy a jelenlegi törvénykezés szerint külföldi állampolgár termőföldet nem vásárolhat, de tanyát, a hozzá tartozó egy holddal, ingatlanként megve­het, a helyi önkormányzat hozzájárulásával. A kerekasztal tagjainak dön­tése szerint, ha a külföldi vá­sárló a helyközségi törvényt magára kötelezőnek elismeri, becsatolja a szomszédok elő­vásárlási jogáról lemondó nyi­latkozatot és tudomásul veszi, hogy az önkormányzat később nem engedélyezi a telek meg­osztását, akkor támogatja a külföldiek ingatlanvásárlását Szekszárdon. Mauthner Együtt a parlagfű ellen — végre nem csak Pakson? Népegészségügyi jelentőségű ügy A lakosság 15 százaléka szenved a szénanáthától Végh Antal olimpiai naplója (3.) Ötkarikás szemmel Részletek az író hamarosan megjelenő' könyvéből Vízilabda egykor és most Láttam a múltban győzelme­ket kivívó vízilabdát és látom ezt a mostanit is. Ha a kettő közti különbséget le tudnám zongorázni, felléphetnék akármelyik Beethoven-hang- versenyen. Hogy mi a különbség? Az, hogy az egyiket Gyar- matiék-Kárpátiék játszották, ezt a mostanit Gyöngyösiék- Daláék küszködik. Meg az is, hogy akkor Kárpátiék fi­gyelmesek voltak, emezek meg figyelmetlenek. És fe­gyelmezetlenek is. Nem bent, a vízben, hanem a parton. Például Horkai, a szövet­ségi kapitány. Akit van sze­rencsém személyesen nem ismerni. A vízipólósok, hasonlóan a vívókhoz, csaknem mind úriemberek. Ezért lepett meg, hogy dr. Horkai György Atlantában hagyta magát ki­vezettetni az uszodából. Pedig egy úriember nemcsak a győzelmet, hanem a vereséget is el kell tudja vi­selni. Mit csinál egy vízilabda- csapat, ha az edzője kint, a parton illetlenkedik? Illetlenkednek ők is bent, a medencében. Mint ahogy azt Atlantában tették. Nem is egyszer. Még akkor is, ami­kor győztek. Bár a győztes meccseken is csikorogva, zö­rögve haladt a szekerük. Mintha nem érdekelte volna őket a mérkőzés. Mintha Be­nedek Tibor, az olimpiai torna későbbi gólkirálya is azon törte volna a fejét, hogy adja el magát egy külföldi klubnak. Mintha Kosz, a ka­pus azon törte volna a fejét, hogy egy-egy szenzációs vé­dés után hogyan tudná bevé­deni a labdát. Ő, akit a világ legjobb pólókapusának tarta­nak. Nem kétlem, voltak ezt igazoló pillanatai is. Mégsem ezekre emlékszünk, hanem a lepkézésekre. A Kásás-fiú is meg Tóth Frank is. Olykor megoldották a lehetetlent, máskor a legle- hetségesebb megoldásokban is vétettek. Mintha előre je­lezték volna: Ne bízzatok bennünk! Megy a csapat, amíg lehet, amíg győzhet. Aztán meglátjátok majd, hogy rövidest kipukkanunk. Ki is pukkantak. Távol az aranytól, bronz­közeiben. Ha egy csapat bronzot nyer, miközben esélytelen volt akár a hatodik helyre is, mennybéli a dicsőség. De ha egy csapat néhány mérkőzé­sen elhiteti magáról, hogy esélyese az aranynak is, köz­ben pedig a bronzért szállhat vízbe... Lesz, ami lesz - így ültünk le a képernyő elé. Aztán két-három gólos ve­zetés. Még szép! Vezethet­nénk ugyanennyivel az ara­nyért való küzdelemben is. Aztán figyelmetlenségek és fegyelmezetlenségek egész sora. Horkait meg viszik. Ki­felé. A vízből a mester után néznek a fiúk. Oda már a bronz is, csak két másodperc van hátra... Mi az a két másodperc? Mindennek vége! A sportban nincsenek cso­dák. A vízilabdában meg fő­ként nincsenek. Dehogy nincsenek! Mert ami a bronzdöntőben történt, megtörtént valaha is olimpián? Két másodperccel a befe­jezés előtt, a magyarokra nézve vesztes állásnál, egy olasz pólós beugrott a me­dencébe. Szoktak ilyesmit csinálni a tartalékjátékosok, olykor a vezetők is. De most idő előtt. Láss csodát, világ! Visszatért a bronzesély. Két­szer három perces hosszabbí­tás. Mert most már azt is tud­juk az atlantai olimpia okán, hogy ha eggyel több játékos tartózkodik a medencében, akkor a bírók négyméterest kell hogy ítéljenek. Hosszas tanakodás után meg is ítélték. Visszahozva ezzel a feltáma­dás reményét. Angyal szállt le Babi­lonba! Itt meg Atlantába, ne­künk, egy olasz tartalékjáté­kos képében... Először hoz­zánk volt kegyes az Isten, az­tán meggondolta magát. Mert a magyar csapat nem tudott élni az eséllyel. Elúszott a bronzérem. Legyünk büszkék a pontot hozó negyedik helyre? Le­gyen a fene! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents