Tolnai Népújság, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-14-15 / 215. szám

1996. szeptember 14., szombat 3. oldal Megyei Körkép Tanácskozás Hőgyészen Regionális szemétlerakó? A Kaposvölgye és a Hegyhát tizenhárom településének polgármestere találkozott tegnap Hőgyészen. A ta­nácskozáson részt vett Püs­pök Rudolf, a Kaposvári Városgazdálkodási Rt. igazgató-elnöke. A meghívottakat a házigazda, Pál Imre polgármester kö­szöntötte. Az önkormányza­tok vezetői azért jöttek össze, hogy megbeszéljék, miként lehetne minél gazdaságosab­ban és a környezetet kímélő módszerekkel a településeken keletkezett szilárd háztartási hulladékok gyűjtését, kezelé­sét megoldani. A tanácskozáson felmerült annak a lehetősége, hogy Hő­gyészen hozzanak létre egy regionális szemétlerakóhelyet és innen szállítsák azt el Ka­posvárra. A feladat ellátásá­hoz természetesen szükség lenne a község Csemyéden lévő szeméttelepének fejlesz­tésére. - fké ­Nyárutó távfűtéssel Pakson Melegek a paksi lakótelepi lakások tegnap reggel óta. A távfűtést üzemeltető Duna Center Therm Kft. biztosítja a szolgáltatást minden társas­ház részére, ahol ezt a közös képviselő kéri. Az ősziesre (téliesre?) fordult időjárás ezt már előbb is indokolta volna, ám folyt a távvezeték átalakí­tása, az atomerőműhöz vezető út építése miatt ugyanis a ha­tos út alatti átvezetést meg kellett hosszabbítani. -rg­Jelentkezzen, aki látta! 1996. szeptember 12-én (csü­törtökön) este 19 óra és 19 óra 20 perc között, az 56. számú főút 10 km 300 m szelvényé­ben (a szálkai útelágazástól 300 méterre Bátaszék irá­nyába) közlekedési baleset történt. Egy - Bátaszék felől Székszárd irányába - közle­kedő fehér színű Lada 1500 típusú személygépkocsi az útmenti árokba csúszott. Kérik azon személyeket, akik a balesetet látták, tanú- kénti kihallgatás céljából je­lentkezzenek a Szekszárdi Rendőrkapitányság Közleke­dési Alosztályán. Művelődésszervező szakon, hatvan fővel Felnőttképzés indul idén a pedagógiai főiskolán A pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem Felnőttkép­zési és Továbbképző Köz­pontja művelődésszervező szakos főiskolai képzést indít - levelező tagozaton hatvan fővel - a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán. Az ünnepélyes tanévnyitót 1996. szeptember 16-án, hét­főn 17 órakor tartják a főis­kola épületének földszinti elő- termében. A tanévet meg­nyitja dr. Koltai Dénes tan­székvezető egyetemi docens, a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Továbbképző Központjának vezetője. Bonyhádon beoltják azt, aki érintkezett a rókával Veszett rókát találtak a lánykollégium udvarán Az elmúlt hónapokban több alkalommal kaptunk hírt arról, hogy ismeretlen em­berek nagyforgalmú helyre veszett rókát vittek. Szeptember 9-én, hétfőn este ismeretlen személy veszett rókát húzott be a bonyhádi Perczel Mór Leánykollégium udvarára. Az ÁNTSZ kéri, hogy akik érintkezhettek a rókával, továbbá az, aki az ál­latot hétfő este bevitte az ud­varba, feltétlenül keressék meg a háziorvosukat. A házi­orvosok a szükséges oltó­anyagot az ÁNTSZ portáján (Székszárd, Szentgáli Gyula u. 2.) vehetik át. Ifj. Sárközi József a vajdai tisztség várományosa / „Édesapám példát mutatott” Nehéz feladatot vállal magára Tolna megye új cigányvajdája, már csak azért is, mert Sárközi József (Édes) neve fogalomnak számított szűkebb pátriánkban. A tisztség várományosa egyébként az elhunyt fia, ifj. Sárközi József, aki készségesen nyilatkozott lapunknak terveiről. — Igen, valóban én vagyok az utód - erősítette meg ifj. Sárközi József. — S remélem, méltó leszek erre a tisztségre. Mindenképpen édesapám mun­kásságát szeretném folytatni. Azt szeretném, ha a romák egyenrangú félként élnének és dolgoznának a társadalomban. Azt kellene elérnünk, hogy senki se nézzen le az országban egyetlen etnikai kisebbséget sem. S azt hiszem, ebben édes­apám példát is mutatott: élete azt példázza, hogy egyenrangú félként kezelhetik egymást a magyarok és a cigányok. — Történhetett ez azért, mert az ön édesapjának óriási tekintélye volt a magyarok kö­rében is.. . — Megpróbálok édesapám nyomdokaiba lépni, bár azt tu­dom, hogy egyelőre az ő szint­jét, már csak fiatal életkorom miatt sem tudom elérni. Sze­rencsére számíthatok a csalá­dom segítségére. Tény az, hogy az idősebb generációhoz képest én már egy más világban nőt­tem fel, egy másfajta gondol­kodást képviselek. De például nagybátyám, Sárközi Gyula - aki egy évvel idősebb elhunyt édesapámnál - már felajánlotta segítségét: ő ismeri a múltat, a jelent, s tanácsaival hozzájárul tevékenységem eredményessé­géhez. — Változik az ön élete, gon­dolkodásmódja, magatartása azzal, hogy ilyen felelősségtel­jes tisztség nyomja majd a jö­vőben a vállát? — Míg édesapám élt, nem igazán kellett foglalkoznom az­zal, hogy mit is jelent a vajdai cím. Megvoltam a magam vilá­gában. Ezek után meg kell pró­bálnom úgy élni, hogy minden­napi tevékenységem összhang­ban legyen a vajda tisztségével. Biztos, hogy nagy változás kö­vetkezik be az életemben, de ezzel együtt azért valamennyire a régi dolgaimhoz is ragasz­kodni fogok. -szá­Egyre több a nyugdíjkérelem (Folytatás az 1. oldalról.) Évente több mint 2 ezren ké­relmezik az öregségi nyugdíjat, mintegy ezren az előnyugdíja­zást. Ugrásszerűen megnőtt a rokkantnyugdíjazást kérők száma, magasabb, mint azoké, akik az öregségi nyugdíjat igénylik. Az eljárás bonyolult és időigényes, amit még nehe­zebbé tesz, hogy igen sok a hi­bás munkáltatói adat és nehe­zen érkeznek a béradatok is. Az ellenőrzési osztály tapasztalatai összecsengenek ezzel, a gazda­sági társaságok, vállalkozások nagy része a rá vonatkozó adat­szolgáltatási kötelezettséget fi­noman szólva lazán kezeli, rendszeresen megsértik a beval­lási- és bejelentési kötelezett­ségre vonatkozó szabályokat. (Bonyolítják a helyzetet a fel- számolási és végelszámolási el­járások is.) Jellemző adat, hogy az ebben a tárgyban kiküldött értesítésre a-több mint 4 ezer munkáltató közül 500 jelzett vissza. A nyugdíjbiztosítási önkor­mányzat megyei testületé meg­állapította, hogy a megyei nyugdíjbiztosítási pénztár fenti két osztályán a dolgozók szak­mai felkészültsége jó, csakúgy, mint a technikai felszereltség. Megállapította, hogy jellemző a megyében az egzisztenciális bizonytalanság előli nyugdíjba, illetve rokkantnyugdíjba „me­nekülés”. Megerősítette a testület, hogy a nyugdíjbiztosítási pénz­tár a biztosítottak érdekében lépjen fel az adatszolgáltatási kötelezettséget elhanyagoló munkáltatókkal szemben. venter Adomány új férőhelyekre Mint arról tegnapi, lapunkban beszámoltunk, Varga Gyula szekszárdi vállalkozó nagyösszegű adománnyal támogatja a Dr. Kelemen József Idősek Otthona, valamint a nappali ellá­tásban és házi gondozásban lévők életkörülményeinek javítását szolgáló Otthon alapítványt. — Mi késztette ilyen nagy összegű támogatásra?- kérdez­tük Varga Gyulától. — A helyi televízióban lát­tam egy műsort az idősek ott­honáról. Abban hangzott el, hogy pénz- és helyhiánnyal küzdenek. Úgy gondoltam, megpróbálok segíteni, hátha így sikerül elérni a céljukat. — Az ön adománya annál is tiszteletre méltóbb, mivel ma­napság bizony gyéren csordo­gálnak a segítő forintok. — A cégem, a Varga Trans­fer ahol és amikor csak tud, se­gít a gyerekeknek és az idős embereknek, ez már hagyo­mány nálunk, most is csak ezt követtem. Úgy érzem, annyi segítséget kaptam már az élet­ben sok embertől, hogy most nelcem kötelességem, hogy ad­jak, segítsek. Bízom benne, hogy a példa követőkre talál, s akiknek megvan rá a lehetősége a vállalkozók, cégek közül, szintén támogatják majd az alapítványt. Rottenbacher Ádámot, az alapítvány elnökét arról kérdez­tük, mire fordítják majd a pénzt. — A szekszárdi idősek ott­hona súlyos férőhely gondok­kal küzd. A 68 férőhelyes ott­hon telített, s majdnem ennyi a várakozók száma is. Azok a szekszárdiak, akik itt élték le az életüket, idős korukban sem akarnak elmenni a városból. Az álmunk a férőhely-bővítés, egy olyan ápoló otthon, ahol a ne­hezen mozgó, majdnem tehetet­Varga Gyula fotó: bakó JENŐ len idős embereket gondoz­nánk. Ha a város önkormányza­tától kapnánk ehhez egy megfe­lelő épületet, például a Kadarka utcai volt bölcsőde épületét, vagy ahhoz hasonlót, átalakít­hatnánk ilyen célra, amiben nagy segítséget jelenthet a most kapott támogatás is. venter Hírek Hálaadás Miszlán A miszlai református temp­lom 250 éves. Felújításának alkalmából hálaadó isten- tisztelet lesz szeptember 15- én, vasárnap 15 órakor. Dr. Hegedűs Lóránt püspök igehirdetéssel szolgál, emeli a gazdag program ünnepé­lyességét a szekszárdi ének­kar fellépése. Szeretettel hívja és várja az érdeklődő­ket a presbitérium. Mária a népköltészetben Mária a népköltészetben címmel Erdélyi Zsuzsanna Európa-díjas néprajzkutató tart előadást Ferencz Éva énekművész közreműködé­sével szeptember 18-án, szerdán 18 órakor Pakson a művelődési központban, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége paksi csoportjá­nak rendezésében. A honfoglalókról a Múzeumban A szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum által tartott múze­umi mozi keretében szep­tember 16-án, hétfőn 14.30 órai kezdettel két összeállí­tást tekinthetnek meg az ér­deklődők az intézmény könyvtártermében. Elsőként a honfoglalók útját, majd a föníciai tengeri birodalmat mutatják be a kisfilmek. Szálkaiak Tamásiban A Szálkai Képzőművészeti Szabadiskola nyáron készült alkotásaiból válogat a Ta­mási Galéria legközelebbi kiállításán, amely szeptem­ber 18-án, szerdán 16 órakor nyílik, és október közepéig tekinthető meg. Önkéntes véradás Dombóváron A Vöröskereszt szervezésé­ben szeptember 17-én, ked­den reggel kilenc órától dél­után kettőig önkéntes vér­adást tartanak a dombóvári kórház véradó állomásán. Szeretettel várják az önkén­tes véradókat. Emlékkiállítások: átmenetileg zárva Szekszárdon, a régi várme­gyeházán a Liszt Ferenc és a Mattioni Eszter kiállítás szeptember 16-án felújítás miatt zárja kapuit. A tervek szerint a két tárlat áprilistól tekinthető meg ismét. Végh Antal olimpiai naplója (12.) Ötkarikás szemmel Részletek az író hamarosan megjelenő' könyvéből A nagy dobás Kiss Balázs a meglepetés. A nem várt. Az ismeretlenségből jövő. De az, aki megérkezett. Eddig csak annyit tudtunk róla, hogy ő az, akinek el kell alud­nia. Mert szendereg a robogás. Mint ahogy mi is el-elszende- redünk a hajnali képernyő előtt. Jó lett volna még egy-két meglepő arany. Hiányoznak az esélyesek érmei. Nekem kudarc az öttusázók szereplése is. Nem beszélve a vívókról. Nők, férfiak egy­aránt. Aztán a birkózás. Egyet­len pont, az is utólag, hogy ki­zártak valakit a versenyből. A cselgáncs. A futók, az ugrók, a dobók. Igaz, dobó Kiss Balázs is. Ki a magyar? Csak füleltem, hogy ő tulaj­donképpen nem is magyar. Hát akkor mi? Hogy évek óta egyetemista Amerikában? Hogy most egy újabb, évi nyolcvanezer dollá­ros ösztöndíj-ajánlatot kapott? Hogy sokak szerint a büdös életben ő már magyarországi magyar soha nem lesz? Na és? Amerikában vajon nem ma­gyar a magyar? Hát aki meg itthon nem az? Vajon az olimpiáról közve­títő budapesti televízió ma­gyar? Kiss Balázs föllép a do­bogó legmagasabb fokára. A Magyar Televízióban meg azt magyarázza perceken át egy riportemő, hogy a holland Rothenberger úr lova Német­országból való. S hogy a derék paripa a díj ugrók legjobbika, kár hogy gazdája helyett a sze­rény képességű Rothenberger asszony üli meg. És hosszasan látjuk, hogy üli. Aki időben kapcsolt, az átváltott az egyik német tévéállomásra. Ott egyenesben közvetítették, hogy felkúszik a piros-fehér- zöld magyar lobogó. Ott hallot­tuk a magyar himnuszt is. Ott láttuk Kiss Balázs megdicsőült arcát is... Fogadtatás Veszprémben Szülővárosában, Veszprémben úgy fogadták, mint egy magyar olimpiai bajnokot. Hát nem furcsa? Azokat, akik még gye­rekkorából ismerik, nem za­varja, hogy hirtelen lett híres. Különben őt sem zavarja. Mondta is: „Ha valakit zavar a hírnév, az menjen el segéd­munkásnak.” Ez tetszik. Az nem tetszik, hogy az ün­nepségről hiányzott a polgár- mester úr. Mert neki éppen ak­kor a veszprémi NB II- es foci­csapat ügyében volt légyottja. Szép, szép a Kiss József-féle futballal bajlódni, de Kiss Ba­lázs hazatértét elbliccelni... Ötkarikás lett a szemem. Ha nyitva tartom, ha becsukom, most már mindegy. Több mint két heti tévézés után majdnem mindegy, hogy látom-e a hazatérés közvetíté­sét. Hazatérés két fordulóban Az elsőnek érkezett gép eseté­ben nem is volt fogadtatás. Azt valahol valakik elsumákolták. A második gép jöttére már pa­rádét szerveztek. Trehányul. Ettől azért többet érdemeltek volna a gyerekek. Győztesek és vesztesek egyaránt. De szá­mít is ez valamit? És nem a lé­nyeg a lényeg? A hét arany. A négy ezüst. A tíz bronz. Összesen huszonegy érem. Kivágtuk a huszonegyet!? Kétélű mondat. Atlanta sokáig velünk marad Majd még mindent átrá­gunk, megbeszélünk. Sokáig velünk marad Atlanta. Ha nem is minden idők legkiválóbb olimpiája. Schmitt Pál úrék máris elhatározták, hogy olim­piát soha többé nem adnak magánvállalkozásba. Hogyhogy? Államosítani fogják? Es hogy ezután nem engedik eluralkodni felette a szponzo­rok hadát? Olimpia zsíroske­nyéren? Hírlik, Atlantában egy ma­gyar aranyérem kétszáz millió forintunkba került. Akkor Sydney-ben, számítva a forint romlására, négyszáz millió lesz? Az bizony már nem kis pénz. Főként ha hozzászámítjuk, hogy a tejben is az a legdrá­gább, amelyik benne marad a tehénben. (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents