Tolnai Népújság, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-10-11 / 187. szám

1996. augusztus 10., szombat Gyermekvilág 15. oldal Hajói válaszolsz, nyerhetsz! Kerékpárosok figyelem! Ha nem múltatok el 14 évesek és helyesen válaszoltok az alábbi kérdésekre, s azokat be is külditek, akkor ajándék- csomagot nyerhettek! A helyes megoldások beküldői között a Tolna Megyei Balesetmegelőzési Bizottság, a Tolna Megye közlekedésbiztonságáért Alapítvány és az Axel-Springer Kft. Tolna Megyei Irodájának egy-egy ajándékcsomagját sorsoljuk ki. A helyes válaszokat húzzátok alá, és a kérdőí­vet kivágva tegyétek borítékba a megfejtést, amit augusztus 21-ig kell postára adni a Tolna Megyei Rendőr-főkapitány­ság Közlekedési Osztálya címére (7100 Szekszárd, Tartsay Vilmos u.2.) A borítékra írjátok rá: „Rejtvény”. Ne feled­kezzetek meg saját nevetek és címetek felírásáról sem! 1. Mi a gyalogosforgalom irányítására szolgáló fényjelző ké­szülék jelzéseinek sorrendje? Folyamatos zöld, villogó zöld, majd piros. Folyamatos zöld, sárga, majd piros. Folyamatos zöld, villogó zöld, piros, villogó piros. 2. A járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék jelzései vonatkoznak-e a gyalogosra? Sohasem. Mindig. Csak akkor, ha nincs külön fényjelzőkészülék a gyalogosfor­galom-irányítására. / 3. Ki részére adhat utasítást a gyalogosforgalom irányítására szolgáló fényjelzőkészülék? Gyalogosok, kerékpárosok és kézikocsik számára. Csak a gyalogosok részére. Ha nincs járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző ké­szülék, akkor a járművek részére is. 4. Szabad-e kerékpárral utánfutót vontatni? Igen, ha az utánfutó csatlakozása és fékrendszere biztosított. Igen, legfeljebb 0,7 m széles 70 kg-ig terhelhető egytenge­lyes utánfutót. Nem. 5. Áthaladhat-e a gyalogos a vasúti átjáró tilos jelzésénél? Nem. Igen. Csak fokozott óvatossággal és körültekintéssel. Hogy néz ki a gyalogosforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék? Kétlencsés, felül álló gyalogost ábrázoló piros, alul haladó gyalogost ábrázoló zöld fényű lámpából áll. Két lencséből áll, a felső ábrázolhat piros fénnyel világító álló gyalogost, vagy lehet telepiros, az alsó lencse ábrázolhat zöldfényű haladó gyalogost, vagy lehet telezőid. Gyalogos-átkelőhely felett felváltva villogó két sárga fény­forrás. 7. Elkövet-e szabálysértést az a gyalogos, aki a villogó zöldjel­zésen kezdi meg az áthaladást? Nem, mert csak a piros jelzésnél nem tartózkodhat gyalogos az úttesten. Igen, mert a villogó zöld jelzésnél nem léphet az úttestre. 8. Mi a teendő, ha a lakott területen kívül főútvonalról kerék­párral balra kívánunk kanyarodni? Az úttest felezővonala mellé húzódva, a szembejövő figye­lembevételével bekanyarodni. Kereszteződésen túlhaladva az úttest jobb széléről gyalogos­ként kell áttolni a kerékpárt. A kerékpáros dönti el, hogy melyik a biztonságos. 9. Közlekedhet-e segédmotoros kerékpár a kerékpár sávon? Igen, de legfeljebb 15 km/h sebességgel. Nem. Igen, ha az úttesten a járműforgalom telített. 10. Mit jelent az, ha a gyalogosforgalom-irányítására szolgáló fényjelző készülék szaggatott hangjelzést ad? Á készülék meghibásodott. Ez kiegészítő hangjelzés a villogó zöld mellett. A készüléket üzembe helyezték. Mohács, a végzetes ütközet Kisfaludy Károly „Mohács” című versében fogalmazta meg először, hogy történelmünk talán legnagyobb tragédiája zajlott Mohácsnál. A számunkra végzetes kimenetelű ütközet 470 év­vel ezelőtt, 1526. augusztus 29-én történt. Érthetetlen módon az ország vezetése is kereste a bajt. A ha­talmassá növekedett török trónra 1520-ban a legbecsvá­gyóbb uralkodó, II. „Fenséges” Szulejmán lépett. Azonnal kö­veteket küldött Budára, hogy megújítsa a békeszerződést, amit a magyarok az apjával kö­töttek. Ott azonban nem fogad­ták el ajánlatát. Behran csauszt, a követet, fogságba vetették, ilyenképpen félreérthetetlenné téve, hogy a fegyverekre akar­ják bízni a döntést. Válaszként azonnal megindult a támadás Szulejmán személyes vezetésé­vel. Á törökök 1521 elején el­foglaltak néhány még megma­radt bosnyák várat, majd Ma­gyarország déli erősségeit: Szabácsot, Zimonyt, és augusz­tus 29-én az ország kulcsát, Nádorfehérvárt. II. Lajos király elindult a várak felé, ám miután a főurak nem követték, vissza­tért Budára. V. Károly császár, a német birodalmi gyűlés, az angol, a francia király megta­gadta a segítséget. A magyar országgyűlés pedig ebben a végveszélyben is azt tartotta fő feladatának, hogy a protestán­sok ellen hozzon törvényeket. Eközben a törökök fokozato­san készítették elő Magyaror­szág megtörését. Eleinte még sikerült ellenállni, 1522-ben Szapolyai János erdélyi vajda Havasalföldről kiverte a beha­toló törököket, 1523-ban pedig Ferhád pasa tört be Magyaror­szágra, ám Tömöri Pál csapatai megverték, a pasa fejét Budára küldték. Egy évvel később kitört a német-francia háború, ami év­századokon át megszabta Ma­gyarország sorsát is, hiszen az európai hatalmak egymással voltak elfoglalva, nem segítet­tek. Tetézte a bajt, hogy I. Fe­renc francia király szorultságá­ban II. Szulejmánhoz fordult, hogy támadja meg a Habsbur­gokat, így segítsen neki. Ez pe­dig csak Magyarországon ke­resztül történhetett. A Mohács melletti síkon a 25 ezer főnyi magyar sereg - a kezdeti sike­rek után - néhány óra leforgása alatt döntő vereséget szenvedett a háromszoros túlerőben lévő oszmán csapatoktól. II. Lajos magyar és cseh király menekü­lés közben a Csele patakba ful­ladt. fíatár Zsolt Az ország kulcsa, Nándorfehérvár Történetek Mátyás királyról A pusztai lebbencsleves Tudjátok-e, mi az a lebbencs? Az a pásztorok früstökje meg ebédje meg vacsorája. Egy nagy zsák száraz leb­bencset visz ki magával a pász­torember a pusztára, tavaszon, kihajtáskor. Annak elégnek kell lennie a késő őszi szétverésig. Azt a száraz tésztát megfőzi a kondérban a pásztor kútvízzel, kolompért aprít belé, zsírozót hasogat belé, jó nagy marék paprikával megpirítja a tüzes lebbencslevest. Bojtárgyerek korában kezd el lebbencsen élni, meg nem unja fehér hajú számadó gazda korára se. A lebbencsleves me­legség, erő, egészség, az Isten áldása. Hallgassátok meg Má­tyás király esetét a lebbenccsel. Mikor még fiatal király volt Mátyás, felöltözött parasztnak, meg akarta ismerni a népet. Jár- tában-keltében elérkezett Má­tyás király egy szép nagy pusz­tára. Ott legeltette a birkát egy öreg juhászgazda a három boj­tárjával. Éppen a früstökhöz akarnak ülni, mikor a tűz mellé toppan rongyos szűrben egy szegény vándorló legény. Tisztességgel köszön a pásztoroknak. — Jó reggelt kívánok kend- teknek, kedves egészségükre az éccakai nyugodalmat. Az öreg gazda mindjárt megkérdezte: — Nem ehetnél, öcsém? — Kétszer se kérdje, gazdu- ram - azt mondja a vándorle­gény - mert egyszerre meg­mondhatom, hogy leszaladt a nyál a nyelvemen ennek a le­vesnek a jó szagára. — Ülj le hát te is, öcsém, lakjál jól Isten nevében. Kihoztak a kunyhóból még egy kisszéket, leültették a le­gényt a bojtárok közé, adtak a kezébe neki is egy hosszú nyelű vaskanalat. (Mert ezenformán ették a lebbencset a pásztorok, kisszéken körös-körül ülve a kondért.) Hát amint a vándorlegény egypárszor megmártja a vaska­nalat a lebbencsbe, nagyot kop­pint az öklére a maga kanalával az öreg számadó. — Mér kaptad, öcsém, hogy ne nyúlj a kondérba előre, min­dig csak a többivel egyszerre. Jól van, esznek tovább. Egy­szer csak az öreg számadó még sajgatósabbat koppint a vaska­nállal a vendég öklére. Hijnye, a boldogját, felrántja az öklét a legény a szájához, megfújkálja. — Hát ezt meg mér kaptam, gazduram? — Ezt csak azér’, öcsém, tudd meg, sose nyúljál más elébe, csak magad elébe nyúl- kálj a kondérba. . Ákkor a vándorló legény fel­áll a kisszékről, lehajítja a ron­gyos szűrt, ott áll aranyban, gyémántban, tudjátok meg, emberek, én vagyok Mátyás ki­rály. Hát a szegény pásztor mind leborult térdre előtte, most már irgalom, kegyelem, felséges ki­rályunk! Mátyás király meg csak mo­solygott. — Keljetek fel, jó pászto­rok, nincs harag. Kend meg, gazduram, most pedig feljön velem evvel a vaskanállal Buda várába. De osztán mind a nagy­uraknak a kezére csapkodjon kend, mer az is mind előre nyúlkál a tálba, meg mind sze­reti a másik orra elől elkap­kodni a falatot. így is lett, tudjuk, a lebbencs törvényeivel uralkodott azok közt a haramia nagyurak között Mátyás király. Mai feladványunk A rajzon látható használati tárgyak egy kivételével va­lamilyen meghatározott célt szolgálnak. Tíz év alatti ol­vasóink írják meg, hogy me­lyik tárgy nem illik a többi közé és milyen célt szolgál a többi tárgy. Tíz év feletti olvasóink küldjék be olyan könnyen elkészíthető ételek recept­jeit, amit ők is meg tudnak csinálni. A legjobbakat megjelentetjük a Gyermek- világ rovatban. Mindkét fel­adványunk helyes megfejtői között a szekszárdi Bagoly ABC által felajánlott édes­ségeket sorsoljuk ki. A meg­fejtéseket a következő címre küldjétek: Gyermekek Háza, 7100 Szekszárd, Bajcsy-Zs. u. 8. A július 27-én megjelent rejtvényünk megfejtői közül az alábbiak nyerték a Gyermekek Háza által fel­ajánlott magnókazettákat és bélyegeket: Ritzel Anita (Bonyhád), Illés Péter (Cikó), Wirth Krisztina (Harc-Szentgálszőlőhegy), Hegyi Ákos (Kisvejke), Jéhn Klára (Sekszárd) és Varga Judit (Tevel). A török tevéi Az öreg töröknek 17 tevéje és három fia volt. Mikor kö­zeledni érezte a halált, maga elé hívatta fiait és így ren­delkezett: „Legnagyobb fiam tevéim felét kapja. Kö­zépső fiamé legyen a tevék egyharmad része. Legki­sebb fiamat a tevék 1/9-ed része illeti meg. Egyetlen tevét sem szabad megölni és feldarabolni!” Fiai a bölcs kádihoz for­dultak segítségért. Ez moso­lyogva hallgatta végig őket, majd így felelt: „Semmi sem könnyebb ennél, ha én is a segítségetekre leszek.” Aki kitalálja, hogyan segí­tett a kádi és hogyan osztot­ták el a tevéket, a Gyerme­kek Háza által külön fel­ajánlott könyvek közül nyerhet! A régi női hajviselet Évszázadokon át a nők hosszú haja ékességnek számított. Az egész magyar nyelvterületen a nők sohasem nyírták hajukat. Nagy szégyennek számított még a múlt században is az egyik legsúlyosabb fenyítés, az erkölcsi vétség miatt rövidre vágott női haj. A régi időkben csak a lány járhatott hajadonfőtt, innen származik a hajadon elnevezés. A lányok hajukat fonatokban hordták, csak a templomba jár­tak néhol leeresztett, kibontott hajjal. Hétköznapra egy vagy két, néha három, sőt, négy ágba fonták. Ezek a fonatok változa­tai a kakasos, tyúkos, rozma- ringos, koszorús, stb. hajvisele­tek. Ünnepnapokon szalagokat, pántlikákat kötöttek hajukba a lányok, vagy a helyi szokások­nak megfelelően fejükre pártát tettek, ami a homlok felett emelkedett. A leányság jelképe a pártában maradt szólásunk­ban is megmaradt, ami azt je­lenti, hogy az illető nem ment férjhez. Az asszonyok összefonott haja fejük tetejére, kontyba ke­rült. Ez az asszonnyá válás jel­képe, ezért az asszonyt a lako­dalom utolsó aktusaként felkon- tyolják. Ettől a pillanattól kezdve mindig takarva hordják hajukat az asszonyok. A néphit nagyobb varázserőt tulajdoní­tott az asszony hajának, mint a lányénak, ezért is kellett be­kötve hordania. Erre szolgált a főkötő, aminek alakja tájanként és a viselője korának megfele­lően (az időjáráshoz és az alka­lomhoz illő színben és formá­ban) rendkívül változatos volt. A kontyra fejkendőt - általában négyzet alakú, átlósan összehaj­tott lepel - kötöttek. A múlt század közepéig vi­selték a kivarrott, csipkével dí­szített fehér patyolat, batiszt és tüll fejkendőket. Hétköznap színes, tarka (kékfestő) kendőt kötöttek, majd divatos lett a múlt század végén a selyem, a kasmír, télen a posztó és gyap­júkendő. A hajjal kapcsolatos hiedel­mek: általános előírás, hogy fé- sülködni ajtó mögött kell, a ki­hullott, kifésült hajat nem sza­bad elszórni, hanem tűzbe kell dobni. Hajnövesztő erőt tulajdoní­tottak a harmatnak, a szomorú- fűz-ág főzetének, tavasszal a megvágott diófa levének. Vicces! Nóri a nagymamánál ven­dégeskedik, akinek éppen születésnapja van. A nagy­mama az ünnepi ebédhez te­rít. — Ki mellett szeretnél ülni? - kérdezi az unokáját. — A sütemények mellett - hangzik Nóri válasza. Hideg téli napon két csa­vargó beszélget: — Mondd, mit szeretnél jobban: enni, vagy mele­gedni? - kérdezi az egyik. — Szalonnát sütni - vá­laszol a másik. Jani szerelmet vall Hajni­nak. A lány ráförmed: — Tegnap ugyanezt mondtad Ellának is! — Tegnap Ellánál, ma pedig nálad látok egy gyö­nyörű piros almát... Labirintus türelmeseknek! Induljatok el a jobb alsó sarokból. Ügy haladjatok, hogy visszaér­kezzetek a kiindulási pont kifelé mutató nyíláshoz!

Next

/
Thumbnails
Contents