Tolnai Népújság, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-10-11 / 187. szám

1996. augusztus 10., szombat Megyei Körkép 3. oldal Búcsú a földhivataltól (Folytatás az 1■ oldalról.)-Volt-e példa visszaélésekre az elmúlt 16 év alatt? — A földprivatizáció meg­kezdéséig nemigen volt, hiszen kevés kivétellel nem volt ügy­irathátralékunk, így alapja sem lett volna a visszaéléseknek. Emellett rendszeres és alapos ellenőrzések folytak a körzeti hivatalokban. Én azt tapasztal­tam, hogy a korrupció, a hely­zettel való visszaélés akkor erősödik, ha tornyosul a munka, hiszen nem mindegy, hogy a megvett ingatlant egy hónap, vagy egy év múlva jegyzik be. Ez a probléma a kárpótlással egyidőben jelent­kezett a földhivataloknál. — Ez azt jelenti, hogy tudott olyan ügyintézőről a földhiva­talban, aki visszaélt a helvzet- tel? — Tudtam olyan ügyintéző­ről, akit bepanaszoltak, mert az úgynevezett „fárasztásos mód­szert” alakalmazta, ha nem ka­pott borravalót. Ez azt jelenti, hogy a megvett ingatlan adás­vételi szerződését 5 napon belül szoktuk elbírálni, hogy szabá­lyos, vagy szabálytalan. Ő ehe­lyett megvárta az előírt 30. na­pot, majd felszólította az illetőt hiánypótlásra, majd a 30. napon újból írt egy levelet, és így to­vább. Mire a vásárló nevére ke­rült a telek, addigra eltelt fél év is és már más helyzetben tudta az illető elkezdeni az építkezé­sét. Az ügyfél többször is pa­naszkodott, de amikor arra kér­tem, vegyük jegyzőkönyvbe, akkor elállt a panasztól. Azt pedig nélküle nem tudtam volna bizonyítani, hogy pénzt kértek tőle. Volt rá példa, hogy megdor­gáltak a főnökeim azért, mert számonkértem a dolgozóimtól az ügyfelek panaszait úgy, hogy az ő igazukat nem tudtam bizonyítani. Rájöttem, hogy addig tehetetlen vagyok, amíg az ügyfelek nem vállalják a be­jelentéseiket. — Hányszor kelleti fegyel­mit adnia az elmúlt években? — Nem tudok pontos szá­mot mondani, de többször is volt erre példa. Okirathamisítá­son is értünk rajta dolgozót, de a körzeti földhivatal vezetője csak fegyelmit adott neki. Hi­ába voltam én a megyei földhi­vatal vezetője nem nyúlhattam át a feje fölött. Legfeljebb azzal szankcionáltam, hogy emiatt a főnöke sem kapott jutalmat egy ideig. — Úgy tudom, hogy leg­utóbb májusban hívták össze a fegyelmi bizottságot, amikor a Szekszárdi körzeti földhivatal vezetője törvénysértő módon in­tézkedett. Hagy port vert fel a városban, hiszen arról volt szó, hogy kijátszottak egy végrehaj­tási jogot, vagyis az adásvétel­nek biztosított elsőbbséget olyan helyzetben, amikor mind­két kérelem egy napon érkezett a földhivatalhoz. Konkrétan 6 millió forint értékű jelzálogról volt szó. Az adós, aki az ingat­lanát eladta, több cégnek is tar­tozott, így azon 6 millió forint jelzálog volt, de ő egy ügyes húzással egy kívülállónak adta el az üzletet és a földhivatalban is egyből átvezették az adásvé­telt, kijátszva így a hitelezőket. — Betegszabadságom alatt történt az ügy, a helyettesem folytatta le a vizsgálatot. Tu­domásom volt róla és a belee­gyezésemmel indították a fe­gyelmi eljárást a Szekszárdi körzeti földhivatal vezetője el­len. A cél az volt, hogy tiztáz- zák, kié a felelősség, történt-e törvénysértés? Ez utóbbi nyert megállapítást. A körzeti hiva­talvezető fegyelmit kapott. — Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de meg lehet ennyivel ezt úszni? — A három tagú fegyelmi bizottság szavazással döntött a fegyelmi mellett, ugyanis csak a mulasztást tudták bizonyítani, a szándékosságot nem. Dom­bóváron sajnos hasonló gondok vannak. Az biztos, hogy a pri­vatizáció előtt sokkal kevesebb volt a törvénysértések száma és akkor még volt idő a rendszeres ellenőrzésekre is. Ma már a tu­lajdoni lapokat is tökéletesen hamisítják és véleményem sze­rint ebből a szempontból nem szerencsés, hogy az ingatlan­nyilvántartási törvény szerint bárki, bárkinek a tulajdonába betekinthet, adatokat gyűjthet róla. Volt már arra példa, hogy úgy vettek fel hitelt pénzinté­zetnél, hogy más ingatlanát je­lentették be sajátként és arra tették rá a jelzálogjogot. Ez az egész csak akkor bukott ki, amikor az illető nem fizetett, mert akkor élt a jogával a pénz­intézet és ekkor értesítették a tulajdonost, aki ugyancsak meglepődött. — Ön már csak elvétve jön be a hivatalba, nem furcsa eny- nyi aktív év után tétlenkedni? — Nagyon élvezem a pihe­nést. És őszintén szólva az or­szágban kialakult helyzetben engem nem vonz a vezetői munkakör. A elmúlt 16 év alatt sok örömem, sikerélményem volt. Büszke vagyok rá. hogy Tolna megyében közismert ember lettem, arra még inkább, hogy Regszemcsétől Bátáig megsüvegelnek az idősebb em­berek, mert élvezhettem a bi­zalmukat. A fiam és a lányom jóvoltából van négy csodálatos unokám, 3 fiú és egy kislány. Végre teljes szívemből nagy­papa lehetek. Mauthner Ásatás a dombóvári Sziget-erdőben. 1978-ban dr. Rosner Gyula végzett kutatóá­satást a Sziget-erdőben található földvárnál. Az elmúlt napokban Miklós Zsuzsa, az MTA ré­gészeti főmunkatársa vezetésével végeztek feltáró munkálatokat a feltehetően a XIII. szá­zadban épült Árpád-kori földvár területén. fotó: tilinger Sándor Szálka - Bátaapáti Egy művésztábor két faluban Ötéves a szálkai művésztelep. Három alkalommal rendezett itt tábort V. Angyal Mária mű­vészettörténész a Magyar Mű­velődési Intézet keretében. Idén a tábor művésztanára, szakmai irányítója Baky Péter festőművész, a szekszárdi Mű­vészetek Háza igazgatója. A szakmai találkozók célja korábban és ebben az évben is az volt, hogy a rajztanítás mód­szertanán alapuló önkifejezési készséget és személyiséget fej­leszteni lehessen. Szálka köz­ség táji adottsága kiválónak bi­zonyult a festői megoldásokra, melyek a táborok céljaihoz ve­zetnek. Az idei táborban rajz­tanárok, diákok, vállalkozók egyaránt részt vesznek. Élet­kori különbözőségükből is adódóan, a tehetségből faka­dóan is színes, gazdag tartalmú és hasonló formai jegyeket hordozó alkotások születnek. Ami a szálkai művésztelep életében új jelenségnek tekint­hető, hogy a közeli Bátaapáti község igényével is párosult az idei program. Ez nem jelent mást, mint annyit, hogy a szál­kái telepen lakók több alka­lommal utaztak Apátiba és az ott szerzett élményeiket képe­ken örökítve ott is hagyták. Krachun Szilárd bátaapáti pol­gármesterének célja e kéréssel az volt, hogy megteremtődjék ebben a községben is egy olyan képtár, galéria, ami a falu vonzerejét növelheti. A ven­déglátók tisztes szándéka talál­kozott a szálkai táborozok el­képzeléseivel és jó hangulatú napokat töltöttek két faluban. V. Angyal Mária nagyon fontos szakmai képzésnek te­kinti ezeket a nyári művészte­lepeket, ugyanis a rendszervál­tással megszűntek a művelő­dési központokban azok a lehe­tőségek, ahol a kedvtelésből, de tehetséggel rajzolni, festeni és egyéb művészeti ágban alkotni járó emberek fejleszthették tu­dásukat. Az ilyen szakmai ta­lálkozók segíthetik az országos szinten rendezendő képző- és iparművészeti kiállítások szín­vonalának emelését is. Ilyen bemutatkozás 1997. márciusá­ban lesz. Az előzsűrizések me­gyei helyszíneken történnek. A művészettörténész tapasz­talatai között szerepel az a tény is, hogy mind nagyobb súllyal van jelen a kereskedőszellem az alkotói tevékenységben. Ez az orientáltság eltüntette a hatá­rokat az úgynevezett hivatásos és amatőr művészet között. Döntő lett az érdeklődő érték­rendje. Ezért lesz egyre jelen­tősebb az olyan kezdeménye­zés, amelyre Bátaapáti és Szálka községek adtak példát az együttgondolkodás, közös tervezés a művészeti élet terü­letén is, szakmai irányítással. decsi kiss jános Ismét a parlagfűről: irtani kell Az elmúlt héten megjelent, parlagfűvel kapcsola­tos cikkünkre több szekszárdi olvasónk is reagált. Egy nagypapa például elmesélte, hogy bizonyára többen furcsán néznek rá Szekszárdon, mert ő bi­zony a város gazos területeiről - sajnos, akad ilyen - ki szokta húzgálni a parlagfüvet. Már az öt éves unokája is pontosan tudja, hogyan néz ki ez a rendkívül káros gyom, s azt is megtanulta a kicsi, hogy ki kell húzni, ki kell irtani. Talán ez lehetne a megoldása az egész dolognak, a gyerekeknél kellene kezdeni, az iskolákban. Hamarosan kez­dődik a tanítás, s nem vagyunk elkésve, a par­lagfű szeptember végéig, október közepéig virág­zik, tehát a gyerekek „élőben” tanulmányozhatják a növényt, s mindjárt ki is húzhatják a földből az útjukba akadó példányokat. Mert a parlagfüvet csak így lehet kiirtani, rendszeres és kíméletlen kaszálással, kapálással, gyomlálással. Egy másik telefonáló véleménye szerint az a legnagyobb baj, hogy mindenki azt váija, a másik cselekedjen. Tény, hogy az önkormányzatoknak is vannak ezzel kapcsolatban feladataik, a legfon­tosabb talán az lenne, hogy állandóan „ébren tart­sák” a témát, igyekezzenek a lakosság mind szé­lesebb körét mozgósítani, s próbálják ellenőrizni; illetve szankcionálni, hogy adott környéken ele­get tettek-e a parlagfű irtására vonatkozó kötele­zettségnek. vem _____Hírek_____ Önké ntes véradás Dombóváron A Vöröskereszt szervezésében augusztus 13-án, kedden reggel kilenc órától délután kettőig a dombóvári kórház véradó ál­lomásán önkéntes véradást tar­tanak, amire minden önkéntes véradót szeretettel várnak. Munkáspárti előadás Tegnap délután a dombóvári művelődési ház kiselőadójában Vajnai Attila a Munkáspárt al- elnöke tartott előadást À Mun­káspárttal a XXI. századba címmel. Az alelnök előadásá­ban az Európához és a NATO- hoz való. csatlakozás kérdései kaptak fontos szerepet. Jubileumi találkozó Kaposszekcsőn Augusztus 19-én millecentená- riumi rendezvényt, egészen pon­tosan 1100 éves jubileumi talál­kozót tartanak. Áz egész napos program reggel hétkor zenés éb­resztővel veszi kezdetét és „Ba­rátság bállal” zárul este. Közben kilenc órától ünnepi istentiszte­let kezdődik, fél tizenegykor emlékmű és emlékpark avatásra kerül sor, délután háromtól pe­dig az érdeklődők nemzetiségi műsort, zenekari találkozót lát­hatnak és hallgathatnak. A tamási nyugdíjasoknak Tamásiban a honfoglalás 1100. évfordulójának hivatalos ün­nepsége augusztus 18-án, va­sárnap 18 órakor lesz a Kossuth téren. Ezt megelőzően helyi és a környező községek hagyo­mányőrző csoportjai felvonul­nak a József Á. lakótelep és a Kossuth tér közötti útvonalon. A rendezvényre szeretettel hívja és várja tagjait és minden nyugdíjast a Tamási Nyugdíja­sok Egyesülete. „A jeles évfor­duló alkalmából ismét töltsünk egy órát együtt, egyetértésben. Csoportosan hallgassuk a meg­emlékezést és nézzük a mű­sort.” - áll a lapunkhoz eljutta­tott közleményükben. □ Szeptembertől havonta egyszer ismét megszervezi a Tamási Nyugdíjasok Egyesülete az évek óta népszerű budapesti ki­rándulást. A programban to­vábbra is a Parlament, a Nép­rajzi Múzeum, a Bazilika és az Operaház meglátogatása szere­pel. A tartalmas és színes prog­ram utazással együtt a 70 éven aluli nyugdíjasoknak mindösz- sze körülbelül 200 forintba, a 70 éven felülieknek 60 forintba kerül. Jelentkezés és részletes felvilágosítás a csütörtök dél­előtti fogadóórákon. Marilyn Monroe élete és halála (14.) A napló titkai Egy igazi hollywoodi sztár a legintimebb pil­lanatokban sincs egyedül. Hadseregnyi em­ber veszi körül és ha nem elég erős, az őrü­letbe kergeti. Ahogyan ez „Amerika nagy szőke hajas babájával” is történt. Csillogását és kudarcait megismerhetjük Donald Spoto könyvéből, amely a Magyar Könyvklub egyik legújabb kiadványa. Norman Rosten úgy emlékezik, Marilyn limu­zint bérelt, azon járt bevásárolni, s ilyenkor el­húzta a függönyt, mert így biztos lehetett afelől, hogy amikor az autó megáll, a járókelők tudják majd, hogy fontos személy fog kiszállni. Árny Greene is felidézett egy napot, amikor Marilynnel a Fifth Avenue áruházaiba indultak bevásárolni. Marilyn szokása szerint inkognitó­ban kezdte, így azután sem a vásárlók, sem a ki­szolgálók nem ismerték fe. De amint jöttek- mentek az áruházakban meg az átjárókban, las­sanként, darabonként levette ruházatának egyes darabjait, míg végül letépte magáról a parókáját és a sötét szemüvegét, berohant egy öltözőfül­kébe, és onnan a Fifth Avenue-i Saks áruházban jelen levők ámulatára és izgalmára Marilyn Monroe-ként lépett ki. A terápia során arra biztatták, készítsen fel­jegyzéseket vagy vezessen naplót csapongó gondolatairól, ezt azonban mindig elmulasz­totta, vallotta meg barátainak. Két ízben is be­szerzett márványozott jegyzetfüzeteket, de nem írt beléjük egyetlen sort sem, mert híján volt a legelemibb, legszükségesebb fegyelemnek, ráa­dásul még szégyellte is a szerinte botrányos he­lyesírását. Időnként azonban jegyzeteket firkált diribdarab papírszeletekre. Ebben az esztendő­ben az analízise, majd a színházi tanulmányai ál­tal sugallt emlékfelidézések hatására feljegyzé­sei arról tanúskodnak, hogy leginkább lelki problémái foglalkoztatták:- „A munkám és életem fölött érzett kétség- beesésem - el kell kezdenem állandóan szem­benézni ezzel, munkabeosztásomba folyama­tosságot kell vinnem, hogy fontosabb legyen, mint a kétségbeesésem.”- „Egy jelenet eljátszása olyan, mint amikor kinyitunk egy palackot. Ha első kísérletre nem sikerül, egy másik módszerrel kell kísérletezni - vagy talán fel kell adni a próbálkozást, és új üveget kell elővenni? Leenek nem tetszene ez...”- „Hogyan és miért tudok alakítani - s nem vagyok bizonyos benne, tudok-e -, ez az, amit meg kell értenem. A kínlódást, hát még a na­ponkénti eseményeket - ezt a kínt nem lehet másoknak elmagyarázni.”- „Hogyan tudnék aludni? Miről gondolko­dik ez a lány?”- „Mitől félek? Elbújok-e, ha meg akarnak büntetni? Libidó? Megkérdezni dr. H.-t.”- „Hogyan beszélhetek természetesen a színpadon? Ne a színésznő, az ábrázolt alak aggódjon.”- „Tanulj meg hinni ellentmondó indíté­kokban.” ( Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents