Tolnai Népújság, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-08 / 185. szám
4. oldal 1996. augusztus 8., csütörtök Megyei Körkép I. Simontornyai Országos Hőlégballon Találkozó Repült a polgármester is... Simontornya város is minden lehetőséget megragad, hogy az egyébként is vonzó település még több idegent csalogasson. Ehhez igyekeznek a vállalkozó szellemű lakosok jobbnál jobb ötleteket adni. A legutóbbi vendégcsalogató hétvégén hőlégballonosok adtak randevút egymásnak ebtere Morvái Tiborral, a ge- menci kapitánnyal emelkedett, majdnem viharos szélben. Ilyen időjárási viszonyok között csak nagyon ritkán állnak starthoz a ballonok, mert a leszállást biztonsága sem garantált. Cserháti Péter si- montomyai polgármester ezúttal látta először városát felülről. Vallomása szerint sokkal rendezettebb, tisztább, ben a Tolna megyei varosban. Az I. Simontornyai Országos Hőlégballon Találkozónak a szekszárdi Gemenc Hőlégballon Sportegyesület volt a szervezője. Az egyesület az elmúlt évben alakult, és kihívásnak is tekintette ezt a si- montomyai lehetőséget. A hőlégballonozást nagymértékben meghatározza az időjárás. Ennek a találkozónak is függvénye volt. Az első felszálláskor egy célkeresztre kellett ledobni egy jelzőszalagot, amit a starthely közelében helyeztek el. A felszállás után 20 percig kellett lebegni a ballonoknak a kereszt közelében, hogy minél pontosabban hajthassák végre a feladatot. A következő versenyszámban az egyik hőlégballon elindult, mint „róka” és az ő vadászá- sára lendültek a többiek. A róka több manővert is végrehajthatott: tetszés szerint érintkezhetett tereptárgyakkal, és talajt is foghatott, míg a többiek csak követhették. Feladat volt a „róka” által elhelyezett célkeresztre jelző- szalag-dobás. Cél lehet a „róka” kosara is, annak leszállása után. Látva a ballonok légbeli mozgását, sejteni kormányozhatóságukat, nem nehéz elképzelni, mit jelent a feladatok végrehajtása. Simontornya polgármesegyszóval szebb, nyugodtabb, mint a polgármesteri székből. Szeretné, ha minden városlakó láthatná ezt. Talán ezért született meg ott fent a gondolat, hogy legyen hagyomány a hőlégballon országos találkozó, és évente rendezzék meg. Az első verseny eredményét Szigeti Júlia, a Gemenc Hőlégballon Sportegyesület elnöke ismertette. Első lett a MALÉV, második a Kiskunfélegyháza, 3. a MAMMUT. 4. a Juventus Rádió, 5. a Győr, 6. a Székesfehérvár csapata. Az első repülőket szertartással avatták: a földdel, a tűzzel és a ballonosok szent italával, a pezsgővel. Avatták polgármestert és az atlantai futókat, akik a várostól ajándékba kapták ezt a repülést. A találkozó fogadtatására jellemző, hogy helybeli vállalkozók, szövetkezetek díjakat ajánlottak fel a versenyzőknek, az önkormányzat támogatásával. Ugyancsak erre a versenyre pályázat útján nyert szerény összeget Szekszárd várostól a szervező sportegyesület. A találkozó sikerét jellemzi, hogy minden versenyző jónak találta a vidék fel- és leszállási lehetőségeit, ami a hőlégballonosok esetében nem mellékes. Decsi Kiss Nyaralási tapasztalatok Balaton, te szép, te drága! Három tenger habjai is mosogatták már, a talpamat, mégis, mondhat bárki bármit, a mi Balatonunk is megállja a helyét a „nyaralóvíz” kategóriában. Varázsa van színének, vizének, hangulatának, környezetének, nem véletlen, hogy annyi külföldit vonz ez a tó, akik között vannak akár évtizedek óta is visszajáró vendégek. Vonz erősen minket, magyarokat is honi büszkeségünk csábító partja, s a kikapcsoló, ellazító nyaralás mellett érdekes - bár nem mindig szórakoztató - tapasztalatokat is szerezhetünk bőven. ,„Ar anyaima” és társai Semmiféle negatív jellegű megkülönböztetés szándéka nem vezérel, de a zöldséggyümölcs árak láttán muszáj azt feltételezni, hogy a kereskedő csak és kizárólag a nyugati turisták pénzére számít. Gyanítható, hogy ebbéli szándékát keserű tapasztalat diktálja, mégpedig az, hogy évről - évre kevesebb magyar keresi fel a magyar tengert. Persze érdekes lenne tudni, hogy hány közvetítőn keresztül jut az áru a standra, s vajon hány százalékos lesz a haszonkulcs, mire a táblácskára rákerül a vételár. Az ember tehát jobbára csak nézdegél és nem vásárolgat, ezért aztán hallja, hogy Kereskedő I. megkérdezi Kereskedő II-től miért dobott ki több kiló- nyi ezt meg azt a kukába, miért nem árazta le inkább. Kereskedő II. „Megőrültél?” felkiáltással válaszol, majd kifejti - azt hívén, mindenki külföldi aki ott áll -, hogy akkor minden kuncsaft a leárazott abrakot venné, ezáltal visszaesne a friss (és drágább) forgalma, kevesebb fogyna, tehát fonnyadna, le kellene árazni, s így a végtelenségig. Inkább a kukáé a selejt, a friss már úgyis meghozta a maga hasznát. „Megélhetési” nyaralók J. bácsi a hírügynökségeknél is jobban tudja, hogy melyik német tartományban mikor adják ki az iskolai szünetet és a szabadságokat. Keményen készül a szezonra, feleségével együtt alaposan kitakarítja a helyre kis nyaralót, újrafestik amit kell, a konyhába új linóleum, az ablakba muskátli, s jöhetnek a „Cimmer Ferik”. J. bácsi és felesége a „megélhetési nyaralta- tás” példái. Kisnyugdíjasok, akik valamikor, még úgy a 60- as években rengeteg spórolás, és jó adag szerencse segítségével jutottak a kis nyaralóhoz. Örültek neki, jó lesz majd az unokáknak nyaranta, gondolták, s nem hitték volna, hogy mára a sorsuk függhet tőle. A két aprócska nyugdíjból bőven éhen halhatnának, ha nem lenne a kis ház, amit iparkodnak egész nyáron kiadni - külföldieknek, persze - mert így „keresik meg” egész évre a tartalékot, hogy nyugodtan, a ledolgozott élethez méltóan élhessenek, ne szoruljanak a gyerekeikre, a „tanácsi segély”-re, hogy tudjanak Karácsonyra, Húsvétra ajándékot vásárolni az unokáknak. Na igen, az unokák ... Azért azok is nyaralnak, június elején, augusztus végén, amikor már nem jön a vendég. De hát éppen ezt tanuljuk most: mindennek ára van. A „nepperek” A balatoni köznyelv keresztelte el az autós-motoros-biciklis felhajtókat neppereknek, ők az utóbbi 5-6 esztendő „termékei”, az első fecskének számít Gyula, aki elnyűtt gatyójában, rissz- rossz biciklijén kerekezve, néhány éve megvilágosodott. Gyula nem egy lumen, feltételezem hát, hogy eleinte merő jószándéktól vezéreltetve kí- sérgette a tanácstalan külföldieket az általa biciklizés közben látott kiadó nyaralókhoz. Gondolom, a házigazdák, afölötti örömükben, hogy máris van kuncsaft, némi jattot adtak Gyulának, aki ennek hatására világosodott meg. Vagyis elkezdett „hajtani”, mostmár nem csak a tanácstalan külföldihez ment oda, hanem minden külföldihez, egész listát hordott a kiadó nyaralókról, s a pénzből százalékot kért. Gyula felvirágzott. Vett egy új fürdőnadrágot, később egy mountain bike kerékpárt, aztán robogót, most már autója.van. Meg számtalan konkurense. Mert sokan rájöttek, ők is csinálhatják ugyanazt, mint Gyula. Jelenleg ott tartunk, hogy egy-egy autót akár három nepper is megrohamoz. Voltak már ebből afférok is, a „csúcs” egy gázpisztolyos lövöldözés a szántódi révnél. A külföldiek Németek, mégpedig „osszik”, azaz volt NDK-sok. Eljött az ő idejük, 10 éve még sufnikban kucorogtak, négy ágyon heten, most „nyugatnémet” hiányában övék a part. Csak „shöne hause” kell nekik, parabola antennával, tévével, telefonnal. Versengenek a kegyeikért, mert ha még havi 2 ezer márkát „kereső” munkanélküli is az illető, ebből a pénzből úriasan lakik, eszik-iszik-szórakozik két hétig Magyarországon. Egy-két évig ők is kevesebben jöttek, a nagy szabadság kínálta lehetőségekkel élve ellátogattak Görögországba, Spanyolországba, de hamar rájöttek - ennyi márkával csak itt lehetnek „menők”. Venter Marianna A háború után Szerbiában Pár héttel ezelőtt úgy alakult, hogy közel egy hetet töltöttem el Szerbiában. Természetes, hogy egy kívülálló mindenre kíváncsi egy olyan országban, ahol csak egy-két hónapja fejeződött be a háború. Már a szerb határon érzi az idegen, hogy nem biztos, hogy örülnek az érkezésének. Alapos várakoztatás, majd a csomagok aprólékos áttekintése, kipakolás, visszapakolás, kikérdezés után irány Belgrád. Szabadka után 10-15 kilométerre már jelzi a tábla, hogy autópályán folytathatjuk az utazást. Arra, hogy már rá is értünk abból jöttünk rá, hogy fizetnünk kellett. Bár volt dinárunk, márkát kértek, pontosan 15 márkát. Igen ám, de 100 márkánál kisebb nem volt nálunk. Nem baj, mondta a kezelő, jó lesz az is. Odaadtuk, elvette, eltette. Vártunk, hogy vissza adja a vissza- járót. Erre szól, hogy na mi lesz, menjünk már. Reklamáltunk a 75 márka miatt, erre ingerülten emelte fel a hangját, mit képzelünk, ő nem pénzváltó, mért nem gondoskodtunk kisebb pénzről, neki nincs mit visszaadni. Bosszankodva folytattuk utunkat egyrészt a hepehupás út miatt, félve a tengelytöréstől, hisz csak 50-60 kilométeres sebességgel tudtunk menni és kifizettünk 100 márkát, másrészt mert újból megállítottak bennünket. Most a rendőrség (egyébként minden külföldi autót megállítanak), útleveleket, kocsi iratait, jogosítványt kért. Majd közölték, hogy gyorshajtás miatt megbüntetnek 10 márkára. Elfutott a méreg, mondom, ne vicceljen már, hiszen ilyen utakon még csoszogni is alig lehet, nem hogy száguldozni. Erre emelte a tarifát 20 márkára és tovább vizsgálódott. Index jobbra, index balra, fékpróba. Minden jó. Kérte, hogy kapcsoljuk be a reflektor-világítást, majd megkönnyebbülten rázta a fejét. Lám, lám nem elég erős a lámpa fénye. A büntetés így 40 márka. Nem volt értelme tovább vitatkozni. Fizettünk, ő legalább tudott visszaadni 100 márkából. Pár kilométer múlva újabb autópályadíj (most már volt aprónk), majd pontosan 20 kilométerenként rendőri ellenőrzés és büntetés. A végére úgy belejöttünk, hogy minden külön kérés nélkül, már az útlevéllel együtt nyújtottuk is ki a 10 márkást, és csoda, de egyből mehettünk is tovább. Mire Belgrádba értünk, több mint 300 márkát kifizettünk. (Hazafelé már 200-ból megúsztuk). Az emberek itt is, mint mindenhol sokfélék. Hat évvel ezelőtt kezdődött el a privatizáció, sok a vállalkozó, sokan próbálnak meg a földből is megélni. A boltokban van áru, de nincs választék. Sok a munkanélküli. Az emberek többsége a lelkében még nem tett pontot a háború végére, szinte minden családnak van vesztesége. Sokan azt mondják, itt utálják a magyarokat, Belgrád- tól délre meg egyszerűen élet- veszélyes külföldinek utazgatni. Nem tudom, nem is próbáltuk meg. Láttuk, hogy volt olyan, aki köpött egy nagyot amikor ránézett az autónk magyar rendszámtáblájára, de arra is volt példa, hogy amikor az egyik étteremben megtudták, hogy magyarok vagyunk, a zenekar eljátszotta magyarul, hogy „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék.. .„. Mit mondjak? Jó érzés volt. De legalább ilyen jó érzés volt újból megérkezni a magyar határra. Mauthner Most akár 500 000 forintot is nyerhet a Szalon sör kupakjaival! A kupakokban a francia kártya figuráit találhatja. Rakjon ki belőlük egy pókert (azonos figura mind a négy színben) és máris nyert! Ha kijött a PÓKER, tegye a négy kupakot, valamint az üzletekben kapható nyereményszelvényt egy borítékba és küldje el szeptember 30-ig címünkre. Nyereményéről postán értesítjük. PÉCSI SÖRFŐZDE RT., Pécs, 7601 Postafiók: 125 * ÁSZ PÓKER DÁMA PÓKER: (Üt) (£) '(£) CÛL) 1 0 0 0 0 forint y '.•MB/ A tét 500 000 forint A tárgynyeremények Af A-t tartalmaznak, a pénznyeremények személyi jövedelemadó kötelesek 9-ES PÓKER KIRÁLY PÓKER: ( Z») w5L l {X Bub, J \ Bubi w » l 9-es & \ 9-es LA 9-es BUBI PÓKER: Z, ', :.Z; 1 rekesz Szalon sör 10-ES PÓKER: 1 Szalon Póker póló 1 Szalon Póker sörös kői irsó IP
