Tolnai Népújság, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-07 / 184. szám

4. oldal Megyei Körkép — Dombóvár Es Környéke 1996. augusztus 7., szerda Fogathajtás hét év után A kurdi, döbröközi lovasnap, il­letve fogathajtó verseny szer­vezőinek sugallatára, feleségé­nek, valamint Vető Tibornak, Kovács Józsefnek, Várnai Gyu­lának és Rufli Károlynak segít­ségével a dombóvári Dávid Já­nos hét év után először ismét kettes fogathajtó versenyt szer­vezett a dombóvári lovas pá­lyán. A sok szponzori segítség­nek is köszönhetően jól sikerült versenyen huszonnyolc kettes fogat indult, s nem csak me­gyénk különböző településeiről - így Kocsoláról, Polgárdiról, Gyulajról - érkeztek a verseny­zők, hanem például Harkányból is. A verseny egyébként két fordulós volt, így a versenyzők reggel kilenc órától az első, majd délután egy órától a lo­vassportot korában is támogató Szőke Gézának, a dombóvári mezőgazdasági szövetkezet el­nökének megnyitó szavait kö­vetően a második fordulóban mérték össze tudásukat. A két forduló közötti közötti szünetben pedig lovasbemuta­tót láthatott a közönség, amin a dombóvári lovas ugratok sze­repeltek. Az eredményhirdetést követően tombolasorsolást tar­tottak, s még a helyszínen is többen ajánlottak fel tombola­tárgyakat. A pálya egyébként nem csak szép, de nehéz is volt. Persze a kezdet is az. A jól si­került verseny azonban arra inspirálja a szervezőket, hogy ismét hagyománnyá tegyék a fogathajtó versenyeket Dom­bóváron. A verseny végeredménye: I. ifj. Fanyar János (Döbrököz), II. Simon Jenő (Döbrököz), III. Oláh Gyula (Tengelic). Ahogy Kapo- szekcsőnél rá­fordul az ember a jágónaki útra, még nem sejti, hogy milyen vi­szontagságok várnak rá és au­tójára amíg a kis településig, Já- gónakig elér. Az út Kaposszek- csőnél még töké­letes, mint ahogy az még néhány kilométeren ke­resztül. Aztán, mintha elvágták volna, a sima aszfaltcsík gid- res-gödrös, igazi útnak nehezen nevezhető vala­mivé változik. Ám - s ezt feltét­lenül pozitívumként kell el­könyvelni - bevezet a faluba, ami festőién szép helyen terül el Dombóvártól nem is olyan messze. Az „út” mellett, a falu köze­lében egy hajdani kőkereszt ta­lapzata. Az arra járó először azt hihetné, hogy a vandalizmus újabb példáját látja, ám rá kell jönnie, hogy itt nem -eltűnik va­lami, hanem ké­szül. Mint meg­tudtuk a több, mint harminc éve állított keresztet felújítják, s az új betontalapzatba visszahelyezik. Rajta tábla hir­deti majd, hogy a kaposszekcsői Kossuth mező- gazdasági szö­vetkezet és az önkormányzat közösen újította fel. Ebbe a ke­resztet hajdan ál- líttatónak a Vá- sárosdombón élő leszármazottja is bele egyezett. A faluban - mondják, itt né­hány német is vásárolt magá­nak házat - nem sok ember mu­tatkozik a nagy nyári melegben, sőt még vakációzó gyerekek sem törik meg igazán a telepü­lésre jellemző csendet. Azért nem kihalt Jágónak. Az italbolt zárt helyiségének hűvösében az idősebbek, kint a teraszon a fia­talabbak kortyolgatják italukat. Utóbbiak mondják, hogy na­gyobb élet volna a faluban, ha a Somogy megyei Kercseligettel rendes út kötné össze Jágóna- kot, hiszen így is több turista téved be Kercseliget felől a fa­luba a földes úton át. Az idősek napközi otthoná­ban jó néhányan várják az ebé­det, s az meg is ér­kezik szo­kás szerint Kaposz- szekcsőről egy kis furgonban. Terítés, porciózás, tálalás. A jó étvágy megvan, hozzá lát­nak hát az ebédhez a gondozottak, akik legalább tár­saságra, gondoskodásra talál­nak itt. Néhány lépésre az étkezőktől a régi, megsüllyedt templom fé­lig felújított épülete áll, amihez szorosan illeszkedik az iskola. A templom építése - ami nyá­ron kezdődött az egyház finan­szírozásával - jelenleg áll. A régi épület bontását elvégezte egy dombóvári vállalkozó, s a falak állnak már, mint ahogy a betonkoszorú is elkészült. Ám egy hónapja nem kapnak a foly­tatáshoz kellő gerendákat a mesterek. Talán a napokban azért folytathatják a munkát, ám amit a hívek szerették volna, hogy augusztus 20-ra, a jágónaki búcsú napjára elké­szüljön az új templom, sajnos nem sok esély látszik. Bánó Ferenc, az immár há­rom éve nem üzemelő, de még most is nevéhez méltóan szép Virágvár mulató gazdája csak annyit nyilatkozik faggatózá­sunkra, hogy amíg Keller Ágota - vagyis Ágét néni - húzta a harangot vagy 30-40 éven át, addig az sírt, zengett, bánatos volt, vagy szívet me­lengető. Amióta gép kongat - hiába a mérnökök drága mun­kája - ez elveszett. Jágónakon még nem kell meghúzni a vészharangot, pe­dig nehéz a település helyzete. Talán az is jelzés értékű, hogy a temető mellett millecentenári- umi emlékparkot létesítettek pályázati úton nyert pénzből, s a fák szépen megeredtek. Azok lombkoronája alatt pedig maj­dan talán azok hűsölhetnek fel­nőttként, akik még meg sem születtek, de valamikor jágóna- kiak lesznek. - nagy ­Fotó: Bakó Színjátszó tábor: új darab? A dombóvári Galéria Szín­játszó Kör tagjai hamaro­san táborozni indulnak, s egy hétig egy kisvaszari házban ütnek tanyát. Hogy miért, s mit csinálnak ott azt Hajós Zsuzsanna a csoport vezetője mondta el.- Hányán vesztek részt a táborban?- Most sokan, körülbelül húszán vagyunk, s ilyen nagy létszáma még sosem volt a csoportnak. Természetesen a régi színjátszók mellett ebben a társaságban most új embe­rek is vannak, úgyhogy a tá­bor egyfajta beavatási szertar­tással ér majd fel. Mondhat­nám azt is hogy a kicsinyeket igyekszünk felzárkóztatni majd Kisvaszaron az időseb­bekhez.- Csináltok saját maga-v toknak színházat a táborban ?- Annyi bizonyos, hogy csinálunk valamit, amiről még mi sem tudjuk pontosan, hogy mi lesz. Az biztos, hogy napi 8-10 órát fogunk pró­bálni a táborban, ahol min­denki ott lesz a színjátszó csoportból, így bízom abban, hogy érdemi munkát tudunk végezni. Ez a próbamennyi­ség ugyanis hozzávetőleg át­lagos intenzitás mellett más­fél hónap alatt jön össze. Per­sze nem csak összekovácsoló „edzőtábor” lesz ez, hanem annál több valamivel.- Hogyan lett a táborhely éppen Kisvaszar?- Itt sikerült optimális he­lyet találnunk, s mivel egy üres közösségi ház lesz a tá­borhelyünk, még színpad is a rendelkezésünkre áll majd a munkához. Ha új produkció nem is születik meg az egy hét alatt, azért remélem, hogy valamilyen alkotó folyamat megindul a táborban. Persze erről nem szívesen nyilatko­zom, hiszen a kezdet még nem jelenti azt, hogy abból tényleg lesz valami. Minden­esetre gondolkodunk mesejá­tékban, népballadában, más jellegű darabban egyaránt.- A tavalyi darabotok, a Fájós fogú oroszlán című me­sejáték igazi siker volt. Ezért „fáj a fogatok" ismét valami mesére?- A tavalyi produkció tényleg siker volt, de most va­lami kevésbé „monumentális” darabot szeretnénk össze­hozni, amihez - magyarázza ezt a pénzhiány is— nem kell annyi díszlet és jelmez, mint az előzőhöz.- nagy ­Konda-híd: most másodszor Remélhető, hogy most jól sikerül FOTÓ: BAKÓ A dombóvári Konda patak fe­letti hidat tavaly építette újjá 28 milliós költséggel a Tolna Megyei Közúti Igazgatóság megbízásából a Strabag Hun­gária Kft. kaposvári területi igazgatósága. Az akkori mű­szaki átadáskor a megbízók listára vették a kivitelezési hibákat, s ezek között volt olyan is, amit tavaly a már késő őszi időjárás miatt nem lehetett kijavítani. Az első osztályú munkára szóló szer­ződésnek a kivitelező nem tett mindenben eleget. A jelenleg folyó garanciális javítások bontással is járnak, ám remél­hetően nemsokára elkészül a majdan kétszer két sávos au­tóút részeként funkcionáló híd, amihez talán sokáig nem kell majd hozzányúlni.- nagy ­Hírmondó Önkéntes véradás Dombóváron A Vöröskereszt szervezésé­ben holnap reggel kilenc órától délután kettőig ön­kéntes véradást tartanak a dombóvári városi kórház véradó állomásán, amire minden önkéntest szeretettel várnak a szervezők. Jegyzői fogadóóra Dombóvár város jegyzője, Frellemé dr. Kovács Anna ma tartja fogadóóráit reggel nyolctól délután négyig a Városházán, amire szeretet­tel várja a város polgárait. / Álláskeresők figyelmébe A Tolna Megyei Munkaü­gyi Központ dombóvári ki- rendeltségén a következő ál­láshelyeket tartják nyilván álláskeresők, munkanélkü­liek részére: Fakonzerváló, lakatos üzemvezető, motorfűrész kezelő, hegesztő, kereske­delmi vezető, minőségbiz­tosítási felelős, titkárnő, vil­lanyszerelő, gépkezelő, konyhai kisegítő, felszol­gáló férfi és nő, kőműves, ács, asztalos, targoncave­zető, takarítónő, festő-má- zoló, tehergépkocsi vezető (ADR+TIR), mérlegképes könyvelő. Az álláshelyekről a ki- rendeltségen személyesen a Bezerédj utca 14. szám alatt vagy a 466-338-as és a 466-835-ös telefonszámon bővebb felvilágosítást ad­nak hétköznapokon munka­időben. Evangélikus beiktatás Ifj. Aradi András evangéli­kus lelkészt a dombóvári, csikóstőttősi és kaposzek- csői egyházközség megvá­lasztott új lelkészét augusz­tus 10-én, a délután három órakor kezdődő ünnepi is­tentiszteleten dr. Kráhling Dániel esperes iktatja be hi­vatalába, a dombóvári evangélikus templomban. A beiktatási ceremóniát kö­vető fogadásra mindenkit szeretettel vár a dombóvári evangélikus gyülekezet. Megtelt a busz Ópusztaszerre A dombóvári művelődési ház Ópusztaszerre szerve­zett szeptember 1-i útjára már nem várnak jelentkező­ket, hiszen teljes a létszám. Lebilincselő A dombóvári rendőrkapitány­ság nyomozóinak az elmúlt héten is bőven akadt dolguk. Megtévesztés D. J-né dombóvári lakos felje­lentést tett ismeretlen tettesek ellen, akik 1996. július 28-án a déli órákban megjelentek idős édesanyja lakásán és a figyelmét elterelve eltulajdo­nították 400 forint készpén­zét. Bikát loptak Rendőri jelentés alapján nyomozást rendelt el a kapi­tányság ismeretlen tettes el­len, aki 1996. július 28-ra vir­radóra a kaposszekcsői Tsz. jágónaki telepéről eltulajdoní­tott két növendék bikát. Ezek értéke 100 ezer forint. Zeneszerető K. T. dombóvári lakos tett fel­jelentést ismeretlen tettes el­len, aki 1996. július 26-án, a délutáni órákban a könyves­boltja előtti tárolóról eltulaj­donított 30 darab CD-lemezt. Az anyagi kár kb. 90 ezer fo­rint. Ez sajnos nem az első ilyen eset volt, s az elkövető ismeretlen. Könnyelműség Az elmúlt héten három alka­lommal is történt Dombóvá­ron kerékpár lopás. Sajnos a tulajdonosok könnyelműen lezáratlanul hagyják mind az utcán, mind a lépcsőházakban és tárolókban kerékpárjaikat. Ezek a lopások is „ennek kö­szönhetőek”. Jegyzet írta: Nagy László A nagystílű Çjzerte a világban mindenki arra vágyik, hogy ne legyenek )J anyagi gondjai, s ha vannak egyáltalán kivételek, akkor természetesen csak erősítik a szabályt. Nem rossz dolog nagy­stílűnek lenni. Sőt. Persze vannak olyanok, akik - amolyan régi dzsentri módjára - nem csak addig nyújtózkodnak, ameddig a' takarójuk éri Talán éppen ez történt Dombváron is a közelmúlt­ban. Egy - állítólag - nem túl sokat érő, régi Audi tulajdonosa keresett fel egy autószerelőt azzal, hogy kocsijába a legjobb rá­diós-magnót, elektromos ablakemelőt, központi zárat, meg mi egyebet akar beszereltetni. Az üzlet megköttetett, s még - pedig ez meglehetősen szokatlan - szerződést is kötött a megrendelő a kivitelezővel, amiben pontosan meghatározták a munka elvég­zésének határidejét. Mást nem nagyon foglalt magába a papír, ám ennek ellenére a több, mint százezer forintos munka időre ■elkészült. A szerelőtől elvitt autó gazdájának másnap pedig nem akaródzott fizetni a munkáért. Sőt állította, hogy - az egyébként új, gyári alkatrészek - nem felelnek meg az igényeinek. • • T T&yvédi egyezkedés után több alkatrészt kiszereltetett a ko- U csiból, s a bennmaradok szerelése után sem fizetett munka­díjat. Na igen. Vannak nagystílűek. ők, akik a pénzük és a vá­gyuk közötti különbséget kipótolják egy kis „ésszel". Jágónak pedig él, és élni akar

Next

/
Thumbnails
Contents