Tolnai Népújság, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-05 / 182. szám

8. oldal Olimpia '96 1996. augusztus 5., hétfő Ökölvívás Koko-tangó a fináléban Az ökölvívó olimpia szom­bati döntői sorában második­ként szólították az Alexander Memorial Coliseum ringjébe Kovács Istvánt. A mindvégig szuperformában versengő Vasas-sportember „egyirá­nyú” mérkőzésen, óriási fö­lényben játszadozva simán győzte le kubai ellenfelét, Ar- naldo Mesát. Ez volt ötödik atlantai nyert mérkőzése, az angyal­földi sportoló két Európa-baj- noki cím és egy világbajnoki aranyérem után föltette a ko­ronát pályafutására! Az 1992- es barcelonai ötkarikás bronzmedált követően lett szombaton aranyérmes, 14-7- re vervén Mesát. Kovács Ist­ván ezzel minden idők ötkari­kás történetének 10. magyar boksz-aranyérmét érdemelte ki. A finálé elején Kovács tá­volról betalált, a kubai pedig várt és várt. Ezzel meglepte a magyart is, akin látszott, óva­tosabb bokszra vált, mert megütközött azon, hogy Mesa nem hajlandó előrejönni. Mesa csak a szemét villog­tatta, méregette az ütőtávot, Kovács - a menet végén, igen ügyesen - ballal beköszönt neki. Három perc után 2-0 volt az előnye! A folytatásban villámgyor­san begyűjtött újabb két pon­tot. A 28 éves kubai csak a 3:24. percben találta el elő­ször Kovácsot értékelhető módon (4-1). Ezt követte egy jobbhorog, az ötödik Kovács­pont. Kiderült, Mesa nem vár, hanem képtelen nagyobb se­bességbe kapcsolni. Kovács könnyed stílusban haladt előre: 6-2, 7-2, 7-3, 8-4, 11-^4. A második menetet 9—4-gyel nyerte Kovács, az összesítésben tehát szakadék­nyi volt az előnye. Hátra volt három perc, és többen tartottak attól, Mesa Kovács István nyerte az ötödik aranyérmünket mikor indítja el bal öklét, amit hat percen keresztül semmire sem használt. Kiderült, sem­mire sem tartogatja. Mindösz- sze egyszer ütötte meg Ková­csot ballal, akkor is hátulról, tarkón ... A záró menetben 12-6, 13-7 következett. Mesa megpróbált iramot diktálni, látszott rajta, érzi a vesztét, k.o.-ra törekszik. Csakhogy fejetlenül jött előre, az ilyes­mivel pedig Kovácsot nem lehet meglepni. A magyar ök­löző gyakorta „közbepisz­kált” jobbal is, ballal is. A záró menetet is ő nyerte (5-3). Az utolsó másodpercekbén a szépszámú magyar drukker­sereg „Táncolj, Kokó!” kiál­tással éreztette a magyar ök­lözővei, hogy már nincs mitől tartania. Kovács az ered­ményhirdetéshez egy magyar zászlót terített magára, majd udvariasan kisegítette a fing­ból Mesát. A döntő voltaképpen nem is hozott igazi harcot, Mesa semmiféle akadályt nem je­lentett, Kovács úgy verte meg, ahogyan edzésen szo­kás. Férfi kosárlabda A Dream Team nem hibázott A döntőben: Egyesült Allamok-Jugoszlávia 95-69 (43-38) Ld: Robinson 28, Miller 20, Hardaway 17, illetve Pas- palj 19, Bodiroga 13, Djord- jevics 13. A várakozásnak megfele­lően a Dream Team III. meg­szerezte a tizenegyedik olim­piai kosárlabda aranyérmet is az Egyesült Államoknak. Bár az NBA-sztárokból összeállí­tott együttes az első félidőben igencsak szenvedett az Eu- rópa-bajnok jugoszlávok el­len, a folytatás már a házigaz­dák fölényének jegyében telt el. A Dream Team végül 26 pontos sikeréhez az is hozzá­járult, hogy a jugoszlávok nélkülözni kényszerültek a sérült Savicot, Divac pedig hamar kipontozódott. Férfi kosárlabda, olim­piai bajnok: Egyesült Álla­mok, 2. Jugoszlávia, 3. Litvá­nia, 4. Ausztrália, 5. Görögor­szág, 6. Brazília. Bajnokaink alaposan kicentizték Két arany, egy ezüst- és három bronzérmet szereztek kajak-kenuzóink Huszonnyolc ország sportolói kerültek be a centenáriumi olimpia síkvízi kajak-kenu ver­senyeinek hétvégi döntőibe. Valamennyi döntőben csak a németek érdekeltek, őket a ma­gyarok, valamint az ausztrálok követik tíz, illetve nyolc fina- lista hellyel. Doktor után „futott” Zala A C-l 1000 méter érdekes küz­delmet ígért, mert a világbaj­noki címvédő Pulai Imre csak a partról figyelhette az ellenfele­ket, az olimpiai bajnok bolgár Nikolai Buhalov pedig már az előcsatározások során is feltű­nően gyengén evezett. így a cseh Martin Doktor, a magyar Zala György, és a lett Ivan Klementyev különpárharcát jó­solták a szakemberek. Nem is tévedtek, Doktor a rajt után ki­lőtt, féltávnál már egy hajó­hosszal vezetett az őt üldöző Zala előtt. A BSE-Tavema 27 éves versenyzője 750 méternél megpróbált közelebb kerülni, de nem sikerült, sőt az utolsó métereken Klementyev is elhú­zott mellette. Zala, akárcsak négy éve Barcelonában, ezúttal is bronzérmes lett. A címvédő négyes betűje A női kajaknégyes ugyan olim­piai bajnokként állhatott rajt­hoz, de ez a kvartett már nem az volt, amelyik 1992-ben a magyar küldöttség egyetlen sportági ötkarikás aranyérmét szállította. Kivált a csapatból a hazai mezőny vitathatatlan leg­jobbja, Kőbán Rita, s távollété­ben nem is lehetett igazán nagy eredményt remélni. A 9. helye­zés azonban csalódást jelent, akárcsak az Almási Péter és Hegedűs Róbert alkotta férfi kajakkettes utolsó helye. Érdemes még visszatérni a női négyesben elért német dia­dalra, hiszen az együttes tagja volt a 34 esztendős Birgit Fis­cher, aki ötödik olimpiai arany­érmét vehette át, s emellett 21 világbajnoki címmel is büsz­kélkedhet. Bármennyire is meg­lepő: már 1979-ben világbaj­nok lett, egy évvel később a moszkvai olimpián pedig meg­szerezte első ötkarikás arany­érmét. Vitán felül ő a kajak­kenu sport jelenlegi legna­gyobb alakja, még csak hasonló sikerekkel sem rendelkezik senki más. S mi több: vasárnap még ott lesz a női k-1 500 és a k-2 500 fináléjában is ... A verhető verhetetlenek Na majd a kenupárosok kitesz­nek magukért - mondogatták a magyar táborban, ahol szinte mindenki abban reménykedett, hogy a Horváth Csaba, Kolo- nics György kettős megszerzi a sportági küldöttség első atlantai aranyérmét. Kiben bíztak volna, ha nem bennük, hiszen ők a legutóbbi világversenyen, a tavalyi duisburgi vb-n egy­szerűen verhetetlenek voltak, s meg sem álltak öt arany bezse- beléséig. A verseny azonban nem a remények szerint alakult, mert a románok nagyon belekezdtek, s még 750 méternél is fölénye­sen vezettek a magyarok előtt. Horváthék megpróbálták fo­kozni a tempót, de erőfeszítése­iket nem kísérte szerencse, sőt, amíg az élen haladók egymásra figyeltek, addig a németek ella­pátoltak mellettük, ők lettek a bajnokok a románok és a ma­gyarok előtt. — Nem hiszem, hogy Kolo- nicsék különösebb hibát követ­tek el, ők mindent megtettek a győzelemért. A németek egy­szerűen gyorsabbak, jobbak voltak - így Vaskuti István, a kenusválogatott egyik edzője, aki 1980-ban Moszkvában olimpiai bajnok lett. — Annyira kiadtam min­dent magamból, hogy a végén majdnem szétment a fejem, s eléggé szédültem is - mondta Kolonics György, aki négy éve Barcelonában már ötödik volt Pálizs Attilával az oldalán. — Majd az ötszázon meg­próbálunk javítani. Olyan ke­mények leszünk, mint az orosz tél - fogadkozott Horváth Csaba, aki nehezen tudta lep­lezni csalódottságát. Csipesék meglepetése A záró számban, a férfi k-4 1000 méteren Csípés Ferenc és társai az elején viszonylag megnyugtató előnyre tettek szert, de a nagy rivális némete­ket nem tudták lerázni. A 750 métert jelző bólyasomál még magyar-német-orosz sorrend­ben haladtak át, de a németek szenzációs hajrájával szemben már tehetetlenek voltak. így is örülhettek az ezüstéremnek, a szombati nap legszebb magyar sikerének. Pulai is bronzérmes A vasárnapi zárónapon a férfi K-1 500 méteres döntőnek nem volt magyar résztvevője, az olasz-norvég párharcból a dél­európaiak olimpiai bajnoka, Antonio Rossi került ki győzte­sen. A folytatás ugyanúgy ma­gyar bronzérmet hozott, mint a szombati nap, a különbség any- nyi volt, hogy akkor Zala György, most pedig Pulai Imre evezett harmadikként a célba. Ez persze nem fejezi ki hűen a történteket, hiszen a tavalyi du­isburgi vb-n győztes Pulai az utolsó métereken már nem hú­zott, inkább egy nagy lendület­tel berúgta hajóját a célba. A cseh Martin Doktor megint verhetetlen volt, de még a szlo­vák Slavimir Knazovicky is be- siklott Pulai előtt. Drága, aranyos Rita! A magyarok nagyon bíztak Kőbán Ritában, aki nemcsak vi­Kőbán Rita lágbajnoki címvédőként, ha­nem az előcsatározások leg­gyorsabb versenyzőjeként is készült az újabb erőpróbára. A csepeliek 31 éves kiválósága, aki négy esztendeje olimpiai bajnok lett a kvartett tagjaként, jól kapta el a rajt pillanatát, de az első méterektől nagy csatát vívott a kanadai Caroline Bru- net-vel, aki mögött 28 század­másodperces hátránnyal érke­zett a féltávhoz. A második 250 méteren még újból megvívtak egymással, de ekkor már Kő­bán bírta jobban erővel, s 236 ezredmásodperces előnnyel övé lett az aranyérem. Pedig sokáig vezettek A férfi kajakpáros (Bártfay Krisztián, Gyulay zsolt) kez­dése újból megdobogtatta a magyar szurkolók szívét. Gyu- layék szinte kilőttek a startnál, s az első 250 méter után biztosan vezettek a németek és a lengye­lek előtt. A túl erős rajt azonban megbosszulta magát, a 43.00 mp alatt megtett első 250 mé­tert csak egy 47.00-ás követte, s ez a felemás teljesítmény csu­pán a hatodik helyhez volt ele­gendő. Az olaszok triplázása elma­radt, ismét az olimpiai bajnok németek nyertek egészen mi­nimális, 32 ezredmásodperces különbséggel. Milimétereken múlott Ekkor még kevesen sejtették, hogy a következő szám, a C-2 500 méter hasonlóan szoros be­futót hoz a magyarok és a mol­dovaiak között. A két duó végig óriási csatát vívott egymással, az utolsó métereken is szinte pillanatonként változott a hely­zet az élen. A moldovaiak, akik 1988-ban Szöulban még a szov­jet küldöttség tagjaiként lettek elsők, jobban osztották be ere­jüket, az utolsó méterekre sem élték fel tartalékaikat, de a győ­zelmet nem tudták elorozni Ko- lonicsék elől, akik tavaly a du­isburgi vb-n öt számban is a vi­lág legjobbjainak bizonyultak. Ezúttal 36 ezredmásodperc volt a különbség. Horváth Csaba Kolonics György — Fogalmam sem volt, hogy nyertünk, vagy kikaptunk. Csak azt láttam, hogy a moldo­vaiak nagyon egyvonalban vannak velünk. Kérdezgettük egymást, de semmi biztosat nem tudtunk egészen addig, amíg nem közölték a sorrendet - mondta Horváth Csaba, aki első olimpiáján vett részt, egy arannyal és egy bronzzal zárt. Kettesben nem sikerült A záró szám, a női kajak-kettes (Mednyánszky Szilvia, Kőbán Rita) többesélyesnek tűnt, már- csak azért is, mert a résztvevők közül Kőbán Rita, a német Bir­git Fischer, a svéd Susanne Gunnarsson és az ausztrál Kat­rin Bordiert egy órával koráb­ban még az egyes döntőben la­pátolt. A táv elején Mednyánszkyék jól tartották magukat, a néme­tek és a svédek mögött a har­madik helyen haladtak, de ké­sőbb visszaestek, s a dobogóról is leszorították őket a jól haj­rázó ausztrálok, a mieink ne­gyedikként értek be. Némi meglepetésre az aranyérem nem a németek, hanem a svédek birtokába került, így Birgit Fischer továbbra is öt olimpiai aranyat tud felmutatni. Atlétika Maszterkova duplázott, Zelezny megvédte címét A sportág jelenlegi kiemelkedő alakjai közül többen is igazán elégedettek lehetnek az atléti­kai viadalok záró napja után. Az orosz Szvetlána Maszter­kova például arra lehet büszke, hogy a női 800 m-es síkfutás megnyerése után 1500 m-en is az övé lett az aranyérem. Óriási bravúrt hajtott végre a gerely­hajító Jan Zelezny is. A cseh versenyző megvédte barcelonai elsőségét, ez pedig nem min­dennapi teljesítmény, hiszen utoljára a finn Jönni Myyra (1920, 1924) nyert férfi gerely­hajításban egymás után két olimpián. A 30 éves Zelezny a verseny után egyébként elmondta, hogy a jövőben az Atlanta Braves profi baseball-csapatában kí­vánja kamatoztatni kivételes képességeit. Az algériai Noureddine Morceli három világbajnoki cím birtokosa, de olimpiai aranyérmet most ünnepelhetett először, miután Atlantában is maga mögé utasította a férfi 1500 m-es síkfutás mezőnyét. Venuste Niyongabo viszont a férfi 5000 m-es számban bizo­nyult a legjobbnak, de talán en­nél is fontosabb, hogy ezzel Burundi történetének első olimpiai aranyérmese lett. Hatalmas meglepetésre a ni­gériai Chioma Ajunwa nyerte a női távolugrás versenyét. Az af­rikai ugrónő 7.12 m-es konti­nenscsúccsal diadalmaskodott, s megelőzte az esélyesebbnek számító olasz Fiona Mayt és az amerikai Jackie Joyner-Kersee- t. A szakembereket már az is meglepte, hogy Ajunwa beju­tott a 12-es döntőbe. Az egy­kori válogatott labdarúgó (!) ugyanis csak ez év júniusától kezdett el ismét versenyezni. 1992-ben ugyanis pozitív eredményt hozott a dopping- vizsgálata, s emiatt a nemzet­közi szövetség négyéves eltil­tással büntette. A nigériai spor­tolónőt váratlanul érintette a „száműzetés”, mert fogalma sem volt, hogy tiltott teljesít­ménynövelő szert használt. — Az eltiltást követően hosszú ideig nem edzettem. Meghíztam, ami a sportolóknál nem sok jót jelent. Tavaly már­ciusban kezdtem el újra gyako­rolni, de inkább a 100 méteres síkfutást részesítettem előny­ben. Nem hittem, hogy távolug­rásban sikeres lehetek - nyilat­kozta a boldog győztes. A ma­gyar Vaszi Tünde az előkelő ki­lencedik helyen fejezte be a döntőt. Meglepetésekkel telinek bi­zonyultak az atlétikai 4x 100-as váltók döntői. A nőknél az Egyesült Államok győzött, de meglepetésre a Bahamák együt­tese futott be másodiknak, s Jamaica lett a harmadik. A bronzérmes csapat befutóem­bere, Merlene Ottey ugyan arany nélkül lesz kénytelen tá­vozni Atlantából, egy rekordot azonban beállított: az ausztrál Shirley Strickland és a lengyel Irina Szewinska mellett ő is immár hét olimpiai éremmel büszkélkedhet. A férfiak via­dala még ennél is több megle­petést hozott. A verseny még el sem kezdődött, máris bejelen­tették, hogy Carl Lewis nem indul az amerikai váltóban, a startnál pedig váratlanul kizár­ták Ghána négyesét. Mint utóbb kiderült, erre azért került sor, mivel az afrikai csapat a döntő­ben jogosulatlanul Christian Nsiah-ot is indítani akarta. A verseny során a kanadaiak fel­borították a papírformát, és az az ország történetében először megnyerték a férfi 4x100-as váltót. — Ez az arany többet jelent számomra, mint a 100 méteren nyert érem. Ennél jobb már csak az új világcsúcs lett volna - nyilatkozta Donovan Bailey, a csapat befutóembere. A világcsúcstartó bolgár ma- gasugrónő, Sztefka Kosztadi- nova két világbajnoki cím meg­szerzése után elérte élete nagy célját, hiszen mostantól olim­piai aranyéremmel is büszkél­kedhet. Ä 31 éves atlétanő az 1988-as szöuli nyári olimpián második lett, a négy évvel ké­sőbbi barcelonai játékokon csak a negyedik helyen végzett. Mostani 2.05 m-es ugrása baj­noki címet és olimpiai csúcsot ért. Kosztadinova az aranyér­met bebiztosító ugrás után megkísérelte megdönteni saját világcsúcsát (2.09 m), de a 2.10 m-es magasság már kifogott rajta. A görög Niki Bakogianni 2.03 m-el ezüstérmes lett, az ukrán Inga Babakova 2.01 m-es ugrása pedig a harmadik hely­hez volt elegendő. Drámai véghajrában dőlt el a férfi maratoni futás olimpiai bajnoki címe. A 2:12:36-ot futó dél-afrikai Josia Thugwane mindössze három másodperc­cel előzte meg a dél-koreai Lee Bong Ju-t, s nyolccal a kenyai Eric Wainaina-t.

Next

/
Thumbnails
Contents