Tolnai Népújság, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-31 / 203. szám
16. oldal Hétvégi Magazin 1996. augusztus 31., szombat A német „vizesrégész” Hajótemető a tenger mélyén A világ egyik legritkább hivatását választotta a német Thomas Förster, aki ahelyett, hogy a nevének megfelelően erdésznek tanult volna, „vizesrégész” lett. Olyan archeológus, aki a víz alá szorult történelmi emlékeket faggatja és próbálja megmenteni a jövő nemzedékeinek. Az ő vezetésével kezdődött érdekes-izgalmas munka a keleti-tengermenti Wismarban. Gazdag leletanyaggal számolnak a régészek a Wis- mari-öbölben, annál is inkább, mert a város a 13. század elején a Hanza-szövetség tagja lett, de a 30 éves háború eredményeképpen svéd fennhatóság alá került, és csak 1903-ban tért vissza az anyaországhoz. Az archeológusok munkáját segítő búvárok tavaly középkori ágyúgolyókra, kerámia használati tárgyakra, jelzőkürtre, óriási csiszolókőre és egy fából ácsolt védő- rendszerre bukkantak az öbölben. Förster és munkatársai legalább tíz elsüllyedt hajó leleteit szeretnék még az idén felszínre hozni. A tengerfaggató történészek becslése szerint legalább 1200, az utóbbi 250 esztendőben elsüllyedt hajó pihen Mecklenburg - Elő-Pomerá- nia parti vizei mélyén. Eddig ötszáznak bukkantak a nyomára. Kap Arkonánál, a magyar turisták által is kedvelt Rügen-sziget előtt valóságos hajótemetőt fedeztek fel. Három kilométeres körzetben tíz, meglepően jó állapotú vízi járműre bukkantak a viszonylag sekély tengerfenéken. Ezt a leletegyüttest víz alatti „szabadtéri” múzeummá kívánják nyilvánítani, főleg amatőr búvárok számára. A nem búvárkodó, de kíváncsi turisták is megtekinthetik majd a roncsokat: őket különleges, átlátszó fenekű kis hajókkal, csónakokkal szállítják majd a partról a víz alatti múzeum „tárlói” fölé. Egyiptom, Kairó. Most talált háromezernyolcszáz éves szobrok, amelyek a dahsuri piramis közelében kerültek elő. Belsejükben emberi maradványokra bukkantak, ezek - hozzáértők szerint - segíthetnek felfedni a mumifíká- lás eddig nem ismert titkait. fotó: FEB-Reuters Luxemburg, a szép és gazdag ország A bankok őrzik a titkokat Az Európai Unió legfrissebb felmérése szerint a „miniországok óriásának” számító Luxemburg nagyhercegség kontinensünk leggazdagabb országa. Nem csoda, hogy a vadregényes államocskában gyakran feltűnik a következő felirat: „Azok akamnk maradni, akik vagyunk.” Ez világos beszéd egy gyorsan változó világban. A luxemburgiak - mind a nem egészen négyszázezren - nem titkolják, hogy kis államuk (2586 négyzetkilométeren) Fortuna, a szerencse istenasszonya kegyeltje. Ez több okból igaz. Nem elég, hogy ez a kis földdarab'az európai gazdasági- és pénzügyi Forró vérű jenkik Az Astra nem az első és egyetlen vállalat, ahol elfogyott a nők türelme. A japán Mitsubishi motorgyár Illinois állambeli üzemét 150 millió dolláros kártérítésre perli az EEOC egyenjogúsági bizottság. A Normal nevű kisvárosban működő Mitsubishi-üzemben az EEOC szerint korántsem mentek normálisan a dolgok. A férfiak (főnökök, beosztottak) mintegy 500 esetben molesztálták a férfiak (főnökök, beosztottak) a munkatársnőiket. Két- és egyértelmű megjegyzéseket tettek rájuk, obszcén szavakat, kifejezések használtak a jelenlétükben, és nem csak szemmel vizsgálták meg domborulataikat. Az Egyesült Államokban mind nagyobb tekintélyt élvező egyenjogúsági bizottság, amely élet, valamint nem utolsósorban Brüsszel és Strassburg mellett az európai intézmények egyik fellegvára, - ráadásul gyönyörű is. Jelképes jelentőségű, hogy a mai modern egyesült Európa megálmodója éppen a luxemburgi Robert Schumann volt. Ma már csak a nagyhercegségben immár nyolcezer ember dolgozik az Európai Unió különböző intézményeiben. A kis alkotmányos monarchiában több mint száz, világhírű vár és kastély várja turistákat, akik jönnek is. Például Clervauxba, hogy megcsodálják a hófehér kastélyt és vissza- révedjenek a múltba a település nem csupán a nőket, hanem a férfiakat (ők 90 százalékban a főnöknőjüket jelentették fel szexuális zaklatás vádjával), továbbá az összes kisebbséget is védi, időnként önvédelemre is szorul. A normali eset kipattanása után a Mitshubishi-gyár dolgozói „önként és dalolva” vonultak az EEOC chicagói székháza elé, hogy tiltakozzanak a munkahelyüket ért gya- núsítgatások ellen. Miután az amerikai közvélemény azt tapasztalja, hogy a legnagyobb védelmet a nyilvánosság adja az egyénnek (1991- ben még Clarence Thomas főbíró is belebukott túlzott kakaskodásába), mind többen fordulnak az EEOC-hez. Öt éve még csak 6000, tavaly már 15 549 esetet vizsgáltak a bizottság jogászai, szakértői. Még festőién kanyargó utcáin. Luxemburg két nagyhatalom közé ékelődik, s ennek a legnagyobb előnyét az éttermek élvezik. A konyha íze ugyanis francia, miközben az adagok nagysága német. Valóban ideális elegy. Ezt a vadregényes, sziklás kis államot nem véletlenül Észak Gibraltárjának nevezik. Gazdagságának egyik „mellékes” forrása ugyanis, hogy megszámlálhatatlanul sok bankja legalább olyan gondosan őrzi a titkokat, mint például svájci konkurenseik. A luxemburgi állam viszont nem az adót tekinti fő jövedelmi forrásának ... így lett a miniállam adóparadicsom. Bili Clintont is megcsapta a gyanú szele: egykori munka-’ társnője, Paula Jones jelentette fel, de csak az elnöki mandátum lejárta után foglalkoznak az üggyel. Két éve még csinos summát ítéltek meg az egyenjogúsági bizottság közreműködésével a szexis ügyeiket bíróság elé vivő nőknek. A San Francisco-i Rena Weeks titkárnő például jó hétmillió dollárt kapott, mert munkahelyén, egy ügyvédi irodában férfi munkatársa a blúzába nyúlt. Mára viszont töredékére csökkentek a kártérítések. Túl sok az ügy, és többnyire jelentéktelennek bizonyulnak. Nálunk Magyarországon nemigen hallani arról, hogy bírósági per indulna a szoknya- pecér, csélcsap férfiak ellen, akik a munkahelyükön molesztálják a nőket. Pedig minden bizonnyal előfordul ilyen, s gyanítható, hogy nem csupán a színházakban létezik „szereposztó dívány”. Persze az is igaz, hogy egy ilyen dologhoz két ember kell. Türelmes szerelem Európában is egyre több fiatal számára jelent ideált a házasságkötésig megtartott szüzességi fogadalom. Sőt, egyre nagyobb számban csatlakoznak olyan csoportokhoz, amelyek számára a házasság előtti érintetlenség íratlan, sőt esetenként írott szabály. Francia- országban a szüzek most megalakult csoportja az Amour vrai attend (AVA, vagyis az igaz szerelem türelmes) nevet viseli, s alapszabályuk írja elő, hogy a tagság az aktív nemi élettel kivárja a házasságot. A legtöbb „önmegtartóztató” 17-25 éves, akiknek annyira elegük van a szexuális szabadságból illetve szabadosságból, hogy visz- szakövetelik a nagyanyáik idejében elfogadott erkölcsöket. S nemcsak az AIDS- től való félelemből mondanak le az idő előtti testi szerelemről. A csoportok tagjai ugyanis „a szerelem lehető legszebb bizonyítékának az érintetlenségnek a leendő házastárs számára való megőrzését” tekintik. Harrison Ford helyett Gumiáréból drámai hős? A neves ausztrál filmrendező, Peter Weir szereti a kockázatos vállalkozásokat, legalábbis erre utal, hogy legújabb filmjének főszerepét a komikus, Jim Carrey-re bízta. A rizikó abban áll, hogy az egyáltalán nem vicces történetben a színésznek egy véresen komoly szerepet kellene eljátszania. A szakmabeliek először tréfának vélték Weir bejelentését, mert afféle férfihősre számítottak, mint például Harrison Ford. Ezt már csak a téma is megkívánná: a Truman Show munkacímű film forgatókönyve egy olyan férfi megpróbáltatásait ábrázolja, aki harcot indít magánem- ,beri jogainak védelmében, mert rájön arra, hogy egy tévétársaság titokban nyomon követi életének eseményeit. A mostani helyzet Peter Weir karrierjének egy korábbi állomását idézi, nevezetesen a Holt Költők Társasága című filmet. Mit keresett Joe a titkárnő blúzában? Lapátra tette első számú emberét a svéd-amerikai Astra USA Inc. gyógyszeripari konszern. Az 50 esztendős Lars Bildman azért volt kénytelen a kalapját venni, mert egy vállalati ünnepség alkalmával „túl közel lépett” 27 éves beosztottjához. A hölgy ezt kifogásolta. Igaz, Bildmannak nem ez volt az első esete. Astra-karrierje 15 éve alatt tucatjával panaszkodtak rá a lányok és asszonyok ... Gyűjtőszenvedély Hol vannak már azok az idők, amikor a gyűjtők egy oldti- mer autócsodáért vagy netán egy Fabergé ékszertojásért epekedtek! A mostani sláger a toll. Na nem a műanyag írószer, hanem az igazi: a drága és főleg antik töltőtoll, ráadásul lehetőleg Montblanc, Cross vagy Waterman márkajellel. A maguk tollával ékeskedő gyűjtők nemrégiben rendezték meg szokásos évi találkozójukat Washingtonban: a kiállítók száma negyven százalékkal nőtt tavaly óta - mintha modem Don Quijote- ként, harci töltőtollukkal a vállukon csatába indulnának a komputerek ellen. Egy márkás töltőtoll már csak azért is komoly érték manapság, mert szinte különleges megtiszteltetés kézzel írott levelet kapni. Nagy Britannia, Edinburgh (Skócia). Egy véradó „vámpír” az Edinburghi Fesztiválon. A „Circus of Horrors” szereplői is adtsak vért a fesztivál idejére felállított véradó központban. fotó: FEB-Reuters i t i