Tolnai Népújság, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-24-25 / 197. szám
12. oldal Gyermekvilág 1996. augusztus 24., szombat Történetek Mátyás királyról Ali bég ebédje Rettenetes nagy sereget vezetett a kegyetlen Ali bég a magyarok ellen. Mátyás királynak szokása volt magának kikémlelni az ellenség táborát, úgy aztán jobban tudta, hova üssön majd, ahol a legjobban fáj. Az arcának el változtatása, meg az ennek-annak való ügyes öltözés dolgában olyan mester volt Mátyás, hogy akár komédiásnak is elmehetett volna, de hát akkor ki lett volna helyette Mátyás király? Jónak látta Mátyás az Ali bég erejét, gyengeségét is kitapogatni, felöltözött hát szegény töröknek, úgy lopakodott be az ellenség táborába. Egy zsák árpát cipelt magával, azt mérte a táborban a többi mindenféle elemózsiával, abrakkal kereskedő vándor kofák közt. A törökök nyelvét meg úgy tudta Mátyás, olyan tökéletesen, hogy a szava után a leghegyesebb fülű igazhívő se gyaníthatta a magyart. Avval a zsák árpával Mátyás egészen közel merészkedett a vezéri sátorhoz, ott a földön ülve kínálgatta illendő óbégatással a portékáját a bugyogós vitézeknek, azon- közben szemmel tartotta az Ali bég sátorából kijövőket meg az abba bemenőket. Másnap pedig, miután szerencsésen visszajött a magyar sereghez, Mátyás a maga királyi kezével ezt a levelet írta Ali bégnek: — Hallod-e, te híres Ali bég, agg eb őrzi úgy a nyájat, mint te a táborodat. Ott ültem tegnap a sátorod előtt, árpád árultam a népednek. Ha nem hiszed, azt is megmondhatom, mi volt az ebéded. Mert láttam, hogy viszik be hozzád a sátorba rézkancsóban a szörbetet, ezüsttálon a kenyeret, aranyfazékban az ürühúst, még most is az orromban a szaga. Rá is ütötte a levélre Mátyás a hollós pecsétet. Ettől a hollótól úgy megijedt Ali bég, azon nyomban elkotródott táborostul a magyar sereg elől. Mai feladványunk A 10 éven aluliak a rajzon szárd, Pf. 130. A szerencsések szereplő közismert mondóka a szekszárdi Jantner Fotó által megfejtését küldjék be ezen a felajánlott magnókazettákat héten. nyerhetik meg. A 10 éven felüliek részére egy ismert közmondást rejtettünk el. Ha az oszlopokat helyes sorrendbe rakjátok, és a vízszintes betűsorokat összeolvassátok, megkapjátok a megoldást. A megfejtéseket augusztus 23-ig küldjétek be a Gyermekek Háza címére, 7100 SzekAugusztus 3-i feladványunk helyes megfejtői közül a Gyermekek Háza által felajánlott bélyegeket, magnó- kazettákat a következők nyerték: Dávid Tímea (Aparhant), Török Tibor (Nagydorog), Bognár Cecília (Nagyszo- koly), Hálák Krisztián (Szekszárdi Josef Kowaczek (Szekszárdi és Buda Patrícia (Tevei). A hőgyészi művelődési ház különdíját, belépőt egy bábelőadásra, Luft Lívia hőgyészi olvasónk nyerte. Augusztus 10-én megjelent feladványunk helyes megfejtői között a szekszárdi Bagoly ABC által felajánlott édességeket Illés Nándor (Cikó), Vizi Regina (Miszla), Moz- berger István (Nagyszokoly), Fehér Balázs (Őcsény), Gál Krisztián és Klaudia, valamint Varga Balázs (Tevel) nyerte. Honnan ered? „Hátra van még a fekete leves” A fenti idézett szöveget akkor mondjuk, ha azt érezzük, hogy ezután jön még csak a dolgok kellemetlenebbik része. Akárhogy törjük is fejünket, nem jut eszünkbe az ételek között fekete színű leves. Nem is hagyományos levesre gondolt szegény Török Bálint, 1541-ben a török szultán sátrában, mikor a padi- sah marasztalta, hogy ne menjen még vissza Budára, mert még hátra van a „fekete leves”. Ö arra számított, hogy az akkoriban itt még ritkaságnak számító fekete kávéval fogja megkínálni a szultán. Hogyan került a magyar fővezér II. Szulejmán sátrába? A mohácsi csata után a törökök feldúlták Magyarország középső részét, de október közepén elhagyták az országot. Ösz- szefogással lehetett volna még valamit tenni, de a nemesség két királyt is választott: Szapo- lyai Jánost és I. Ferdinándot. A két uralkodó közti harcban fontos volt a főváros, Buda birtoklása. Többször is gazdát cserélt, majd 1529-ben Szulejmán vezetésével a törökök elfoglalták Ferdinánd zsoldosaitól és átadták Szapolyainak. Ezután János király minden mozgatható anyagi erőt Buda megerősítésére fordított. Ekkor is keletkezhetett volna az a mondás, hogy „Nem egy nap épült Buda vára”, amivel azt fejezzük ki, hogy nem szabad a munkát elnagyolni. A korabeliek - ostrommal - bevehetetlennek tartották Budát. Ferdinánd seregei Biztos sikerre számíthatsz ezzel a különleges mutatvánnyal. Tegyél három biztosítótűt az asztalra. Az egyiken piros, a másodikon zöld, a harmadikon sárga színű nagy gyöngy legyen. Kérd meg a barátodat, hogy amíg elfordulsz, két „felgyöngyözött” biztosítótűt tegyen zsebre, a harmadikat pedig a hátad mögött adják a kezedbe. Aztán visszafordulva - anélkül, többször is próbálkoztak, de a vár ereje és a mindig segítségre siető török csapatok rendszeresen visszavonulásra késztették őket. A nyugati zsoldosok 1541-ben ismét körülzárták Budát. A védők újra segítséget kértek. Szulejmán személyesen vezette a felmentő hadat, majd 455 évvel ezelőtt, augusztus 29-én csellel elfoglalta a várat. Ürügye - ami tartalmazott némi igazságot - az volt, hogy a magyar szövetséges képtelen megvédeni magát a Habsburgoktól, azt meg már mégsem várhatják el a magyarok egy ilyen nagy birodalom uralkodójától, hogy seregestől együtt állandóan rángatni lehessen. Ezért tehát itt hagy egy helyőrséget, ami megvédi az országot. A csel eredeti volt, ugyanis a törökök miután megugrasztot- ták a keresztényeket, Buda vára alatt letáboroztak. Keleti szokás szerint Szulejmán ajándékokat hogy egy pillantást vetnél a kezedben lévő biztosítótűre - megmondod, milyen színű gyöngy van rajta. Megoldás: mint ahogy sok más dolognak, ennek sincs semmi köze a természetfeletti dolgokhoz. Csak egy egyszerű, de nagyszerű trükk. A sikeres mutatványhoz két biztosítótűt kell előkészíteni. Kérd meg apukádat, hogy azt a biztosítótűt, amelyiken a piros küldött a királynak, a csecsemő János Zsigmondnak és a főuraknak. Ezután elküldte Orucs főcsauszt, hogy hívja meg táborába a királyt, mert a szultán gondot akar rá viselni, mint tulajdon fiára. Neki adja Buda várát, de még Bécset is. Mind a két várost megkapja, mihelyt tíz esztendős lesz. Ez ugyan veszedelmes meghívás volt - érezték ezt a magyar vezetők - de nem lehetett kikerülni. A szultán, miután meggyőződött róla, hogy a király tényleg fiú, a kísérő főurakat megvendégelte. Eközben a janicsárok egyenként, mintha csak nézelődnének, felmentek a várba. Egyszer csak a janicsáraga felemelte a török zászlót és kihirdette: — A fenséges padisah birtokába veszi Buda várát! Késő este a szultán a kis királyfit és a főurakat visszaengedte a táborból, de Török Bálintot nem bocsátotta el. Neki megígérte a fekete levest. Rövidesen kiderült, hogy ez nem ital, vagy étel. Néhány janicsár berohant a szultáni sátorba és elhurcolta a magyar főparancsnokot egy hajóra, ami Konstantinápolyi szállította. A Héttoronyban sínylődött haláláig. Batár Zsolt gyöngy van, a fejénél egy fogóval úgy szorítsa össze, hogy ne lehessen semmiképpen kinyitni. Amelyiken a zöld gyöngy van, annak reszelje le a hegyét, hogy tompa legyen, és már képes is leszel kitapintani a színeket. Amikor a biztosítótűt a hátad mögött a kezedbe veszed, ha nem nyílik piros, ha nyílik, de hegyes, akkor sárga, s ha nyílik, de tompa, akkor zöld gyöngy van rajta! Miért csíp a szódavíz? Kíváncsiaknak Tulajdonképpen nem más, ami csíp, mint gyenge szénsav. Szén-dioxidot nyomnak a vízbe. Amikor a pohárba engedjük, ez apró buborékok alakjában helyezkedik el a folyadékban. A buborékok a nyelvünkhöz érve elpattannak. Mivel nyelvünk telis-tele van idegvégződésekkel, apró tűszúrásokat érzünk, a „minirobbanások” idején. Ez és a szénsav gyenge maró hatása együttesen kelt kellemes hatást. Ó csak tudja! Egy önmagával eltelt, de szerfelett tehetségtelen ifjú zeneszerző saját művei utolérhetetlen szépségét dicsérte Liszt Ferencnek. Maid fejét hátravetve felkiáltott: — Higgye el, maestro! A zsenialitás betegség. Liszt elbiggyesztette a száját: — Meglehet. De önről szerencsére lerí, hogy teljesen egészséges. Megfejtés! A török tevéi Két héttel ezelőtt adtuk fel a rejtvényt az öreg törökről, aki fiai között úgy osztotta el 17 tevéjét, hogy az egyikük a tevék felét kapja, a másikuk egyharmadát, a harmadik pedig az állatok 1/9-ed részét. Mindezt úgy kellett elosztaniuk, hogy egy állatot sem szabad sem megölni, sem feldarabolni. A fiúk nem boldogultak a feladvánnyal és a bölcs ká- dihoz fordultak, aki a következő döntést hozta: kölcsönadta a fiúknak az egyik tevéjét. Az állatok száma így 18-ra nőtt. A legnagyobb fiú megkapta az állatok felét, vagyis 9 tevét. A középső a tevék egyharmadát, azaz 6 tevét, míg a legifjabb az állatok 1/9-ed részét, vagyis 2 tevét. Ha ezeket a számokat összeadjuk:9+6+2=17, éppen ennyi tevét örököltek. Az osztozkodás után a kölcsön-állatot nagy hálálkodások közepette adták vissza a bölcs kádinak. A rejtvény helyes megfejtői közül a Gyermekek Háza által felajánlott könyvet a következők nyerték: Dosz- pod Adél (Mözs), Szabolcs Tamás (Szekszárd) és Pál Zoltán (Zomba). Buda vára, amit csellel vettek be Bűvészkedjünk! Biztos trükk biztosítótűkkel A tetőn sziúk naptánca A naptánc előtt a jelölt női rokonai sok pár mokasszint készítettek, összegyűjtöttek mindenfélét, amit ajándékként adtak a szegényebbeknek a naptánc ideje alatt. Amikor a jelöltek elvégezték mindazt, amit a szabályok előírtak, követeket küldtek a rokon és baráti törzsekhez. Rendszerint június végét állapították meg a naptánc időpontjául. A látogatók azonban már tavasztól érkeztek, minden törzs külön tábort ütött fel. Bár a látogatók között sokszor ősi ellenségek is voltak, az ünnep idején béke volt. Felügyelőket jelöltek ki, akik vigyáztak arra, hogy minden az ünnepre vonatkozó rendelkezések szerint történjen. Elrendelték például, hogy a sátrakat törzsi körben állítsák fel, bejárati nyílással észak felé. Gondosan be kellett tömni minden lyukat és egyenetlen helyet a terepen, amiben a lovak patája megbo- ■ tolhatna. Kiválasztott emberek ezalatt az úgynevezett „rejtélyes fákat” keresték, ami a szertartás egyik fontos szereplője lesz később. Ezután a jövendő szertartás színhelyéül választott földdarabot gondosan felásták, egészen a szűz talajig, s édes füvekkel, vadzsályával szórták fel. Erre bölény koponyáját fektették. Az előkészületi sátor felállítása következett. Ide hordták azokat a tárgyakat, amik majd az áldozati sátor felállításához kellenek és különféle varázsszereket szórtak a tűzbe, ami fölött ezeket a tárgyakat megfüstölték. Az összes jelöltek összegyűltek ebben az előkészületi sátorban, mindegyikük bölénybőr palástot hordott. Naptánc-éneket választottak, amit aztán szorgalmasan gyakoroltak a sátorban. Az előkészületi sátorba senkinek sem volt szabad belépnie, erről őr gondoskodott, még egy kutya sem kukkanthatott be a sátor résén. A következő napon kivonultak a kiválasztott rejtélyes fához, amit egy szigorú szertartás keretében készítettek elő. A szertartáson az egész törzs részt vett. Levágták a fa ágait a legmagasabb kivételével. Ahol egy ágat levágtak, ott vörösre festették a törzset, majd a táborba hozták a kivágott fát. Ezt senki sem érinthette meg, csak kiválasztott emberek segédkezhettek a lóháton való szállításban. (Folytatjuk.) Vicces! — Mi az, fiam, te ülve vágod a fát? - csodálkozik az öreg favágó. — Próbáltam már fekve is, de így kényelmesebb! - válaszolja a kérdezett. Két apa beszélget a szülői értekezlet után. — Nézze, semmi kifogásom ellene, hogy a maga fia lemásolja az én fiam házi feladatát. — Akkor meg mi baja? — Az, hogy még el is veri, ha hibás a lecke. — Kérem, szeretném kicserélni ezt a tükröt. — Talán torzít? — Nem, de csak derékig látom magam benne és már kétszer nadrág nélkül mentem el otthonról. „Baráti” útvesztő Segítsetek a két jóbarátnak, hogy egymásra találjanak! « 1 4 I
