Tolnai Népújság, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-17 / 193. szám

12. oldal

Hétvégi Magazin

1996. augusztus 17., szombat

Eredetileg Zita üknagymamája viselte

Sálközi ruhával az Újvilágba

Sárközi népviseletbe öltözött mennyasszony-vőle- gényként első díjat nyert augusztusban a budapesti Vígadóban megrendezett „Legszebb magyar népviselet 1996.” versenyen Kalácska Zita és Domonkos Attila.

Zita 16 éves, a Garay Gimnázium harmadikos osztályos tanulója, a 19 éves Attila a szekszárdi Mezőgazdasági Rt-nél gépszerelő. A leány szekszárdi, a fiú szedresi, öt éves koruktól a Bartina Néptáncegyüttesben táncolnak.

— Honnan a kötődés a sárköz^ népviselethez?

— Édesanyám családja decsi - mondja Zita. - Nagymamám, Farkas Lászlóné Pál Bözsi a népművészet mestere, tojásfestő, a sárközi hagyományok őrzője. Az ő szekrénye otthon, Decsen, eredeti, régi sárközi ruhákkal van tele. Én ott nőttem fel, 1978-ban édesanyám volt a VI. Duna Menti Folklórfesztiválon a sárközi mennyasszony, egy éves koromtól én is beöltöztem minden alkalomra - mondja a „mennyasszony” és mutatja a fényképeket.

Attila a Bartina Együttesben ismerkedett meg közelebbről a népviselettel és a néptánccal, amitől azóta sem tudott elszakadni. Ma is hetente három alkalommal jár próbára.

A pályázat a nagymama ötlete volt, ő fedezte fel az egyik újságban, majd rábeszélte a családtagokat is. A kiírás négy kategóriát határozott meg, Bözsi néni idős asz- szony ruhába öltözött, leánya, Kalácskáné Farkas Ágnes kontypántlikás, bársonyvirágos borotvált selyem fiatal- asszony ruhában, keresztlánya, Marinkóné Baller Éva rostos kendős, kéktemó szoknyás, bálba járó fiatalasszony öltözetet viselt, míg az unoka, Zita, református konfirmáló ruhát öltött speciálisan elkészített - szappannal keményített, elől csipkés, hátul koszorúba font - frizurával.

A sárközi lányok, asszonyok felvonulása nagy tetszést aratott a 300 népvisletbe öltözött pár mellett. De az igazán elsöprő sikert a sárközi mennyasszony-vőlegény aratta.

— Amikor kézenfogva beléptek a színpadra, felhördült a nézőközönség - mondja Zita édesanyja. - A tetszés nemcsak a páratlanul szép, színes, két sor pántlikás, több mint száz éves mennyasszo- nyi ruhának szólt, amit eredetileg Zita üknagyanyja viselt a lakodalmán, hanem a fiatal párnak is.

— Szerencsénk volt, táncosként megszoktuk a színpadot, otthonosan mozogtunk, nem voltunk zavarban, tudtuk hogyan viselkedjünk, eljátszottuk a mennyasz- szony-vőlegényt - mondja Attila.

— Nem karonfogva, mint a többi pár, hanem ahogy a Sárközben régen - már csak a sok szoknya miatt is - szokás volt kézenfogva, egymásra mosolyogva mentünk be és próbáltunk igazi jegyespárnak látszani. Mi nem kosztümöt, újonnan varrt ruhát viseltünk, hanem a sajátunkat - mondja Zita.

Hogy ezzel a Bartina táncosai - akiket erre a szerepre az együttes vezetője, Kapási Jula készített fel - tökéletes illúziót keltettek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 34 szebbnél-szebb népviseletbe öltözött jegyespár közül ők lettek az I. helyezettek és elnyerték az Amerikába szóló fődijat.

Zita először fog az Újvilág földjére lépni, Attila harmadszor. Először 1989-ben volt két hétig a Bartina gyermektáncosaként Kanadában, aztán tavaly már felnőtt táncosként az USA-ban. Most együtt fogják Nem Yorkban népszerűsíteni a sárközi népviseletet.

F. Kováts Éva

Tíz éves a Csillagrózsa hagyományőrző néptáncegyüttes

A

Énekelni is szépen tudnak

Nemrégiben ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a decsi Csillagrózsa Hagyományőrző néptáncegyüttes. Vezetőjük, Lőcziné Polányi Jusztina így vall önmagáról:

— Nagyon szeretek táncolni, ma már a tánc az életemhez tartozik. Dunakömlődön, ahol gyermekkoromat töltöttem, táncoltam, és együttes is vezettem. Folytatódott Pakson, amikor középiskolás lettem. Közben társastáncot is csináltam, sportoltam, színjátszottam. Választani kellett, a tánc mellett döntöttem. Dolgozni Szekszárdra, az akkori TO- TÉV-hez kerültem, közben - mert a tánchoz érteni is kell - C-kategóriás vizsgát tettem. A vállalatnál is megalakult az együttes, és éveken át sikerrel szerepeltünk. Amikor Decsre kerültem, aktívan táncoltam, később pedig tanítottam.

Kezdetben harmincas létszámmal dolgozott, táncaikban kevesebb volt a sárközi motívum, minj amennyit táncolni lehetett.

— Megismerve a hangulatot, az első táncom a Játszó és a Vasárnap a Sárközben volt. A Jásztóban - még ma is a legjobb tánc - a gyerekek játék közben ismerték meg a csárdást, az ugróst. A másikat tíz évig formáltuk olyanná, mint amilyen ma. A két táncot összefűztem és egy hangulatos műsor lett belőle. A mostani országos minősítésünk szakzsűrije szerint nincs olyan hagyomány, amit fel ne dolgoztam volna.

A hagyományőrzéstől egy kicsit már a dramaturgia felé kacsingatnak, a „Szerelem” címmel feldolgozott tánccal. Ezzel a siófoki Arany Kagyló fesztiválon szerepeltek és eljutottak a Ki mit tud? országos döntőjéig.

Nehéz időszakot élt át az együttes, amikor az iskolához fordultak segítségért, hogy legyen hely a próbáknak. Bognár Cecil, a faluház igazgatója megkereste őket azzal, hogy az együttesnek a házban a helye. A polgármesteri hivataltól két éve kapnak támogatást, addig önállóan, egyesületté alakulva a

tagdíjakból, pályázati pénzekből élt az 40-50 fős együttes. A létfenntartásukhoz volt elegendő pénz, s tíz ruhát is tudtak vásárolni. Ma már arra törekszenek, hogy mindenki a saját ruháját használja. Lőcziné Polányi Jusztina nyitottá akarja tenni az együttest, ne csak a jellegzetes sárközi hagyományokat, hanem a kismesterségeket is ismerjék meg a gyerekek.

— A sárközi táncok egy idő után unalmasak lettek, ezért néhány dunántúli táncot is feldolgoztam. Ez sem volt elég, így az idén próbálkoztam más anyaggal is. A Játszó és a Vasárnap a Sárközben kiegészültek a szőlőőrzéssel, ami inkább a fiatalok tánca lett. Szerettem volna a régi, jó hangulatú fonót színpadra vinni, de hímző lett belőle. Decsen nagy hagyománya van a hímzésnek, az együttes neve is innét ered, a sárközi motívumok egyike a csillagrózsa.

Sokáig három csoporttal

dolgozott Lőcziné Polányi

Jusztina, három oktatóval, az egyesület alakulásáig. Aztán egyedül maradt. A kész táncokkal lánya, Molnár Jusztina foglalkozik, ő pedig a gyerekekkel. Az új táncok tanítása a téli hónapokban történik, míg tavasztól őszig a fesztiválok zajlanak.

— Bietigheimben a menettáncunkért különdíjat kaptünk. Az első országos minősítés Decsen volt, itt ezüst minősítést kaptunk. Ezt az 1992-es bonyhádi fesztivál követte, megerősítettük az ezüst minősítést. A Szekszárdi Szüreti Fesztivál örökös vendégei vagyunk, de szerepeltünk már a szegedin is. Turnéztunk Szlovákiában, és mindössze egynapos pihenő után Siófokra, az Áranykagyló Fesztiválra utaztunk. Büszke voltam az együttesre, jól bírták a „gyűrődést”.

A gyerekek nemcsak táncolni, de énekelni is nagyon szépen tudnak, amit Bogár Pista bácsinak köszönhetnek. Most már csak arra kell vigyázni, hogy a táncok ne legyenek egyformák. (péteri)

Miként lett Malonyay Dezső katonaszökevényből színházigazgató? (I.)

Ludovikás tiszt a felkoncolandók listáján

Malonyay Dezső első alkalommal 1944 végén került kapcsolatba a Nemzeti Színházzal. Akkor mint katona- szökevény bujdokolt a patinás intézmény pincéjében. Azután később, egészen pontosan 1962-ben három esztendőre visszatért a tett színhelyére, mint igazgatóhelyettes. Sőt, tizenhét év kitérő után, 1982 március 15-től 1989 december 31-ig igazgatóként vezette a Nemzetit.

Aki színész, az nem lehet becsületes ember. Még ma is hallani véli ezt az ellentmondást nem tűrő megállapítást Malonyay Dezső, jóllehet kántortanító édesapja közel hatvan évvel ezelőtt ragadtatta magát erre a kijelentésre. Ám a hagyományokhoz erősen kötődő családban a két testvérével együtt a rebellis vonalat képviselő Malonyay Dezsőt csak átmenetileg lehetett eltéríteni a színészettől,.a színháztól.

— A fővárosban élő bátyám azzal kecsegtetett, hogy öcsém, majd én gondoskodom rólad. No, gondoltam, ez a gondoskodás egyenlő lesz számomra az életveszéllyel.

Malonyay Dezső gyermek- és ifjúkorát Szekszárdon töltötte, itt járt elemi iskolába, majd tett érettségit 1939-ben a Garay János Gimnáziumban. Beszélgetésünk színhelye azonban nem Tolna megye székhelye, hanem Budapest, a FÉSZEK Klub. Ez a tartózkodóan kellemes művésztanya remek háttérként szolgál Malonyay Dezső visszafogott humorral átszőtt, adomázó stílusához.

— Apám végül is beleegyezett abba, hogy egyszer majd színész legyek, de kikötötte: először válasszak magamnak egy „ tisztességes "foglalkozást.

így kerültem a vármegyeházán az alispán - Szongott Edvin - mellett titkárként tevékenykedő másik bátyám segítségével a Ludovika akadémiára.

Mindez nem is lett volna baj, ha nem tör ki a háború.

— Kisbarnaki Farkas Ferenc, a Ludovika parancsnoka egyszer berontott hozzánk fene dühös arccal, s azt mondta: Inter arma silent musae, azaz fegyverek között hallgatnak a múzsák. Önök a négy év helyett három évet végeznek el, s utána elmennek honmentésre. Más sem hiányzott nekem. Szép és dicső dolog a hazáért az életünket adni, de ha nem muszáj, inkább maradok gyáva élő, mint hősi halott.

Malonyay Dezső egyelőre azonban Pécsre került, s ez a választás szerencsésnek bizonyult számára, hiszen ebben a városban már a negyvenes években is működött színház. S

ugyancsak Pécs adott otthont a honvédkorháznak, ahol Kon- koly-Thege Aladár operált. S, hogy milyen jól, arról igazán Malonyay Dezső adhat számot, hiszen a neves és jóindulatú professzornál vetette ki a vakbelét, jóllehet az panaszmentesen funkcionált. Ám aki azokban az időkben - 1944-ben, a keleti arcvonal mészárszékének idején - időt nyert, életet nyert. Azután nem sokkal később, már a fronton, ismét egy kórházas trükk - ez alkalommal a gránát okozta légnyomás - adott felbecsülhetetlen értékű haladékot.

— Végül is színésznek készültem, úgyhogy meggyőzően el tudtam játszani a dadogás figurát. Sőt, szinte hihetetlen, de a legjobb helyre, szülővárosomba, Szekszárdra kerültem hadikórházba. Már azt hittem, megúszom az egész világégést, amikor egyik gimnáziumi tanárom „kiszagolta”, hogy valami itt nincs rendjén velem. Tartalékos tiszt volt akkoriban, s miután korábban valamilyen konfliktusba keveredett velünk - nem velem, hanem a szüleimmel - , úgy gondolta, hogy itt a törlesztés ideje. Szerencsére még idejében megsejtettük, hogy mire készül: nem volt mit tenni, szabályszerűen el kellett bujdokolnom.

Malonyay Dezső az egyenruhát természetesen civil öltözékkel cserélte fel, s betartva a konspiráció szabályait, hol a Balaton mellett, hol pedig Budapesten húzta meg magát. Ekkor olvasta a Honvédelmi Közlönyben a parancsot, mely szerint szerény személye mint katonaszökevény, azonnal felkoncolandó. Igaz, egy másik Honvédelmi Közlönyben megjelent parancs ugyanakkor főhadnaggyá nevezte ki. Zavaros idők jártak akkoriban .. .

— Azóta is tartalékos főhadnagy vagyok - fejezte be „háborús babérjainak” csokorba kötését Malonyay Dezső, aki 1945 január 14-én merészkedhetett a pincéből a napvilágra. Ekkor szűntek meg a harcok Budapestnek ezen a részén. S elkezdődött egy másik történet.

Szeri Árpád

(Augusztus 24-i, szombati számunkban folytatjuk.)

I*

t

4

1

4