Tolnai Népújság, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-15 / 191. szám

1996. augusztus 15., csütörtök 3. oldal Megyei Körkép Hírek Aaleniek Domboriban A németországi Aalenből negyven fiatal érkezett Domboriba, az ifjúsági táborba. A tizenéves diákok augusztus 25-ig marad­nak a településen, s közben nemcsak a fürdőhellyel, hanem Bu­dapesttel és Péccsel is megismerkednek. Augusztus 2-én, csü­törtökön 9 órakor pedig Szekszárdra, a városházára is ellátogat­nak egy fogadás erejéig. Ugyanebben az időpontban egyébként szekszárdi iskolások az Aalen melletti Zimmerbergmühle tele­pülésen táboroznak. A rendőrség kéri Augusztus 2-án, 20 óra 30 perckor Kapospula belterületén egy ismeretlen forgalmi rendszámú személygépkocsi vezetője ke­rékpárost előzött. Előzése során nem tartott megfelelő oldaltá­volságot és a kerékpárost elsodorta, aki a baleset során 8 napon belül gyógyuló könnyű sérülést szenvedett. A balesetet okozó személygépkocsi vezetője a helyszínt megállás nélkül elhagyta. A kerékpáros elmondása szerint a balesetet látta egy magas, barna hajú, vékony arcú, 30-35 év körüli bajuszos férfi, akivel a baleset után beszélt is. A rendőrség kéri a fent említett szemta­núnak, valamint mindazoknak a jelentkezését a Dombóvári Rendőrkapitányságon a 74/465-300-as telefonon, illetve szemé­lyesen, akik a balesetet látták, illetve arról információval ren­delkeznek. Kettesfogathajtó verseny A Tengelicen megtartott kettesfogathajtó versenyen a gumikocsi kategóriában Károly Kornél ért el első helye­zést. Képünkön a tengelici plgármester asszony adja át díjként a győztesnek a szervező-szponzor vállalkozók ajándékát. fotó: ódry károly Fizikai állóképességben elsők lettek a neutronosok Haditorna a végkimerülésig A Magyar Honvédség, a ha­tárőrség és a rendvédelmi szervek összetett többpróba versenyén, a Haditorna ’96- on harmadik helyezést ért el Tolna Megyei Rendőr-Főka­pitányság Neutron Beavat­kozó egységének három fős csapata. Négyen beszélgetünk, a három fiatalember, Géza, László, és Já­nos, valamint Pataki Rezső, rendőr alezredes, a beavatkozó egység parancsnokhelyettese. Utóbbi döntött arról, hogy a fiúk csak a keresztnevükön szerepel­jenek, a családjuk védelmében. A Pilisben zajlott a négy na­pos verseny. Először a fizikai ál­lóképességet mérték, ami azzal kezdődött, hogy két perc fekvő­támasz, két perc pihenés, majd ugyanez felüléssel, végül hú- zódzkodás. Ezek után jött há­romezer-kétszáz méter futás. Az első versenyszámot fölényesen nyerték meg a neutronosok, akik közül egy versenyző csinált pél­dául ugyanannyi húzdzkodást, mint a többi csapatból hárman együtt, volt, aki kétszer annyit teljesített, mint a többiek. Huszonöt csapat jelezte rész­vételét, 18 nevezett is, végül 12 indult el, miután meglátták a kií­rást. A versenyen szélsőséges fi­zikai igénybevétel közepette mérték a cselekvő és döntéské­pességet. Az első 24 óra után ki­derült, hogy már csak öt csapat képes továbbmenni. A fizikai felmérést követték a 25 kilogrammos hátizsákkal végrehajtott terepgyakorlatok, több mint 40 kilométeres távon, hegyre föl és hegyről le. Közben volt - szintén felszereléssel - ló­verseny, amelyben katonai fegy­verrel kellett kis és nagy távol­ságra is lőni, időre és találatra. Nyolc célt kellett leküzdeni négy tüzelőállásból. Egy óra pihető után jött az éjszakai tájékozódás, ahol hat és négy ellenőrzőpontot kellett megtalálni. Ez reggel négy óráig tartott. Hat órakor folytatódott a verseny, ekkor már az volt a cél, hogy túl kell lenni a második napon, amikor már igencsak tiltakozott a versenyzők szervezete az igénybevétel ellen. A hadi elméleti és gyakorlati verseny gépjárműjavítással kez­dődött, ezt követte az aknamező, gyakorló robbanó aknákkal. Aki festékes, vagy krétaporos lett, az kiesett. A harmadik feladat első­segély-nyújtás, miközben zuho­gott az eső, sár volt. Volt még rádió-összeköttetés teremtése, később hat fegyver összakevert alkatrészeiből kellett egy üzem­képeset összerakni. Innen indultak a fiúk az aka­dály-úszóversenyre, amit termé­szetesen ruhástól kellett végre­hajtani. Még ezzel sem volt vége, mert eztán a felszerelésből úszócsomagot kellett készíteni és azt átvinni a négy méter mély vízen. Átöltözés után evezés kö­vetkezett a Dunán, 5 kilométert vízfolyással ellentétesen, majd vissza a 3,5 mázsás alumínium csónakon. Innen már csak vissza kellet gyalogolni 12-13 kilomé­terre a bázisra. Aki ezt megcsinálta és még mindig élt, a harmadik nap reg­gel részt vehetett az 1000 méte­res akadálypályán folyó ver­senyben, ahol volt drótakadály, kötél-híd, házmakett, kőfal, lengő-palló, és a legvégén 300 méteres drótkötélpálya. Nyert a Rendőri Ezred támogató kommandójának miskolci válo­gatottja, második lett a honvéd­ség válogatottja. Az egyik csapat tagjainak a cél előtt 1 kilométerrel föl­mondta a szolgálatot a szerve­zete. A verseny után három nap­pal ketten még kórházban voltak. Mind a három neutronos fia­talember büszke arra, hogy a több száz jelentkező közül al­kalmasnak bizonyult és felvették őket az egységhez. A kérdésre, hogy mi a leg­szebb ebben a munkában, azt vá­laszolták, hogy itt lehetnek, s hogy mi a legnehezebb, arra is a Neutron volt a válasz. Abban is egyetértettek, hogy ehhez a munkához fegyelmezett, normális életet kell élni. A lé­nyeg, hogy „agyilag” rendben kell lenni, a fizikum később, sőt folyamatosan fejleszthető. Azt is megfogalmazták, hogy minél többet tanulnak meg a szakmából, minél több tapaszta­latot szereznek, annál világosabb mennyi mindent kell még tanul­niuk. A szépségek között említik még a kalandvágy és a romantika kiélésének a lehetőségét, s a a nehézségek között, hogy keveset vannak a családdal. Ezt és a csa­ládnak kijutó feszültséget, aggo­dalmat változóan viselik a fele­ségek. Ez attól függ, hogy éppen milyen idegállapotban vannak a hölgyek, mondta a parancsnok­helyettes. À kérdésre, hogy agresszivi­tás, vagy éppen fegyelem kell ehhez a munkához, azt mondják, hogy mindkettő. A lényeg, hogy „mindig tudja az ember, hogy mit csinál.” À parancsnok csak a feladat célját és idejét határozza meg, ha már akcióban vannak, akkor önállóan kell dönteni, s nem lehet tévedni, mert ez má­sok, vagy éppen az ő életükbe kerülhet. A cél mindig az, hogy lehető­leg sérülés nélkül oldják meg a rendkívüli helyzeteket. Ihárosi Ibolya „A szociális bizottság jól döntött” Szabó Zoltán képviselő a fogászati alapellátásról A szociális bizottság a fogászati alapellátás kérdésében jól döntött, a rendszer így jobban fog működni, mint eddig - állítja Szabó Zol­tán, a szekszárdi közgyűlés szociális bizottságának tagja. A képviselő azért kereste fel szerkesztőségünket, hogy a „Fogászok a piac újrafelosztá­sáért” címmel írt cikkre érke­zett olvasói észrevételekre rea­gáljon. — A szociális bizottságnak voltak információi és körülte­kintően járt el - jelentette ki Szabó Zoltán. - Még dr. Oláh Mónikát (a fogászok ellentábo­rának képviselőjét - a szerk.) is meghallgatta, pedig nem lett volna erre köteles, mert a köz­gyűlés már döntött a kérdésben. Egyébként is nem tudom kinek a nevében jár el Oláh Mónika, mert az egyesületet, amire hi­vatkozott, még be sem jegyez­ték. Egyébként azt vártuk, hogy szétbombázza a Fogászati Kft. ajánlatát, de semmi mást nem mondott el, csak azt, hogy mi a rossz az ajánlatban. Nem írtunk ki pályázatot a fogászati alapel­látásra, de nem is kellett, ez egyszeri ajánlat volt a Fogá­szati Kft. részéről és vélemé­nyem szerint kedvező az ön- kormányzatnak. Mi úgy gon­doltuk, nem kell itt pályázatot kiírni, mert a Fogászati Kft. ajánlata teljesen megfelel ne­künk. Egyébként pedig jól csi­nálta a kft, mert ahogy megje­lent a közlönyben a dolog, ők rögtön rámozdultak és ezért él­veztek előnyt. A kft-ben 7 olyan fogorvos van, aki 15-20 éve dolgozik a városban az alapellátásban, ketten maradtak ki, akik az alapellátásban dol­goznak, de tudtommal őket is megkeresték. — Szakmai véleményezésre kiadtuk az anyagot dr. Csordás Jenő főorvosnak. Ő adott egy olyan előterjesztést, hogy vál­lalkozásba kiadni a három féle ellátást - felnőtt, iskolafogá­szat, ügyeleti - együtt lehet. Ezt a véleményét 9 nappal később megváltoztatta, de mi azt már nem vettük figyelembe. Ezt kö­vetően jöttek, mentek a hírek, mindenki rohant ahhoz, akit el tudott érni. — Ezek az etikai, meg nem etikai dolgok, hogy két képvi­selő felesége is fogorvos? Hoz­zám nem jöttek, egyik sem ke­resett meg, hogy lobbizzanak a kft-ért, pedig az első perctől tudtam, hogy benne vannak. Engem elszomorít, hogy ez a lobbizás úgy ki van emelve a hozzászólásokban, mintha ez egy negatív dolog lenne, pedig ez természetes dolog. Várjuk a kérdéssel kapcso­latos további véleményeket.-fké­Marilyn Monroe élete és halála (18.) Egy éjszaka Kennedy elnökkel Egy igazi hollywoodi sztár a legintimebb pillanatokban sincs egyedül. Hadseregnyi ember veszi körül és ha nem elég erős, az őrületbe kergeti. Ahogyan ez „Amerika nagy szőke hajas babá­jával” is történt. Csillogását és kudarcait megismerhetjük Do­nald Spoto könyvéből, amely a Magyar Könyvklub egyik leg­újabb kiadványa. A John F. Kennedyvel fennál­lott tartósabb viszonyról szóló beszámolók, amelyek szerint ez a kapcsolat egytől tíz évig tar­tott volna, nem egyebek buja fantáziájú bulvárújságírók agy­szüleményeinél. Hasonlóan alaptalan és ocsmány mende­mondák keringtek arról is, hogy Marilynnek egyidejűleg vagy közvetlenül ezt követően vi­szonya volt Robert F. Ken­nedyvel, az elnök öccsével, az Egyesült Államok igazságügy­miniszterével is. Ezek nyomán kaptak szárnyra azok a teljes­séggel megalapozatlan szóbe­szédek, miszerint kapcsolat állt volna fenn Robert Kennedy és Marilyn halála között. A Robert F. Kennedyvel való szerelmi viszonyra vonatkozó híresztelések azon az egyszerű tényen alapulnak, hogy négy­szer találkoztak Marilyn Mon- roe-val, amint az kitűnik kette­jük 1961-es és 1962-es prog­ramjaiból, amelyek alátámaszt­ják Edwin Guthmannek, Ken­nedy akkoriban legbizalmasabb barátjának tanúságtételét is. Robert F. Kennedy azonban sohasem hált együtt Marilyn Monroe-val. (Folytatjuk.) S QQ SS p, KAR MONDANI A »R0LÍ A FORRADALMI ÜDÍTŐITAL-ÚJDONSÁG MAR MAGYARORSZÁGON IS KAPHATÓ! A legenda szerint az egész e^ vélet­len balesettel kezdődött jónéhány év­vel ezelőtt Németországban, amikor egy kisváros sörfőzdéjében a sörmes­ter véletlenül belelökte lánya limoná­déját a sörfőző üstbe. Utána nyúlt és szerencsére még időben elkapta. Hetette a jégszekrénybe, hogy ne le­gyen többet útban. A nyári kánikulában a biciklizéstől kiszáradt torokkal megérkező leány első útja a jégszekrényhez vezetett, felkapta limonádéját és egy hatalma­sat húzott belőle. Fantasztikus ízt ér­zett a szájában! Apja nem tudta, de már némi sör is került a limonádés üvegbe az előbb, mivel mégsem sike­rült időben elkapnia azt. A lány csak nézett, majd ivott még egyet, fél perc alatt nyomtalanul eltűnt az ízletes nedű. Még nem tudta ekkor, hogy egy új világhódító ital születésének lett tanúja. Korábban nem volt sörivó, a limonádét sem szerette mindig, néha túl édesnek találta. Mivel felismerte a két íz keveredését, kérte apját, hogy •készítse neki ilyen italt máskor is. Különösen biciklizés után szerette inni, amikor száraz torkának jobb volt egy korty ebből az új italból, mint akármi más. amit valaha is kóstolt. RADLER-nek (bicajos) kezdte hívni és hamar elterjesztette barátnői, ro­konai közt is. Es ahogy teltek az évek a RADLER egyre népszerűbb lett min­denfelé. mára egy világszerte ismert és közkedvelt itallá vált. Eddig a legenda, talán igaz, talán nem. Az viszont tény. hogy a RADLER, amelyet egy könnyű sörből és egy kitűnő limonádéból kevernek, diadal­masan hódította meg Németországot, majd egy sor na^1 italkultúrájú or­szágot. Elsősorban a fiatalos, spor­tos lányok és fiúk kedvelik, akik sze­retnek űj, szokatlan ízeket kipróbálni és egy olyan italra van szükségük, amelynek alacsony az alkohol- és energiatartalma, nem túl édes és valóban frissítő. Mindenkinek figyelmébe ajánljuk a RADLER-t. amely most már Magyar- országon is kapható. I Ingyenes termékkőstolók megyeszerte PÉCSI » » I k

Next

/
Thumbnails
Contents