Tolnai Népújság, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-10 / 160. szám

1996. július 10., szerda Megyei Körkép 5. oldal — Dombóvár És Környéke Jó az esély a határidős befejezésre Augusztusban átadhatják a tornacsarnokot fotó: tilinoer Hírmondó / Álláskeresők figyelmébe A Tolna Megyei Munkaü­gyi Központ dombóvári ki- rendeltsége álláskeresők­nek, munkanélkülieknek a következő állásokat kínálja: esztergályos-marós, köny­velő, népművelő, lakatos, felszolgáló-pultos, festő-mázoló, anyagvizs- gáló-röntgenes, lakatos­üzemvezető, biztosítási üz­letkötő, motorfűrész kezelő, eladónő, molnár, hegesztő, titkárnő, kereskedelmi ve­zető, villanyszerelő, minő­ségbiztosítási felelős. Az álláshelyekről a ki- rendeltség munkatársai személyesen a Bezerédj utca 14. szám alatt adnak felvilágosítást munkaidő­ben, vagy telefonon a 466-33-as, és a 466-835-ös számon. Horgászverseny törpeharcsára A dombóvári városi horgászegyesület e hét szombaton, július 13-án horgászversenyt tart tagjai számára. A törpeharcsák el­szaporodása és pusztítása miatt kifejezetten törpehar­csa fogó versenyre várják sporttársaikat az egyesület vezetői. Gyülekező reggel hét órától a Horgásztanyá­nál lesz, majd nyolc órától kezdetét veszi a verseny, amin mindenki szabadon választhatja meg helyét. A legeredményesebb horgá­szok értékes jutalomban ré­szesülnek. Önkéntes véradás Dombóváron A Vöröskereszt szervezésé­ben önkéntes véradást tarta­nak a dombóvári kórház véradó állomásán holnap reggel kilenc órától délután kettőig, amire minden ön­kéntes véradót szeretettel várnak. Kirándulás ópusztaszerre A dombóvári művelődési ház augusztus 24-én külön buszt indít Ópusztaszerre. A programra jelentkezők egyebek mellett megtekint­hetik a térbe varázsolt Feszty-körképet, a nemzeti történeti emlékparkot, a fa­lumúzeumot és a régészeti kiállítást is. Az utazásra még e héten jelentkezhetnek az érdeklődők, vagy - az in­tézmény zárva tartása miatt - augusztus első két hetében tehetik ezt meg. Nagy port vert fel tavaly év vé-. gén a dombóvári 516. sz. Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola épülő torna­csarnokának ügye, hiszen az épület mindössze kb. 35 száza­lékban volt akkor kész, holott már funkcionálnia kellett volna. (Folytatás az 1. oldalról.)- Kilátástalannak érzi a helyzetét, vagy éppen nem érzi azt, hogy fel kellene adnia az életért folytatott küzdelmet, ami nagyrészt nem is Önön múlik?- Gyakorlatilag nem kilátás­talan a helyzetem, hiszen bízom abban, hogy sikerül eljutnom a műtétig, s abban is, hogy utána mint újszíves folytathatom az életem. Ehhez a kérdéshez egyébként eleve úgy kell hozzá állni, hogy van remény. Az más kérdés, hogy egy év adott ah­hoz, hogy ez megvalósuljon. Összesen tizenegyen vagyunk a listán, amin azok szerepelnek, akik szóba jöhetnek azonnali műtétre, ha van megfelelő do­nor. Az más kérdés, hogy ha­zánkban évente 3-4 szívátülte­tést hajtanak végre, s mi tizen­egyen várakozunk úgy, hogy elvileg mindössze egy évünk van hátra.- Ezek nem túlzottan kecseg­tető' kilátások. Mi kellene ah­hoz, hogy Ön, s a listán sze­replő másik tíz beteg a mosta­niaknál jobb esélyekkel várja a műtétet?- Elsősorban az egészség­ügy reformjára lenne szükség, de ez nem a mi dolgunk, s nem is rajtunk múlik. Sok helyen elmondták már, hogy nem is igazán a donorok hiánya, ha­nem a pénzhiány határozza Befektetett milliók, s a régi vá­gyak látszottak semmibe úszni akkor, s az önkormányzat szer­ződést bontott az addigi kivite­lezővel. Szerencsére a torna- csarnok kivitelezési munkáival most már ütemesen haladnak, s azt egy helyi építési vállalkozó meg ezeknek a műtéteknek a számát. Egész egyszerűen nincs pénz arra, hogy megfizessenek öt-hat nővért, akik a transzplan­tációs osztályon el tudnák látni a betegeket. Ugyanis az volna az optimális helyzet, ha egy be­tegre egy nővér jutna a műtét utáni két-három nagyon kriti­kus hétben. Ez persze nem csak az átültetésekre vonatkozik, hanem egyéb szívműtétekre is igaz. A másik fontos dolog az volna, hogy megoldódjon az átültetésre várók értesítésének gondja is. A műtét végrehajtá­sára, illetve a műtétre váró be­teg utazására nagyon kevés idő áll rendelkezésre, így a beteg azonnali értesítése valóban életkérdés. Mivel sorstársaim is rokkantnyugdíjasok, a kis pén­zükből nem tudják megvenni a 32-33 ezer forintos készüléket, vagy utána nem tudnák fenntar­tani, hiszen az is havi 2-3 ezer forintot jelent.- Mivel egy évet jósolnak Önöknek, ez azt jelenti, hogy esetleg egy emberi élet meg­mentése évi 60-70 ezer forintba kerülne.- Esetenként ennél keve­sebbe, hiszen ha valaki átesik a műtéten, tovább adhatja a ké­szüléket, s azt egy másik beteg értesítésére is használhatják.- Amióta Ön a listán van többen meghaltak sorstársai végzi, illetve irányítja. A leg­utóbbi képviselő-testületi ülés­kor már 65-70 százalékos volt az épület készültségi foka. Vár­hatóan át is adják a csarnokot augusztus 20-án.- nagy ­közül. Ezt hogyan tudja feldol­gozni?- Nehezen, mert elég szoros a kapcsolat közöttünk. Igaz, a halálozások miatt már csak ha­tot ismerek a listán szereplők közül. Várható, hogy gyarap­szik a lista, de az is lehet, hogy hirtelen rövidebb lesz.- Úgy tudom, hogy a közel­múltban többször adott vért sa­ját magának.- Igen. Ezzel is az esetleges műtét kockázatát, illetve annak esélyét lehet csökkenteni, hogy a szervezet kilöki magából az új szívet.- Nyilván ez is gyengíti a szervezetét valamennyire, más­részt Ön kockázatot vállal azzal is, hogy rokkantnyugdíjasként dolgozik.- Valamivel több kockázatot vállalok azzal, hogy dolgozom, de nyilván meg kell élnem ne­kem is, és a családomnak is. Eddig 14 szívátültetést végez­tek Magyarországon, s jelenleg hét újszíves él hazánkban. Bí­zom abban, hogy egy sikeres műtét alanya lehetek én is, s lesz még megélhetési problé­mám tíz év múlva is, hiszen ennyit jósolnak a sikeres műté­ten átesőknek. Ez gyakorlatilag azt jelentené esetemben, hogy az életem egy negyedét kapnám meg az új szívvel. Nagy László Egy új szív tíz év ajándék lehet Pontosan jár a svájci óramű Dombóvár és a svájci Lau- kerbad városa közötti kapcso­lat körülbelül két éves múltra tekint vissza, s az egyelőre még nem testvérvárossal, csupán partnertelepüléssel ki­épített kapcsolat elmélyítését jelzi az is, hogy a közelmúlt­ban dombóvári küldöttség utazott Leukerbad-ba. Lévén a svájci kisváros az idegen- forgalomból, elsősorban a fürdővendégekből, illetve a téli sportot kedvelőkből él, Bőr Nagy Adám, a Gunaras Kft. ügyvezető igazgatója is tagja volt a dombóvári kül­döttségnek. Tapasztalatairól a következőket mondta el: A két város partnerkapcso­latának alakulását jelzi az is, hogy a leukerbadiak tavalyi látogatáskor felajánlották azt, hogy a gunarasi fürdő sze­mélyzetének képzésében részt vesznek úgy, hogy fogadják őket tapasztalatcserére, s ez vonatkozik arra is, hogy dombóváriakat foglalkoztat­nak akár hónapokig is híres fürdőikben. A mostani út fő célja az volt, hogy a vízkezelési tech­nológiákat ismerjék meg, il­letve azok műszaki hátterét, a használt berendezéseket lát­hassák működés közben. Má­sodsorban az idegenforgalom és a gyógyidegenforgalom szervezésére voltak kíván­csiak a dombóváriak. Bár a vízkezelés Európá­ban egységes, és nem láthat­tunk olyan eljárást, amit ne ismernénk, ám lényeges kü­lönbség az, hogy amit a sváj­ciak csinálnak, azt kiválóan csinálják. Vagyis teljesen au­tomatizált rendszerekkel dol­goznak, számítógépes vezér­léssel történik az adatgyűjtés. Gunaras nagyságú, vagy an­nál nagyobb egységeket egyetlen ember felügyel, ke­zel. Szintén nagyon szembe tűnő volt, hogy nagyon meg­szervezik a svájciak az életü­ket, vagyis működik a svájci óramű. Ezt jelezte például az is, hogy az egyik leukerbadi fürdőben működik egy olyan tizenegy állomásból álló rendszer, ami nagyon jól kita­lált és működtetett dolog. Ebben az az érdekes, hogy Gunarasban is adott ehhez minden, csak nem tudtuk egységbe foglalni, megszer­vezni. A látogatás során egy val­lásos ünnepség mellett részt vehettünk a fürdő és szálloda szövetség fennállásának 100 éves jubileumára rendezett ünnepségen is, ami pedig azt jelzi, hogy ők már egy évszá­zada szövetségben művelik ezt a szakmát, hiszen fürdő­kultúrájuk több száz évre ve­zethető vissza. nagy Gimisek cselekedetei III. A sportban jeleskedtek A dombóvári Illyés Gyula Gimnázium és Szakközép- iskola tanulói az elmúlt év­ben sok dicsőséget szereztek maguknak és az intézmény­nek egyaránt. A tanulmányi versenyeken jeleskedők után sorozatunk utolsó ré­szében azoknak a nevét ol­vashatják, akik sportsike­reket értek el. Országos Középiskolai Atlé­tikai Bajnokság: Távolugrásban I. helyezett: Kapitány Eszter II.b. Gerely­hajításban III. helyezett csa­pat: Vörös Veronika, Lamm Nikoletta, Kovács Krisztina, Právics Ágnes, Tapaszd Éva Kosárlabda Diákolimpia: Országos III. helyezett csapat: Krasznai Milán, Berta Balázs, Panta István, Fung Balázs, Szőts Balázs, Bencsik László, Kiss Ferenc, Kiss Károly, Le- hőcz Máriő, Vati Balázs Általános iskolások úszó- versenyén: Megyei bajnok, országos 15. helyezett: Fehérvári Bence 8/2. Középiskolás Atlétikai Baj­nokság Megyei helyezések. Távolug­rás I. helyezés: Kapitány Esz­ter II.b Síkfutás (100, 200 mé­ter) I. helyezés: Kelemen Ró­zsa II.c. Magasugrás I. helye­zés: Lamm Viktória. Súlylö­kés I. helyezés: Tapaszd Éva II. c. Váltófutás 4x100 I. he­lyezett csapat: Kelemen Ró­zsa, Kapitány Eszter, Kovács Viktória, Halmosi Anett. Tá- vougrás I. helyezett csapat: Halmosi Anett, Kapitány Ész­ter, Kovács Krisztina, Kovács Viktória. Gerelyhajítás I. he­lyezett csapat: Lamm Niko­letta, Vörös Vera, Právics Ágnes, Tapaszd Éva, Kovács Krisztina. A tanévzáró ünnepségen dí­jazott tanulók: A Bárány Vera Alapítvány díjazottja: Hauser Stefanie III. b.(legjobb leánytanuló) A Balázs György Alapít­vány díjazottja: Boda József Il.b.(legjobb matematikus) A Buda Imre Alapítvány dí­jazottja: Bozsnai Izsó IV.b. (legjobb fizikus) Jegyzet________________ írta: Nagy László Macskaszem Çfokak számára egyre inkább átláthatatlan az épülő magyar LJ piacgazdaság. Azt még érti valahogy az egyszerűföldi ha­landó, hogy nem a tudat határozza meg a létet, csak az üzleti életben való jártasság, meg a jogi kiskapuk nyitogatásának tu­dománya az arra érdemesek irigyelt, ám csupán normális, va­lóban emberhez méltó életszínvonalát. De azt már tényleg ne­hézfelfogni, hogy a havi keres(l)et miért nem üti meg úgy álta­lában valós igényeinket, amihez persze - hála a piacgazdaság­nak - a „szemünk-szánk nyitva marad” jellegű kínálat is adott. Ha az ember venni tud, akkor semmi akadálya mondjuk annak, hogy naranccsal dobálja egy luxushajó fedélzetéről több hetes tengeri vakációja során a cápákat. Természetesen sokunk szá­mára kivitelezhetetlen ez az abszurd ötlet, s a helyett, hogy ilyen titkos vágyaink kiéléséhez teremtenénk meg anyagi lehetősége­inket, örülünk, ha maradékkal etetni tudjuk a cápáknál barát­ságosabb házi kedvenceinket. Tegyük fel egy cicát. Tegyük fel, mert egy dombóvári boltban hirdetést láthat az ember: „Kisci- cák olcsón eladók. ” Ahogy tudom - ha csak nem értékes fajtá­ról van szó - az ember elajándékozza a kismacskákat csak azért, hogy ne kelljen kiirtani őket. Ezért szűkült hát hirtelen macskaszemmé az enyém, amikor olvastam a kis papírfecnit. Aztán rájöttem: piacgazdaságban élünk. Véget ért a tanítás a focisuliban is A sport szeretetével „mérgezték” a gyerekeket fotó: tilinger A múlt héten fejeződött be az a két hetes napközistábor-jel- legű focisuli Dombóváron, a DFC pályán, amely az ország­ban egyedülállónak számít, hi­szen a tehetséges gyerekek felkutatásával kezdődött szer­vező munkát - a város testne­velőinek ajánlása alapján - meghívásos tábor követte. A tavaly először megrendezett focisulit még szponzorok tá­mogatásával sikerült megvaló­sítani 4-8. osztályos srácok számára, azonban idén egyet­len „szponzorként” már a helyi önkormányzatot lehet megne­vezni, hiszen 200 ezer forinttal támogatták a tábor megvalósu­lását - mondta el Bús László, a tábor fő szervezője. A táborban idén két heti turnusban 130 gyermek vett részt, s ők nem csak sportol­hattak, hanem tízórait, ebédet és uzsonnát is kaptak. Termé­szetesen a hangsúly azon volt, hogy a város és a városkör­nyék legjobb edzőinek, testne­velő tanárainak bevonásával - akik társadalmi munkában vé­gezték feladataikat - az alsó tagozatos gyerekeket „meg­mérgezzék” a foci szereteté­vel, s ez az edzésekkel, a sok játékkal, hetes rúgó verse­nyekkel tarkított táborban si­került is. Jövőre már egészeit az óvodások felkutatásáig sze­retnének elmenni a focisuli szervezői, miközben a tavaly és idén fellelt tehetséges gye­rekekkel folyamatosan foglal­koznak tovább. A szervezők szeretnének bekapcsolódni a Góliát— Mc'Donalds rendszerbe is, ami a gyerekek majdani versenyez­tetését segítené.- nagy ­>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents