Tolnai Népújság, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-30 / 177. szám
1996. július 30., kedd Megyei Körkép 3. oldal Szolnok megyei agrámyugdíjasok látogatása A MTESZ Tolna megyei Szövetsége adott otthont annak a félszáz Szolnok megyei nyugdíjas agrárszakembernek, akik két napos látogatásukkal viszonozták a Magyar Agrártudományi Egyesület Tolna megyei nyugdíjasainak elmúlt évi Szolnok megyei látogatását. A Paksi Atomerőműben maradandó élménnyel járó több órás látogatást követően Szekszárd város főkertésze, hegybírója, a Kreátor Kft., az Agrárkamara, a Szekszárdi Mezőgazdasági RT, majd az iregszemcsei Mg. Termelő- szövetkezet vezetői révén ismerkedtek a város, a megye termelési sajátosságaival, újszerű gazdasági szerveződéseivel. Kocsis Imre Antal, Szekszárd város polgármestere nyújtott betekintést a megye- székhely és környéke történelmi múltjába, jelenébe és remélhető jövőjébe, amit a MAE helyi vezetői néhány jellemző objektum felkeresésével, bemutatásával szemlélhettek az érdeklődő Szolnok megyei kollegákkal. (Az alföldi slambuccal és vidékükön eijesztett sörökkel versenyképesnek ítélték a nálunk bográcsban, szabadtűzön főtt étkeket és borvidékeink jól kezelt borait. Véleményük nyomatékául jónéhány magukkal hozott demijont és kannát jófajta vörös- és fehérborral „légtelenítettek” is.) Szakái László Nyereményjátékok Mi van a sorok között? Ki ne ábrándozott volna még a váratlanul ölébe hulló hatalmas vagyonról? Sokan gondoltak már erre, akik azt hitték egy nekik küldött prospektus alapján, hogy már meg is ütötték a főnyereményt. Az elmúlt pár évben megsokasodtak a postaládákban a vásárlásra csábító reklámküldemények. Gyakori fajtájuk az a prospektus, vagy reklámfüze- tecske, amely - általában névre szólóan - örömmel értesít bennünket: máris nyertünk valami szép és drága dolgot. Ha aztán figyelmesen áttanulmányozzuk a nyereményjáték feltételeit, ami fárasztó időtöltés, ráadásul apró betűkkel sűrűn szedett sorokat kell böngésznünk, hamarosan rájöhetünk, hogy a „váratlan” - és bizonytalan - nyereményért cserébe általában megrendelést várnak tőlünk. Sokaknak, akik jóhiszeműen beugrottak ezeknek a trükköknek, nemcsak a megrendelt áru silánysága, vagy éppen használhatatlansága okozott bosszúságot, hanem az is, hogy vásárlói panaszaik, kifogásaik intézésének sincsenek meg a minimális feltételei. Nem kevesen tapasztalhatták, hogy ha egyszer bármilyen okból kapcsolatba kerültek egy ilyen céggel, attól kezdve rendszeresen teletömik a postaládájukat a hasonló cégek ajánlataival. Nem célunk, hogy bárkit lebeszéljünk a szerencsejáték eme sajátos változatáról, ugyanakkor nem szeretnénk ha csalódás érné a prospektusok címzettjeit. Ezért javasoljuk meggondolásra az alábbiakat:- Elsőként azt fontolja meg, hogy nyerhet-e az adott játékban annyit, mint ameny- nyit veszíthet.- Ha nem tudja pontosan megérteni a játékban való részvétel valódi feltételeit és következményeit, inkább ne válaszoljon.- Ha világosan kiderül az ajánlatból, hogy árut kell rendelni, gondolja végig, hogy tényleg szüksége van-e az árucikkre.- Ha a cég csak postafiókot tüntet fel és nem adja meg székhelyének pontos címét ezen eljárása jogellenes. Győződjön meg róla, hogy a felkínált áru kapható-e boltban és mennyiért. Lehet, hogy jobban jár, ha üzletben vásárolja meg.- Feltétlenül ellenőrizze, hogy a postai és szállítási költségekről mit írnak, mert ha ezzel nem számol, előre, kellemetlenség érheti.- Ha még nem lépett kapcsolatba ilyen cégekkel, fontolja meg, érdemes-e talán egy életre kitenni magát az állandó levélbeni zaklatásoknak, kellemetlenségeknek. A fentiekkel és egyéb problémákkal kapcsolatban is tanácsadást tart minden hétfőn 9-től 12 óráig Szekszárdon, a Dózsa Gy. u. 1. sz. alatt a Fogyasztóvédelmi Egyesület. Zaciba csaptam a láncomat Maszatos, rosszkedvű hétköznap délelőtt döntöttem úgy, hogy a kevéske aranyholmim közül becsapok egyet a zaciba. Hó vége van, vajon hányán tolongunk majd a Zálogházban, mit fizetnek, jól fizetnek-e, ha az embert a szükség arra kényszeríti, hogy az értékeit átmenetileg elzálogosítsa és így szerezzen pénzt. Az esernyőmet magam előtt tolva, napszemüvegben közelítem meg a zaci portálját, amit tükörablak véd a kíváncsiskodó tekintetek elől. A Zálogház. Tucatnyi porlepte századeleji regény és novella színtere, szomorú történetek utolsó állomása, ahová csak végső kétségbeesésében megy el az ember. Félreeső utcában megbúvó, homályos, fülledt, rossz szagú, kicsiny boltocska, ahol könyökvédős, szemüveges, fáradt és öreg becsüs fitymállja a karikagyűrűt, meg a jobbféle zsebórát. Ezzel szemben ahová betérek Szekszárdon a város- központban, tiszta és világos, ápolt, jól öltözött hölgyek üldögélnek és várnak az átadóablak üvegfala mögött. — A láncomat meg a karpe- recemet szeretném beadni - re- begem félénken. — Elzálogosítani? — Csak egy kis rövid időre. Szükséges a személyi igazolványom? — Nem, dehogy. Csak ha ékszert akar eladni. Szóval ez lenne az? Nagyon szép karlánc, de itt valami nem stimmel - mondja a hölgy -, majd kis üvegcsékből rózsaszínű és fehér folyadékot csepegtet a szemekre. — Ez kérem nem arany, de nem is ezüst, valami más fém lehet, amit aranyoztak, de az már sajnos lekopott. A felső lapok aranyból készültek ugyan, de az a helyzet, hogy nem lehet külön lemérni, ezért nem tudom átvenni. A karláncot visszaejtem a pénztárcámba -, gondolhattam volna, hogy nem mind arany, ami fénylik. Jöhet a nyaklánc, rajta két medál: egy régi óralánc két szeme és a tömör szí- vecske, a nagymama ballagási ajándéka. Picike mérlegen landol, és azonnal közlik az árát is: 3500 forint. Rendben, maradjon - mondom -, majd pillanatokon belül a kezembe kerül a számítógépen készült papír, amelyet a Bizományi Kereskedőház és Zálogház Rt. 44. számú fiókjában állítottak ki. A láncból, amihez nagyon kedves, régi emlékek fűznek zálogtárgy lett, van neki becsértéke, leírása, raktárutalványa és igazolószelvénye. A szomszédos ablaknál megkapom a pénzem és mehetek Isten hírével. De nem megyek. Hárman vagyunk a zaciban, egy idősebb nő a gyűrűjét hozta, egy másik meg halkan suttogva beszélget, amiből csak annyit hallok, hogy sem aranya, sem pedig cédulája nincs, de úgy tudja, hogy ide került a férfi pecsétgyűrű, amit az éjjeliszekrényben rejtegetett. Egy üvegvitrinben elzálogosított és ki nem váltott' ékszerek sorakoznak, rajtuk árcédula. Nézegetem egy darabig, szépek, szépek, de semmiféle vágy nem fog el, hogy gyűrűk, láncok, medálok függjenek rajtam. Mi lesz, ha elveszítem a zálogcédulámat - hasít belém a kétség -, s rögtön meg is tudom, hogy akkor bizony nagy baj van, mert aki behozza a cédulát, kifizeti a kölcsönt és a kezelési költséget, az megléphet az ékszeremmel. Vigyáznom is kell, célszerű felírni a zálogjegy számát, továbbá megjegyezni a . lejárat napját, hisz utána legfeljebb megvehe- tem a saját ékszeremet - valamelyik zaciban. Ha van rá egyáltalán pénzem. -dvmVeszprémi érdeklődés a szekszárdi gázcsövek iránt A svéd érdekeltségű UPONOR cég többek között különböző méretű és típusú műanyagcsöveket gyárt. Ezek a csövek kiváló minőségüknek köszönhetően gázvezetésre is alkalmasak. Több önkormányzat is az UPONOR termékeit kívánja alkalmazni, s ennek az igénynek a teljesülése Szekszárd számára is hasznos lehet. A cég egyik fiókvállalata ugyanis egyelőre a Marley-Gemenc- plast területére települt, később pedig új üzemcsarnokot kíván építeni a néhai Gemenc Expo közelében. Az UPONOR tegnap Várpalota környékének, az ottani településeknek a polgármestereit invitálta Szekszárdra. Veszprém megye említett vidékén most kezdődött el a gázberuházási program, s a polgármesterek a végleges döntés előtt tájékozódni kívántak a részletkérdésekben is, például abban, hogy milyen csöveket érdemes gázvezetésre használni. A vendégeket - tizennyolc személyről van szó - Kocsis Imre Antal, Szekszárd polgármestere fogadta, majd Bruno Nielsen, az UPONOR vezérképviseletének munkatársa kalauzolta végig a gyáregységben a látogatókat, s válaszolt a felmerülő kérdésekre. Nem titok: ha az üzlet megköttetik, ha a Tolna megye székhelyén található UPONOR gázcsöveket szállít Várpalota környékére, az a helyi adó révén bevételeket jelent Szekszárd számára.-száEurópa nyugdíjasainak találkozója Szekszárdiak Dániában Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rendezte e hónap elején Dániában 13 ország részvételével a nyugdíjasok találkozóját. Magyarország Nyugdíjas Szervezetei Érdekszövetsége Országos Elnökségét 33 tag képviselte. Köztük két Tolna megyei volt: Mayer Rezső, a Tolna Megyei Nyugdíjasok Érdek- szövetségének elnöke és Korsós Dezső, a szövetség pénzügyi felelőse. A koppenhágai találkozó célja volt, hogy bemutatók, előadások, kötetlen beszélgetések során tapasztalatokat szerezzenek a résztvevők az egészséges életmód, a társadalmi együttélés szabályairól, lehetőségeiről. Egyik legemlékezetesebb rendezvény az volt, amikor közel 12 ezer sportoló bemutatóját tekintette meg 60 ezer ember. Az élmények közül nem maradtak el a közvetlenebb barátságok kialakulásai sem. A két szekszárdi nyugdíjas litvánokkal, és kassai magyarokkal vett fel hosszabb távra érvényes kapcsolatot. Mindezt segítették azok a játékos összejövetelek, melyek régi időket idéztek, amikor az eszközökben a műanyagnak még híre sem volt. Az étkezés is a programnak megfelelően alakult ezen a találkozón, ami a magyaros ízektől kissé idegennek, de egészségesnek mondható. A felmerülő költségek egy részét a vendéglátók biztosították, míg a többihez a szekszárdi és a tolna megyei ön- kormányzatok járultak hozzá. E találkozón igazolni lehetett, hogy a tolerancia a másik ember tisztelete által lehetséges az egészséges életritmus, gondolkodás és a béke megőrzése. Decsi Kiss Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett édesanya és nagymama, özv. GULD ANTALNÉ (sz. Somogyi Mária) életének 77. esztendejében csendesen elhunyt. Temetése 1996. július 31-én 16 órakor lesz a tolnai teme- tó'ben. Fia, menye, unokái t Ezúton mondunk köszönetét Dr. Erdősi József háziorvosunknak lelkiismeretes, odaadó munkájáért. Dóczy család Több oka volt a halpusztulásnak (Folytatás az L oldalról.) Valószínűsíthető, hogy mindezt, többek között, a vízleeresztés és az üledék felkeveredése idézte elő. A hínár felbuijánzása vízelzáródást, vízdugót okozott. Ahol nem volt halpusztulás, ott elfogadható oxigénértékeket mértek, mert az információik szerint a visszaduzzadt Dunavíz oxigénben dúsította a csatorna vizét. A célirányos vizsgálat ammóniát nem mutatott ki, de a kémiai és a biológiai oxigénigény értékei igen magasak. A felügyelőség a vízkezelőnek javasolja a megfelelő vízszinttartást, körültekintő vízeresztéseket, továbbá a mederelzáródás, valamint a csatorna többi szakaszán a hínár vágását és az oxigénelvonó hatású, rothadóképes üledék eltávolítását.- péteri Marilyn Monroe élete és halála (4.) Meztelensége hódított Egy igazi hollywoodi sztár a legintimebb pillanatokban sincs egyedül. Hadseregnyi ember veszi körül és ha nem elég erős, az őrületbe kergeti. Ahogyan ez „Amerika nagy szőke hajas babájával” is történt. Csillogását és kudarcait megismerhetjük Donald Spoto könyvéből, amely a Magyar Könyvklub egyik legújabb kiadványa. A sörreklám felkeltette egy John Baumgarth nevű chicagói naptárgyártó figyelmét, s megkérdezte Kelleyt, vajon új modellje hajlandó lenne-e modellt állni most készülő naptára számára. Az elgondolás szerint művészi aktfotóról lenne szó, mondta. S mivel Marilyn már korábban is állt modellt fedetlen mellel Earl Morannek, és semmi kivetnivalót sem talált abban, hogy félmeztelenül járkáljon odahaza, strandokon és fényképészműtermekben, habozás nélkül ráállt az ajánlatra. A műterem padlóját bíborszínű bársonykárpittal borították, és Marilyn két óra hosszat meztelenül állt modellt, egyre váltogatta a pózokat, amint a fölötte hárommétemyire egy létra tetején gubbasztó fényképész kattintgatta a gépét. Engedelmesen forgolódott jobbra-balra... domborított... szembenézett a kamerával... nyújtózkodott oldalnézetből. A soktucatnyi felvételből mindössze két, egész alakot ábrázoló kép maradt fenn: „Egy új redő”, így nevezte el a Baumgarth Company Marilyn meztelen oldalnézeti beállítását egy könnyedén ráncot vető kárpit előtt, míg az „Arany álmok” címet adták a mellét előrefeszítő Marilynről készült felvételnek, amelyen lábát az illendőség kedvért szemérmesen összezátja. A Marilyn Monroe-ról 1949-ben készített felvételek a fényképészet történetének minden más aktfotójánál inkább műtárgyakká váltak: mindenütt kiállították őket, s a kereslet irántuk sohasem csökkent. Újra meg újra megjelentek naptárakban, játékkártyákon, kulcstartókon, tollakon, ruházati cikkeken, öltözékek tartozékain, fehérneműkön és háztartási cikkeken; vállalkozók évtizedeken át meggazdagodtak azon, hogy megvásárolták - vagy csak azt állították, hogy megvásárolták - e képek terjesztésének a jogát. Ezek a képek a művészet és a reklám egyesülésének útján mérföldkövek lettek. (Folytatjuk.) ». t
