Tolnai Népújság, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-27-28 / 175. szám

12. oldal Gyermekvilág 1996. július 27., szombat Magyar mondák Csörsz, az avar király árka Réges-régen, még a magyarok honfoglalása előtt, amikor Pan­nónia földjén a longobárdok él­tek, a nép felett Rád király uralkodott. Ez a király valósá­gos óriás volt, rettegett tőle mindenki. De Frigyes király erős sereg­gel mégis megtámadta, s ekkor Rád is fegyverbe szólította a népet. Üzent szövetségesének, Csörsz avar királynak is, hogy nagy bajában segítse meg. El is jött Csörsz király min­den hadával, és együtt úgy megverték Frigyes király sere­gét, hogy még hírmondó sem maradt belőle. Amikor a csatá­nak vége lett, Rád király nagy lakomát rendezett királyi palo­tájában. Patakokban folyt ott a bor, s akkora volt a jókedv, hogy még a sánta is táncra ke­rekedett. Egyedül Csörsz király nem táncolt, egyre csak a szép Délibábot, Rád király csoda­szép lányát nézte. Hiszen néz­hette is, mert olyan szépet még életében nem látott. Addig-ad- dig nézte a szép lányt, míg egy­szer azt mondta a királynak: — Országodat, népedet a pusztulástól megmentettem, mármost add nekem a lányodat, feleségül kérem. — Legyen a tiéd, de csak úgy adom, ha vízen viszed haza. Megértette a szót az avar ki­rály, hogyne értette volna. Mindjárt hozzáfogott egész né­pével: folyómedret ástak, hogy vízen vigyék haza az új asz- szonyt. Folyt a munka éjjel-nappal, mélyítették a medret, ásták az árkot. Amint javában dolgoz­tak, egyszer csak nagy vihar ke­rekedett. Csapkodott az isteny- nyila,' s hát egyszerre az ég tü­zes villáma leütötte lováról Csörsz királyt. Az avarok kirá­lya abban a minutában meghalt. A munkát mindjárt abba­hagyták, de emlékét őrzi Ároktő község a Tisza partján, őrzi Árokszállás, amely az árok végénél épült, ahol a nép meg­szállt. Az árok ma is az avar ki­rály nevét viseli. Csörsz árká­nak hívják. Népmonda nyomán Növény-híradó Megfigyelték, hogy a hernyók által megtámadott fák levele­iben olyan anyag jelenik meg, ami megzavarja a levélrágó rovarok, illetve a hernyók emésztését. A „gyomorron­tásban” szenvedő kártevők növekedésükben is elmarad­nak, csenevészek lesznek. A jelenséget behatóbban akarták tanulmányozni, s e célból édeslevelű juharcseme­tékkel végeztek kísérletet. Az egyik csemete leveleit durván összekaszabolták, majd bizo­nyos idő múlva vegyi elem­zésnek vetették alá. Megálla­pították, hogy bennük a rova­rokat elhárító anyag, a fenol mennyisége 50 százalékkal megnövekedett. Milyen nagy volt azonban a kutatók elké­pedése, amikor a szomszédos, sértetlenül maradt juharcse­metében a fenolnak ugyan­ilyen mértékű felszaporodását észlelték! Ez a fácska valami­képpen tudomást szerzett a fenyegető veszélyről, s már felkészülve várta a támadást. A két fácskát teljesen külön nevelték: sem gyökerük, sem lombkoronájuk nem érintke­zett egymással. A „hírközlés” mikéntjére egyetlen magyará­zat maradt: a megtámadott fá­ból illóanyagok jutnak a leve­gőbe, és azok hatására indul meg a szomszédos fákban a fenol képződése. Bűvészkedjünk! Eltűnő pénzérme Megmutatunk a nézőknek egy tízforintost a bal tenyerünk­ben. Becsukjuk a kezünket, majd a jobb kezünk mutatóuj­jával rákoppintunk bal ke­zünk fejére, háromszor. Ez­után kinyitjuk a bal kezünket, s lám, a pénzdarab eltűnt be­lőle. Magyarázat: a becsukott, lefelé fordított bal tenyerünk­ben lévő pénzt a középső- és a gyűrűs ujjunkkal kitoljuk, úgy, hogy a hüvelykujjunk húsos részénél egy kissé kiáll- jon az öklünkből. Amikor a másik kezünk mutatóujjával háromszor rákoppintunk a bal kezünkre, a jobb kezünk kö­zépső- és gyűrűsujjával át­vesszük a pénzt a jobb ke­zünkbe. (Ez a mutatvány ké­nyes része, amit alaposan gyakorolni kell!) Amikor megmutatjuk a bal kezünket, hogy lám, üres, abban a pilla­natban a pénzérmét bele­csúsztatjuk a zsebünkbe. On­nét a mutatvány végén vesz- szük majd elő, megmutatjuk, hogy a pénz csodálatos mó­don átvándorolt oda. Honnan ered? Még az ördöggel is cimborái Szólásaink, közmondásaink közül sok kapcsolatos az ör­döggel, ismerkedjünk meg eggyel közelebbről. A középkor elején elsősor­ban a diákokat vádolták a Sá­tánnal való cimborasággal, a reneszánsz idején aztán e ba- rátkozás inkább a tudósokhoz, orvosokhoz kapcsolódott. Ek­kor kezdett kibontakozni a tu­dományos kísérletezés. Egye­sek azonban haszonszerzési célból csaltak, sok szélhámos mágus, orvos, csillagjós, va­rázsló, alkimista járta a vilá­got. A tudomány még gyerek­cipőben járt, az emberek meg babonásak voltak, a csodákra, a trükkökre az ördöggel való cimborálásban találtak magya­rázatot. A német Faust doktor törté­nete is mutatja, mennyire ráte­lepedhet a valóságra a mondai, a babonás elem. Maga a törté­nelmi személy 1480-1539 kö­zött élt. Szegény sváb paraszt­szülők tehetséges gyermeke volt. Egyetemet is végzett He- idelbergben, majd tanárként dolgozott, az állásra azonban méltatlannak mutatkozott, így elmozdították. Ezután bejárta Németországot. Kihasználta tudományos képzettségét, az emberek hiszékenységét, mindenütt csodát keltett bűvé­szeiével. Eközben sok bot­rányt okozott, s a legtöbb helyről ki is utasították. Hirte­len halt meg, talán erőszakos halállal. Ez a históriai Faust azután lassan mondai alakká vált, régebbi bűvészek kaland­jait, mások csodatetteit is rá­ruházták. Egy 1587-ben, Frankfurtban ismeretlen szer­zőtől megjelent könyv már az ördöggel is összeköti. E szerint Faustot az akkori tudomány nem elégíti ki, ő mindent akar tudni. Fekete könyve segítségével megidézi a gonoszt, és megállapodik vele, hogy az 24 éven át kí­vánságait teljesíti itt a Földön, s ezért - az idő elteltével - a lelkét adja cserébe. A megál­lapodás után az ördög csak­hamar ellátja Faustot minden földi jóval és a tudás mélysé­geibe is bevezeti. Emellett megmutatja neki a poklot és a paradicsomot, végigvezeti az egész világon - járnak Rómá­ban, Konstantinápolyban, sőt, Budán is! Faust mindenütt el­kápráztatja az embereket ha­talmával, komoly és tréfás csodáival. Amikor letelik a ki­tűzött határidő, elbúcsúzik ba­rátaitól. Az ördög éjjel a fal­hoz csapkodja és reggel össze­tört tagokkal találják meg a szemétdombon. E hálás témát számtalanszor át- és feldol­gozták, a remekművek egész sorát ihlette. Még olyan válto­zata is született, melyben a fő­hőst nem engedték át a pokol­nak. Készült belőle regény, színdarab, elbeszélés, bábjá­ték, vers, a zenészeket - töb­bek között Liszt Ferencet - és a festőket is foglalkoztatta. Mi, magyarok is megterem­tettük a magunk Faustját Hat­vani István személyében. A debreceni kollégium elvég­zése utána a baseli egyetemen tanult, ahol a teológia dokto­rává avatták és lelkésszé szen­telték. Egy év múlva még or­vosdoktor is lett. A marburgi és a hollandiai leideni egye­tem is professzorának hívta, de ő a debreceni főiskola aján­latát fogadta el, ahol 1749-től 37 éven át tanított. Szorgalmas és sokoldalú tudós volt, és ami e korban szokatlannak számí­tott, a tudomány érdekében kí­sérletezgetett is. Nagy tudását gyakran értetlenség fogadta, s - halála után - ördöggel való cimborálást kapcsoltak a ne­véhez. A mondák kötésében és ter­jesztésében nagy része volt egyik tanítványának. íme egy fantasztikus történet róla: „Egyszer a professzor ki­hirdette, ezentúl éjfélkor tartja meg csillagászati előadásait. Meg is jelent a kitűzött idő­ben, de a tanítványok nem ér­tették meg az éjszakai előadá­sok bonyolult mondanivalóját. Néhány nap múlva megkér­dezték a professzort az egyik feladatról, s ő csodálkozva mondta: semmit sem tud az éj­szakai előadásokról. Azt taná­csolta diákjainak, a következő éjjel hintsenek finom hamut a padlóra és nézzék meg benne a lábnyomokat. Amikor éj­szaka Hatvani jött, az ajtó mel­lett ülő diákok észrevették, hogy a hamuban lóláb nyomai vannak! Azonnal rázendítettek egy ördögűző énekre. Az ál- Hatvani megdöbbenve kiáltott a diákokra: Ha ezt az előadást is megtarthattam volna, úgy enyéim lettetek volna vala­mennyien! Ezután kinyílt az ablak, és kénköves lángok kö­zött kirepült az ördög.”-bézsé­Fontos tudnivalók a gombákról Tudjátok-e, hogy milyen sok­féle gomba létezik? Melyikő- tök gondol arra, amikor kenye­ret, vagy kalácsot esztek, hogy tulajdonképpen gombát gyúr­nak a lisztbe, ugyanis az élesztő - amivel a kenyér és a kalács készül - szintén gomba. De gomba a befőtteken megtele­pedő penész, a krumpligumón képződő rücskös duzzanat, vagy a szőlő levelein látható lisztharmat is. A gombák szívesen társul­nak más növényekkel. A fák kérgén megtelepedő zuzmók gombák és moszatok együtt­éléséből jöttek létre. A gombák szívesen élnek „közös háztar­tásban”. A virágházak díszei, az orchideák közül egyesek magvai csak gombatársuk je­lenlétében képesek kicsírázni. Amikor a „gomba” szót halljuk, leginkább az erdőben növő kalaposgombák jutnak az eszünkbe. Ezek is társul­hatnak más növényekkel, az erdő fáival. Föld alatti fona­laik vattaként bontják a fák gyökerét. A gombafonalak vi­zet és ásványi sókat szívnak fel a talajból, a fa pedig kész Néhány kalaposgomba táplálékkal viszonozza a gomba szolgálatait. A gombák nagyon kényesek „barátaik” kiválasztásában: nem akármi­lyen fával társulnak. Fenyőfák alatt terem a fenyőtinóru, a barna gyűrűstinóru, a rizike. Tölgyfák alatt ízletes vargá­nyára vagy nyári szarvasgom­bára bukkanhatunk, de itt él a halálos mérgezéseket okozó gyilkos galóca is. Nyír- és nyárfák alatt az érdesnyelvű tinóru tanyázik, s csak vörös­fenyő alatt nő a sárga gyűrűs­tinóru. Olyan gombák is vannak, amelyek „ki sem dugják” az orrukat a földből. Ezek az ízle­tes szarvasgombák 10-15 cen­timéterrel a talaj szintje alatt teremnek. Egyes vidékeken idomított malacokkal túratják ki őket a földből az ínyencfa­latokat kedvelő gombászok. Mai feladványunk Tíz éves kor alatti olvasóink ír­ják meg három ehető gomba nevét. A náluk idősebbek pedig írják meg, hová kell vinni az erdőben szedett gombát, mi­előtt megfőznénk és megen­nénk. Váijuk leveleiteket a kö­vetkező címre: Gyermekek Háza, 7100 Szekszárd, Bajcsy- Zs. u.8. Sport-viccek — Minden éjjel bokszolok. — Na és, az miért baj? — Hát az öcsém csupa kék­zöld reggelre... — Én azt mondtam, úgy játsszatok, mint még soha - dü­höng a fociedző a mérkőzés szünetében - nem pedig azt, hogy úgy játsszatok, mint akik még sohasem játszottak! Pétert az egyik mérkőzésen kiü­tötte az ellenfele. — Egy, kettő, három... - számol rá a bíró. — Nyolcig ne kelj fel! - súgja oda Péternek az edzője. — Rendben van... Most hány óra? — Nagyon messze van a ring az öltözőtől? - kérdezi az ökölvívó az edzőjétől. — Ne aggódj, - válaszol az edző - visszafelé már úgysem kell a saját lábadon jönnöd... — Apu, mit jelent az, hogy atléta? — Ugyanaz, mint az asz­kéta, csak soványabb... Apa és fia futóversenyt néz. A gyerek megszólal: — Apu, ezek a végén jutal­mat kapnak? — Csak az első. — Akkor a többi minek fut? Pista hazaérkezik élete első ökölvívóedzéséről. Már az aj­tóból kiabálja vissza: — Anyu, apu! Ezentúl nem ‘ lesz szükségem fogszabály­zóra! Étlap Az arizonai (USA) hegyekben olyan növények nőnek, ame­lyeknél a virágok színe a meg- porzást végző állatok „ízlésé­hez” igazodik. A gilia nevű nö­vény virágainak megporzását rendszerint a vörös kolibrik végzik, a virágok tehát skarlát­vörös színükkel csalogatják magukhoz a nektárt keresgélő apró madárkákat. Amint a ko­librik a nyár vége felé elhagy­ják a hegyvidéket és a völ­gyekbe költöznek, a gilia meg­változtatja a színét. Virágai most már fehérré válnak, így hívogatja terített asztalhoz újabb látogatóit, a pillangókat. Foci-útvesztő Elgurult a kisfiú labdája. Segítsetek neki, hogy megtalálja! Készítsetek ti is papírsárkányt! Mindenki szívesen bocsát fel papírból készített sárkányt, kü­lönösen nyáron, vidéki nyara­lások alkalmával. Elkészítésük nem bonyolult, ti magatok is megcsinálhatjátok. A lapos sárkányt különböző nagysá­gúra és alakúra lehet készíteni. Jól repülnek már a 40x60 cen­timéteresek is. A vázhoz 8-10 milliméter széles és kb. 2 mil­liméter vastag lécek szüksége­sek. Az ilyen méretű sárkány­hoz két, kb. 80 centi hosszú és két 40 centi hosszú léc szüksé­ges. A hosszú léceket átlós irányban egymásra fektetjük, és középen cérnával átkötjük. A rövid léceket pedig e kettő felső és alsó végeihez kötjük. Hogy a sárkány könnyű le­gyen, több lécre nincs szükség, helyettük a váz három oldalán fonalat húzunk ki, amit a lécek végéhez kötünk. Hogy a fona­lak jobban tartsanak, a lécek végén bevágást csinálunk, a kötési helyeket pedig ragasz­tóval bekenjük. Az összekötö­zött lécek egyik oldalát szintén ragasztóval kenjük be, és a váznál valamivel nagyobb pa­pírlapra fektetjük úgy, hogy oldalt kb. egy centiméteres csíkok maradjanak. Ezeket a csíkokat ráhajtjuk a fonalakra és hátulról odaragasztjuk. Amíg a ragasztó szárad, a sár­kányt két rétegelt lap (vagy va­lamilyen sima deszkalap) közé tesszük és súllyal szorítjuk le. A teljes száradás után elkészít­jük a sárkány kantárját (a mér­leget). Egy fonal két végét a váz felső sarkaihoz kötjük, hu­rok keletkezik, amely akkora legyen, hogy csúcsa, ha lehúz­zuk, éppen a sárkány közepéig érjen. Egy másik, rövidebb fo­nalat pedig a lécek keresztező­déséhez erősítünk - e célból lyukat vágunk a papírban - másik végét pedig a hurok kö­zepéhez kötjük. Ennek a fo­nalnak olyan hosszúnak kell lennie, hogy ha felfelé húzzuk, a felső léc közepéig érjen. így ferde mérleg keletkezik, ezért a sárkány nem vízszintesen, hanem bizonyos szög alatt megdőlve lebeg a levegőben, s ez szükséges ahhoz, hogy re­pülni tudjon. A mérleghez köt­jük a sárkány vezető zsinórt (ami kb. 20 méter). Ezzel a hosszú fonallal bocsátjuk fel a sárkányt. A váz alsó két sarká­hoz zsineget erősítünk lazán, hogy hurok keletkezzen. En­nek a közepéhez erősítjük a sárkány farkát. Ez egy olyan hosszú zsinór, hogy a sárkány egyensúlyban maradjon a le­vegőben és ne ereszkedjék le a súlya miatt. Túlságosan hosszú farkat ne készítsünk. A sár­kányt ketten bocsátják fel. Az egyik a hosszú fonallal kezé­ben, széllel szemben előre siet, társa pedig feje fölött tartja a sárkányt, és akkor engedi el, amikor az első erre jelt ad és futásnak indul. Ekkor a sár­kány hirtelen felemelkedik. Szokás a sárkányt színes pa­pírból készíteni, hogy a ma­gasba emelkedve szebb lát­ványt nyújtson. A farkát is mindenféle színes papírcsíkkal díszítik. Vigyázni kell azon­ban, hogy a papír ne legyen vastag. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents