Tolnai Népújság, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-18 / 167. szám

1996. július 18., csütörtök Sport 9. oldal Kerékpár - Szlovákia Arató Dávid ötödik a Dubnicai-hegyekben Az elmúlt hét végén a Szek- szárd Bici-Tour ifjúsági ke­rékpárosai képviselték a magyar színeket a „Cena Slovenska” elnevezésű ju­nior nemzetközi országúti kerékpárversenyen. A szlovákiai Trencsén kör­nyékén, a dubnicai hegyekben megrendezett öt etapos viada­lon egyetlen „könnyű” sza­kasz sem volt. Az „étlapon” szerepelt egy hat kilométer hosszú, 14 százalékos emel­kedő is, amely igen megnehe­zítette a versenyzők dolgát. Az Arató Dávid-Ivanics Gegely-Rádi Róbert-Valkai Gábor összetételű szekszárdi csapat „nem éppen fitten” ér­kezett a helyszínre, hiszen négy nappal azelőtt még a Gemenci Nagydíj hosszú sza­kaszát nyomták itthon. A fá­radtság meg is látszott a kez­désen, mert az első szakaszon mindössze egy 21. helyre fu­totta ... A folytatásban azonban Arató Dávid „megrázta ma­gát” és emlékezeteset alakí­tott a nemzetközi mezőnyben. Az orosz, belorusz, ukrán, német, olasz, cseh és szlovák versenyzők csak figyelték, hogy két defekt után hogyan küzdi magát szakaszonként előre a szekszárdi kerekes. Az ötödik etapon azután, kiváló erőnléti állapotának köszönhetően (ami Schneider Konrád munkáját dicséri), egyszerre öt helyet lépett előre, így az összetettben két ukrán, egy német és a szlová­kok legjobbja mögött az ötö­dik helyen végzett. Kitűnő eredményével jó pár évre biz­tosította a szekszárdi csapat meghívását e rangos nemzet­közi versenyre. Ivanics Gergő és Rádi Ró­bert is aktív részese a siker­nek. Munkájuk eredménye­képp elégedetten térhettek haza Szlovákiából a Szek- szárd Bici-Tour kerekesei. Eredmények: összetett: 1. Krivtsov (ukrán) 7:39:38, 2. Gretchin (ukrán) 7:40:54, 3. Forster (német) 7:42:32 .. 5. Arató Dávid 7:43:22 .. 31. Ivanics Gergely 7:47:33,.. 59. Rádi Róbert 8:06:33,.. 66. Valkai Gábor 8:41:47.-fek­Arató Dávid, A Szekszárd Bici-tour kerekese Labdarúgó NB II. A hetedik hely csalódás Pakson Az NB Il-es paksi labdarúgó csapat elmúlt évi bajnokság­ban nyújtott teljesítményének értékelésére Klement Tibor szakosztályvezetőt kértük fel. — Elégedett vagy-e a ■csapat egész évi teljesítményével? — A szereplésünket két részre bontanám. Az őszi idényben Mihalecz helyére ke­rült Pusztai Lászlótól a csapat nem nagyon akarta elfogadni azt, amit a tréner „játszatni” akart. Ebből gondok, bonyo­dalmak keletkeztek, melyek eredményeként egy gyenge ősz sikeredett. Télen változott a helyzet. Pusztai a pármai szakmai úton olyan dolgokat tanult meg, amit kitűnően tudott hasznosítani az NB II-ben, és a csapat is vevő volt rá. Új szisztémát dolgozott ki, ami abból állt, hogy egy tá­madó mögött két gyors ember - Kádár és Babati - futott be az üres területekbe, így a védeke­zést is csapatszintre tudták emelni. Mindez azt eredmé­nyezte, hogy a gyors kontrákkal idegenben is sikeresek voltunk. A tavaszi szerepléssel, a hozzáállással és a munkával igen, de a hetedik hellyel nem vagyok elégedett. A csapatban sokáig benne volt az osztályo- zós hely. — Mit tartasz a legfonto­sabbnak a csapat életében? — Tavasszal a szőkébb szakmai stáb vezetésével ösz- szekovácsolódott a gárda, a dolgok morálisan is a helyükre kerültek. A fiúk tudtak egymá­sért hajtani, küzdeni. Már nem csak az egyéni célok, érdekek vezérelték a játékosokat, hanem tényleg összeforrott csapattá vált az együttes. Úgy érzem, erőnlétileg sem voltak lemaradva a többi csa­pattól. Mindössze két mérkő­zést tudnék kiemelni, amikor - még csak esélyt sem adva - át­futottak rajtunk az ellenfelek. Ez a Siófok és a Matáv elleni összecsapás volt. Akadtak kevésbé szerencsés mérkőzéseink is, gondolok itt a nagykanizsaira, ahol győzelmi esélyt szalasztottunk el, de em­líthetném a százhalombattait is, ahol háromszor is vezettünk és a végén kilenc ember ellen is csak döntetlent értünk el. — Ezek szerint a hetedik he­lyet kudarcként értékeled. — Kudarcként semmi esetre sem, de a befektetett munka, il­letve a csapatba invesztált pénz nem áll arányban a helyezéssel. A munkának és az anyagiaknak mindenképpen jobb helyezést kellett volna eredményezni. — Kikkel volt elégedett a vezetés? — A bajnokság végén érté­keltük a csapat összeredményét és az egyéni teljesítményeket. Elsőként kell említenem Orosz József csapatkapitányt, aki egész évben kiegyenlített telje­sítményt nyújtott. Két-három forduló után Barna László „nőtte még ki magát”. Jó telje­sítményt hozott, az egyik leg­profibb gondolkodású játékosa a csapatnak. A saját nevelésű játékosok közül Eger László kívánkozik az élre. A fiatal játékos a kö­zéphátvéd posztján meghatá­rozó csapattaggá vált, kiszo­rítva a csapatból az NB I-es ta­pasztalattal rendelkező Dzsino- vicsot. Nem véletlen, hogy a szakemberek is felfigyeltek rá: helyet kapott az utánpótlás vá­logatottban. Ki kell még emelni Babati Ferencet, elsősorban a tavaszi játéka alapján, és a házi gólkirály Búzás Attilát. Mindenképpen többet vár­tunk Kovács Bélától és a sok sérülés miatt kevés lehetőséget kapott Kiss Miklóstól, aki csak a bajnokság végére „hozta” önmagát. Csalódás Vayer Gábor játéka is, akinek kezdeti lendülete a sérülések mellett hozzáállásbeli gondok miatt is megtört. Osz- termajer Gábor idejét az érett­ségire való felkészülés elvette a munkától, ezért ő olyan ki-be­járó volt a csapatba, de így is többször megvillantotta tehet­ségét. Most, hogy kétéves profi szerződést kötött, minden idő a rendelkezésére áll, hogy meg­mutassa, többre képes... (Osz- termajer az olimpiai reménysé­gek Sydney 2000 válogatottban is bemutatkozott.) — Vállalkozol-e arra, hogy megtippeld a Paks szereplését az 1996/97-es bajnoki idény­ben? — Több oldalról kell meg­közelíteni ezt a kérdést. Most, hogy Pusztai László a Zala­egerszeghez szerződött, ismét egy edzőváltás után vagyunk. De ami még nehezebbé teszi a jóslást az az, hogy a játékosok egyharmada távozott a csapat­tól. Többen az NB I-be igazoltak (Babati és Zele a Megyeri úton folytatja, míg Neudl a Zala­egerszegre költözött), néhány játékosra az egyesület nem tar­tott igényt, s van olyan, aki kül­földön vállalt munkát. Megha­tározó lesz, hogy az ő helyükre hogyan sikerülnek az igazolá­sok, hogyan tudjuk pótolni őket. Reszeli-Soós István szemé­lyében egy fiatal, ambiciózus edzőt szerződtettünk, s remé­lem, hogy neki sikerül egy olyan csapatot összerakni, ami­vel mindenképpen elérjük cél­jainkat. . Alapvető elvárás az első há­romban végezni, ami azt is je­lenti, hogy az egycsoportos NB II-ben is meghosszabbítjuk má­sodosztályú tagságunkat. Zerza József Megtorpan-e az ASE gárdája az új idényben? fotó: g.k. Népújság Totó Tippjeink a totó 29. heti szelvényén szereplő mérkő­zésekre. 1. Hapoel Haifa-VfB Stuttgart x 2. Standard Liege-Aalborg x 3. Djurgarden-Tofta 1 4. Austria Wien-Örebro 1 5. Ried-Charleroi x 6. Silkeborg-Conwy United 1 7. Lilleström-Nantes x 8. Heerenveen-Kaunas 1 9. Rennes-Örgryte 1 10. Volgograd-Basel 1 11. LKS Lodz-Opava x 12. Daugava-Karlsruhe x 13. Gaziantepspor-Trans Narva 1 Plusz 1 mérkőzés: 14. Lierse-Groningen 1 Cola-kortyok Egy megdagadt hüvelykujj veszélyezteti az asztalite­nisz-sztár svéd Jan-Ove Waldner olimpiai éremre­ményeit. A sportoló két hét­tel ezelőtt Svédországban edzés közben sérült meg, s az Atlantában lezajlott első tréning után ismét feldagadt az Európa-bajnok ujja. Waldner mindenképpen részt vesz a versenyen. Kér­dés, milyen sikerrel. Az atlantai olimpiai falu­ban sláger az ingyen óvszer. Boyd Eaton, a falu főorvosa elmondta, hogy nem győzik után tölteni az óvszerauto­matákat. „A mintegy 10 ezer sportoló itt tényleg a jóakaratot akarja terjesz­teni” - vélte Eaton. Közel tízezren szándé­koznak a „Felkelő Nap” or­szágából az atlantai olimpi­ára utazni, legalábbis ilyen méretű érdeklődés tapasz­talható a japán utazási iro­dákban. A legnagyobb igény azonban a labdarúgó­csoportmérkőzések iránt mutatkozik, hiszen az 500 ezer yenért (közel hétszáz­ezer forint) kínált 1500 or- landói „luxus-ajánlat” pilla­natok alatt gazdára talált. Ez nem véletlen, hiszen óriási népszerűségnek örvend a sportág Japánban, házigaz­dái lesznek a 2002-es világ- bajnokságnak is. A magya­rokkal egy csoportban ját­szó Japán első mérkőzésén Brazília ellen lép pályára. Magyarok Atlantában A centenáriumi olimpia vá­rosa „mindössze” 8000 km, el­vileg 9-10 óra alatt „berepül­hető”. A kedden, helyi idő sze­rint hajnali öt körül ágyba ke­rültek talán másképpen képzel­ték el az atlantai érkezést. A MOB-iroda munkatársai­nak egy csoportja - köztük Tö­rök Ottó igazgató is - a MA- LÉV-járattal annak rendje és módja szerint időben befutott a New York-i J. F. Kennedy-re- pülőtérre, és még egy jó hírt is kapott. Egy másik, belföldi reptérre nem kényszerült a csoport átutazni; mi több, még előbbre is jelezték az atlantai csatlakozást. Csakhogy az „előbb”-ből utóbb lett... Az a gép, mely eredetileg a magyar csoport já­rata lett volna, egy idő után visszatért New Yorkba, mert jelentős vihar miatt Atlanta megközelíthetetlenné vált. A „másik” járat végül helyi idő szerint kedd hajnalra virradóra indult útnak a Kennedy nem­zetközi bázisról, és rendben megérkezett. „Annyi előnyünk azért volt, hogy az akkreditációt jószeré­vel percek alatt elintézhettük” - kommentált Török Ottó. S valóban, a hajnali órákban is szorgosan dolgoztak a Wel­come Center önkéntesei. Az olimpián 90 ezren segítenek, lesik a vendégek minden óha­ját. A kései (inkább túl korai) időpont ellenére a MOB-iroda tagjait (és a velük utazó hivata­los sportági orvosok egy rész­legét, no meg néhány tollforga- tót) ott várta a Hartsfield repü­lőtéren Lochmayer György, a magyar olimpiai csapat veze­tője, aki nem tagadta meg ön­magát: friss, odahaza nem is­mert viccel feledtette az ál­mosságot. * Dr. Gótzy Gyula (az öttusázók „dokija”) nem is tagadja, fél (egész?) szíve a futballistákért dobog.- Lisztes Krisztiánt és Se­bők Vilmost nyugodt szívvel ajánlhattam a már Orlandóban lévő ötkarikás csapatunk szö­vetségi edzője, Dunai Antal kegyeibe. Mindkét fiatal harcra kész - mondta el dr. Gótzy Gyula, aki a múltban az A-vá- logatottnál is segédkezett Mé­szöly Kálmán kapitánysága idején. - Lisztes szalagja csak erősen meghúzódott, bírja a terhelést, játszhat is Nigéria el­len. Sebőknek egy csonthár­tyagyulladás okozott gondot; pontosabban nem is az, hanem egy kisebb bőrfelület begyul­ladt, amiatt kellett később ki­utaznia. Gótzy - mivel az öttusázók csak július 30-án, kedden áll­nak rajthoz - máris kis „kime­nőt” kért.- Leugrom Orlandóba, a futballistákhoz, szót váltok dr. Radnay József orvoskollé­gámmal. Eszmét cserélünk ar­ról, a várható kánikula és a le­vegő óriási páratartalma mi­lyen készülődési hajrát igé­nyel. Úgy fest, csak „átmenő vendég” leszek most Atlantá­ban. Elvégre a tusázók mellett a labdarúgókra is figyelni kell. Gótzy még hozzáfűzte, hogy a modem pentatlonisták egy­napos viadala fantasztikusan „hajszás” lesz, a pillanatnyi idegállapot dönt. Egy elhibá­zott lövés, egy elveszített vívó- asszó szinte behozhatatlan hát­rányt jelenthet.- Nálam Martinék János az egyik titkos favorit. Sárfalvi Péter kisebb izomsérülése re­mekül javult. Kancsal Tamás szövetségi kapitány még At­lantában is ad egy jelentős utolsó fizikai terhelést, azután jöhet az az „őrült száguldás” harmincadikán - fűzte hozzá Gótzy doktor. * Nem a MALÉV, de az azzal azonos időben startolt Delta Airlines gépére várakozóban * meglepően kisimult arccal né­zett az újabb (ez már a harma­dik számára!) felmérő elé Haj- tós Bertalan. A Bp. Honvéd olimpiai ezüstérmese már nem akar em­lékezni az őt ért méltánytalan­ságra. Barcelonában, 1992-ben a japán Koga ellen enyhén szólva vitatható bírói döntéses végeredményű döntő után ezüstérem került a nyakába.- Koga azóta majdnem 90 kiló, nekem pedig a dekákkal kell harcolnom - mondta derű­sen Hajtós. (A mosoly kulcs- fontosságú, hiszen tavaly de­cemberben még ő is 83 kilósán határozta el, utoljára nekivág!)- A megszokott módon fara­gom le az utolsó kilókat. Terv? Harmincegy évesen nem azért jöttem ide, hogy kiessek ... Emlékszem, egyesületi edzőm, Moravetz Ferenc egy barcelo­nai csata előtt sápadtan adta az utolsó szakmai tanácsokat. „Figyelsz az intelemre, Berci?”- kérdezte a tatamira lépésem előtt. Bólintottam, majd visz- szasuttogtam neki: bármit mondott, mester, ne izguljon, fölmegyek, és odavágom őket. Kogát sajna nem sikerült. At­lantában sem lesz más a teen­dőm. * Egy, az olimpiai falutól 35 percnyire lévő iskolai terem után a paradicsomban érez­hette magát a három magyar férfi egyéni tomászinduló, no meg a Maráczi Emőné által vezérelt női válogatott. A CNN központi épületmonstruma tö­vében, a színpompás képet nyújtó Centenáriumi Olimpiai Park területén lévő Georgia Dome-ban legalább annyi a néző a hivatalos gyakorláso­kon, mint másutt egy világbaj­nokságon. Busás haszonnal jár a szer­vezők számára az, hogy nyitott kapuk előtt gyakoroltatják a start előtt a tornászokat, mert a belépőkért bizony keményen fizetni kell. Ami a magyar fér­fiak (Supola Zoltán, Csollány Szilveszter, Jordanov Krisz­tián) formáját illeti: Vereckei István szövetségi kapitány elé­gedett.- A közönség előtt végzett edzések alaposan „feldobták” a srácokat - fogalmazott Verec­kei. - Lekopogom, nincs gond, így hiszek abban, hogy Supola az egyéni összetettben az első tizenkét versenyző között fut be. Csollány is képes ilyes­mire, Jordanov újoncként megmutathatja, sokra hivatott fiatalember. Ha valaki kellemes megle­petést okozhat, az Csollány Szilveszter. Vélhetően egyfajta sportpszichológiai esettanul­mány lehet az Egyesült Álla­mokban dolgozó, edzősködő újpesti sportember, hiszen a 36 közötti fellépés jogát ugyan tudása alapján kiharcolhatja, de nagy kérdés: tudat alatt ne­tán nem csupán a gyűrű finá­léra őrzi erejét? Ha utóbbit tenné, nem lenne meglepő. A gyűrűn olyan anyagerejű kom­pozícióval bír, amely egy ér­met hozhat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents