Tolnai Népújság, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-15 / 164. szám
1996. július 15., hétfő Megyei Körkép 5. oldal Halászléfőzés a pincefaluban A gyönyörű látványt nyújtó, muzeális értékű sióagárdi pincefaluban a vendégek ismerkedtek a présházakkal, a borral, a pincesor életével, és a halfőzés tudományával. Ebben az évben harmadik alkalommal népesült be a sióagárdi Leányvár, most a XII. Duna Menti Folklórfesztiválra meghirdetett megyei halfőző verseny résztvevőivel, érdeklődőkkel. Huszonnégyen vállalkoztak arra, hogy a két és fél kiló vegyeshalból elkészítsék az ételt. A Tolna Megyei Gasztronómiai Társaság értékelte - a zsűrielnök Varga István volt - a „műveket”. A zsűri azt tapasztalta, hogy a „főzőmesterek” készültek a versenyre. A halfőző verseny eredményességét bizonyítja a 3 aranyérem - Szemelácz István (Fadd), Felleg István (Tolna) és Huber János (Sióagárd) -, a 6 ezüstérem és a 6 bronzérem. A becsei Meduvicz Ivánka ezüstérmet kapott főztjéért. Nemcsak szakácsnak kiváló, hanem ambiciózus magánvállalkozó is. —Nálunk nincsenek versenyek, de gyakran rendeznek regionális bemutatókat, amelyekre magam is benevezek. Nincsenek rangsorolások sem, csak dicséretek. Mert nálunk a finom, az finom. Valódi halfőzőversenyen most veszek részt először, s számomra a sióagárdi a legnagyobb siker. — Mi a titka a jó halászlének? — Az egészséges, nem hizlalt hal, a fűszerek, a szakács ízlése, és a házigazda bora. Farkas János, «odahaza Meduvicz Ivánka szomszédságában lakik, bronzérmet nyert az általa készített halászlé. — Milyen halászlevet főznek Becsén ? — Mi erősebbre főzzük a halászlevet, mint itt, most is ilyet főztem. Rendkívül sűrű, nem átlátszó a leve, mert a paprika befesti a levet, és a halhús nem fő szét, még a szálka sem látszik ki. Legközelebb a szekszárdiak főznek nekünk, házigazdáknak, igazi magyaros halászlevelet, amikor októberben Becsére látogatnak, (pt) SIÓ Regionális Néptánctalálkozó Agárdon A sióagárdi képviselő-testület egyik ülésén határozat született arról, hogy háromévenként megrendezi a hazavárót, az aratónapot. A véletlen műve, hogy az idei aratónap egybeesett a fesztivállal. Az aratónap része volt a délutáni, SIÓ Regionális Néptánctalálkozó is. A gálaműsort Bach József, a megyei közgyűlés elnöke nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a fesztiválon különleges szerepe volt Sióagárd- nak. Olyan kultúrával rendelkezik a település, amit nem szabad abbahagyni, folytatni kell. A sióagárdiak továbbra is ápolják hagyományaikat. A folklórműsorban fellépett a Bogyiszlói Népi Együttes, a Decsi Gyöngyösbokréta Népi Együttes, bemutatkozott a közönségnek a francia Tournijaire Táncegyüttes, a Biettigheim- Bissingen táncegyüttes, az olasz Sinnai Hagyományőrző Táncegyüttes, a Homokmégyi Népi Együttes, a programot a házigazda Sióagárdi Népi Együttes zárta. Az egésznapos rendezvényről Málinger József polgármester elmondta, korábban csak arató verseny, illetve folklór- műsor szerepelt a programban. A két rendezvény között sok volt a holtidő. Az időt most lekötötték azzal, hogy a vendégekkel megismertették a pincefalut és részesei lehettek a látványos halfőző versenynek. Ennyien, mint most, még egyetlen alkalommal sem voltak a faluban. Nemcsak sok vendég jött el Sióagárdra, hanem az itteniek is csoportokba verődve érdeklődtek, nézték végig a felvonulókat, a délutáni műsort. — Úgy érzem, nagyon jól sikerült az idei program. Nemcsak azért, mert sokan megfordultak a falunkban, hanem azért is, mert megmutathattuk magunkat. A jó kezdeményezést nem szabad abbahagyni, itt az aratási, és kultúrműsorra, a halfőzőversenyre gondolok. A hagyományainkat, régi szokásainkat ápolni kell. (péteri) Ezt a tudósítást a Zomba és Vidéke Takarékszövetkezet Sióagárdi Kirendeltsége, Horváthné Kovács Csilla sióagárdi virág- és ajándékkereskedő (437 182) és Dombi Nándor háztartási gépszerelő (06/20/427 858) jóvoltából valamennyi sióagárdi család olvashatja. Köszönjük! Vidám nótaszóval indult meg a népviseletbe öltözött népes menet szombaton délelőtt a Sióagárd határába, a búzatáblához. A XII. Duna Menti Folklórfesztivál programjának része volt a szombati aratóünnep. Az aratóversenyre ötven öles táblákat jelöltek ki, és odakészítették a búza-rozs-tritikáléból kora hajnalban kötött köteleket. A ka- szaköszörűlés után hat csapat részvételével kezdődött meg az aratóverseny. A munka minőségét három idős sióagárdi gazdákból álló - Sági József, Péter Mihály és Marosi János - bírálóbizottság ítélte meg. Ők hárman valódi szakértői voltak a csaknem egy órán át tartó aratásnak, végtelen nagy műgonddal végezték munkájukat. Az értékelésnél többek között ügyeltek a kötésszorosságra, a tarlómagasságra, illetve a marokszedő hogyan szedte a kévét. A munka végeztével visz- szaindultak a résztvevők a faluba, útközben megpihentek a Leányvárban egy kis borkóstolóra. A délutáni eredményhirdetésnél a Bezons csapatát szólították elsőként, a hatodik helyen végeztek. A bogyiszlóiak tavaly fődíjasok voltak, most az 5. hellyel öt liter borral jutalmazták a munkájukat. Derekasan helytálltak a decsiek, akik először vettek részt a sióagárdi versenyen, és a negyedikek lettek. A hagyományoknak megfelelően Sióagárd két csapattal nevezett, a Kilián csapat tagjainak a 3. helyezéséért szintén bort érdemeltek. Kiválóan szerepelt - második lett - a szomszéd falu, Szengál csapata. Három éve hajszállal maradtak el az első helytől a sióagárdiak - a kaszás az idén Málinger József polgármester volt -, most ők nyerték meg a fődíjat, a borral töltött hordót. - péteri FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Aratóverseny Sióagárdon A megoldás ára három, de háromszáz millió forint is lehet Omlani kezdett a lösz Bölcskén is (Folytatás az I. oldalról.) Ez utóbbi megoldásnak is számos változata létezik, természetesen nagyságrenddel eltérő az építés ára. A tervek alapján pályázatot nyújtanak be majd a Pénzügyminisztériumhoz. A szakemberek szerint a lösz jellemzője, hogy ha vizet kap omlik vagy zsugorodik. Bölcskén az idén 2-3 ütemben több száz köbméter lösz mozdult meg. Nem lehet megjósolni, mennyi idő kell a teljes omláshoz, lehet, hogy harminc év, lehet, hogy harminc másodperc. Kiss József polgár- mester szerint pánikra nincs semmi ok, van viszont egy feladat, amit az önkormányzatnak meg kell oldania. Éppen ezért ma megbeszélést tartanak, ahol ismertetik a helyzetet és a tennivalókat az érintett, Lomb utcai polgárokkal. Rákosi Gusztáv pw**' Derékig az omlás okozta gödörben FOTÓ:GOTTVALD KÁROLY Hiába, az ember szeret öltözködni (Folytatás az I. oldalról.) a város központjában, üldögél a pádon, szorosan magához fogja a szatyrát és nézelődik. Most meg nagyon mérges. Tudniillik ő egy kicsit kövérke és egyetlen használható darabot sem talált, ami körbe- émé. így aztán árgus szemekkel figyel. És kiabál. — Ott! Ott! Odanézzenek! Az a fehér blúzos nő most rakott el egy papucsot, egy nadrágot és egy halom zoknit! Nem elég, hogy kapnak, még lopnak is -, mondja egy vöröskeresztes mellényt viselő hölgy, aki kicsit odébb húsz forintért árulja a ruhák darabját és meglehetősen nagy forgalmat bonyolít le. Beletúrok én is a hatalmas halomba, és rögtön találok egy jóminőségű szmokingkabátot. Csak az a baj, hogy ehhez nadrág, ing, nyakkendő, cipő kellene, no meg valaki, aki szmokingban pompázna a környezetemben mostanában, így aztán visszaódalgok az ingyenesekhez. Egy arany- fülbevalós hölgy kikap egy kék holmit, és a bézbólsapkás felé lengeti. — Találtam magának egy remek hálóinget Sanyikám! — Én meg egy selyembu- gyogót kegyednek! — Adja a babájának, ne nekem! - replikázik a hölgy, mire kitör a harsány nevetés. Sanyi egy nadrágot próbálgat maga elé, és tanácstalan. Nyolc nő állja körbe és hihetetlen jóindulattal segítenek. A nadrág szára rövid, és derékban is szűk, így aztán visz- szakerül a dobozba. — Az embernek szeretnék egy nadrágot „venni” - mondja egy hölgy, és orrát a dobozba fúrja. Onnan kiabál hátrafelé. „Hiába na, az ember szeret öltözködni”, -dvm-
