Tolnai Népújság, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-13-14 / 163. szám

12. oldal XII. Duna Menti Folklórfesztivál 1996. július 13., szombat A kézműves kirakodóvásáron Szekszárdon található az a sátor is ahol Csúcs Endre árulja kerámiáit. A sátor előtt fel­állított korongon az érdeklődő felnőttek megpróbálkozhat­nak egy-egy agyagedény megformálásával. Foto: Bakó Jenő A hétéves Mert Oztiryaki, a török tánccsoport veze­tőjének kisfia ügyesen vezette a táncosokat a kalocsai fel­vonuláson. 4 FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Fényképek a századforduló falusi életéből A bölcsőtől a koporsóig Kalocsán, a városi kiállítóte­remben nyílott az a fotókiállí­tás, amely az 1900-as évek ele­jének paraszti életébe enged bepillantást, a bölcsőtől a ko­porsóig. A korabeli fotográfiák többsége igazi életkép, azaz a hétköznapok és az ünnepek természetes pillanatait örökítik meg. Ez a tény azért is bír nagy jelentőséggel, mert a nagykő- amely Európa zönség számára a népi kultúra nyugati felé­ma is többnyire a népművésze- ben már jóval tét jelenti, s nem a teljes ”tu- korábban el- dást”. tűnt. A Fogarasi Klára által rende- A lapunk- zett fényképkiállítás nyugat-eu- ban szereplő rópai érdeklődésre is számíthat, Gottvald Ká­hiszen ezeken a fényképeken roly-repro­sok olyan mozzanat szerepel, dukciók ­REPRODUKCIÓK: GOTTVALD KÁROLY megyénkbeliek számára - kü­lön érdekessége, hogy az éneklő iskolásokról készült fotó Mözsön, az 1930-as években készült. A menyasszonyokat és vőlegényeket ábrázoló képek pedig a szekszárdi Borgula-mű- teremben exponáltattak. S— Több brazil, mint fesztiválnap — Bátán vannak a németek! - szól egy ijedt hang a telefon­ban. — Na és? - kérdez vissza nyugodtan Pék Jánosné a Fesz­tiváliroda vezetője. — De még nem kellene itt lenniük. Majd csak háromne­gyed óra múlva - így az izgatott válasz. — És? Mutassátok meg ne­kik a falut - mondja Pékné. Azt már nem hallják a vonal túlsó végén, hogy valaki meg­jegyzi: menjetek le a Dunára. Most legalább nincs szúnyog. Aki fesztivált szervez, annak nyugodtnak, határozottnak kell lennie, és persze - mint alább ki­derül - jól kell bírni az éjszaká­zást. Az irodában nagy a forga­lom és mégis minden probléma megoldódik. Az érdeklődőket udvariasan fogadják, ellátják írott és mondott tudnivalóval, ételre, italra jogosító jegyekkel, szóval jól tartják a vendégeket, ahogy illik. Pékné Marikának lelkes segí­tői vannak: Baumann Pétemé, Halmai Gábomé, Jóföldi Gabi, Szabadi Mihály és Bonfig Ág­nes, aki egyben a fesztivál opera­tív bizottságának elnöke. Sao Paulo, éjjel egykor Tőle tudjuk, hogy a lakásán minden éjszaka csörög a telefon. Egy fatális véletlen folytán ugyanis az otthoni száma került a brazil együtteshez, s az otthon maradottak ottani szokás szerint este nyolc után érdeklődnek a gyermekükről. Csakhogy öt óra az időeltolódás, és így éjjel egy és kettő között menetrend szerint megszólal a készülék. Bonfig Ágnes ilyenkor álmosan el­mondja, hogy a csoport jól van. A bökkenő csak az, hogy minden éjjel más és más hívja az irodá­nak vélt lakást. Több gyerek mint nap, tizenöt tagú az együt­tes, így a főszervezőnek reménye sincs a nyugodt éjszakára. Fesztivál vagy gyógyturizmus? Az irodában szóbeszéd tárgya, hogy az idén milyen sokan bete­gedtek meg. Az egyik romániai csoport vezetője érkezés után azonnal hazautazott, mert rosszul volt. Egy kislánynak a fülét kel­lett kimosni, egy fiút a fogászatra vittek, volt akit az urológiára, is­mét mást szívpanaszokkal kezel­tek. Egy svédet megcsípett a da­rázs, egy férfit vérmérgezéssel vittek kórházba. A fesztivál szer­vezői előrelátóak voltak, jóelőre megegyeztek a kórházzal, hogy készüljenek fel a „rohamra” de ekkorára maguk sem számítottak. Reménykednek benne, hogy na­gyobb sérülésre nem kerül sor, és abban is bíznak, hogy a detoxiká- lóknak sem lesz munkájuk. Feszítő gondok Mert az italok - a sör, a bor - rendesen fogy ilyenkor. Sokan járnak úgy, hogy meglelik a he­lyet, ahol magukba tölthetik, de nehezebben azt, ahol megszaba­dulhatnak tőle. Talán le sem érdemes írni, hogy a fesztivál központjául szolgáló tér közelében lévő nyil­vános WC most is zárva van - eredménytelenül pályáztatta az önkormányzat -, pedig gyanítha­tóan nem lett volna rossz üzlet ezekben a napokban a nyilvános WC üzemeltetése. Ennek hiá­nyában azonban a művelődési ház dolgozóinak kellett megbir­kózniuk a megkönnyebbülni vá­gyók rohamával... Jókat esznek, de mikor alszanak? A vendégek nem győzték di­csérni az étrendet. A tanítóképző konyhája jól vizsgázik, három­féle ebédből válogathatnak a vendégek. A szállás minőségére sem volt panasz, legfeljebb az eltérő vér­mérsékletű csoportok eltérő idő­pontban történő nyugovóra té­rése és ébresztője okozott némi feszültséget. A németek például kifejezetten nyűgösek voltak, mert néhány temperamentumo- sabb együttes sokáig mulato­zott. Természetesen a svédeknek! Minden kiállító kapott egy vásári passzust, amely tanúsítja a fesz­tiválon való részvételét. Egy svéd - faedényeket készítő - há­zaspár egészen elérzékenyült, amikor megkapta a diplomát. A linköpingi vendégek elmondták: kiteszik a szobába a passzust. A svédek egyébként is igen jól érzik magukat. Táncegyüttesük azt kérte, hogy a szabad idejüket természetes környezetben, a sza­badban tölthessék el. Az iroda­vezető felhívta Bogár Évát, megmutatná-e az északi vendé­geknek édesapja, Bogár István hagyatékát? Á válasz azonnali igen volt és néhány óra múlva kint is voltak a táncosok a szek­szárdi szőlőhegyen. Magányos szoknya az éjszakában Igencsak meglepődött a kutyás rendőijárőr, amikor egy sióa­gárdi szoknyába botlott egyik éj­szaka a Garay gimnázium kör­nyékén. A szoknyában azonban senki nem volt, mert aki koráb­ban benne volt, az épp akkor ag­gódott, épp a szoknya miatt. Vé­gül a sióagárdiak visszasiettek a szereplésük helyszínére, és meg­könnyebbülve vették át a kutyá­val őrzött szoknyát. háj Ha akarták volna sem tudták volna eltitkolni a Bátán fellépő német táncosok, hogy a holland határ közeléből érkeztek. A színpadon ugyanis valameny- nyien.a jellegzetes németalföldi faklumbában ropták a táncot - először lassan körbejárva, üte­mes dobogásukkal vastapsra ösztönözve a bátai lakodal­masra érkező, hálás német tu­ristacsoportot. Beeck városá­nak hagyományőrző együttese ezt követően egy, a magyar folklórkincsből sem ismeretlen jelenetet mutatott be a színpa­don: a közönség képet kapott arról, hogy miként is lesz vá­szon a lenből, s, hogy milyen szerepet is tölt be a zene és a tánc ebben a folyamatban. Egyébként a beeckiek a többi csapattól némileg eltérő stílust képviseltek: a magnókazettán bejátszott muzsikájuk afféle modem feldolgozás lehetett, erre engedett következtetni a diszkósított - elektromos hang- szerelésű - , de azért kellemes dallamvilág. -szA­Fotó: Bakó Dobogtak a dobogón a faklumpák Nagy sikerrel szerepelt az Aparhanti Székely Hagyományőrző Együttes a Duna Menti Folklórfesztivál megnyitógáláján. A népdalkor nyolc éve alakult. Akkoriban újdonságot je­lentett, hogy Kodály Zoltán által gyűjtött dalokkal léptek fel. A fesztivál nyitógáláján is eze­ket, valamint al-dunai népdalokat hallhatott tőlük a közönség. foto: bakó jenó

Next

/
Thumbnails
Contents