Tolnai Népújság, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-13-14 / 163. szám

4. oldal Megyei Körkép — Tolna És Környéke 1996. július 13., szombat A Notre Dame akusztikája avagy a fiúk Budapesten hagyták a szívüket Tetőcsere a templomon A mennyezet és az oldalfa­lak festése elkészült, a tolnai római katolikus templom felújításának festési munká­latai közül már csak az ol­tárkép elkészítése van hátra. A templom felújítása azon­ban még korántsem fejező­dik be. Bár korábbi tervek nem számoltak a tetőzet fel­újításával, erre mégis lehe­tőség lesz. Horvátországból sikerült kedvezményesen cserepet szerezni, megújul a tetőszerkezet és új ereszeket is készítenek. A tetőfelújítás a tervek szerint 5,2 millió Ft-ba kerül majd, várhatóan októberben készülnek el ez­zel a munkával. Állás-Ajánló A Tolna Megyei Munkaü­gyi Központ tolnai kiren­deltsége az alábbi állásokat kínálja Tolna és környéki munkanélküliek részére:- ügynökök,- faipari betanított munkás: 5 fő,- üzemtechnológus, főis­kolai végzettséggel: 1 fő,- Betanított mechanikai műszerész: 6 fő. Orvos-pályázatok Szedresen Július 15-én, azaz hétfőn jár le a szedresi háziorvosi ál­lásra kiírt újabb pályázat beérkezési határideje. Az ezt megelőző pályázat kü­lönböző okok miatt végül is nem „eredményezett” új há­ziorvost. A szedresi képvi­selőtestület jövő héten ked­den, július 16-án, 18 órakor, zárt ülésen dönt a beérkezett pályázatok alapján az új szedresi háziorvos szemé­lyéről. További napirend lesz egy, a helyi általános iskola által kezdeményezett alapítvány létrehozásával kapcsolatos döntés. A Tolnai Népújság hirde­tésfelvevő helyei Tolnán és környékén: Fadd és Vidéke Taka­rékszövetkezet Fadd 7133. Tengelic és Vidéke Takarékszövetkezet Tengelic 7054. Tengelic és Vidéke Takarékszövet­kezet Kölesdi Kiren­deltsége Kölesd 7052, Kö- lesd, Dózsa Gy. u. 8. Tel: 74/436-010. Bencze Jó­zsef Tolna Tel: 74/442-469 Sajtóház: 74/416-211 » A Mözsi Bartók Béla Női Kar több tagjának megállapítása szerint az elmúlt héten az ed­digi legjobb hangulatú turnén vett részt a kórus. A meghívó a testvérvárosi Stutensee énekkarától érkezett, a tolna-mözsiek viszont úgy gondolták, hogy némi kerülővel Párizst is beveszik a program­jukba. A tíznapos utazás első fele a francia főváros minél több nevezetességének minél alaposabb tanulmányozásával telt. A Notre Dame felkeresése természetesen kihagyhatatlan volt e programból. Az épület­ben aztán az énekkar egy fehér csuhás pappal megbeszélte, hogy énekelnének is valami odaillőt, ha már arra jártak. A dalok hatása aztán igazán lúd- bőröztető volt mind az éneke­sek, mind az éppen ott tartóz­Franci bácsi érdekes ember. Néhányan azt tartják róla, hogy zárkózott, magának való. Hol­ott Franci bácsi órákon keresz­tül képes volt szóval tartani, engem, mint számára teljesen ismeretlen valakit. Hiába, egy 89 éves embernek van mit me­sélnie. Franci bácsi - ő kérte, hogy ne írjuk le a nevét, és azt sem, hogy hol lakik - gyors eszű gyerek volt. Szerette a matema­tikát is, a 13-as számot pedig nem tartotta szerencsétlennek. 1920. szeptember 13-án hatá­rozta el, hogy szabó lesz. 5 év múlva, szeptember 13-án ment fel Pestre dolgozni, és rá öt évre, már a nagy gazdasági vi­lágválság idején - 1930. szep­tember 13-án - vágott neki a nagyvilágnak. Bécs, Berlin, Hollandia, Bel­gium után sikerült a nagy álom, a Párizsban való „megkapasz­kodás”. Ott kis híján a spanyol király Nagyszabású rendezvényt szervez a Mözsi Német Nemze­tiségi Baráti Kör Mözsön, amely programon a fő hang­súlyt a kitelepített mözsi német nemzetiségiek, és általában a Mözsről elszármazottak talál­kozója kapja. Az augusztus 19- 20-án tartandó programok to­vábbi apropói a mözsi világhá­borús emlékmű 2 éve történt felavatása, valamint a millecen- tenárium. Augusztus 19-én délelőtt 10 órakor kiállítás nyílik a helyi kodó turisták számára. Bizo­nyítja ezt többek között az is, hogy egy Párizsban élő kínai zeneszerző is azonnal odament gratulálni a kórusnak. (És kide­rült, hogy a Notre Dame-nak fantasztikus az akusztikája.) Párizs után irány Stutensee és környéke. A vendéglátó né­met kórus tagjai annyira kitet­tek magukért, hogy a hagyo­mányos magyar vendégszeretet nimbusza komoly veszélyben forgott. A környék felkeresett neve­zetességei között volt a bruch- sali mechanikus hangszerek múzeuma, (a kakukkosórától a vurlitzerig), és a durbach-i bormúzeum is (kóstolóval.) A vendéglátó kórus időköz­ben egy minősítő hangverse­nyen is részt vett, ahol a kötele­zően előírt idegen nyelvű dal­„garderóbosa” lett, végül egy igen nagynevű ruha szalonban folytathatta a szabómestersé­get. Franciaországban kaphatott volna állampolgárságot, de ak­kor el kellett volna mennie ka­tonának 3 évre. Erről lebeszél­ték a barátai, tekintve, hogy már közeledett a világháború. Ekkor kapóra jött egy svájci cég ajánlata. Franci bácsit (ak­kor még Franz) 1935 húsvétja már Svájcban érte. A francia lokálok után most a hegyekkel ismerkedett. Franci bácsi fogalmazása szerint, „ha még vár egy kicsit a háború magára”, akkor svájci állampolgárként éli további éle­tét. Erre nem került sor. 1940. októberében hazajött. A háború után elvették az egyik házukat és a földjeiket. Franci bácsi viszont soha nem vett el senkit. Párizsban is, Svájcban is megtehette volna, de az utolsó pillanatban mindig művelődési ház nagytermében a Magyarországi német népvi­seletek című fotóalbumból. A tárlatot dr. Józan-Jilling Mi­hály, a Tolna megyei Német Önkormányzatok Szövetségé­nek ügyvezető elnöke nyitja meg, beszédet mond Heil Hel­mut. 15 órától kulturális prog­ram kezdődik, helyi és kör­nyékbeli gyermek és ifjúsági tánccsoportok közreműködésé­vel. Este zenés baráti beszélge­tés veszi kezdetét, a Németor­szágból hazalátogatott vendé­ként magyarul énekeltek. (Ta­lán ennek és a tolna-mözsiek heves tapsának köszönhetően a stutensee-iek I. díjat nyertek.) A búcsúest hozta az út legvi­dámabb perceit, persze nem a búcsúzás miatt. A tolna-mözsi asszonyok egy részét elkísérték férjeik is, akik fontos szerepet kaptak az egyik dalban: míg a lányok énekeltek, nekik fütyül­niük, tapsolniuk, cuppogniuk kellett bizonyos részeknél. Az énekhanggal túlságosan el nem látott „fiúk” azonban nemcsak a csomagok cipeléséből, hanem a sikerből is nagy részt akartak vállalni, ezért fennmaradtak a színpadon, és harmadik fellépé­sükön (ami egyben a 3. próbát is jelentette) előadták többek között a Budapesten hagytam én a szívem című örökzöldet. Óriási siker volt. -ts­ura voltam visszakozott. Az új rendszerben kapott kárpótlási jegyet. A föld­jét most a tsz bérli. Nyugdíjat nem kap. Ma is a szülőházában lakik, amely azonban igen le­robbant állagú. Franci bácsiról az önkormányzat tisztviselői mondták el, hogy nem fogad el semmilyen segélyt, járadékot, még HTO-támogatást sem. ■ Arra a kérdésre, hogy miből él, azt feleli: az ember eszik, meg iszik. Hogy miért nem fogad el semmit, arról így vélekedik: — Az a szó, hogy ember, valami feletti uralmat jelent. Mondhatom, hogy mindig is ura voltam magamnak. Svájcból és Franciaországból is járt volna nekem nyugdíj. De évek múltán írjak levelet és kolduljak, hát szégyelltem volna magam. Nem fogadhatok el könyöradományt. Ezt a pár évet, amit még élek, azt még így kiküzdöm.-s­gek és vendéglátóik között. Augusztus 20-án Szent Ist­ván napi ünnepi misét tartanak a mözsi templomban. Délelőtt térzene lesz az emlékműnél, majd Mayer Márton alpolgár­mester koszorúz. Délután kez­dődik az aratófelvonulás, ke­nyérszenteléssel. Ezt követően helyi és környékbeli énekkarok és tánccsoportok adnak műsort. Az este fél nyolckor kezdődő aratóbál - a véméndi Sex-tett közreműködésével - zárja a rendezvényt. Mondhatom, a magam Kitelepítettek találkozója Mözsön Egy ebéd, különös ízzel Az ebéd egyszerű. Nem volt „húsos nap”. Tészta volt - amit mindenki szeret. A min­dennapok megszokott rendjé­ben és hangulatában zajlott az ebédelés -, vagy talán még­sem? Valami különös volt az ebédlő levegőjében. Igen, a tálcán egy pohár vi­taminnal dúsított üdítő ivóié. Valóban üdített a szokatlan „kísérő”, de különösen a ha­tása, a jóízűen kortyolgató boldog gyermekarcok. Mi volt ebben különös? Az, hogy „plusz-szeretetet” kortyolgat­tak. Adomány volt a pohár­ban. Igen, ilyen egyszerűen nagy lehet egy „kis dolog”, különösen akkor, ha teszi egy faddi vállalkozó, aki tudja, hogy kicsiből is lehet adni és boldogságot varázsolni. Köszönjük a „plusz vita­mint”, a szeretetet. Jó érezni, hogy nem vagyunk egyedül. Hisszük, ő sem. Az otthon gyermekei és vezetősége Éppen most Mi foglalkoztatja Ont, éppen most? A témaválasztás magá­tól értetődően szabadon vá­lasztott, a befőzéstől az ózon- pajzsig, a nagypolitikától a szerelemig bármire kiterjed­het. Ezen a héten a bogyiszlói Németh János válaszol. Gazdálkodással foglalko­zom már 14 éve. Rengeteg ambíció van bennem, azt csi­nálom, amit szeretek. Ezt megelőzően a tsz-ben voltam telepvezető. Jelenleg 120 hek­táron gazdálkodom, de az ember vérében benne van, hogy minél több földet ve­gyen, a föld jelenti a biztos megélhetést. Ami mostaná­ban az igazi problémát jelenti, hogy nem lát az ember előre, nincs egy fix pont. Állandóan változnak a szabályozók, az adózás, a TB. Nem lehet iga­zán előre tervezni. Az Isten sem egy nap alatt teremtette a világot. Vannak persze olyan vállalkozások, amiből hirtelen meg lehet gazdagodni. Az agrárvilágban viszont csak apródonként le­het és kell felépíteni a gazda­ságot. Ha így építi fel a várát az ember, ha önfinanszíro­zóvá tud válni, (nem ketyeg a háta mögött a kamat), és nor­mális, megfelelően szabályo­zott keretek között tud dol­gozni, akkor muszáj, hogy jó irányban induljon el. Én azon töröm a fejemet, hogyan lehetne olyan színvo­nalon dolgozni, mint nyuga­ton, vagy mint a jó szövetke­zetekben. (Azok a szövetke­zetek, ahol normálisak voltak a vezérek, ma is jól működ­nek.) Azon gondolkozom, ha majd lesz 2-300 hektár föl­dem, milyen korszerű, haté­kony gépsort tudok rá venni. Mert a családban hat munkára fogható férfiember van, a vi­lágot meg tudnánk forgatni, a „személyi feltételek” tehát adottak. Gazdálkodóként és önkormányzati képviselőként is annak örülnék, ha ebben a faluban, a környezetemben, mindenkinek jól menne, mert ez azt jelentené, hogy nekem is jól megy. -ts­Diszkréten elvitték Aki a virágot szereti... ... rossz ember nem lehet, tartja a mondás. A virág gyönyörködtet bennünket. Minden virág rejt valami kü­lönlegességet, amit az ember csak akkor fedezhet fel, ha gon­dozza, ápolja őket, vagyis törődik velük. A gondoskodás egy hétköznapi dologgal kezdődik - vetés­sel, ültetéssel. Az ember mindennap figyeli, mikor bújnak ki a földből, hogyan hozzák hajtásaikat, bimbóikat, s nyílnak ki a maguk szépségében. Ezért a látványért dolgozik az ember nap mint nap. Azt is tudja az ember, hogy egy idő után elmúlik a szépség, de nem úgy, ahogyan velem történt a napokban. A házunk bejárati ajtaja mellől virágszerető emberek elvitték négy - szépségében pompázó virágokkal teli - virágládámat, bennük muskátlik, paprikaviragok, fuksziák, jegecskék, verbé­nák, zöld futók. Azt hiszem a címben szereplő mondás nem illik rájuk. Nem tudom, így valóban élvezik-e a virágok szépségét? Azt viszont tudom, hogy nekem és családomnak bánatot és bosszúságot okoztak. Amennyiben úgy gondolják, hogy igaz rájuk a mondás má­sodik fele, úgy kérem, juttassák vissza virágaimat ugyanolyan diszkréten, mint ahogyan elvitték. Györökné Ökrös Marianna, Tolna Német halfogók véleménye Dombori horgászparadicsom (Folytatás az 1. oldalról.) — Ez a vélemény talán azért alakult ki az itteniekben, mert a dombori vízben - úgy látjuk -, nagyon sok a kis ká­rász, amelyek rengeteget esz­nek, és táplálékkonkurensei a nemesebb halaknak. Ezek a kis halak viszont harapnak, mint az őrült. — Horgász-szemmel nézve miért érdemes Magyaror­szágra jönni? — Magyarország híres a vadászati és horgászási lehe­tőségeiről. Vannak ugyan hal- gazdagabb helyek, például Finnország, Kanada, de azok messzebb vannak. Magyaror­szágon szép a természet is, csodálatosak a nagyvizek, le­het látni szarvasokat, őzeket, és gólyát, ami nálunk például már nem található meg. — Nem egyszer előfordul nálunk, hogy nyugati horgá­szok hatalmas halakat fognak ki, azután pedig visszaengedik a „zsákmányt” a vízbe. Ilyet magyar horgásznál nemigen tudok elképzelni, nyilván rész­ben az itteni anyagi viszonyok miatt is. Önöknél mennyire ál­talános ez a gyakorlat? — Kicsit el vannak ké­nyeztetve a nyugatnémetek. Valóban vannak, akik csak a hallal való harc miatt horgász­nak. (És az az igazság, hogy nem is igen van hely hol elké­szíteni a halat, ha kemping­ben, vagy sátorban laknak.) Ezt a halvisszaengedést vi­szont mi nem nagyon értjük. Szerintünk ilyenkor inkább oda kell ajándékozni valaki ismerősnek a horgászzsák­mányt. — Önöknél milyen módo­kon készítik el a halat? — Attól függ, milyen faj­tájú a hal. Nagyrészt sütve fo­gyasztjuk. A magyar halászlé nagyon finom, a Domboriban fogott halainkból azt főzünk. Németországban viszont csak tengeri halból készítenek ha­lászlét, édesvíziből nem. És természetesen nem ennyi pap­rikával, mint itt. — A faddi óriásharcsákról hallottak-e? — Természetesen hallot­tunk. És persze „próbálkoz­tunk” is velük, de még nem jött össze. —ts— Gerjen és Fadd között. Tegnap az utolsó földgöröngyöt is eltávolították az atomerőműtől a faddi holtágba vezető csa­torna végéről. Ezzel az élővíz frissítésének és szintszabályozá­sának, valamint a környező földterületek öntözésének techni­kai feltételei megvalósultak. Ódry Réz és bronz kellene Széchenyi szobrot állítanak Tolnán A tolnai I. Számú Általános Iskola a honfoglalás 1100, az oktatás kezdetének 1000 éves évfordulója alkalmából gr. Széchenyi Istvánnak kí­ván emléket állítani. A „legnagyobb magyar” szob­rát Tolnán, a volt pártház főbejáratának jobb oldalán kívánják elhelyezni. A mű (amelyet Szatmári Juhos László jegyez) elké­szítését a Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus támo­gatja. Áz iskola vezetése kéri a1 tolnaiakat, amennyiben hul­ladék réz, illetve bronz anyaggal támogatni tudják e cél elérését, szíveskedjenek azt az I. sz. iskola gondnok­ságán leadni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents