Tolnai Népújság, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-11 / 161. szám
1996. július 11., csütörtök XII. DUNA MENTI FOLKLÓREESZTIVÁL 11. oldal Tajvani egzotikus törzsi A fesztivál résztvevői közül kétségkívül a tajvani táncosok műsora az egyik iegegzotikusabb. A 24 éves Chen Shih-ning I-ko képviselte a csoportot a kalocsai városházán rendezett fogadáson. Őt kérdeztük az együttesről. — Honnan szereztetek egyáltalán tudomást a fesztivál létezéséről? — Kanadai szereplésünk során hallottunk a rendezvényről, és egy magazinban is olvastunk róla. Felvettük a kapcsolatot a rendezőkkel és megszerveztük az utazást. — Mikor érkeztetek? — Hétfőn érkeztünk Budapestre, ahol vendéglátóink vártak minket. Ez az első alkalom, hogy az országban járunk és eddig nagyon jól éreztük magunkat. — Mesélnél egy kicsit a megalakulásotokról és a működésetekről? — Négy évvel ezelőtt alakult meg az együttes. Én is az alapító tagok közé tartoztam. Úgy gondolom fontos, hogy az ember ismerje elődei történelmét és szokásait. A táncnak kiemelkedő szerepe van életünkben, hiszen nagyon sok mindent kifejezhetünk vele. Csoportunk huszonkét táncosból és három vezetőből áll. Teljesen önállóan dolgozunk. — Hogyan'készül a műsorotok? — Két tagunk folyamatosan felkeres újabb és újabb törzseket. Tanulmányozzák a helyi szokásokat, táncokat és dalotáncok kát. Az ő segítségükkel megtanuljuk ezeket, majd a vezetőink összeállítják a programunk anyagát. — Mivel foglalkoznak a csoport tagjai a hétköznapokban? — Az együttes nagyon fiatal, többnyire diákokból áll. Az egyetlen hátránya ennek az, hogy a sok szereplés miatt elég sokat hiányoznak az iskolából. Persze többségük ezt,nem tartja problémának. — Milyen országokban volt már fellépésetek? — Legutóbb az USA-ban voltunk, de jártunk már Belgiumban, Spanyolországban, Németországban és Angliában is. Ezen a fesztiválon még három fellépésünk van. Hétfőn utazunk tovább Párizsba. A táncosok műsorát megtekinthetik a fesztivál ideje alatt Szekszárdon, Baján és Kalocsán. Drinóczi Adrienn Megnyitótól a záróünnepig A fesztiválon is dolgozik a Bartina Kedden este az egész ország láthatta a Magyar Televízióban a Duna Menti Folklórfesztivál nyitógáláját. A rendezvény első fellépője a szekszárdi Bartina Néptánc Egyesület gyerekcsoportja volt, Foltin Jolán „Hirös kislány” című koreográfiájával indították a fesztivál-gálát. — Miben különbözött ez a nyitóműsor az eddig megszokottaktól? - kérdeztük Matókné Kapási Juliannától, a Bartina Néptánc Egyesület művészeti vezetőjétől. — Foltin Jolán Kossuth-dí- jas koreográfust kérték fel a nyitógála rendezésére, aki új megközelítésben mutatta be a magyar folklór javát. A műsorban felléptek gyerekek - a Bar.tina mellett a Kalocsai Gyermekbokréta Táncegyesület Tóth Ferenc vezetésével -, valamint „Aranysarkantyús” és „Aranygyöngyös” táncosok, s a gyerekek és a profik együttes szereplése mutatta be, honnan indul és hová juthat el a néptánc Magyarországon. A műsor színvonalát neves népzenei együttesek, például a Téka és az Egyszólam emelték. — A folklórfesztivál alatt több alkalommal lép fel az együttes. — Igen, többször szereplünk, de nem csupán fellépő, inkább „dolgozó” együttes most a Bartina. Jómagam a szakmai irányítást végzem és a színpadvezetést, valamint a Fesztiválklubbal kapcsolatos tennivalókat. A együttes tagjai rendezők, szervezők, segítők, többek között naponta két alkalommal, délelőtt és délután magyar táncokat tanítanak az érdeklődő vendégeknek. — A Fesztiválklub immár hagyománnyá vált, s igencsak közkedvelt programja a rendezvénynek. — Minden este a Babits Mihály Művelődés Ház márványtermében jön össze a Fesztiválklub. A Szekszárdon lakó vendégcsoportok itt megismerkednek egymással, egymás táncait, muzsikáját, dalait tanulják. Minden este más Tolna megyei együttes a házigazda, első alkalommal a Bartina volt, aztán Sióagárd, Bag, Nagymányok, Bogyiszló, utolsó este pedig Tajvan lesz. A klub „alapzenekara” a Dűvő, akik fergeteges hangulatot teremtenek. A zenészek különben is nagyon fogékonyak egymás produkcióira, ha egy zenekar rákezdi, már mennek is utána a többiek. . — Milyen programokat ajánl a szekszárdi közönségnek? — Minden este 20 órai kezdettel a Garay gimnázium udvarán felállított szabadtéri színpadon zajlik a műsor, igen szép környezetben. Ezt mindenkinek ajánlom, a hazai és külföldi vendég csoportok mutatják be műsorukat. — A folklórfesztivál után megpihen a Bartina? — Kis pihenés lesz csak, mert augusztus elején Németországba utazunk, aztán részt veszünk a budapesti millecen- tenáriumi ünnepségeken, majd Foltin Jolán A Hold háza koreográfiáját kezdjük el tanulni augusztus végén. Venter M. A Bartina gyermekcsoportja Kalocsán, a résztvevők felvonulásán fotó: gottvald károly A hangszerkészítést is szívesen megtanítaná A csikófejes citera mestere Saját készítésű citerájá- val szerepelt „A régi világ falun” nevet viselő kalocsai kiállítás megnyitóján Kurucz László. Különösen a külföldi vendégek hallgatták érdeklődéssel a dallamos magyar népdalokat. A barátságos idős ember szívesen beszélt pályájának alakulásáról. Az 1932-ben született kiskunfélegyházi mester 1965 óta foglalkozik a jellegzetes kiskunsági csikófejes citera készítésével. Több mint háromszáz hangszer került ki keze alól. Munkái eljutottak Kanadába, Ukrajnába, Németországba, Ausztriába, Olaszországba, Franciaországba, Angliába és Görögországba. Az egyik országos pályázaton első díjat kapott. Először saját részére készített hangszert, egy idős mestertől kapott sablon alapján, később a javításukkal is foglalkozott. Kezdetben vásárokon adta el a citerákat, amint megismerték, megrendelők is felkeresték műhelyét. Az egész országot bejárta, sok kiállításon, s szinte minden nagyobb folklór-fesztiválon szerepelt. Amióta nyugdíjas, fűzfavesz- szőből, cirokból és szalmából készít kosarat, szakajtót, seprűt. Ezeket is árusítja. Régebben gyakran megkeresték, hogy tanítson a hangszeren játszani, de a hangszerkészítés iránt eddig még senki sem érdeklődött. -DrinóMi a hagyomány, mi a giccs? Dr. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatót, egyetemi tanárt a Tolnai Népújság a fesztiválon zajló tudományos tanácskozás első napjairól kérdezte. — Ezek a tanácskozások általában a hagyományos táncok és zenék bemutatásához kapcsolódtak. Idén ez kibővült, az első napokban általános néprajzi kérdésekről tartott előadásokat hallhattunk. Bemutatkozott az UNESCO által támogatott, öt évi vajúdás után megszületett Európai Tradicionális Kultúrák Központja. Ez egy Európában egyedülálló budapesti intézmény, amely az egész európai folklórkutatás- és ápolás ügyét hivatott egy információs központban összefogni. Megdöbbentő volt hallgatni például az orosz, Szentpétervárról jött küldött beszámolóját az ottani gyűjtésekről. Oroszországban tulajdonképpen újra kell kezdeni minden néprajzi munkát, mivel ez korábban szigorúan tiltott volt. Érdekes volt Wales küldöttjének előadása. Walesben még van néhány tízezer ember, aki beszéli az eredeti nyelvet, ugyanakkor az angol nyelvűek között is található olyan társaság, amely a régi walesi hagyományoknak megfelelő mondákat és egykori balladákat ad tovább, majdhogynem hivatásos énekmondó szerepben. A tanácskozás témája az első napok után leszűkül a bemutatott népművészeti műsorok részletes tárgyalására. Azt vitatjuk meg, a produkciókban mi jó, mi rossz, mi felel meg a tradíciónak, mi az, ami giccs, ami rossz értelmezés, vagy éppen a fontos részek elvesztése. A tanácskozás lényege tulajdonképpen ez.-tsKihívni az ifjúságot a kocsmákból Kallós Zoltán Romániából érkezett a fesztiválra. A szókimondó néprajzkutató a magyar népi kultúra „határtalanságáról”, valamint a népzenéről, néptáncról, mint a fiatalok elé tárható szórakozási alternatíváról nyilatkozott lapunknak. — A magyarok néptánc és népzene szempontjából világ- viszonylatban az élen vannak. Népzenei kultúránk rendkívül egységes, nemcsak hangzóanyagban, hanem szokásanyagban és tárgyi szempontból is. A magyar folklórt emiatt nagyon könnyű rendszerezni. Egyetlen nemzet sem dicsekedhet például olyan népzenei kiadványokkal, mint a magyarok. Említhetem a világ egyik legnagyobb folklórintézetét, a bukarestit, amivel azonban igazából» nem nagyon tudnak mit kezdeni, mivel annyira különböznek az ottani dialektus-területek egymástól. A magyar népi kultúrában viszont nincsenek sem történelmi, sem földrajzi határok. — Harmadszor veszek részt a Duna menti fesztiválon, minden esetben voltak itt erdélyi csoportok, románok is, magyarok is. Idén szűkebb pátriámból, egy kicsi mezőségi faluból, Magyarpalatkáról is eljött egy csoport. Magyarpalatka többségében román település, de az ottani magyarok nagyon görcsösen ragaszkodnak hagyományaikhoz. Szerencsére, mert a palatkai és környéki hangszeres zene a „teteje” a mezőségi zenének. Nos, ezen a településen egy fiatal református pap „kézbe vette” a fiatalságot, ki tudta emelni őket a kocsmából meg a diszkóból, mert megmutatta nekik a népzenét, a néptáncot. Ilyen magával ragadó vezéregyéniségekre lenne szükség mindenhol. Mert a legborzasztóbb, hogy a fiatalok nem ismerik a néptáncot, a népzenét. Ha pedig valaki nem kóstolta valaminek az ízét, nem is szeretheti. Pedig ha egyszer ezt megízlelik, akkor már nem kell nekik a kocsma, meg a diszkó. Ez a tradicionális szórakozási forma megkövetel egyfajta viselkedést és tartást. Ez nem a diszkó világa, ahol verekednek, késelődnek, vagy villanyolto- gatás folyik. Sajnos a magyar tömegkommunikáció elég kevés gondot fordít arra, hogy megismertesse a népi kultúra világát. Nyugat felől egy hatalmas szennyáradatot kapunk, amitől viszont jó lenne megkímélni a magyar ifjúság agyát. Szomorúnak tartom, hogy az ezt már felismert nyugatiak hozzánk jönnek táncot tanulni, mi pedig az amerikanizálódott kultúrát majmoljuk. -htNaponta találkozhatnak Baja lakói utcai hívogatókkal, akik a fesztivál ideje alatt az esti folklórfellépésekre invitálják őket. Vidám menetük a Tóth Kálmán és a Szentháromság téren halad. Képünkön a franciaországi Argantan város együttese. Jellegzetességük a hollandokéhoz hasonló fapapucs, melyet az érdeklődők fel is próbálhatnak. fotó: bakó jenő V >
