Tolnai Népújság, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-08-09 / 133. szám

12. oldal Hétvégi Magazin 1996. június 8., szombat A színpadi siker után most megjelent a zenei anyag A dzsungel könyve (Részletek a zeneszerző munkanaplójából) Január végén mutatták be - nagy sikerrel - a Pesti Színházban A dzsungel könyve című új zenés darabot. A Kipling népszerű regénye nyomán készült musical zenéjét Dés László szerezte, a dalszövegeket Geszti Péter írta. Az alábbiakban Dés László naplójából közlünk néhány részletet. 1992 tele. Trió Stendhal kon­cert a Vígszínházban. Koncert után Hegedűs D. Géza gratulál az öltözőben és megemlíti, hogy szeretné megcsinálni a Dzsungel könyvét zenés fel­dolgozásban, lenne-e kedvem hozzá. Nagyon jó ötlet, vála­szoltam minden fe­lelősség nélkül. Már nyakig ülök a Vala­hol Európában mu­sical megírásában, amikor újra megke­resnek Dzsungel ügyben: készül a libretto. Ennek már a fele sem tréfa, pá­nikszerű időegyez­tetés, a párhuzamos munka elkerülhetet­len. Ki legyen a szövegíró? Javasolom Geszti Pétert. Kisebbfajta pánik tör ki a Víg­színházban; tehet­séges ember, de va­jon tud-e írni musi­cal dalszövegeket? Nem is ismerem igazán, soha nem dolgoztunk együtt, de érzem, hogy ez na­gyon neki való munka lenne. Nagy nehezen átverekedem magam a reá vigyázó cerberu­sok hadán; boldogan vállalja. Lassan megnyugodnak a ke­délyek, együtt a csapát, tövább dolgozunk1;'még mindig a szö­vegkönyvön’ék á Zénéfelállítá- son. A munka egyre izgalma­sabb, leesik a tantusz; az ötlet zseniális, óriási lehetőség zene­szerzőnek, és dalszövegírónak egyaránt. Békés Pállal (szö­vegkönyv), Hegedűs D. Gézá­val (rendező), Radnóti Zsu­zsával (dramaturg) és Gesztivel nagyon jó hangulatban és ter­mékenyen folyik a munka. 1995. május. Valahol Euró­pában premier, viszont a Dzsungel bemutatójának idő­pontja is megvan. Nincs kegye­lem; júniusban két hét lélegzet- vétel után nekilátok a zene megírásának. Szerencsére nem nulláról indulok, az előzetes munka a szövegkönyvön renge­teget segít, már akkor megfo­gan bennem néhány dal. A kü­lönböző állat (ember) figurák erős és eltérő karakterei, az írók ötletei ihletet adóak. KÁ, a hi­deg érzelemmentes hipnotizőr kígyó (Válj kővé), Csil, a cini­kus temetkezési vállalkozó ke­selyű (Kegyelet egylet), Sir Kán, a kőkemény rocker tigris (Száz a kérdés), a rappelő maj­mok (Egy majomban őriünk), stb. figurái adják magukat. Ami meg nem adja magát azt kínló­dással, de meg kell oldani. Gesztivel öröm együtt dol­gozni, ontja az ötleteket, poé­nokat. És akik aggódtak, meg­nyugodhatnak, lírája is van. Nem is akármilyen. Ősztől stú­dióba vonulok. Kiváló muzsikusok garmada játszik a lemezen, közel húsz vokalista, hiszen tíz tömegszám van a darabban: farkasok, maj­mok, keselyűk, stb., fúvósok, vonósok, gitáro­sok, és még so­kan mások. 1996. január 28. Bemutató a Pesti Színház­ban, nagy a siker, még nagyobb a megkönnyebbü­lés, úgy tűnik megvagyunk, de ez csak illúzió, a lemezt be kell fe­jezni. A CD-n szere­pel egy ajándék is, amit remélem a színészek és a közönség is megbocsát ne­künk. Gesztivel felénekeltük a Pofonofon c. szám egy verzióját, ami nem csak a Dzsungel könyve, ha­nem egy barátság születésére is emlékeztet bennünket. „A közös munka rendkívül sok örömet szerzett nekünk. Da­laink a szeretet és a barátság jegyében születtek. Ezért min­denkinek ajánljuk őket, aki sze­reti a mesét, aki át is tudja élni, aki nem felejtett el játszani, aki képes nevetni, és nem szégyell sírni; aki hisz abban, hogy a gyermekkor a felnőttkorban is tarthat". Geszti Péter és Dés László mmmm W&MsImmy ' 1 mmxmSIVMi m Nemrégiben harmadik anyagával - „ Viperagar­zon ” - jelentkezett a prog­resszív instrumentális zene talán legszimpatikusabb ha­zai képviselője, a Másfél. Az igencsak jó hangminő­ségben megszólaló, hat kompozíciót tartalmazó hanghordozót - kazetta és CD - a Bahia jegyzi. Bár a zenekar továbbra sem tart igényt énekhangra, egy „üvöltő kórus” erejéig ezút­tal engedett az elvekből. Persze nem ettől érdemes beszerezni a lemezanyagot, inkább az izgalmas, minden­féle műfaji korláttól mentes örömzene miatt. A koncer­teket is nyugodt szívvel ajánlhatjuk, hiszen a Másfél közismerten törekszik a mi­nél jobb megszólalás eléré­sére - szerencsés esetben a gyanútlan koncertlátogató meglepődve észlelheti, hogy egy quadro hangzású kon­certen van. Minden eddiginél nagyobb, hozzávetőlegesen 170 millió forintos tervezett költségve­téssel készülnek a szervezők az idei Pepsi Szigetre, amely ezúttal is a szokott helyszínen, az Óbudai szige­ten lesz augusztus 14-21. között. Mint az az esemény sajtótájékoztatóján elhang­zott, a 20 helyszínen mint­egy 600 program várja az érdeklődőket. Olyan sztárvendégek je­lezték érkezésüket, mint Iggy Pop, The Bates, The­rapy?, Peter Hamill, Pro­digy, The Levellers, de tár­gyalások folynak Sonic Yo­uth- és Offspring-ügyben is. Idén is a Szigeten rendc­Andersenék ’96-ban az FMK-ban zik meg az Országos Bábjá­tékos Találkozót. Szabadis­kola is várja majd az érdek­lődőket, a „tanárok” művé­szek, esztéták, tudósok, filo­zófusok lesznek. Először je­lentkezik önálló helyszínnel - Táncsátorral - a táncmű­vészet. Nem maradnak el ezúttal sem a gyermek- és sport- programok, a filmvetítések, a színházi előadások, per- formance-ok. A tavalyi nagy sikerre való tekintettel ismét megrendezik az Afrika Fesz­tivált, illetve a Sziget befo­gadja az Agora Nemzetközi Képzőművész Találkozót is. A ’96-os esztendő zenei újí­tásaként a techno is bevonul a fesztivál programjába. Lesz házasságkötő- és váló­sátor, csakúgy mint számí­tógépes sátor., Zenei téren hagyományosan erős a Szi­get: a nagyszínpadon és hét kisebb, úgynevezett szak­színpadon összesen 250 ze­nekar lép fel. A fesztivál továbbra is rendelkezik saját médiu­mokkal, úgy mint napilap (Sziget Sun), esténként Szi­get Híradó, és egész Buda­pesten fogható non stop rá­dió (Sziget Rádió 88). A Pepsi Sziget ’96 belé­pőjegyei már kaphatóak az ország jelentősebb jegy- és utazási irodáiban. A hetije­gyek ára június 15-ig 2.800,- Ft, augusztus 14-ig 3.500,- Ft, a helyszínen 4.200,-Ft. Napijegyeket csak a hely­színen árusítanak 700,-Ft-os áron. Néhány koncert erejéig ta­vasszal újraéledt a kilencve­nes évek elejének népszerű gitárzenekara, az Andersen. Énekesük, David azóta visz- szament Los Angelesbe, itt­hagyva a legendát: volt egy­szer egy magyar zenekar - a Sexepil mellett -, amely az MTV 120 percébe is befért. A májusi FMK koncertet - képünk - látva, ezen nincs mit csodálkozni. Mint ahogy azon sem, hogy nem a MA- HASZ-listán végezték ... Hál’ istennek. KRZ Újra divat a linóleum Egy bizonyos Frederick Walton 1860-ban észrevette, hogy a lenmagolaj oxidáció avagy le­vegő hatására gumiszerű anyaggá sűrűsödik. Viszont ha már észrevette, nevet adott neki (a linum a len latin neve, az oleum pedig olajé). Az első időkben a faforgács­csal vagy parafadugó-reszelék- kel dúsított, lapokká préselt li­nóleumot lakkozták vagy via- szozták, hogy szép fényesen csillogjon. 1911-től az egyik amerikai gyártó már tökéletesen automa­tizált gépsoron hengereltette a padlóburkolót. A linoleum a késő negyvenes években érte el népszerűségének csúcspontját. Maga az elnevezés a kopásálló, vízhatlan burkolóanyagok szi­nonimájává vált. De amikor már új termékek tűntek föl a la­kásépítők horizontján, a linóle­umról hirtelen „kiderült”, hogy könnyen foltosodik, repedezik, fakul, és különben is, nyomot hagy rajta az akkoriban átütően divatos tűsarkú cipő. De mostanában vége a linó­leum tetszhalott-életének. Az allergiakeltő poratkáktól ret­tegő tömegek rájöttek arra, hogy egy szőnyegpadló lehet akármilyen mutatós, mégis ne­hezen tisztítható. Ezzel szem­ben a linóleumot akármikor föl lehet mosni. Arról nem be­szélve, hogy az évtizedünkben feltámadt, a természetes anya­gok iránti vonzalom korában mi lehetne népszerűbb, mint a lenmagolajból, illetve növényi és ásványi adalékokból készülő linóleum? Egy álom nyomában Göteborgban A VOLVO gyár vendégei voltak Két Tolna megyei fiatalem­ber nem kisebb feladatra vállalkozott, mint arra, hogy autóval Svédországba, Gö­teborgba utazzon. Ebben még nincs semmi rendkívüli, abban már sokkal inkább, hogy a Svédországban, Gö­teborgban lévő Volvo Car Corporation meghívására utaztak. A dombóvári autószerelő Urda Csaba, és barátja a ka- pospulai Visnyei József köze­lebbről is meg akart ismer­kedni álmai autójával. A Volvo gyárral történt több­szöri levélváltás után érkezett a meghívás Svédországból, a Volvo személygépkocsigyár igazgatója, Tuve Johanesson és az ügyintéző, Tomas Kowa- lewski aláírásával. A csaknem egyhetes kinttartózkodás alatt sok nagyszerű élményben volt részük. A csaknem kétezer kilomé­ternyi autózás legérdekesebb szakasza az volt, amikor Né­metországból, Svédországba komppal jutottak át. Igaz nemcsak az utazás, annak az ára is - 240 DM, azaz 24 ezer magyar forint - fantasztikus volt. Az élmény, amit cserébe kaptak érte, felejthetetlen. A többszintes kompon legalul a vonatszerelvények, fölötte a kamionok és az autók, a kö­vetkező szinten pedig étter­mek, kávézók, bevásárló köz­pontok, souvenirek, játékter­mek, szaunák nyújtottak látni­valót, adtak szórakozási lehe­tőséget. Göteborgban, a.világ egyik legnagyobb gyárában, a Vol- vóban - magyarul guruló-t je­lent - Tomas Kowalewski fo­gadta a két magyar fiatalem­bert. A gyárlátogatást megelő­zően Kowalewski úr tájékoz­tatta őket arról, hogy a gyár­ban a személygépkocsik mel­lett autóbuszokat, kamionokat, különböző munkagépeket, re­pülőgépmotorokat, hajó- és csónakmotorokat is gyártanak. A legfejletteb robottechnikát láthatták itt, ugyanis a munka- folyamatok legnagyobb részét robotok végzik. Lenyűgöző látvány volt, amikor a teker­csacéllemezből a gép egy lé­pésben kipréselte a gépkocsi teljes alvázát. A gyárat nem gyalogosan járták be - az óri­ási méretek miatt ez képtelen­ség lett volna -, hanem látoga­tói kocsival. Szakítottak időt a Volvo múzeumra is, ahol a kezdetek­től egészen a napjainkig gyár­tott valamennyi típus megta­lálható. Megnézték a hajómú­zeumot, a Hal-házat, és végig­sétálták Göteborg főutcáját is. Az Avenyon minden neveze­tességét megnézték, sőt utolsó nap este még az úgynevezett Liseberg-be, a vidámparkba is elmentek. A véletlennek, és a szeren­csének is köszönhetik, hogy összetalálkoztak a magyar származású Etelka Szilágyi Andersson-nal, aki szinte mindenhova elvitte a két „ha­zai” fiút, megmutatott min­dent, amit Götborgból látni kellett. Sokat köszönhetnek Etelkának, nemcsak azt, hogy a várost megismertette, hanem azt is, hogy szállást adott ne­kik, s magyaros ételekkel látta vendégül őket. (péteri) Visnyei Józsefet (Jobbról) Tomas Kowalewski fogadja A színpad és a művészet szerelmese Hetvennyolc évvel ezelőtt született egy ember. Kilenc hónapos volt, amikor meghalt az édesanyja. Ezután az édes­apja húga fogadta fiává, két lánya mellé. A kisfiúnak pár éves korában a nővére készí­tett egy népviseleti ruhába öl­töztetett babát, amelytől ő egészen katonakoráig nem tudott megválni. Ez az „örök gyermek” nem más, mint Bonyhádi Márton. — Mindig rendkívül szegé- .nyes körülmények között éltem, egy senkinek tartottam magamat. Gondolkodtam, mit is adhatnék én az embereknek. Csak a szere- tetre tellett, amit soha nem saj­náltam, és mindenki örömmel el is fogadta tőlem - mondja elér- zékenyülve Marci bácsi. Arra a kérdésre, hogy mi sze­retett volna lenni fiatal korában, Marci bácsi így felel: - Soha nem voltak határozott terveim, vágyaim, de a sors mindig lökött elém feladatokat, amelyeket igyekeztem a lehető legjobban megoldani. Harmincöt évvel ezelőtt pél­dául ő volt a bonyhádi színjátszó kör legismertebb embere. Sok szerepet alakított, és mint mondja: - A „közönségem” sze­rint ez a műfaj volt az erőssé­gem. Szerette a tájolásokat, azaz a vidéki fellépéseket is. Kihívás­nak tartotta a közönség becsalo­gatását egy-egy darab megtekin­tésére. De mint mondja: - Nem kell nekem reklám, a reklám magam vagyok! Marci bácsiék lakását érdekes alkotások díszítik: különböző anyagokra feltüzesített szöggel, általa „pirotechnikának” neve­zett módszerrel hozott létre na­gyon mutatós képeket. Az idő vasfoga azonban kikezdte a fe­kete vonalakat, így az időnként egy-két napig is készülő alkotá­sok egyike-másika lassacskán elhalványul. Bonyhádi Márton nagyon sok mindennel foglalkozott az évti­zedek folyamán. Volt ő régész, tábori lelkész, költő, és bűvész is. Ez utóbbi tevékenységének is nagy sikere volt, hiszen Bony- hádon kuriózumnak számított ez a műfaj. Csupán két ember bű­vészkedett itt. A másik Dániel Béla volt, akit Marci bácsi a mes­terének vall. Aztán Bonyhádi Márton elajándékozta a bűvész­felszerelését, és ma már csak a konyhaművészettel foglalkozik, de ezt is teljes odaadással, mr.

Next

/
Thumbnails
Contents