Tolnai Népújság, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-21 / 144. szám

1996. június 21., péntek Megyei Körkép 5. oldal — Konyhád És Környéke Mikroszkóppal a művésztelepen A Bonyhádi Vörösmarty Mihály Általános Iskolában három éve működik a kör­nyezet- és természetvédelmi szakkör. Vezetője Schleier- né Csaba Zita földrajz-rajz szakos tanár. Minden pénte­ken találkoznak külön cso­portokban az ötödik és ha­todik osztályosok, és másik körben a hetedikes, nyolca­dikos diákok. A szakköri tagság egyet­len feltétele, hogy a tanuló szeresse a környezetét és a természetet. Az iskolai szakkör munkája a földrajz, biológia, kémia tantárgyi ismeretekre épít. Az így szerzett tudás egy éves elő­készítővel teszi lehetővé, hogy a szakkör tagja részt vehessen a nyári szaktábor­ban, amit korábban Óbá­nyán, Váralján rendeztek. Idén a szálkai művésztelep adott otthont a bonyhádi környezetvédőknek. A szaktábori program célja a talaj, a víz szennye­ződésének mikroszkopikus vizsgálata, a védett növé­nyek és madarak felkuta­tása. Az esti előadások kere­tében dia- és videofilmek vetítése a hazai és nemzet­közi hírű természetvédelmi területekről, nemzeti par­kokról. A tábor végén az itt készült jegyzetekből, össze­gyűjtött dokumentumokból rendszerezés után kisebb ta­nulmányok készülnek. Ezekkel a dolgozatokkal megyei és országos pályáza­tokon indulnak, hogy a kö­vetkező nyári szaktáboruk költségeit összegyűjtsék. A bonyhádi környezet- és természetvédelmi szaktábor diákjait a Szálkán töltött né­hány napon is arra neveli a táborvezető, Schleiemé Csaba Zita, hogy a termé­szetben nem elég meglátni a szépet, hanem azt megvé­deni is kötelesség. Ehhez szükséges a földrajz, a bio­lógia, a kémia tudománya, és az az esztétikai érzékeny­ség, amit a rajzból, mint tan­tárgyból szerezhetnek. így talán nem véletlen, hogy az idei szaktáboruk helyszínéül a szálkai művésztelepet vá­lasztották. Itt velük egyidő- ben a Tolna megyei tehet­séggondozó rajztábor diák­jai vannak. A napi munka, a rajzolás, a mikroszkopikus vizsgálat után közös esti előadásokon találkoznak olyan ismeretekkel, melyek a környezet-, a természet védelmét és a szépséget hordozó értékek mentését szolgálják.- dkj ­Úszónagyhatalom lett Bonyhád? Edzésen a nagy reménységek FOTÓ: bakó jenó Bonyhádon mindig voltak lelkes hívei az úszósportnak. Aki legrégebben kezdte a ma is edzősködők közül, az Ho- reczki János. A fiatalabb ge­nerációt Gulyás Péter képvi­seli a medence szélén. Tanít­ványaikat az országos erő­próbákon is komoly riváli­sokként tartják számon. — Csapatunk a Perczel Mór DSE-hez kapcsolódott, amely tulajdonképpen nyitott minden iskola felé. Versenyzői gárdánk elsősorban a hármas iskola úszó osztályára épít. Igyek­szünk egy sajátos profilt kiala­kítani, az adott lehetőségeket, a helyben található uszodát ki­használni. Közel húsz verseny­zőnk van - mondja Gulyás Pé­ter. — Milyen eredményekkel büszkélkedhetnek? — Csenkey Csaba tavaly megnyerte a diákolimpia 50 méteres hátúszását. Az utánpót­lás korosztályos versenyen ugyanezen a számon negyedik lett. Eredményei alapján ő lett 1995. legjobb Tolna megyei férfi úszója. Idén is folytatja si­kereit, az országos diákolim­pián 100 méter háton bronzér­met szerzett a hetedikes fiú. Az 1986-os születésű Kovács Krisztián 50, 100 és 200 méter háton egyaránt dobogós helye­zést ért el korosztálya verse­nyében, ahol egy évvel időseb­bek is versenyeztek. Az orszá­gos diákolimpián 50 háton lett ezüstérmes. Horváth Gergő a tavalyi országos béka sereg­szemlén harmadik lett 50 háton, korosztályában mind a négy úszásnemben kiemelkedően tel­jesít, érem nélkül soha nem tér haza. Szabó Noémi szintén bronzérmet szerzett az országos diákolimpián, 50 méter mellen. Kiszler Máté főleg a gyors és a pillangós számokban sikeres. A 10x50 méteres fiú gyorsváltónk tavaly negyedik, idén harmadik helyen végzett az országoson. — Ki segíti a csapatot, hogy ilyen sok versenyre eljutnak? — A szülők támogatása és áldozatos munkája sokat jelent számunkra. Ezenkívül szpon­zorunk a Gemenc Volán Rt, a Fenyő Kereskedelmi Bt, a Ru­haipari Szövetkezet, a Zomán­cáru Kft. és a Fűtőmű Kft. — Már több szakosztály is kivált a Bonyhádi SE-ből, teljes a bizonytalanság nálunk is. A szülők támogatnak bennünket, ezenkívül több „apróbb” szponzorunk is van, a fő a Völgységi Takarékszövetkezet - mondja Horeczki János, a vá­rosi szakosztály trénere. — Hány sportolóval dolgo­zik? :— Ötvenkettővel, az 1975- östől az 1990-es születésűig. A bizonytalan anyagi háttér miatt csupán 6-10 úszó favo­rizálható. Sajnos összesen csak másfél óra jut az edzése­ken valamennyi korcsoportra, így nehéz tartós fejlődést el­érni. Mégis megéri csinálni. Ha a táv végén szinte rosszul van némelyikük a fáradtság­tól, az eredményét meghallva ki virul. Akiknek a nevét kie­melném a csapatból: Popp Edina, János Tünde, Szőts Bá­lint, Tóth Benjamin, Bändel Barbara, Tóth Dia és Blanka, Szösz Klaudia. Máté Réka A Duna forrásánál táncoltak (Folytatás az 1. oldalról.) Ez nem azt jelenti, hogy stí­lust akarunk váltani, csak sze­retnénk minél színesebb re­pertoárral a közönség elé lépni. Szerepelt még a prog­ramban istentisztelet és em­lékműavatás is, ahonnan az eső elkergetett minket, hiszen vigyáznunk kellett a fellépő ruhánkra. — Hogy érezték magukat Donaueschingenben ? — Huszonhét fiatallal men­tünk, a fellépési lehetőséget a bonyhádi polgármester és a né­met kisebbségi önkormányzat vezetője szervezte nekünk, akik el is kísértek bennünket az útra. A gyerekek először izgultak, aztán úgy megtetszett nekik a helyszín és a hangulat, hogy alig akartak hazajönni. Közel egy napig tartott az utazás, amelynek fáradalmait egy francia lakta­nyában berendezett szállásun­kon pihentük ki. Megnéztük a várost és a Duna forrását is. Az eszéki táncosokkal baráti kap­csolatot alakítottunk ki, jövőre meghívtuk őket, látogassanak el Bonyhádra. M. R. VÖLGYSÉGJÁRÓ Nemzetiségi tánctábort rendeznek a bonyhádi műve­lődési központban ma és hol­nap. A kétnapos program ke­retében egy magyar és egy német táncot tanul meg a kö­zel ötven résztvevő. Sportgyűlés lesz Cikón jú­nius 28-án, 19 órakor a helyi művelődési központban. Az összejövetelen értékelik a labdarúgó csapat teljesítmé­nyét és megválasztják az egyesület új vezetőségét. Technikai okok miatt elma­rad a Bonyhádi Amatőr Szín­játszókor jövő hétre hirdetett előadása. A darabot egy ké­sőbbi időpontban mutatják be. Bogdán Sándor, cigány ki­sebbségi képviselő júliusban nem tart fogadóórát. Augusz­tustól a megszokott rend sze­rint, minden páros hét szerdá­ján,, délután fél négytől ötig fogadja az érdeklődő állam­polgárokat a művelődési köz­pontban. Nyílt napot tartanak Zsibri- ken, a Kallódó Ifjúságot Mentő Missziónál. A vendé­gek holnap, június 22-én dél­előtt 10 és 17 óra között is­merkedhetnek a misszió tevé­kenységével, az ott élő és dolgozó emberekkel. Filmek a könyvtárban. A bonyhádi városi könyvtárban naponta délután kettőtől fil­meket vetítenek a vakációzó gyermekeknek. Hétfőn a Szindbád, kedden a Rendőr­akadémia I., szerdán a Tigris, csütörtökön Az utolsó mohi­kán, pénteken a Vük, szomba­ton pedig A delfinek élete és titkai című filmet vetítik. Mórágy, a béke szigete Legalábbis a béke szigeté­nek látja Kalamár Gábor, körzeti megbízott, aki ta­vasszal került Bonyhádról Mórágyra. A huszonhét éves Kalamár Gábor műszaki szakközépis­kolában érettségizett. 1991 októbere óta rendőr, Bony­hádon egy évig járőr, majd KMB-s volt, két és fél évig pedig nyomozó. Szeretett Bonyhádon dolgozni, de csa­ládi körülményei úgy alakul­tak, hogy célszerűnek látszott a váltás. Mórágyon szolgálati lakást kapott, május elsején barátnőjével együtt odaköltö­zött. Azóta körzeti megbí­zottként dolgozik a faluban. Közben tanul a JPTE távokta­tási programján, a kaposvári művelődésszervező szakon. A második év végén jár, még egy éve van a diplomáig. A körzetébe tartozik Kis- mórágy és Bátaapáti is. — Sokkal nyugodtabb itt az élet, mint amikor nyomozó voltam. Olyan ez a falu, mint a béke szigete - mondja. — Itt mindenki jóformán mindet tud mindenkiről. Egy ilyen faluban közelebb van­nak az emberek egymáshoz, barátságosak. Rosszindulatot senki részéről nem tapasztal­tam. Most már talán kezdenek elfogadni. Ha megyek az ut­cán, leszólítanak és nemcsak hivatalos ügyek miatt, van aki behív beszélgetni. Arra nagyon odafigyelek, hogy kocsmába csak szolgá­latba megyek. — Miért? — Fontos, hogy ott le­gyek, ne gondolják, hogy el­Kalamár Gábor fotó:Bakó húzódik a rendőr, de az is fon­tos, hogy csak üdítőt vagy ká­vét igyák, alkoholt soha. — Milyen ügyek adódnak egy ilyen kisfaluban? — Itt nincsenek nagy dol­gok. Amikor kikerültem, volt egy verekedés Bátaapátiban, de csak utólag értesítettek. Aztán itt Mórágyon egy pénz­lopási ügy: eltűnt valakinek a pénze, amit jövedelempótló támogatásként kapott. Össze­jött egy társaság az egyik háznál, ahol igencsak fogyott az ital, ugyanis mások is az­nap kaptak segélyt. Eddig még nem került meg a pénz. Vannak, akik kóstolgatnak, hogy vajon „mit lépek”, ha hozzám fordulnak. Általában családi csetepatéknál tesznek néha bejelentést, de ezek rit­kán igényelnek intézkedést. Van úgy, hogy tanácsot, se­gítséget kémek. Szóval nyu­godt hely ez a falu, szeretek itt élni és dolgozni. Hangyái Nyolcadikosok az oviban Nem mindennapi eseményre kapott meghívást szerkesztősé­günk. Az általános iskolai bal­lagást megelőző napon a bony­hádi Fáy óvodában találkoztak azok a nyolcadikosok, akik egykor közösen jártak Helmich Józsefné csoportjába. A nyolc évvel ezelőtti apró­ságok készítettek egy-egy raj­zot, hogy mik szeretnének lenni nagy korukban. Helmichné, Inci néni ezekkel az alkotások­kal fogadta a végzős iskoláso­kat, akik nagy örömmel vették kezükbe egykori terveiket. Ki­derült, hogy a legtöbben ma is ai akkor választott szakma iránt érdeklődnek. A húsz ballagó közösen ele­venítette fel emlékeit. Ezek so­kasága bizonyítja, hogy az óvódás évek nagyon is fonto­sak, maradandó nyomokat hagynak az emberben. Az immár felnőtt fiatalok újra birtokukba vették az in­tézményt, és mint egykor kicsi korukban, leültek a játékok közé, do­minóztak, autóztak, építettek, az udvaron csúszdáz- tak. Mint az egyik nyolcadi­kos lány megje­gyezte: Olyan jó most me­gint itt lenni, ez egy egészen más vi­lág. Másnap a fiatalok ballag­tak, elbúcsúztak iskolájuktól, és bizony szeptembertől újra egy másik világba csöppennek, mr. Az olvasó hangja Köszönet a sofőrnek Nemcsak a magam, hanem sok utastársam nevében írom ezt a levelet. Nemrég ment nyugdíjba Pál Zoltán teveli autóbusz-ve­zető. A munkáját jól végezte, ezért az emberek szívükbe zárták. Mert bizony kevesen vannak, akik annyit megtesznek az utaso­kért, mint ő. Nemcsak jó sofőr, hanem igaz szívű ember is ő. ha kellett, helyet szorított az öregeknek, a kismamáknak, gyere­keknek és betegeknek. Soha le nem hagyott volna egyetlen utast sem. Ha valaki késve rohant a busz után, mindig meg­várta. Bármilyen idő volt, vigyázott az emberekre. Több, mint harmincöt évet töltött egy helyen, itt kezdte pályáját és itt is fe­jezte be. Büszkék lehetünk az ilyen sofőrökre. Mit is kívánhatnék neki, mint boldog pihenést a nyugdíjas évekre, magunknak pedig sok ilyen gépkocsivezetőt. Tisztelettel: Farkas Anikó Bonyhád A levelet azzal a megjegyzéssel adjuk közre, hogy mai, konflik­tusoktól terhes világunkban nem árt, ha észrevesszük a másik ember igyekezetét, jószándékát. Az őszinte, érdek nélküli dicsé­ret visszahull szerzőjére, mert tapasztalhatja: milyen könnyen szerezhet örömet. Ez még akkor is igaz, ha a kiválónak tartott gépkocsivezető néhány hónappal ezelőtt vonult nyugdíjba. Az elismerés talán így is örömet okoz neki. Olvasóinkhoz, hirdetőinkhez Lapunk bonyhádi irodájában továbbra is várjuk értékes in­formációikat, észrevételeiket a 450- 574-es telefonon. Felhívjuk hirdetőink figyelmét, hogy megrendeléseiket a Tol­nai Népújságba a következő he­lyeken adhatják le: Sajtóház, Szekszárd, 416-211. Völgységi Takarékszövetke­zet, 7150 Bonyhád, tel.: 451- 155,7181 Tevel, 404-841. Nagymányok és Vidéke Ta­karékszövetkezet, 7355 Nagymányok, 458-288, 7186 Aparhant, 483-729. Rajnai József, Bonyhád Per­czel u. 75. Telefon: 451-104. Gyászközlemények: Ifj. Klem Péter Nagymányok, Zrínyi u. 4. Telefon: 74/458^144, 60/30-363-337

Next

/
Thumbnails
Contents