Tolnai Népújság, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-04 / 104. szám

1996. május 4., szombat Gyermekvilág 15. oldal „Húzós” feladat «WHO M G I D R A A O H B M V A G A F E M R D E ö V E A N L Y A rajzokon szereplő állatok és növények nevében szereplő be­tűket húzd ki a mellékelt táblá­zatból. A maradék betűket he­lyesen összeolvasva egy hato­dik élőlény nevét kapod meg. Nyári szaktáborok A szekszárdi Gyermekek Háza nyári szaktáborai ajánlata: jú­nius 17-24-ig Balatonszepez­den turisztikai-történelmi (14- 19 éveseknek) és honfoglalás­kori, lovagkori, törökkori (10- 14 éveseknek). Június 8-13-ig Sötétvölgyben történelmi-hon­ismereti (10-15 éveseknek) és honfoglaláskori kézműves (10- 16 éveseknek). Július 15-21-ig Fadd-Domboriban gyermek új­ságíró (10-15 éveseknek). Jú­lius 22-28-ig Fadd-Dombori­ban ifjúsági újságíró (15-20 éveseknek). Érdeklődni és je­lentkezni a Gyermekek Házá­ban lehet személyesen, vagy a '74/315-022-es telefonon. Mai feladványunk A 10 éven aluliak írjanak há­rom hazánkkal határos orszá­got, a 10-14 év közöttiek pedig öt - Magyarországgal nem ha­táros - országot és annak fővá­rosát. A megoldást május 8-ig küldjétek be a Gyermekek Háza címére (7101 Szekszárd, Pf. 130.) képeslapon vagy leve­lezőlapon. írjátok rá: Gyer­mekvilág. A helyes megfejtők között könyveket, bélyegsoro­kat sorsolunk ki. Nagyon sokan megoldottá­tok Fejes Benjamin feladvá­nyát, illetve sok űrhajós nevét küldtétek be. A szerencse Knipl Andor és Diána (Bonyhád), Baksay Adrienn (Paks), Fehér Balázs (Őcsény), Varga Csaba és Vida Katalin (Szekszárd) ol­vasóinknak kedvezett. Köszöntsük anyut és nagyit! Az Anyák napja amerikai ere­detű hagyomány, amit a Ma­gyar Ifjúsági Vöröskereszt honosított meg Magyarorszá­gon. Hazánkban az első anyáknapi megemlékezést 1925-ben szervezték, ezt az ünnepet mindig május első va­sárnapján tartjuk, idén május 5-én, azaz holnap. Ezen a szép ünnepen nem csak édesanyán­kat, hanem szüléink édesany­ját, a nagymamákat és a déd- mamákat is köszöntjük. A vi­rág és a saját készítésű aján­dék átadása pár kedves szó kí­séretében bizonyára jól fog esni nekik. Az igazi az lenne, ha nem csak ezen az egy va­sárnapon, hanem minden nap úgy tudnánk viselkedni, hogy örömet szereznénk nekik. Legyen szép ez a nap, az idei Anyák napja, hassa át a szeretet és a hála, amit mind­annyian érzünk édesányánk iránt. Nógrádi Gábor: Háziapa kerestetik Amikor a vékony, szemüve­ges, vörösesszőke kisfiú belé­pett az állatkereskedés félho­mályos üzlethelyiségébe, az üvegajtó halkan nyöszörgőn, mint a fáradt öregemberek, ha egyedül vannak és meglepi őket a tompa fájdalom. Öreg is volt, fáradt is volt az ajtó, hi­szen tízszer tízezer vagy még ennél is több gyerek és felnőtt lépett be már a halkan dur­uzsoló boltocskába a hosszú évek során, mióta Animó Ben­jámin befészkelte ide magát madaraival, halaival, teknőse­ivel és egyéb apró élőlényei­vel. Sok ezer halacska úszott már ki az ajtón azóta a befőt- tesüvegekben és az akváriu­mokban, sok ezer madár repült ki - kalitkástul, miközben Benjámin úr haját az eszten­dők fehérre mosták. És nem­csak az esztendők, de a bánat is. Az Antal nevű bánat. Volt ugyanis Benjámin úr­nak egy fia, a vékony, szelíd szemű és magányos Antal, aki folyton-folyvást a boltocská­ban szorgalmatoskodott ahe­lyett, hogy az életben forgoló­dott volna, lányokkal mulato­zott volna, családot alapított volna. — Ejnye, édes gyerme­kem! - sóhajtott fel időnként Animó Benjámin. - Örülök én annak, ha velem vagy, örülök, ha az állatainkat gondozod, de bizony nekem a vigalom az lenne igazán, ha nem csak a halainkat szaporítanád, de egy-két-három unoka is csin­talankodna már körülöttünk. A szelíd szemű Antal azonban mit sem szólt erre a kíván­ságra, hanem még jobban el­bújt a ketrecek és az akváriu­mok között, mintha maga is egy kis madár vagy halacska volna, amelyik védelemre szo­rul. A boltocska egyik zugá­ban tett-vett akkor is, amikor a szemüveges, vörösesszőke kisfiú mögött halkan belenyö- szörgött az öreg ajtó. A fehér hajú Animó Ben­jámin úr azonban rögtön fel­állt a pult mögötti székéről, mert a vevőt állva és kedvesen illik fogadni, akár felnőtt, akár gyerek, ő ezt még így tanulta. — Mivel szolgálhatok? - hajolt meg a kisfiú felé és te­nyerével a pult üvegére tá­maszkodott, amely alatt szán­tott haleledel és madárcse­mege hevert átlátszó csomago­lásban. — Egy állatot... egy kis háziállatot szeretnék venni - mondta halkan a kisfiú és megállt a kivilágított akvári­umok között. — Értem, háziállatot - bó­lintott Benjamin úr és körbe­mutatott az üzlethelyiségben. - Itt inkább díszállatok van­nak, de ha azok is megfelelné­nek ... — Nem is tudom - mondta a kisfiú bizonytalanul. - Talán igen. — Biztosan van valami el­képzelésed - próbált segíteni Benjámin úr a kis vörösessző­kének és kilépett a pultja mö­gül. - Próbáld meg elmondani, milyen állatra gondolsz. Ak­kor talán együtt, ketten megta­láljuk a megfelelőt. A kisfiú hallgatott. Nagy titkok tudói állnak így a valla­tok előtt. — Talán ha elmondanád, hogy hol laksz - szólalt meg ismét az öreg és sokat tapasz­talt állatkereskedő. - Kertes házban? Lakótelepen? Sok testvérrel? Testvér nélkül? Mert ugye nem mindegy ... — Anyukámmal ketten la­kunk egy magas házban - sut­togta a fiú. - Apa nincsen ve­lünk és levelet se ír, ha fontos ez. — Bizony, bizony - bólo­gatott Benjámin úr és a szeme sarkából lopva Antalra, szelíd szemű és magányos fiára né­zett, aki abbahagyta a piszmo- gást és a sarok homályából csendben hallgatta a kisfiút. — Olyan kis állat kellene, amelyik beszél néha - kezdte a kis vevő dadogva. - Ó nem sokat! Egy-egy szó is elég. Aztán olyan, amelyik reggeli­nél az asztalhoz telepszik és eszeget velem. Aztán olyan, amelyiket levihetem az utcára, hogy lássák, az enyém. Aztán olyan - melegedett bele a kis vörösesszőke -, amelyik nem gubbaszt a kuckójában mo­gorván. Aztán olyan, amelyik figyeli, ha tanulok. Aztán, olyan, amelyikkel'játszani is lehet. - Mondta a fiú, az arca áttüzesedett, a szerrtei fello­bogtak. - Olyan legyen, hogy elvihessem magammal nya­ralni. Aztán olyan, amelyik nem csap nagy zajt, ha alszom és nem rikácsol. Aztán olyan, amelyik vidáman üdvözli a barátaimat, ha meglátogatnak. Aztán olyan, amelyik nem löki a földre a vázát, nem csapja falhoz a poharat. És nem esik hirtelen nekem a ... csőrével vagy a mancsával dühében. Aztán olyan, amilyent anyám is megszerethet. Aztán olyan, amelyik nem megy el örökre . . . - fejezte be halkan kíván­ságait a kis szemüveges fiú és úgy nézte Benjámin cipőjét, mintha azt várta volna, hogy a feketére suvikszolt félcipő ef­féle csodálatos háziállattá vál­tozik. Az állatkereskedő hallga­tott, a sarokból elősomfordáló Antal nevű bánat hallgatott és a sok kanári, papagáj, hörcsög, tengerimalac is hallgatott, a halakról nem beszélve. — Kétszáz forintom van rá - mondta hirtelen a fiú, ki­nyújtott tenyerén felemelve a gyűrött papírpénzeket. Benjámin úr a fiára nézett, aztán a pénzre, meg a gyerek szemüvegtükrébe és meglátta a megoldást. — Különös kívánságok ezek kis barátom. Ebbe a boltba még soha senki sem jött be effélével. De lásd, én még ezt is teljesíteni tudom. Igaz, csak most az egyszer. És mi­vel úgysem tudnád megfizetni, kis barátodat, ingyen adom neked. Ezzel a fia mancsát a kisfiú kezébe kulcsolta és lassan, gömyedten visszatipegett a pult mögé. — Antalnak hívják mondta halkan a kis vöröses­szőkének, és miután egy nagy zöld zsebkendőbe belefújta az orrát, még hozzátette búcsú­zóul. - Óvatosan gondozd, óvd meg a betegségektől, vi­gyázz rá. Azt hiszem, hűséges jószág. Ha okosan szeretitek egymást, sohasem fog elrepülni. A virágok színe Itt a tavasz, a rétek, a mezők és virágoskertjeink Színpompában tündökölnek. Szinte nem győz­zük csodálni a sok-sok virág káprázatos saínét, színárnyala­tát. Önkéntelenül is felvetődik bennünk a kérdés: vajon mitől színesek-a virágok? A virágok szirma különféle festékanyagot tartalmaz. Ezek igen bonyolult összetételű ké­miai vegyületek. A fiavonok sárga színűek, míg az antociá- nok a környezettől függően vál­toznak: lehetnek pirosak, ké­kek, sárgák, ibolyaszínűek. E változó' tulajdonság révén ugyanazon növényfajnál a vi­rágok színe különböző is lehet. Például a hortenzia közönséges talajokon rózsaszínű, ha azon­ban a talajba ammónium-szul- fátot juttatunk, virágai kék szí­nűek lesznek. Felmerülhet a kérdés, némely virágnak, mint például az árvácskának, miért eltérő színűek a sziromlevelei? Sőt, egyetlen sziromlevél is le­het többszínű. A magyarázat, hogy egy virág részein is lehet különböző a sejtnedv hatása. A fehér színű virágokból hiányzik a színezőanyag és a fény szét­szóródik rajtuk. Mátyás király, a kém Mátyás többször ment álruhában kémszemlére. Ezzel kapcsolatos az alábbi, szinte hihetetlen két történet. Az egyik török háború idején Mátyás úgy értesült, hogy a szultán hada jóval erősebb, mint az övé. Paraszti ruhába öl­tözött, és egy kosár élelemmel - mintha ezt akarná eladni - elve­gyült a török tábor felé ballagó paraszti árusok között. Minden baj nélkül el is jutott egészen a szultán sátorának közelébe, ahol lerakodott. Estig gondosan meg­figyelt mindent, így azt is, hogy milyen ételeket visznek be a szultánhoz. Másnap azután hosz- szú levelet írt neki, figyelmez­tetve, hogy mennyire rosszul őr­zik a táborát. Ennek bizonysá­gára felsorolta, hogy mit kapott a szultán enni. Erre a törökök tá­bort bontottak és harc nélkül visszavonultak. A másik eset a cseh-morva hadszíntéren történt. A felderí­téssel nem volt megelégedve, ezért a huszonhat éves király egy cseh lovászfiú durva darócgú- nyáját öltötte magára, rossz ge­bére ült és elindult egy maroknyi huszárral felderíteni a Chrudim körüli utakat. Már több mér­földre eltávolodott a tábortól, amikor egy lovascsapat rájuk ütött. A csehek először a jobb öl­tözetű, lovú és fegyverzetűeket faggatták, és amikor rá került a sor, rezzenéstelen arccal azt mondta, hogy ő egy környékbeli cseh úr lovásza, akit Mátyás em­berei hurcoltak magukkal felde­rítő útjukra. A király anyanyelvi szinten beszélt csehül, és kiválóan szí- nészkedett. Esdeklésére szaba­don engedték az érdektelen ra­bot, de gebéjét elvették és né­hány kemény ütleggel is meg­ajándékozták, nehogy elfeledje, mennyire nem kifizetődő dolog a magyarokat segíteni. Prága látképe Mátyás idejében Ebben éltek a honfoglalók ősi lakóhelyünk, a jurta Honfoglaló őseink a nomád ál­lattartó népek közé tartoztak, állandó hajlékuk nem lévén, sátrakban laktak. Minden va­lószínűség szerint - a források nagy része ezt bizonyítja - a magyarság kör alaprajzú ne­mezsátrakban élt. Feltételez­hetjük, hogy ősi nemezsátrunk a belső-ázsiai nomád török és mongol népek körében még ma is használatos jurtához ha­sonlított leginkább. E hajléktí­pus a szerkezet, az építeni tu­dás igen magas szintjét képvi­seli, joggal mondhatjuk, hogy a népi építészet csúcsteljesít­ményei közé tartozik. Milyen is a volt a jurta? Gyorsan fölállítható és szét­szedhető, lóra málházható, könnyű szerkezetű kupolasá­tor. Vázépítménye két részből áll: oldalfalát falécekből álló rácsszerkezet alkotja, amely hajlítható, széthúzható. Az ol­lós vázat bőrszíjak erősítik össze. Tetővázát gömbhéjsze- rűen álló, íves lécbordák alkot­ják, amelyek egy középső ke­rékabroncsba futnak össze. Fe­lületére nemezborítás kerül, lószőrből font kötelékkel rög­zítve. A jurta közepén tűz égett és füstje a tetőabroncs nyílásán távozott. A jurtasátor berende­zését egyedül a szőnyegek, bőrök, ülőpámák és evésre szolgáló alacsony asztalkák alkották. A földre terített gyé­kényszőnyeg - az ágy, a szék és az asztal szerepét töltötték be. A jurta belsejében szigo­rúan meg volt szabva, hogy nemek szerint kinek hol a he­lye: jobb oldalon a férfiak, bal oldalon a nők és gyerekek fog­laltak helyet. A bejárathoz kö­zelebb eső - télen tehát hide­gebb - részen kaptak helyet a szegények és a szolgák. A letelepedéssel a magyar­ság folyamatosan lemondott a sátorban lakásról, bár az ál­landó lakhelyül szolgáló épü­letek mellett, nyári szállásként hosszú ideig igénybe vette a sátrakat. Valószínűleg a Kár­pát-medence szláv népeitől vettük át a négyszögletes ház­formát. A nomád hajlékforma azonban évszázadok után is felismerhető nyomaiban, leg­ősibb hajlékaink őriznek va­lamit az ősi sátorkultúrából. Csodálatos állatvilág A kisebbfajta pókok testsúlya elenyésző, ezért lehetséges az, hogy a pókhálódarabba ka­paszkodó parányi állatot a szél akár ezer kilométernyi távol­ságba is elsodorhatja. Akármennyire is furcsán hangzik, egy dél-amerikai hú­sevő hangyafajta telepe - mintegy húszmillió hangya - összsúlya 220 kilogramm. Ez pont annyi, mint egy szép szarvasmarha, csak sokkal ve­szedelmesebb: a 220 kilónyi hangya ugyanis mindent föl­fal, ami útjába esik! A gepárd fu­tóbajnok az álla­tok között: re­kordja a 110 km/óra sebes­ség. Ám még­sem mondhatjuk rá, hogy jó futó, az erőnléte ugyanis csapni­való. E nagy se­bességet csak pillanatokra tudja elérni. En­nek az egyedül­A „bőrlégző” béka álló sebességnek az eléréséhez egyébként nagyban hozzájárul a gepárd „futócipője”: ez a nagymacska ugyanis nem tudja behúzni a körmét, így a futásnál karmai is segítik a hir­telen gyorsulást. A béka bőrének mindig nedvesnek kell lennie! A ma­gyarázat egyszerű: a béka két­éltű állat, ezért az oxigén nagy részét a bőrén keresztül, a víz­ből kapja. Ha tehát egy béka bőre kiszárad, az állat egysze­rűen megfullad.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents