Tolnai Népújság, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-25-26 / 122. szám
1996. május 25., szombat Gyermekvilág 15. oldal Afrikai útvesztő. Szegény elefánt eltévedt. Segítsetek neki visszajutni az őserdőbe! Mai feladványunk Rejtvényünk Afrikához kapcso- Gyermekek Háza által felaján- lódik. A 10 éven aluliak írják lőtt könyveket, képeslapokat, meg, milyen állatokat ábrázol- bélyegsorokat sorsolunk ki. nak az alábbi képek: Május 11-én közölt feladváA 10-14 évesek feladata: mi Egyiptom, Etiópia, Kenya és Tanzánia fővárosa? A megfejtést május 31-ig küldjétek be a Gyermekek Háza címére (7101 Szekszárd, Pf. 130.) képeslapon vagy levelezőlapon. A helyes megfejetők között a nyuk helyes megfejtői közül a szerencse alább felsorolt olvasóinknak kedvezett: Horváth Edit (Dunaszentgyörgy), Fehér Balázs (Őcsény), Krajczár Dóra, Taksonyi Rita, Varga Csaba (Szekszárd) és Keszely Júlia (Tevel). Ó, az a mesebeli Afrika A sok májusi évforduló, esemény között megbújik egy, amire kevésbé szoktunk odafigyelni. Minden évben, május 25-én van Afrika napja. A másik eseményt, melyet a hónap utolsó vasárnapján tartunk - a nemzetközi gyermeknapot - zajos és látványos rendezvények egész sora jelzi. Most úgy kapcsoljuk össze a kettőt, hogy gyermeki kíváncsisággal tekintünk be Afrikába. E hatalmas földrész területe 30 millió négyzetkilométer, 625 millió ember él rajta. Lakói több mint ezer különböző nyelvet és még ennél is több dialektust beszélnek. Minden népnek más a szokása, az életformája, a történelme. Az északiak halványabb bőre s a déliek mélyfekete bőrszíne különböző származásra és fejlődésre utal. I A legtöbb tudós megegyezik abban, hogy ez a kontinens volt az emberiség bölcsője. Az ember ősének nyoma a mai Tanzániában, Etiópiában és Kenyában 3 millió évre vezethető vissza. Afrikában az első állami i. e. 3500-ban alakult a Nílus mentén. Ez volt a fáraók birodalma, Egyiptom. Etiópia megalakulását az abesszín legenda i. e. 1000-re teszi, és magának Salamon királynak a legidősebb fiától származtatja. Utódai 3 ezer évig uralkodtak az országban és a „Királyok királya”, valamint a „Júda oroszlánja” címet viselték. Az uralkodóház feltehetően már Krisztus születése után 300 évvel felvette a keresztény vallást, így a világ első keresztény állama Etiópiában jött létre. A földrész európaiakkal való kapcsolata az 1400-as évek végén kezdődött. Vasco de Gama portugál hajós 1497- től 1499-ig tartó útja „fedezte fel” Afrikát az európaiak számára. Eleinte az arany volt a legfőbb érték, s ami felettébb érdekes, mintegy 300 évig a kontinens belsejében lévő bányákat egyetlen európai ember sem látta. Úgy tűnik, nem is érdekelte őket más, csak a termék, az arany. Az amerikai kettős földrész felfedezése, meghódítása és mezőgazdasági hasznosítása azt eredményezte, hogy nagy szükség lett olcsó, jó ellenálló képességű munkaerőre (az indiánok nem bírták a nehéz fizikai munkát). Ezt az ideális munkaerőt az angolok, a franciák, s elsősorban a hollandok Afrikából „szerezték be”. Előtte inkább csak háziszolgának, amolyan dekorációnak használták a fekete embereket a gazdag európaiak. Ma a földrész egyik legnagyobb drámája a sivatag terjeszkedésének gyorsulása. A Szahara déli határa az elmúlt 20 évben 100 kilométerrel tolódott délre. Sivatag akkor keletkezik, ha kevés a csapadék, s a kevés esőt sem tudják kellőképpen hasznosítani. A trópusi erdőket szüntelenül irtják, egyrészt a nemes fáért, másrészt termőföld nyeréséért, harmadrészt, mert Afrika, energiaszükségletének több mint 80 százalékát mai is a fából fedezi. így az éghajlat tartósan megváltozik a növényzet kipusztulása miatt egyes nemzetközi szervezetek erőfeszítése ellenére is. Batár Zsolt A Rudolf és Stefánia tavak Teleki Sámuel, a felfedező A Teleki Sámuel által finanszírozott és vezetett expedíció már egy éve vándorolt a jórészt ismeretlen Afrikában, a mai Kenya területén. Az utazás célja a bennszülöttek által Fekete-tónak nevezett - európaiak számára csak hírből ismert - tó elérése, felfedezése. Egy Nyire hegyi bennszülött útközben figyelmeztette őket: „Mit fogtok a marháitokkal csinálni, hiszen a tó partján nincs egy szál fű sem?” Elnézően mosolyogtak, hiszen ahol víz van, ott legelő is akad. A karaván tagjai 1888. március 6-án, kedden, örömujjongással üdvözölték a 300 kilométer hosszú és 50 kilométer széles tavat, amit Teleki Rudolf-tónak nevezett el jó barátjáról, a magyar trónörökösről. Ám keserűen tapasztalták, hogy az útközben kapott híradás igaznak bizonyult. „A tó közvetlen környezetében nincs‘semmi vegetáció, úgyhogy sokáig nem is maradhattunk ott” - írta Teleki. A víz ihatatlanul sós volt, a környezete kő. Néhány napi pihenő után „... tovább folytattuk utunkat, és csak április 7- én érkeztünk északi végére.” Az ott élők elárulták, hogy kelet felé még egy másik tó is van. Ötnapi meneteléssel ezt is elérték. Á jóval kisebb, két Balaton nagyságú tavat Teleki a trónörökös feleségéről Ste- fánia-tónak keresztelte el. Közben egy homokvihar is akadályozta őket. A szél ellen védekezésül sebtében felrakott kőfalak mögé bújtak. Éjszaka a hőmérő higanyszála +30 Celsius fokot jelzett, ami enyhülésnek számított a nappali, árnyékban mért 40 fok után. Vizük, élelmük elfogyott. Különös kettősség jellemezte ezekben a napokban Telekit, a sikerélmény keveredett az elkeseredéssel. Még a vereség közeli lehetősége is fel- rémlett benne, de - szerencsére - az a tudat, hogy kitűzött céljának legnehezebb részét teljesítette, átsegítette őt a mélyponton. Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika veszélyes vadjai Az alábbiakban a szerző népszerű könyvéből idézünk egy részletet: „Kelet- Afrika a korlátlan vadászati lehetőségek és a kiszámíthatatlan vadászesélyek hazája volt. A más világrész, a teljesen szokatlan környezet, az ismeretlen vadfajták, a teljesen újszerű vadászmódszerek, a majdnem ősállapotban élő néptörzsek mindmind hatalmas csábítóerők, de az afrikai vadászatnak legnagyobb vonzóerejét - mondhatni: varázsát mégis a nagy és veszélyes vad vadászata adja meg. Afrikát öt olyan vad lakja, melynek vadászata még mindig komoly veszélyt jelent a vadászra, s így méltán megilleti őket a „veszélyes vad” elnevezés. Ez az öt vad: az oroszlán, az elefánt, a kafferbivaly, a leopárd (más néven párduc) és az orrszarvú. De a nagy és veszélyes vad csak akkor válik igazán veszélyessé, ha megsebzik, kivéve természetesen azokat a ritka eseteket, amikor egy- egy oroszlán vagy leopárd e'mberevővé válik, amikor szinte hivatásszerűen űzi az embervadászatot. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a veszélyes vadakat nem védi a vadásztörvény, mert például a legtöbb vidéken évenként csak bizonyos számú oroszlánt ejthet el a vadász. Csak egy veszélyes vadat, a leopárdot nem védi a vadásztörvény, de azért őt sem kell félteni, mert nagyon tud vigyázni szép, pettyes bundájára.” Történetek Mátyásról 3. A szerencsés király Antonio Bonfini udvari történetíró örökítette át az utókorra, miképp fizette ki egyszer katonái zsoldját a pénzszűkében lévő Mátyás király. Az egyik cseh háborúban történt, hogy a kincstár üresen kongott, másnap pedig zsoldot kellett fizetni. A véletlen szerencse a király segítségére sietett: este alvezérei kockajátékra invitálták, mivel közismert volt, mennyire szereti ezt a játékot. Meglehetősen értett is hozzá, s ezúttal a szerencse is teljes mértékben mellé szegődött. Egész éjjel alig-alig dobott mást, mint amit előre mondott, így azután hajnalig kerek tízezer aranyforintot nyert el tisztjeitől, amit reggel mindjárt ki is osztatott zsoldoskatonái között. Regéről regére címmel hirdetett országos rajzpályázatot a szekszárdi Gyermekek Háza. A kiemelkedő alkotások közül a szekszárdi Csordás Reklám képeslap formájában kiadta Kiss Judit bajai tanuló alkotását (képünkön). Afrika-múzeum Balatonedericsen Magyarországnak nagy nyeresége, hogy dr. Nagy Endre 1985-ben visszavásárolta bala- tonedericsi családi birtokait, ahol gyermekkorát töltötte. Ezzel lehetővé vált, hogy Afrika- gyűjteményének felét hazahozza Tanzániából és létrehozza egyedülálló múzeumát. Hatalmas értékű trófeái, állattani és néprajzi gyűjteménye egy tőlünk távoli és nekünk egzotikus földrész ősi kultúráját és állatvilágának páratlan gazdagságát teszi közkinccsé. Különösen értékes a Kilimandzsáró környékén élő maszáj törzs ruházatát, fegyvereit, napi használati tárgyait bemutató rész. Kittenberger Kálmán Nagy Endre rokona volt, vadásztörténeteivel ő keltette fel benne az Afrika iránti érdeklődést. Az edericsi múzeum egyik érdekessége, hogy a kitömött állatok mellett élők - bivalyok, lovak, tevék, vaddisznók, stb. - bemutatásával teszi teljessé az élményt. Egy kis pavilonban afrikai népművészeti tárgyakat is lehet vásárolni. A tervek szerint a főszezonban tanzániai ételeket is lehet majd fogyasztani és időszakonként igazi afrikai zene szórakoztatja majd - élőben - a látogatókat. Ha pedig valaki szerencsés, még igazi „szerecsennel” is találkozhat. 1 -bézsé-
