Tolnai Népújság, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-25-26 / 122. szám
1996. május 25., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink Szíriái származású honpolgárunk Megyénk múltjában számos olyan véletlen van, amelynek során híres emberrel lettünk gazdagabbak: itt élt léte alkonyán osztrák ezredes éppúgy, mint magas rangú cseh rendőr. Az azonban, hogy egy később elhíresült szíriai nálunk tegyen honpolgári esküt, már a Monarchiában is különlegességnek számított. A Tolnamegyei Közlöny 1876. február 16-án Új honpolgár címmel adott hírt a nagy eseményről: „Fadlallah el-Hedad Syriából az ötvenes években hazánkba vándorolván az osztrák-magyar közös hadseregnél szolgálatba lépett, hol is keresztneve iránt kérdez- tetvén - megjegyzé, hogy neki arab keresztneve: Nagle, mi a magyar Mihállyal azonos. Tiszttársai elnevezték Nagle Mihálynak, mely név alatt volt a legutóbbi időkig ismeretes. A múlt évben azonban vágya támadt eredeti nevének felvételére, s annak engedélyezése végett a magyar királyi belügyminisztériumhoz folyamodott, honnét azon utasítást kapta, hogy a névváltoztatásnak csak akkor adatik hely, ha előbb magát a honpolgári kötelékbe felvéteti, mit ő haladéktalanul eszközölvén, a belügyminisztérium rendelete értelmében a honpolgári esküt a folyó év február 9-én tartott közgyűlésben ünnepélyesen letette. - Megjelenése, szép alakja s az erőteljes magyar hanglejtés, mellyel az eskü magyar szövetség utánmondá általános feltűnést keltett. Még csak azt jegyezzük meg, hogy Fadlallah El-Hedad jelenleg a fehérvári méntelephez beosztott császári és királyi főhadnagy”. Ha lehet, a valóság még ennél is regényesebb. Amikorra 1876 májusában a 16656/1876. számú belügyminiszteri rendelet értelmében Fadlallah el He- dad Mihály megkapta az állampolgárságot, éppen 35 esztendős volt. Még 1856 októberében találkozott a szír sivatagban Brudermann ezredessel és lóvásárló küldöttségével, akiknek még jó császári aranyakért is nehezen adták el lovaikat a szegény arabok. Az akkor tizenötéves arab fiú olyannyira szerette a saját hátasát, hogy kérte apját, hadd menjen el a ménnel a távoli ismeretlen országba. Az osztrák tisztek karddal ajándékozták meg, ami egyben a felnőtté avatást is jelentette számára. Első bonyodalma akkor volt, amikor Ferenc József a trieszti lipicai méntelepen leereszkedően éppen e kardra tette kezét, s azt Fadlallah egyszerűen félrelökte. Mindenkiben meghűlt a vér a felségsértés láttán, de az uralkodó - egyszer életében - eltűrte a felségsértést, sőt a fiút tisztnek taníttatta. Az iskolát a deli arab 1865-re végezte el, majd fokozatosan emelkedett méneskari tisztként rangban. Nem akármilyen szakember lehetett, hiszen 1885-ben kapitányként járta be hazáját, hogy a legjobb arabs telivéreket a magyar lipicai állomány fel- frissítésére megszerezze. Ez oly jól sikerült, hogy az 1900. évi párizsi világkiállításon - nagynevű vetélytársakat megelőzve - mi kaptuk az arab telivérek első diját, amit Obajan egyik ivadéka érdemelt ki. (Ma a nemes állat maradványai márványtábla alatt pihennek Bábolnán): A Tolna megyei adatok kivételével főleg Tardy Lajos Régi hírünk a világban című könyvéből meríthetünk Fadlallah el Hedad Mihály életével kapcsolatban, ahogy azt e cikk is tette, de igen élvezetes olvasmány a 33 képpel és egy térképpel 1904-ben megjelent, saját maga írta mű, az Utazásom Mesopotámiában és Irak-Arábiában. Ez már harmadik útja volt szülőföldjén, immár méneskari ezredesként, s ennek során 85 nap alatt 3600 kilométeres távolságot lovagolt, ami nem akármilyen teljesítmény. A népszerű Fadli bácsi 1912-ben vezérőmagyi rangot kapott, de a következő évben nyugalomba vonult. Akkora már híre szerte az országban ismert volt, a Hadsereg című lap 1907-ben külön cikkben is méltatta életét és munkásságát. Halála szeretett Bábolnáján érte nyugállományú honvédtábornokként 1924. szeptember 22-én, koporsójánál a komáromi huszárezred adta a díszkíséretet. Nagy kár, hogy Tolna megye ezt a korai és kedves emléket elfeledte, pedig a Bemrieder-ménes és a Dőry-ménes is sokat köszönhetett Fadlallah tanácsainak. Dr. Töttó's Gábor Cser atya, a derűs jezsuita Amikor azt hallottam, hogy a Jézus Társaság tagja, Torque- mada, a nagy inkvizítor komor ábrázata jutott eszembe. Később, amikor olvastam verseit Istenről, a természetről, az anyanyelvről, és hallottam, hogy Babits Mihályban atyai jó barátját tisztelhette, csodálkoztam. A napon, amikor találkoztam vele, rájöttem, hogy Cser László S. J. bölcs, humoros és derűs jezsuita atya. 1914-ben született Tamásiban, 19 évesen lett a rend tagja. 1939-ben saját kérésére a rend- tartomány észak-kínai missziójába ment, ahol többek közt hittant, latint, a tientsini katolikus egyetemen összehasonlító irodalomtudományt és újságírást tanított. Sanghajban szentelték pappá, majd az ottani fordulat évében, 1949- ben kitoloncolták az országból. Öt évig Kanadában élt, azután a mai napig az Egyesült Államokban lelkipásztorkodik. Múlt héten „szülőfaluja”, Tamási vendége volt.- Hogy került kapcsolatba Babitsosai?- Úgy, hogy a nővérem a Babits Istvánhoz, Mihály öccséhez ment féijhez. Miután ő Pesten élt, én pedig ott tanultam filozófiát, gyakran mentem látogatóba hozzájuk. Először a nővérem esküvőjén találkoztam vele, és beugrattak, hogy szavaljak valamit a Mihály bácsitól. Emlékeztem rá, hogy Dante Poklát ő fordította, és a Pokol tornácának feliratát kissé idegesen elszavaltam, mire azt kérdezte, hogy a jezsuiták még említik a Babits nevet? Mert ő egy kicsit baloldalinak számított. Különösen betegsége idején voltam vele, híres naplójában hétszer is említ. Egyik helyen azt mondja, hogy „milyen fiatal gyerek, és máris tisztelendő úrnak kell szólítani. ..”- És Illyés?- Illyés Gyulával szintén nála találkoztam. Amikor arról volt szó, hogy megyek Kínába, azt mondta Gyulus, hogy „megyek én is, de mikor jövünk vissza?”, én válaszoltam, hogy életre szóló a küldetésünk, erre azt mondta: „azt nem lehet, megpróbáltam, éltem Francia- országban évekig, de az embert hívja a hazája”.- Hogy kezdődött a kínai missziója ?- Az első világháború után a rendfőnököm fogadalmat tett, hogy, ha helyrejön az ország, vállalunk egy missziót Kínában. Volt a franciáknak egy területe az országban, amit szerettek volna feldarabolni, mert nem tudták ellátni. Ott egy kínai egyházmegye alakult, egy részét átvették az osztrák és a magyar jezsuiták. Amikor kimentem már tizennyolcán voltak ott felszentelt papok és segítő testvérek. Amikor édesanyámat megkérdeztem a dologról, azt mondta, hogy ott vagyok boldog, ahol te boldog vagy. Érdekes, hogy soha nem kerültem hozzá olyan közel, mint amikor a legtávolabb voltam tőle.- És a Kína-„szerelem”?- Már diákkoromban kezdtem olvasni kínai dolgokat, de írtam leveleket a kínai missziókba is. Küldtek válaszképp kínai csecsebecséket, lampionokat, ruhákat, evőpálcákat. Rendeztünk belőlük egy kiállítást a pécsi jezsuita gimnáziumban, melynek a városban is nagy sikere volt. Mindig vonzott a Távol-Kelet. Van a távol-keleti emberben valami olyan, hogy nem fordul szembe a természettel. Nem gyújt lámpát, mikor sötét van, hanem elfogadja, hogy beesteledett.- Tényleg olyan gyorsan és könnyen megtanult kínaiul?- A magyar hangzás elképesztően alkalmas a kínaira. Minden hangunk megvan, a magyar c, es, r, a dupla hangok, a hosszú magánhangzókat használják a kínaiak is. Az angolok az ü-t például nem tudják kiejteni. Az írás más kérdés, ott túl sokra nem jutottam, csak újságot tudtam olvasni, de ahhoz is kell ötezer írásjel.- Hogyan fogadták a katolikusokat?- Én egy olyan területre kerültem, ahol már százötven éve éltek keresztények. Volt huszonöt falvam, amit látogattam. Az egyikben tíz-húsz család, máshol a fél falu katolikus volt. Észak-Kínában voltam misszionárius, és az észak-kínai nép, mongol-mandzsu-kínai keverék nagyon szimpatikus nép, Nyugaton jobbára a dél-kínaiakat ismerjük. Ha egy kínai megnyílik és befogadja az embert, az életét is odaadja érte. Én tanítottam elemiben, középiskolában, egyetemen, amikor eljöttem, a diákjaim sírtak, annyira ragaszkodtak hozzám.- Ők már katolikusok voltak?- Katolikus, nem katolikus: ember-ember. Amerikában néha úgy éreztem, hogy a kínaiak sokszor jobb keresztények náluk, bár sohasem voltak megkeresztelve. Aki közel van a természethez, nincs messze a teremtőtől sem.- Hogyan emlékszik a kitoloncolás napjára?- Nagyon nehéz volt, mert én egy életre mentem oda, minden hidat magam mögött felégettem. Nehéz volt elkezdeni egy új életet Kanadában, majd Amerikában. De szerencsém van: bele tudom helyezni magam minden helyzetbe.- A jezsuitizmus számunkra egy nagyon szigorú, komor szellemet sugall. Az ember legalábbis felvonja a szemöldökét, amikor azt látja, hogy egy jezsuita pap képes volt ilyen tágra nyílt szemmel nézni a világra . . .- Egyszerű: a családom átadott a jezsuita rendnek, amely egy világcsalád, de nagyon ösz- szetartó. Kétszáz országban élnek jezsuiták, és bárhol vagyok a világban, ha egy jezsuitával találkozom, testvérem. Peking- ben tizenkét nemzet tagjával együtt dolgoztam. Egy világnézetben tizenkét nemzeti kultúra minden árnyalata együtt volt. Ennél nagyobb emberi kaland nem létezik.- A rend nem jelentett szigorú határokat?- Mi köztünk nincs határ. A határ a cél, amiért létezünk: isten dicsősége tudományon, irodalmon keresztül. A mi rendünk szelleme szerint a matematikát is csak úgy lehet tanítani, hogy az istenhez vezet. A világ kozmikus egység, amibe az ember beletartozik, csak észre kell venni, hogyan és miként.- Önnek sikerült...- Azt hiszem igen. Tóth Ferenc Szekszárdi zenészek belga templomokban A Szekszárdi Kamarazenekar május elején Belgiumban járt a Waregemi L’ Estro Armonico Kamarazenekar meghívására. Az útról, a fellépésekről a zenekar elnöke, dr. Tas- nádi Jolán tájékoztatta lapunkat. » Belga vendéglátóink két koncertet szerveztek, május 4-én este a St. Amand templomban, ötödikén délelőtt pedig a De Biest-i templomban léptünk fel. A St. Amand templombeli koncerten a közönség körében különösen nagy tetszést arattak az előadott Sibelius művek, valamint Weiner Divertimento-ja. Ez utóbbit a vendéglátó együttes is szeretné megtanulni és a jövő évben, mikor visszaadják a látogatást, Szekszárdon előadni. Különleges színfoltja volt az estnek Britten: Simple Symphonie című művének előadása, melyet zenekarunk a waregemi együttessel közösen adott elő belgá karmester dirigálásával, valamint Vaughan Wiliams három zenekarra írt művét, a Le Concerto Grosso-t. A darab előadásában a szekszárdi és a vendéglátó zenekarhoz harmadik együttesként csatlakozott a waregemi zeneiskola ifjúsági vonószenekara. Második koncertünk a vasárnapi miséhez kapcsolódott. Vendéglátóink kérésére Weiner Divertimentó- jából is előadtunk részletet, mivel ez a mű magyaros hangvételével különösen tetszett belga vendéglátóinknak. Úgy érezzük, a jól sikerült koncertek mind Szekszárd, mind a magyar zenei kultúra jó hírnevét öregbítik a testvérvárosban. A zenekar tagjai családoknál kerültek elhelyezésre. A vendéglátók nagy szeretettel fogadtak bennünket, városnézést szerveztek, bemutatták a környék nevezetességeit. Felejthetetlen élményekkel gazdagodva és a két zenekar között szövődött baráti kapcsolattal térhettünk haza, ahol már újra nagy feladat vár, hiszen május 22-én önálló koncertünk lesz a Művészetek Házában, ahova magunkkal visszük a belga élmények egy részét. A műsorban ugyanis szerepel egy olyan mű is, melynek a kottáját vendéglátóinktól kaptuk ajándékba. Istentiszteletek Pünkösdkor Római Katolikus Szentmisék: Szombat 17.00 Újváros, 18.30 Belváros. Vasárnap 7.30 Újváros, 9.00 Belváros, 10.00 Újváros, 11.00 Belváros, 18.30 Belváros. Református Istentiszteletek: Vasárnap 10.00-kor Kál- vin-tér (gyermekistentisztelet). 10.00 Kálvin tér, 18.00 Kálvin tér. Evangélikus Istentiszteletek: Vasárnap 9.30 német áhitat, 10.00 Luther tér, minden páros héten 9.30-kor német áhitat. Metodista Istentiszteletek: Vasárnap 10.00 órakor Munkácsy 1. (gyermekistentisztelet). 17.30 Istentisztelet. Szerda 17.30 Bibliatanulmány. Szombat 16.00 órakor ifjúsági bibliakör. Baptista Istentiszteletek: Dózsa György u. 1. Vasárnap 10.00, Szerda 17.30. PÜNKÖSDKOR Tüzek jönnek, különös lázak: LÉLEK járja által a házat. Szárnyas remény lobog fel bennünk, szólnunk kell és valamit tennünk, amit az ÚR tűzlángja mível, szétfutni a hatalmas hírrel: a szeretet ímé kiárad, nem lesz vége a világnak, JÉZUS KRISZTUS itt jár keresvén! Fehér zászló lobog keresztjén, út lett nekünk, igazság, élet, átöleli a mindenséget. Füle Lajos Gyönk és környéke Pünkösdi református istentiszteletek: Vasárnap Gyönkön de. 9 és du. 6 óra. Miszlán de. 11 óra, Hőgyészen du. 2 órakor, Varsádon du. 3 órakor. Pünkösd hétfőn: Gyönkön 1/2 10-kor (német nyelvű). 10 órakor: legátus, Szárazdon du. 2 órakor, Belecskán du. 3 órakor, Hidegkúton du. 4 órakor. A hirdetett időpontokban úrvacsoraosztás. Legátus lesz: Hatvani Zsófia, a Károli Egyetem hittudományi hallgatója. Június 8-án de 10 órakor a református templomban áhitat lez a gyönki öregdiákoknak. Jn. 20,19-23. A Pünkösd ünnepe az ószövetségi nép életében más tartalommal és jelentőséggel jelentkezett, mint napjainkban a keresztények életében. Betakarítási hálaadó ünnep a zsidóság körében és a Sinai törvényhozásra történő emlékezés volt. A Szentlélek eljövetelét és a Tízparancsolat kihirdetését is hasonló jelek kísérték: mennydörgés, villámlás, zúgás, szélvihar. Az említett természeti jelenségek Isten és az ember között létrejövő szövetségre utalnak. Mindkét esetben Isten a kezdeményező és az emberekből csodálkozást, meglepetést vált ki. A Lélek az újszövetségi Pünkösdkor lángnyelvek alakjában ereszkedett az apostolokra, s mivel az ünnepre sokan zarándokoltak Jeruzsálembe, a Jó hír világ több részéről érkezők a saját nyelvükön érthették a tanítványok lelkes és bátor hitvallását. A pünkösdi csoda abban mutatkozott meg, hogy Jézus a szeretet nyelvén hirdeti az Evangéliumot az ő követői útján minden nép minden gyermekének. A szeretet nyelvét bári megértheti, elsajátíthatja. A Léleknek köszönhető az is, hogy az Isten visszhangra talált az emberek szívében és gyorsan elterjedt az akkor ismert világ egészén a kereszténység. Az Egyház léte és fennmaradása nem magyarázható csupán emberi tényezők alapján. A tanítványok bátor hősökké váltak, üldözőiket még vádolni is merték igaz, nem ellenséges szándékkal. Krisztusnak kívánták megnyerni őket. A Lélek ott fúj, ahol akar - ma is érezteti áldásos hatását. Az ősegyházban a tanítványok állhatatosan kitartottak az apostoli tanításban, a kenyértörésben, az imádságban. Őket kell követnünk. A hozzáállásunkra mindig szükség van - így bennünk és velünk is megtörténhet a pünkösdi csoda. Az első (újszövetségi) Pünkösd alkalmával a tanítványok megkapták a Szentlélek ajándékait: a szeretet, a bölcsesség, a tudomány, az értelem, a tanács, az áhítat, a lelkierő adományait. Isten ezekből egyet, vagy többet is megadhat annak, aki kéri - különösen ha szükségesnek is látja megadásukat. Forduljunk tehát bizalommal a gondviselő Istenhez, mert Ő nehézségeinkben sohasem hagy el bennünket! Matis Géza káplán
