Tolnai Népújság, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-20-21 / 93. szám
16. oldal ZSARUMAGAZIN 1996. április 20., szombat Rendőrségi múzeum. Az Egyesült Államok rendőrségi múzeumát 1990-ben alapították Miamiban a törvény védelmében meghalt rendőrtisztek' emlékére és tiszteletére. Az épületben több mint 10 ezer kiállított tárgyat nézhetnek meg a látogatók. Van itt rendőrautó a 20-as évekből és a 90-es évekből, fegyver, börtöncella, tábla, amely bemutatja a hamisított bankjegyek felismerhető pontjait, és van villamosszék, A1 Capone kalapja és telefonja, valamint Jack Ruby fegyvere, amellyel lelőtte Oswaldot. A múzeum többszáz, a világ minden tájáról származó rendőrsapkával-si- sakkal is dicsekedhet. feb fotó Magas, imponáló külsejű rendőr, küzd a bűnözés ellen, de az esőre nem lehet kiállítani, mert szétmállik. Ugyanis papírmaséból van és lapos. Január óta teljesít szolgálatot: olyan helyekre teszik kimustrált rendőrautóba ültetve, ahol gyakran történnek szabálytalanságok vagy bűnesetek. Feladata az elriasztás. A valódi rendőrök szerint kitűnően látja el munkáját, mert a száguldó autósok kivétel nélkül lassítanak meglátva a járőrkocsit a benne ülő „őrmesterrel”. Miután a műrendőr olcsó munkaerő és nem is panaszkodik, elterjedőben van a használata. Áruházak parkolóiban vigyáz a kocsikra, vagy bent az üzletben „akadályozza meg" a bolti lopásokat. Nehéz elhinni, hogy egy 50 dollárt érő életnagyságú bábuféle elrettenti a bűnözőket, de a statisztikák azt mutatják, hogy így van. Csak közelről lehet észrevenni, hogy nem valódi, és a rosszban sántikálók nemigen mennek közel egy rendőrhöz. Nem mindig ugyanott állnak a műrendőrök, néha igaziak vannak helyettük, ezért nem is lehet legyintve azt mondani, hogy ez csak egy vacak, mert lehet, hogy megállít és igazoltat. Rémület Floridában Floridát hónapok óta gyilkosságsorozat tartja rémületben. Csak nemrég öltek meg egy holland turistanőt. Most egy kanadai diákot értek a halálos lövések. A 19 éves fiú éppen édesanyjával telefonált egy Daytona Beach-i fülkéből, amikor szabályosan kivégezték: tarkón lőtték. Az anya még hallhatta haldokló gyereke nyöszörgését. A kanadai Belle- ville-ből való Mark A. Fyke osztálykiránduláson vett részt az Atlanti-óceán parti üdülőhelyen. Szombat éjszaka társaival együtt táncolni volt, aztán eszébe jutott, hogy föl kellene hívni a szüleit. Barátjával, Che Guerrera-val együtt ment a közeli telefonfülkéhez. Ebben a pillanatban 14- 16 éves fehér fiúk egy csoportja vette körül a fülkét, a kanadai diák pénzét követelték. Az nem vett tudomást az őt fenyegető veszélyről, mire az egyik kamasz pisztolyát előhúzva egyszerűen fejbe lőtte a szerencsétlent. Helyi szemtanúk szerint a gyilkos Daytona Beach-ben lakik. A floridai rendőrség 5000 dollár díjat tűzött ki a gyilkos fejére. A floridai partvidéken dúló erőszakhullám komoly veszélybe sodorta a térség idegenforgalmát. Konyhai harakiri Húszszor döfte a kést saját hasába, mellkasába Mario C. A 45 éves milánói kiskereskedő otthona konyhájában próbált megszabadulni az életétől. A vásárlásból hazaérkező felesége talált rá a hatalmas vértócsa közepén fetrengő-hörgő urára. A férfi túlélte a harakirit. Kiderült, hogy a szerencsétlen ember uzsorások karmaiban vergődött. Bankja ugyanis elutasította kétmillió forint értékű hitelkérelmét, ezért fordult „fekete pénzkölcsönzőkhöz”, akik viszont 40 százalékos kamatot számítottak föl neki. Mario C. nem tudott pontosan törleszteni, az uzsorások többször is megfenyegették. A kamatok közben tovább növekedtek, és a kereskedő adóssága végül - átszámítva - 25 millió forintra gyarapodott. S megérkezett a legfrissebb fenyegetés: „Ha nem fizetsz, a lányodon állunk bosszút!” A férfi ezért válsztotta a harakirit. A milánói rendőrök másnap elcsípték a zsarolót. Rendőrségi rajzolóból festőművész John Hutchins hosszú éveket töltött bűnözőkre vadászva a rendőrség kötelékében. Számítógéppel és anélkül rajzokat készített a körözött bűnelkövetőkről az áldozatok és a tanúk - néha töredékes - elbeszélései alapján. Tizenhárom év után elege lett a gyilkosok, rablók, erőszaktevők ábrázolásából, és elhagyta a rendőrséget. Most különös képek rajzolásával, festésével foglalkozik, mintegy terápiaként a sok erőszak után. Művészete azt a dühöt tükrözi, amelyet a sok szörnyűség láttán érzett. A gyerekeket ért agressziót bírta a legkevésbé. — Egyszer egy hétéves kislánytól kellett megtudnom, milyen volt a támadója. Két napot töltöttem vele, hogy feloldjam a szorongását, képregényt rajzoltam neki, játszottam vele. Végül lerajzolta a támadóját, én csak kiigazítottam a rajzot, ennek alapján el is fogták a férfit. Hutchins szerint a tanúk nagy része nem túl figyelmes. Általánosságokkal írják le az elkövetőt. Fontos azonban, hogy jó kérdéseket tegyenek fel nekik, akkor meglepően jó eredményt lehet elérni. Amióta eljött a rendőrségtől, a rajzoló a műtermében készíti képeit, amelyeknek az a jellegzetessége, hogy ha különböző szögekből nézzük őket, megpillanthatunk rajtuk egy-egy állatot. A művész maga sem tudja, hogy kerülnek oda, de minden képen ott vannak. Képeivel sikert arat, de rendőri múltját sem tagadja meg. FEB fotó Halálos hörpintés és más esetek A férfi jól tudta: barátnője minden reggel kapucínert iszik az irodáház kávéautomatájából. Maria hétfőn is ezzel kezdte, de ezzel be is végezte a napot és az életét. Féltékeny barátja mérget öntött a kávégépbe. Maria az első hörpintés után két perccel holtan esett össze. Az Egyesült Államokban a második leggyakoribb halálok a munkahelyi gyilkosság. Tavalyelőtt kis híján 1100 amerikait öltek meg a saját munkahelyén, hatszor ennyien váltak üzemi balesetek áldozatává. Nők esetében az első számú halálok a munkahelyi gyilkosság. Nyomós oka volt tehát a washingtoni munkaügyi minisztériumnak arra, hogy irányelveket készítsen: miként védhetik meg a munkaadók az alkalmazottjaikat a munkahelyi potenciális gyilkosoktól. Javasolják, hogy helyezzenek el fémkereső detektorokat a bejáratoknál. Lássák el az irodákat, üzemcsarnokokat riasztó gombokkal. Mindig legyen kellő természetes vagy mesterséges világítás. A folyosók, holt terek szemmel tartására szereljenek föl tükröket, ipari videokamerákat. Legyen minden helyiségnek vészkijárata. A bútorokat, munkaeszközöket, berendezési tárgyakat úgy helyezzék el, hogy ne akadályozzák a menekülés útját. A kapucíneres gyilkosok alattomossága ellen azonban még a munkaügyi miniszter sem tud receptet ajánlani. Minden idők legkegyetlenebb sorozatgyilkosa Minden idők legkegyetlenebb sorozat- gyilkosa tartja félelemben az ukrajnai Lvovhoz közeli falvakat. Szilvesztertől mostanáig 40 embert ölt meg - minden bizonnyal - ugyanaz a személy, akit most már nem csupán a legtöbb áldozatot gyászoló Bratkovicsiban, hanem a környező helységekben is nagy erőkkel keres a különleges kiképzésben részesült Berkut-kommandó. À gyilkos minden alkalommal hajnaltájt tört rá áldozataira, és miután halomra lőtte a ház lakóit, az épületet is rájuk gyújtotta. A negyven áldozat fele kisgyerek. Az első családirtás után milicisták szállták meg a lengyel-ukrán határhoz közeli Bratkovicsit, de miután semmi gyanúsat sem észleltek, egy hét elteltével távoztak. A rém csak erre várt, és máris ölt: egy fiatal házaspárt, hatéves gyermekét, a férfi szüleit, majd menekülése közben még egy férfit és egy nőt. A térség rettegésben él. Rácsokkal védett otthonaikban felváltva őrködnek a legbátrabb férfiak. A gyilkos pedig a markába röhög: két hete Buszk városkában végzett ki egy négytagú családot. Az utóbbi jó másfél évtizedben száz sorozatgyilkost fogtak el és állítottak törvény elé a Szovjetunióban, majd pedig az utódállamokban. A rosztovi Andrej Csikatilo 17 év alatt 52 nőt, lányt, fiút tett el láb alól, sokuknak húsából is evett. Moszkvában hónapok óta nem sikerül elfogni a liftek rémét, aki fiatal nőket erőszakol meg a lakótelepi felvonókban, néhányat meg is ölt már. Egy neves orosz pszichológus szerint a súlyos, élet elleni bűncselekmények oka, hogy a térségben „a karakter részévé vált az agresszió”. A túszszedés i WÊÊÊÊM rekordere A végén már a saját gyerekét, feleségét sem kímélte. Húsz órán át győzködte a rendőrségi pszichológus, hogy adja föl, semmi értelme a túszok fogva tartásának. Hagner mindvégig kitartott, valószínűleg csak a fizikai fáradtság vette le a lábáról, és dobta el a fegyverét. Á 45 éves Norbert Hagner 1977 óta szedi túszait, rabol bankot, miközben ártatlanokra, köztük óvodás lányka halántékára fogja fegyverét. A nagy dobása 1981 farsangja végén volt: öccsével együtt támadta meg a heidelbergi takarékpénztárat, 28 (!) túszt ejtettek, és 2,8 millió márkával távoztak. 1983-ban sikerült elcsípni. Tettei okának felderítése közben azzal traktálta kihallgatóit és a lélekgyógyászt is, hogy „egy hang, nagyapám hangja parancsolta, mit tegyek...” A tárgyaláson mindenkit megvádolt, főként a fogva tartóit, hogy gyógyszerezik, ezáltal „pozitív pszichéjét akarják megtömi”. Különben is: nagyon sanyarú gyerekkora volt, szegénységben éltek. A dajkamese nem hatotta meg a bírót, 13 évet sózott a nyakába. Kiszabadulva Hagner ott folytatta, ahol abbahagyta: a svájci Luzernban újra túszokat szedett, ismét pénzt kapott és eltűnt. Nyolc rablótámadás után idén márciusban a saját családján próbált bosszút állni, mert asszonya elhagyta, a lánya meg fél tőle, látni sem akarja. De most nem sikerült elmenekülnie. Ezek után már semmi sem mentheti meg az életfogytig- lantól a földrész legelszántabb túszszedő rablóját. Ot év falfirkákért Eddig példátlanul szigorú bírói ítélet született Nagy- Britanniában. Öt évre rács mögé küldték a 23 éves Simon Sunderland munka- nélkülit, mert - így az indoklás - „épületeket, tárgyakat szándékosan festékszóróval összepiszkított”. A fiatalember kiskamasz kora óta megszállottja a graffitinak. Házak százait, autópálya-felüljárókat, vasúti hidakat, emeletes buszt, amit csak elért, mindent összefirkált. Műveit alá is írta: "Fisto", és még egy öklöt is alápingált. Amikor házkutatást tartottak a „művész” otthonában, mintegy négyszáz doboz, mindenféle színű, vadonatúj festékszórót, rost- irónok tömkelegét, védőkesztyűket és -maszkokat, mesterműveinek fényképeit, vázlatokat és térképeket találtak a szobájában. Olyannyira szenvedélyévé vált a falfirkálás, hogy a tárgyaláson kijelentette: „Csak akkor hagyom abba, ha levágják a két kezemet.” Védője azzal próbálta enyhíteni a bíróság szigorú ítéletét, hogy kilátásba helyezte: mihelyt képzőművészeti tanulmányokat folytathat a fiú, fölhagy a firkálással. I
