Tolnai Népújság, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-09 / 59. szám

1996. március 9., szombat

Hétvégi Magazin

11. oldal

Rejtett értékeink

Wargha István munkássága

Néha megdöbbentő, hogy vélt vagy valós igazságok miatt mennyire feledtek, feledünk múltban, jelenben egy-egy jelentős életutat: így volt áruló évtizedekig Görgei, de a maga módján így járt Wargha István is: érdemeiről azért nem beszéltek, mert „bűneit” azoknál sokkal súlyosabbnak tartották.

Élete első szakaszáról alig tudunk többet a puszta adatnál: Nádudvaron született

1808. július 28-án, talán a pesti és bécsi egyetemeken tanult, s ez utóbbi helyen ismerkedhetett meg a modem pedagógia szakirodalmával, míg Budán a gyakorlatával. A reformkor mindent jobbító szándékú lendülete 1836. március 5-én Festetich Leó gróf vezetésével megalapította a hazánkban a kisdedóvókat terjesztő egyesületet, amely 1837. májusában „szerencsés volt Wargha Istvánban megtalálni az irodalmi téren is kitűnt nevelőt, kire megnyugvással bízhatta képző intézete vezetését” - ahogy Morlin Emil írja 1896- ban. Az addig valószínűleg Belacon már működött intézet ekkor Tolnára költözött, s 1837. október 7-én megnyílt, bár mindössze két jövendő óvóbácsi volt csak a hallgatósága. A tolnai intézet óvóképző és példányóvoda (mai szóval: gyakorló óvoda) is volt egyben, berendezésének egy részét Angliából hozatta Festetich gróf, (a természetrajzi képek még húsz év múlva is használhatók voltak), de gondoskodtak tornaszerekről, térképekről és mértani eszközökről is. A tantárgyak a magyar nyelv és írásmód, a számvetés, alaktan, természettan és kertészet, földrajz és történelem, műtan és gazdaságtan, nevelés- és erkölcstan, valamint a hege- dülés és rajzolás.

Mindezt már Wargha István Terv a kisdedóvó intézetek terjesztése iránt a két magyar hazában című 1843-ban megjelent művéből tudjuk, ahogy innét ismeretes, miként szokták meg lépésről lépésre a tolnai szülők és gyermekek az óvodát. A nagy udvar, benne a gyümölcs- és virágkerttel éppúgy téma itt, ahogy a tisztaság, mosdás, magaviselet, rendszeretetre nevelés, Tolna magyarosodása, amely „minden erőltetés és jutalom nélkül történt”.

Warghának ez már a második önálló műve volt, az elsőért és Tolnán végzett tevékenységéért 1840. szeptember 5-én az Akadémia levelező tagjai sorába választotta. Kiválóan látta meg: „Olly polgárokra van a hazának szüksége, kiknek mindenike, mint a dolgozó emberiség láncszeme, saját hatáskörében maradván, ebből semmi melléknézetek, haszonlesés, más nyugtalanok izgatása, elcsüg- gedés, vagy elérhetetlen óhajtatok csiklandó ösztönei által ki ne ragadtassanak, kik egyes célokra, a közjónak általános céljára egyesülőkre, kitelhető szorgalommal, ügyességgel és lelkiismeretességgel munkálkodjanak, kik a közös szeretet elbomolhatatlan kapcsa által szorosan egyesülve egymást a hatásban béketűréssel segítsék, kik az erkölcs és vallás bátorító palládiuma alatt az igazság szerint a magokét szorosan megkívánva, másét egy szálig megadva, a szeretet szerint pedig saját- jókból magasabb célok miatt engedve a földi lét bajait erősen a jövendőnek megnyugtató reményeitől áthatva tűrni, jobb oldalát pedig józan mérséklettel éldelni (élvezni) tudják. - Illy polgárok nevelő-iskolája a jól elrendelt kisdedóvó intézetek ...”

Az intézet 1843 őszétől már Pesten működött, de Morlin Emil A magyar kisdedóvás múltja és jelene című könyvében joggal állapítja meg: „a terjesztő egyesület képző intézete, s illetőleg Wargha István, az intézet igazgatója, megvetette a magyar kisdedóvás alapjait”.

Miért nem ünnepük akkor Warghát? Azért, mert az 1850-es években itthon és a magyar emigrációban az terjedt róla, hogy ő árulta el, hova ásták a koronát Orsován az 1849-es meneküléskor, „így aztán Warghát (!) minden emigráns hazaárulónak kiáltotta ki” - írja Kászonyi Dániel, de ő is megjegyzi: „Forma szerint mindez sohasem bizonyult rá” (Tegyük hozzá, hogy Ferenc József 1900. május 22-én Bartha Györgynek évi 500 korona kegy díj at adott a korona megtalálásáért . . .) Wargha István azonban e gyanú árnyékában élt Nagyváradon városi főjegyzőként 1876. március 12- én bekövetkezett haláláig, amióta megyénk végképp elfeledte . . .

Dr. Töttó's Gábor

Életünk alfája a hit és a vágy

Laura Silva az egyik magyar oktatóval, Dómján Gáborral

A José Silva által kifejlesztett Agykontroll technikát már több mint százhetven országban oktatják. A közelmúltban a „mester” lánya, Laura Silva tartott továbbképzést, pontosabban ultraszemináriumot Budapesten. Itt beszélgettünk a közvetlen, nagyon energikus előadóval.

— Tízen vagyunk testvérek, és nemcsak tanúi, de résztvevői is voltunk az Agykontroll technika kitalálásának, fejlődésének. Ma is valamennyien foglalkozunk a módszerrel, különböző szinteken. Van köztünk előadó, tanfolyamszervező, és vannak, akik kórházi gyógyításban veszik hasznát egyes technikáknak.

— Önnek van két lánya. At- veszik-e egyszer az oktatói stafétabotot?

— A lányok is használják a technikákat, nagyon ügyesek, és emberszeretőek is. Hogy egykor szeretnének-e oktatni, azt majd ők maguk döntik el. Gyerekkorban egyébként fogékonyabb még az ember az Agykontroll elfogadására, hiszen a módszer alapja - a hit, a vágy és az elvárás - az ő kevésbé korlátozott gondolkodásuknak még könnyebben elfogadható. Ezenkívül a gyermekek - anélkül, hogy tudnák - közel tízéves korukig alfa állapotban élnek, azaz sokkal fogékonyabbak, tanulékonyabbak, nyitottabbak.

— Az Agykontroll technikáinak skálája bővíthető-e?

— Az alapprogram tulajdonképpen kerek egész. A technikák létjogosultságát, hasznát az újabb tudományos kutatási eredmények megerősítik. Vannak azért kiegészítő újdonságok is. Eleinte például a hosszabb meditációkat ajánlottuk. Rájöttünk azonban, hogy több viszonyítási pont kialakításával lerövidíthető a relaxáció ideje, ez pedig nagyon hasznos a mai rohanó világban.

— Milyen érzés egy ilyen világhírű technika oktatójának lenni?

— A tudás továbbadása nagy öröm, ugyanakkor nagy megtiszteltetés is. Az édesapámmal, José Silvával mi ketten vagyunk a „világot járó tanítók”. Mindketten rendelkezünk az előadáshoz kellő képességekkel, és szenvedéllyel, szeretettel tesszük a dolgunkat. De ma már világszerte sok remek oktatóval rendelkezik az Agykontroll, így kijelenthetem, hogy a módszer már fenn tudja tartani, folytatni tudja önmagát - mondja mosolyogva Laura Silva. Máté Réka

Szövőműhely Sárszentlőrincen

Alig egy éve, hogy Sárszentlőrincen 16 munkanél- küü asszony szőni kezdett tanulni. Amikor először ültek szövőszék és szövőkeretek mellé, s kezükbe vették a vetélőt, nehezen hitték, hogy ez a tudomány valaha is feltárul előttük.

Korábban Tsz-ben, állami gazdaságban, konzervgyárban, kendergyárban, húsüzemben dolgoztak, az élet különféle területéről jöttek, csak egy volt közös bennük: állásukat elveszítve munkanélküliekké lettek. Ebbe nem tudtak beletörődni, s új alapot kívántak szerezni megélhetésükhöz, s családjuk eltartásához.

Kapóra jött a Sárszentlőrinci Evangélikus Népfőiskola kezdeményezése szövőtanfolyam szervezésére. A tanfolyam öt hónapja alatt kedvüket lelték a gyapjú-, műanyag- s rongyfonalak rendezésében, s lassanként szebbnél-szebb dolgok kerültek ki kezük alól. A tanfolyam május végi szakvizsgáján mind a 16-an jól vizsgáztak, majd utána munkaközösségbe tömörültek. A szövőműhely ma is termel. 14 szövőnő és 2 kisegítő személy dolgozik, az ön- kormányzattól kapott épületben.

A termelés viszonylag zavartalanul folyik, a termékek is minden kritikát kiállnak, csak az értékesítés okoz gondot. Mai pénzszegény világunkban nehéz vevőt találni arra, ami nem tartozik szorosan a mindennapi megélhetéshez. Mégis reménykedünk, hogy a munka megy tovább és egyre szélesebb választékot tud kínálni. Az is nagy csoda, hogy szinte a semmiből eddig is eljutottunk, és a szorgos fáradozás reménységet táplál.

Szeretettel hívjuk a kedves érdeklődőket a szövőműhely termékeiből rendezett kiállításra a Ba- bits-ház kiállítótermébe. Kiállításunk március 12- 17-ig naponta 10-18 óráig tekinthető meg. A szőttesek, szőnyegek, falvédők, tarisznyák, hátizsákok meg is rendelhetők, az ott lévők a kiállítás befejezte után meg is vásárolhatók.

Műhelyünkben bármikor fogadunk látogatókat. Címünk: Népfőiskolái Szövőműhely, Sárszentlő- rinc, 7047. Bocskai u. 3. Érdeklődni lehet az Evangélikus Lelkészi Hivatal telefonján is 75/333-110.

Kari Jánosáé Csepregi Erzsébet evangélikus lelkész

Istentiszteletek Szekszárdon

Római Katolikus Szentmisék:

Szombat: 17.00 Újváros. 18.00 Belváros. Vasárnap: 7.30 Újváros. 9.00 Belváros. 10.00 Újváros. 11.00 Belváros. 18.00 Belváros.

Református istentiszteletek: Vasárnap 10.00 óra, Kálvin tér (gyermekistentisztelet) 10.00 óra, Kálvin tér, 18.00 óra, Kálvin tér.

Evangélikus istentiszteletek: Vasárnap 9.30-kor német áhitat. 10.00 Luther tér. Rendí- vüli: Minden páros héten 9.30- kor német áhitat.

Metodista istentisztelet:

(dia vetítéssel) Igét hirdet: Szabó Andorné. Szerda 17.30. Bibliatanulmány. Rendkívüli: Nők világnapja.

Baptista istentiszteletek: Dózsa György u. 1. Vasárnap: 10.00, Szerda: 17.30 óra.

„Az én párom”

Az én párom már születésekor Nagy volt, bár még most is, 67 éves korában kicsiny termetű, csak 152 cm magas, neve szerint Nagy Anna. Több mint negyven évi ház.flsság után is úgy érzem, énem egyik fele Ő. Talpraesett, nálunk 0 „viseli a nadrágot”, igaz, hogy mindenben én mondom ki a végső szót. Életünket nagy szegénységben kezdtük, de szerettük egymást és így bármilyen gondunk is volt, nagyon boldogok voltunk, s ha együtt lehettünk, minden könnyebb volt. Visszagondolva az együtt eltöltött időre, a jó is és a rossz is eszembe jut, mégis azt mondom, hogy a jó Isten kettőnket egymásnak teremtett, hiszen még mindig jó vele együtt élni.

Tányércsörgés nélkül nincs házasság, nálunk csak azért volt néha, mert a keveset nehéz úgy beosztani, hogy elég legyen mindenre. Sohasem feküdtünk le haraggal, ha kellett, a fél éjszakát átbeszletük, vagy pedig hajnalban, ha felébredtünk beszéltük jól át, hogy hogyan és miképp oldjuk meg a dolgokat, hogy mindenre jusson a pénzből. Két lányt neveltünk, iskoláztattunk, sőt anyagilag is nagy áldozatokat hozva saját házhoz is segítettük őket. Rengeteget dolgoztunk, soha sehova nem utaztunk el pihenni mindig mindent megvontunk magunktól, hogy a gyerekeinknek legyen meg mindenük. Hogy jól tettük-e, nem tudom, de a természetünkön és attól, amit a mi szüléink ránk hagytak nem tértünk el. Nagy szeretetben és megértésben neveltük fel őket, remélem, ők is a mi példánkat követve mindent meg fognak tenni a gyermekeikért. Négy unokánk van. Egyikük főiskolára jár, másikuk kozmetikusnak tanul, egy unokánk hatosztályos gimnáziumba jár és a kisebbik negyedik osztályos tanuló. Mindnyájan jó képességűek, így remélhető, hogy ember lesz belőlük, és megállják ők is a helyüket az életben.

1951-ben esküdtünk, az ősszel leszünk 46 éves házasok, ha megérjük. Ezüstlakodalmat nem tartottunk, mert sok gond és baj volt akkor a kisebbik lányunknál, aki azóta el is vált, így teljesen megfeledkeztünk róla. Nem tudom, hogy az 50. házassági évfordulónkon élünk-e még, de ha igen, jó lenne megünnepelni, a családot összehívni, hiszen ezt kevesen mondhatják el, hogy ennyi időt szeretetben leéltek egymás mellett. A szerelem az idő múlásával szeretetté vált, s ez így jó, egymás jó és rossz tu- ladonságai, a betegségek, az anyagi gondok csak nagy-nagy szeretettel vihetik tovább a házasságot.

Amit ennyi idő után a páromról írni tudnék, azzal sok oldal megtelne, így hát abbahagyom.

Augusztusban: III. Magyar Református Világtalálkozó Romániában

Szemerei László, a Tolnai Református Egyházmegye esperese juttatta el hozzánk az alábbi közleményt:

Az 1996. évi III. Magyar Református Világtalálkozó Központi Szervező Bizottsága - eredeti terveinek megfelelően - 1996. február 29-március 1. napjain Dr. Bütösi János, a Magyar Reformátusok Világ- szövetségének elnöke vezetésével ülést tartott Berekfürdőn, a Megbékélés Házában.

Bütösi János elnök beszámolt a legutóbbi szervező bizottsági ülés óta történtekről. A tanácskozás részletesen foglalkozott az 1996. augusztus 3-11. közötti világtalálkozó

protokolláris, pénzügyi, tájékoztatási valamint soron következő szervezési feladataival.

A Szervező Bizottság figyelemmel meghallgatta a romániai küldöttek beszámolóit. - Románia Alkotmánya és hatályos törvényei teljes mértékben garantálják az egyházi és vallási rendezvények szabadságát. Ezért indokolatlan minden aggodalom és félelem, amely a Világtalálkozó romániai rendezvényeivel kapcsolatosan felmerült. A Szervező Bizottság meghallgatta a magyarországi esperesi kar beszámolóját a Világtalálkozóra készülő testvérgyülekezetekről és a szerveződő gyülekezetközi

csoportokról.

Erdély és Partium református népe és gyülekezetei felkészülten várják a hazai és külföldi vendégeiket, rendezvényeik

előkészítése az előirányzott ütemben folyik. A III. Magyar Református Világtalálkozó

Szervező Bizottsága kéri és buzdítja a gyülekezeteket és az érdeklődő egyháztagokat, hogy - az eredetileg kitűzött időpontig - 1996. március 31 -ig, az illetékes lelkészi hivatal útján jelentkezzenek a találkozó alkalmaira, hogy a szervezők az utaztatással, a határátkeléssel, a vendégfogadással kapcsolatos teendőiket felelősen folytathassák.

A III. Magyar Református Világtalálkozó Szervező Bizottsága

Jn. 4,5-42. Jézus a mai evangéliumban az élő vizek forrásának nevezi önmagát.

„Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, örök életre szökellő víz - forrás lesz belőle". (Jn. 4,14).

Jézus az éltető vízzel önmagára utal. A víz számunkra mindennapi és nélkülözhetetlen, nélküle az élet el sem képzelhető. Eső nélkül hamarosan kicserepesedik a talaj, víz hiányában elsivatagosodik a föld.

A testi szárazság mellett sokkal súlyosabb, ha az ember lelki szárazságban szenved: Ezt az aszályt csak Jézus tudja megszüntetni. Viruló és hervadhatatlan örök élettel ajándékozza meg a világot, s benne minden embert.

E sorok olvasásakor talán néhányan lemondóan intenek: a mi lelki szomjunkat még JéJó hír

zus sem tudta csillapítani, mert úgy érzik, hogy az ígéret nem teljesült.

A hitehagyók, a szekták és sok fiatal nem találta meg Jézusban az élő vizek forrását, s másutt keresik. A csalódott keresztények másik csoportja esetleg a felületes vallásosságuk, vagy imaéletük miatt távolodott el.

Másokat a környezetükben élő keresztények kétes erkölcsű, langyos vallási élete riasztott el.

Minden Krisztust követő ember felelőssége óriási, ha a tanúságtevő életre gondolunk. Nem elegendő csupán hinni Jézusban, hanem életre is kell váltani az Ő tanítását.

A helyes istenkép, istenfogalom kialakításában nagy

feladat hárul tehát minden keresztényre. Jézus Krisztus földi életében: a Mennyei Atya bemutatására, követésére adott példát. A szerető, irgalmas, megbocsátó, jóságos, türelmes Atya képét a mindenkori ember számára.

Századunk embere, Albert Schweitzer a kiváló orvos, gondolkodó elhagyta az egyetemi katedrát, s Európát is, hogy elvonuljon az afrikai őserdőbe a bennszülötteket gyógyítani. Vállalta a mezítlábas Krisztus sorsát, a tiszta, szennyeződésektől mentes lelki élet forrását - ő is példa számunkra.

A tiszta vizek forrását nekünk is keresni kell - Isten ezt Jézus Krisztus által mutatja meg, kínálja fel. Rajtunk múlik, hogy rátalálunk-e,

Matis Géza káplán